Hérakleitosz
(Kr. e. 530-470)

Töredékek

1. Bár a logosz ez, örökre képtelenek értelmetlenségükben felfogni az emberek előbb is, mint hallották volna, s azután is, hogy már meghallották. Mert bár minden eszerint a logosz szerint lesz, mégis olyanok, mintha nem vennének tudomást róla, mikor megismerkedni kezdenek oly szavakkal és tényekkel, amilyeneken én végigvezetem őket, fölfejtve mindent természete szerint és megmagyarázva, hogyan van. A többi ember azonban észre sem veszi, amit ébren tesz, ugyanúgy, ahogyan elfelejti, amit alva. (Sextus Empiricus)

2. (Ezért) ahhoz kell igazodni, ami közös. De bár a logosz közös, úgy él a sok ember, mintha külön gondolkodása volna. (Sextus Empiricus)

3. (A nap) szélessége egy emberi lábé. (Aitiosz)

4. Ha boldogság volna atest gyönyörűségeiben, az ökröket mondanók boldogoknak, mikor borsót találnak, hogy egyenek. (Albertus Magnus)

5. (Pedig) tisztálkodnak, hiába mocskolva be magukat vérrel, mintha valaki sárba hágván, sárral mosakodnék. Őrült színében tűnne fel, ha valaki észrevenné, mikor így tesz. És a szobrokhoz meg, ezekhez itt, imádkoznak, mintha valaki építményekkel társalkodnék, nem ismerve az isteneket, sem a héroszokat, hogy kik. (Arisztokritosz.)

6. (A nap) új napról napra. (Arisztotelész)

7. Ha minden létező füstté válna, az orr igazodnék el. (Arisztotelész)

8. Az ellentétesre csiszolt illik össze (és) az ellenkezőkből a legszebb illeszkedés és minden a viszály által jön létre. (Arisztotelész)

9. A szamarak a szecskát választják inkább, mint az aranyat. (Arisztotelész)

10. … Összeillő párok: egész és nem egész, egyező ellenkező, összangzó széthangzó és mindenből egy és egyből minden. (Pszeudo-Arisztotelész)

11. Minden élőlényre az, aki pásztora, sújtva ügyel. (Pszeudo-Arisztotelész)

12. Ugyanazokba a folyamokba lépőkbe más és más víz árad. És a lelkek pedig nedvességből párolognak fel. (Areiosz Didümosz Euszebiosznál.)

13. Lásd 37.

14. … éji rajongókra, mágusokra, bakkhánsokra, bakkhánsnőkre, müsztészekre… Mert beavatási szertartásokat, amelyeket az emberek megtartanak, szentségtelenül végzik. (Alexandriai Kelemen)

15. (Hiszen) ha nem Dionüszosz volna, akinek körmenetet tartanak és éneklenek dalt phalloszok kíséretében, a legszemérmetlenebb dolgot művelnék. De ugyanaz Hádész és Dionüszosz, akinek őrjöngenek és rajonganak. (Alexandriai Kelemen)

16. Az elől, ami soha le nem merül, hogy bújhatna el valaki? (Alexandriai Kelemen)

17. Nem olyanokat gondol a sok ember, mint ahányba belébotlik, és ha tudomásul vette, akkor sem ismeri, csak véli magáról. (Alexandriai Kelemen)

18. Ha az ember nem reméli a nem remélhetőt, kitalálni nem fogja, mert nehezen kitalálható és hozzáférhető. (Alexandriai Kelemen)

19. Sem a halláshoz nem értenek, sem a beszédhez. (Alexandriai Kelemen)

20. Amikor megszülettek, élni kívánnak, s hogy haláluk legyen, vagy még inkább: hogy megpihenjenek. És gyermekeket hagynak maguk után, hogy halál mindig újra legyen. (Alexandriai Kelemen)

