Parmenidész

B1.
Kancáim, melyek visznek, ameddig a vágyam elérhet,
vittek, vezetve, midőn az istennő nagyhírű útjára
elragadtak: ez viszi minden városokon keresztül a tudó férfit.
Ezen utaztam, mert ezen vittek a sokeszű kancák
kocsimat húzva; az utat pedig lányok mutatták.
A tengely a kerékagyban síp hangját adta
izzásig, hevülve (hiszen hajtotta két jólkerekített
kerék mindkétfelől), amikor Héliosz leányai,
kik elhagyták az Ej házát, siettek, hogy menjenek
a fénybe, kezükkel taszítván hátra fejükről a fátylat.
Ott van az Ej és a Nappal ősvényeinek kapuja:
szemöldökfa és kőküszöb fogja közre,
magát az éteri kapunyílást nagyajtószárnyak töltik ki.
Váltakozó kulcsaikat a sokat büntető Diké őrzi
Öt a szépbeszédű lányok lágy szavakkal
megfontoltan rávették, hogy a csappantyús reteszt
késlekedés nélkül taszítsa hátra a kapun. A kapuszárnyak
tátongó nyílást tártak megnyílván, midőn a sokércű
tengelyeket a furatokban egymás után megfordították,
a szögekkel és hegyekkel ellátottakat. Aztán rajtuk keresztül
egyenest bevezették a leányok a széles szekérúton a kocsit és a lovakat.
Az istennő pedig nyájasan fogadott, jobbjával a jobbom
megragadta, ekképpen szólt és így szólított meg:
te ifjú, aki halhatatlan kísérők társaként
lovakkal, melyek visznek, házunkhoz érkezel,
légy üdvöz! Mert nem gonosz végzet küldött, hogy rátérj
erre az útra (amely ugyancsak távol esik az emberi tülekedéstől) ,
hanem a törvény és a jog. Mindent meg kell tudnod,
mind a jólkerekített Igazság rendületlen szívét,
mind a halandók vélekedéseit, melyekben nincs igaz bizonyosság.
Ám azt is meg fogod tanulni, miként szükségszerű,
hogy a minden által mindent átható jelenségek valóságosan legyenek.

B2.

Nos, én elmondom, te meg fogadd be a szót, miután meghallottad,
melyek a kutatásnak azok az egyedüli útjai, amelyek elgondolhatók.
Az egyik, hogy: létezik és hogy nincs nemlétezés
Ez a bizonyosság ösvénye (mert az Igazságot követi).
A másik, hogy: nem létezik és kell lennie nemlétezésnek.
Azt mondom neked, ez az ösvény teljességgel kutathatatlan,
mert meg sem ismerheted a nemlétezőt (mivel nem lehetséges)
és ki sem mondhatod.

B3.

Mert ugyanaz a gondolkodás és a létezés

B4.

Nézd, a gondolkodás számára a távol állók ugyanúgy szilárdan közeliek,
mert [a gondolkodás] nem vágja szét a létezőnek a létezővel való összefüggését
sem [úgy, hogy] mindenfelé a kozmosz rendje szerint teljesen szétvágott [legyen],
sem [úgy, hogy ily módon] összeállított [legyen].

B5

Közös az, ahonnan elindulok: ugyanoda érkezem.

B6.

Ami kimondható és elgondolható, annak léteznie kell. Mert van létezés
és nincs, ami nem létezik. Arra intelek, fontold ezt meg.
Mert először a kutatásnak ettől az útjától óvlak,
azután még attól, amelyen a mit sem tudó halandók
tévelyegnek, a kétfejűek: mert tanácstalanság
kormányozza keblükben a tévelygő gondolkodást, így sodródnak,
süket és vak, megigézett, különbséget tenni nem képes népség,
akik a létezést és a nemlétezést ugyanannak tartják
és nem ugyanannak, [akik számára] mindenben van fordított ösvény.

B7.

Mert sohasem ,fogod kikényszeríteni azt, hogy a nemlétezők létezzenek,
hanem a kutatásnak ettől az útjától tartsd távol az ismeretet,
és ne kényszerítsen a sokszor tapasztalt szokás erre az útra,
hogy nemlátó szemet, csengő fület használj
és nyelvet. Logosszal ítéld a sokat vitatott érvet,
amelyet mondottam.