21. Halál mind, amennyit ébren látunk, és mind, amennyit alva: álom. (Alexandriai Kelemen)

22. (Hiszen) akik aranyat keresnek, sok földet felásnak, míg találnak egy keveset. (Alexandriai Kelemen)

23. Dikének nevét sem tudnák, ha mindez nem volna. (Alexandriai Kelemen)

24. A harcban megölteket az istenek tisztelik és az emberek. (Alexandriai Kelemen)

25. Nagyobb halálrésszel (ugyanis) nagyobb osztályrész jut sorsul. (Alexandriai Kelemen)

26. Az ember az éjben világosságot gyújt magának, miután a látása kialudt, de él. Érintkezik a halottal alva, miután a látása kialudt, ébren érintkezik az alvóval. (Alexandriai Kelemen)

27. … Az emberekre az vár haláluk után, amit nem sejtenek s nem is vélnek. (Alexandriai Kelemen)

28. (Mert) vélemény az ismerete még a legjobb vélekedőnek is, ahhoz ragaszkodik. De pedig Diké lesújt a hazugságok kovácsaira és vallóira. (Alexandriai Kelemen)

29. (Mert) egyet választanak mindenekkel szemben a legkitűnőbbnek, el nem apadó hírt a halandók között. A sok ember pedig eltöltekezik, akár a barmok. (Alexandriai Kelemen)

30. … Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember nem alkotta, senki, hanem volt mindig és van és lesz örökké élő tűz, mely fellobban mértékre és kialszik mértékre. (Alexandriai Kelemen)

31a. Tűzváltozások: először tenger, a tengernek fele föld, fele meg tüzes lehelet. (Alexandriai Kelemen)

31b. A tenger szétömlik és mértéke ugyanaz, mint amilyen előbb volt, mielőt belőle a föld támadt volna. (Alexandriai Kelemen)

32. Az egyetlen bölcs dolog nevéül nem fogadja el és elfogadja Zeusz nevét. (Alexandriai Kelemen)

33. Törvény ez is: egy akaratának engedelmeskedni. (Alexandriai Kelemen)

34. Értelmetlenek, amikor hallottak, akkor is olyanok, mint a süketek. A közmondás azt vallja róluk: jelen is, távol is vannak. (Alexandriai Kelemen)

35. Nagyon sok mindent kell tudnia annak, aki bölcsességszerető ember. (Alexandriai Kelemen)

36. A lelkeknek halál vízzé lenni, a víznek meg halál földdé lenni, de a földből víz lesz, a vízből pedig lélek. (Alexandriai Kelemen)

37. Sárnak örülnek (a disznók, a szárnyasok porban vagy hamuban mosakodnak). (Columella)

38. Thalész elsőként értett a csillagokhoz. (Diogenész Laertiosz)

39. Priénében Biász volt az, a Teutamész fia, akinek súlyosabb a szava, mint a többieké. (Diogenész Laertiosz)

40. A sokféle tudás nem tanít meg arra, hogy esze legyen valakinek. Mert Hésziodoszt is megtanította volna és Püthagoraszt, aztán meg Xenophanészt is meg Hekataioszt. (Diogenész Laertiosz)

41. (Mert) egy a bölcs dolog: felfogni az értelmet, amely kormányoz, áthatva mindenen mindent. (Diogenész Laertiosz)

42. Homéroszt (is) érdemes volna a versenyekről kikergetni és megkorbácsolni (és) Arkhilokhoszt (is). (Diogenész Laertiosz)

43. A hübriszt jobban kell oltogatni, mint a tűzveszedelmet. (Diogenész Laertiosz)

44. Harcolnia kell a népnek a törvényét védve, mint a várfalért. (Diogenész Laertiosz)

45. A lélek határait – mehetsz és meg nem találod, bejárj bár minden utat, mélysége akkora. (Diogenész Laertiosz)

46. A sejtés: nyavalyatörés. (Diogenész Laertiosz)

47. Ne látszatra találgassuk a legnagyobb dolgokat. (Diogenész Laertiosz)

48. Az íjnak tehát neve élet, műve pedig halál. (Etymologicum Genuinum)

49. Egy nekem tízezer, ha a legkülönb. (Galenus)

49a. Ugyanazokba a folyamokba lépünk, és mégsem ugyanazokba lépünk, vagyunk is meg nem is vagyunk. (Sztoikus Hérakleitosz)

50. Nem tőlem, hanem a logosztól hallván, bölcs dolog elismerni, hogy minden egy. (Hippolütosz)

51. Nem értik meg, mint van az, ami ellenkezik, önmagával mégis összhangban: visszacsapó illeszkedés, mint íjé és lanté. (Hippolütosz)

52. Idő: gyermek, aki játszik ostáblát: gyermekkirályé az uralom. (Hippolütosz)

53. Háború mindenek atyja és mindenek királya. És egyeseket istenekké tett meg, másokat emberekké, egyeseket rabszolgákká tett, másokat szabadokká. (Hippolütosz)

54. Láthatatlan illeszkedés a láthatónál erősebb. (Hippolütosz)

55. Amennyiről látás, hallás, megismerés van, azt én mind többre tartom. (Hippolütosz)

56. Csalódásban élnek az emberek még arra nézve is, hogy a láthatókat megismerjék, hasonlóan Homéroszhoz, aki a görögök között bölcsebb volt mindenkinél. Hiszen őt is gyermekek, akik tetveszkedtek, tartották bolonddá, mondván: ahányat megláttunk és megfogtunk, azt otthagyjuk, ahányat azonban sem nem láttunk meg, sem meg nem fogtunk, azt hozzuk magunkkal. (Hippolütosz)

57. (De) a legtöbbek tanítója Hésziodosz. Róla hiszik, hogy a legtöbbet tudja, aki a napot és az éjet nem ismerte. Hiszen a kettő egy. (Hippolütosz)

58. Az orvosok (is tehát), akik vágnak, égetnek (összevissza kínozva gonoszul a betegeket, elkérik az árát, bár semmit sem érdemelnek (a betegektől), hiszen ugyanazt cselekszik. (Hippolütosz)

59. A csavar útja egyenes és görbe, egy és ugyanaz.

60. Az út fel és le ugyanaz. (Hippolütosz)

61. A tenger: víznek a legtisztább és a legszennyesebb, halaknak ital és éltetőjük, embereknek azonban ihatatlan és halálos. (Hippolütosz)

62. A halhatatlanok halandók, a halandók halhatatlanok, minthogy élik azoknak halálát, azok életét pedig halják. (Hippolütosz)

63. De amikor itt van, neki feltámadnak és őrzői lesznek ébren eleveneknek és holtaknak. (Hippolütosz)

64. És mindeneket kormányoz a villám. (Hippolütosz)

65. Ínség és elteltség. (Hippolütosz)

66. (Mert) a tűz mindenek felett ítél, amikor eljött és lesújt mindenre. (Hippolütosz)

67. Az isten nap, éj, tél, nyár, háború, béke, elteltség, éhség. És változik, miként a tűz, amikor elvegyül füstölőkkel, nevet kap aszerint, hogy melyik minek érzi. (Hippolütosz)

67a. Amiképpen a pók hálója közepén állva megérzi, ha a légy egy fonalát átszakítja, és gyorsan odafut, mintha fájna neki a szál elszakadása, ugyanúgy az ember lelke is, ha egy testrészét megérintették, odasiet, mintha nem tudná elviselni teste sérülését, amellyel szilárdan és arány szerint össze van kötve. (Hiodosus)

68. (Orvosszerek) a tisztító szertartások. (Iamblikhosz)

69. … de tiszta ember csak nagyon ritkán akad egy, a sok ember tisztátalan. (Iamblikhosz)

70. Gyermekek játékai (az emberi vélemények). (Iamblikhosz)

71. … mint aki elfelejti, hova visz az útja. (Marcus Aurelius)

72. Amivel legfolytonosabban érintkeznek, a logosszal, ezzel meghasonlásban vannak, és amibe naponta beléboltanak, az nekik mintha idegen volna. (Marcus Aurelius)

73. Nem kell alvók módjára tenni és beszélni. (Marcus Aurelius)

74. A gyermekek: szüleik fiai. (Marcus Aurelius)

75. (Az alvók) munkálkodnak (és együttműködnek abban, ami a kozmoszban történik). (Marcus Aurelius)

76. Éli a tűz a föld halálát, a levegő éli a tűz halálát, a víz éli a levegő halálát, a föld a víz halálát. (Türoszi Maximosz)

77. A lelkeknek gyönyörűség nedvessé lenni. (Numeniosz Porphüriosznál)

78. Emberi éthosszal (ugyanis) nem jár együtt értelem, az istenivel azonban együtt jár. (Origenész)

79. Az ember a csecsemő nevet kapja az istentől ugyanúgy, ahogy a gyermek a felnőtt férfitól. (Origenész)

80. … (És) tudni kell, hogy a háború közös, és Diké Erisz és minden viszályban és ínségből keletkezik. (Origenész)

81. (Püthagorasz) a szószátyárok elindítója és vezére.(Philodémosz)

82. (A legszebb majom is csúnya az emberhez képest.) (Platón)

83. A legbölcsebb ember is majom az istenhez képest bölcsességben, szépségben és minden másban. (Platón)

84a. Amiváltozik, megpihen. (Plótinosz)

84b. Fáradság mindig ugyanazoknak fáradozni és ugyanazoknak uralma alatt lenni. (Plótinosz)

85. Indulat ellen harcolniu nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg. (Plutarkhosz)

86. (De a legtöbb az isteni kinyilatkoztatásokból) hihetetlensége által elfut az emberek elől, hogy ne értsék meg. (Plutarkhosz)

87. Buta ember minden szóra magán kívül van. (Plutarkhosz)

88. Ugyanaz van benne az emberben élve és halva, és ébren és alva, és fiatalon és öregen. Mert ezek átcsapva azok s azok ismét átcsapva ezek. (Plutarkhosz)

89. Az ébren levőknek egy és közös a világuk (az alvóknak mindegyike pedig) külön (világba lép). (Plutarkhosz)

90. A tűznek is ellenértéke a minden, és a tűz mindennek az ellenértéke, ahogy az aranyé a vagyon és a vagyoné az arany. (Plutarkhosz)

91a. (Mert) nem lehet kétszer ugyanabba a folyamba lépni. (Plutarkhosz)

91b. Szétszór és ismét összegyűjt, és jön és megy. (Plutarkhosz)

92. A Szibülla (azonban) őrjöngő szájjal nevetségtelen, s cifrátlan szavakat hangoztatva (ezredéveken áthat hangjával) istene által. (Plutarkhosz)

93. Az Úr, akié a jóshely Delphoiban, nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez. (Plutarkhosz)

94. A nap (ugyanis) nem fogja áthágni mértékét, de ha mégis, az Erüniszek őt, Dikének poroszlói meg fogják találni. (Plutarkhosz)

95. Lásd 109.

96. A holtak (ugyanis) a trágyánál kidobnivalóbbak. (Plutarkhosz)

97. A kutyák (ugyanis azok, akik) megugatják, amit nem ismernek. (Plutarkhosz)

98. A lelkek a Hádészban illatérzők. (Plutarkhosz)

99. Ha a nap nem volna, a többi csillagok felől éjszaka volna. (Plutarkhosz)

100. Az évszakok, amelyek mindent hoznak. (Plutarkhosz)

101. Elkezdtem keresni önmagamat. (Plutarkhosz)

101a. A szemek (ugyanis) a füleknél pontosabb tanúk. (Polübiosz)

102. Az istennek szép minden és jó és jogos, emberek gondolják ezt jogtalannak, amazt meg jogosnak. (Porphüriosz)

103. (Mert) közös a kezdet és a vég a kör kerületén. (Porphüriosz)

104. Mert miféle nekik az értelmük vagy az elméjük? A köznép énekeseire hallgatnak és tanítónak elfogadják a tömeget, nem tudván, hogy „a sok a hitvány, s a kevés a jó”. (Proklosz)

105. („Hektórnak volt egy társa, egy éjszakán születtek” – ebből a sorból kitűnik, hogy Homérosz innen magyarázza a sorsukat, hiszen ő is így beszél: „Azt mondom én, hogy a sorsát még senki sem kerülte ki az emberek közül”.) (Homérosz szkholion)

106. Nem tudta, hogy a természete minden napnak egy. (Seneca)

107. Rossz tanújuk az embereknek a szemük és a fülük, ha barbár lelkük van. (Sextus Empiricus)

108. Ahánynak tanításával megismerkedtem, senki sem jut el odáig, hogy tudná, mi bölcs dolog mindentől külön. (Sztobaiosz)

109. Elrejteni a tudatlanságot jobb (mint nyilvánosan mutogatni). (Sztobaiosz)

110. Az embereknek, ha teljesülne mindaz, amit kívánnak, nem válna javukra. (Sztobaiosz)

111. Betegség teszi az egészséget édessé és jóvá, éhség az elteltséget, fáradság a megpihenést. (Sztobaiosz)

112. Józanság a legnagyobb érdem, és bölcsesség a természetre hallgatva igazat mondani és cselekedni. (Sztobaiosz)

113. Közös java mindenkinek a gondolkodás. (Sztobaiosz)

114. Ésszel beszélve meg kell erősítenünk magunkat azzal, ami mindenekben közös, mint törvénnyel a város, sőt még sokkal erősebben. Mert minden emberi törvény egyből táplálkozik: az isteniből. Ez ugyanis annyira érvényesül, amennyire akar, és elég az ereje mindennel szemben, és felül marad. (Sztobaiosz)

115. A léleknek logosza van, önmagát növelő. (Sztobaiosz)

116. Minden embernek osztályrészül jutott az, hogy ismerjen magára és józan legyen. (Sztobaiosz)

117. A felnőtt férfit, amikor megrészegedett, serdületlen gyermek vezeti, úgy tántorog, nem tudva, hová lép, mert nedves a lelke. (Sztobaiosz)

118. A száraz lélek a legbölcsebb és a legkiválóbb. (Sztobaiosz)

119. Az éthosza kinek-kinek számára a daimón. (Sztobaiosz)

120. Kelet és nyugat határa a Göncöl, s a Göncöllel szemben határköve a magas-égi Zeusznak. (Sztrabón)

121. Érdemes volna az epheszosziaknak, akik felserdültek, felakasztani magukat mindnyájuknak, és a serdületlenekre hagyni városukat, hiszen ők voltak, akik Hermodóroszt, köztük a legderekabb embert számkivetésbe küldötték, mondván: közöttünk egy se legyen derekabb, vagy pedig, ha másképp már nem lehet, másutt és mások közt. (Sztrabón)

122. Kétség, vitatkozás (Szuidasz)

123. A természet rejtekezni szeret. (Themisztiosz)

124. (Mint) találomra odaöntött dolgok halmaza a legszebb, a kozmosz. (Theophrasztosz)

125. A Démétér itala is szétereszkedik, ha nem mozgatják. (Theophrasztosz)

125a. Csak ne hagyjon el benneteket a gazdagság, epheszosziak, hogy rátok bizonyuljon a nyomorúságtok. (Tzetzész)

126. A hideg dolgok melegszenek, a meleg kihűl, a nedves megszárad, a száraz megnedvesedik. (Tzetzész)

(Kerényi Károly fordítása)