B8.

Egyetlen út-szó
marad még, hogy: van. Ezen igen sok a jegy,
mivel nem-született, romolhatatlan,
egész, egyetlen; rendületlen és teljes.
Soha nem volt, nem lesz, mivel most teljességgel van,
egy, folytonos. Mert miféle kezdetét tudnád kinyomozni,
hogyan és honnan növekedett volna? Nem
fogom megengedni, hogy a nemlétezőből
mondd vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem mondható,
hogy nem létezik.. És miféle szükség serkentette volna,
hogy a nemlétezőből, előbb vagy később kezdődve növekedjék?
így hát vagy teljesen kell léteznie, vagy sehogy.
És a meggyőződés ereje sem fogja soha megengedni, hogy a létezőből
valami más keletkezzék. Ezért sem keletkezni,
sem pusztulni nem engedi Diké, megeresztve bilincsét,
hanem fogva tartja. A döntés ezzel kapcsolatban ebben áll:
létezik, vagy nem létezik. Ezzel el van döntve, ahogyan szükséges,
hogy az egyiket mint elgondolhatatlant, megnevezhetetlent el kell hagynunk (mert nem igaz út) másik létezik és valódi.
És hogyan léteznék ezután a létező? Hogyan keletkeznék?
Mert ha keletkezett, nem létezik, s akkor sem, ha ezután akarna keletkezni.
így hát kialszik a keletkezés és nincs tudás a pusztulásról.
Nem is osztható, mert teljesen egyenletesen van
nem jobban az egyik irányban; ami akadályozná összefüggését
sem kevésbé, teljesen tele van a létezővel,
így teljes egészében összefüggő, mert a létező érinti a létezőt.
Aztán mozdulatlan, a hatalmas kötelékek határaiban
kezdet és megszűnés nélküli, mivel a keletkezés és a pusztulás
nagyon messzire űzettek, eltaszította őket az igaz bizonyosság.
Ugyanaz ugyanabban maradván önmagában nyugszik,
s így szilárdan ugyanott marad, mert a hatalmas Ananké
a határ kötelékeiben tartja, mely kétfelől körülzárja.
Ezért nem illik a létezőhöz, hogy ne legyen teljes,
mert nincs hiánya, ami ha volna, mindene hiányoznék.
Ugyanaz a gondolkodás és ami végett a gondolat van,
mert a létező nélkül, amelyben kifejeződött,
nem találod a gondolatot: mert nincs és nem lesz semmi
a létezőn kívül. mivel azt a Moira megkötözte,
hogy egész és mozdulatlan legyen. Így [puszta] nevek azok,
amelyeket a halandók alkottak maguknak, igaznak vélve ezeket:
a keletkezés és a pusztulás, a létezés és a nemlétezés,
a helyváltoztatás és a csillámló szín cserélődése.
Aztán, mivel van szélső határa, teljes mindenfelől, jól kerekített gömb tömegéhez hasonlatos,
közepétől mindenfelé egyenlő. Mert nem lehet nagyobb vagy kisebb a létezés itt vagy ott.
Mert nemlétező sincs, amely megakadályoz hatná, hogy egyesüljön
a hasonlóval; és nem is olyan a létező, hogy itt inkább, ott kevésbé volna az, mivel teljesen ép
Mert önmagával mindenfelől egyenlő, egyformán találkozik határaival.
Ezzel befejeztem a megbízható beszédet és ismeretet
az Igazságról. A következőkben az emberek vélekedéseit
ismerd meg, miközben szavaim csalárd rendjét hallgatod!
Mert eltökélték, hogy két formát neveznek meg,
melyek közül egyet [a másik nélkül] nem lehet megnevezni. (Ebben tévednek.)
És alakra ellentétesekként különböztették meg őket, és jegyeket tulajdonítottak nekik,
egymástól elkülönítetteket. Egyfelől a láng éteri tüzét,
amely szelíd, nagyon lágy, önmagával mindenfelé azonos,
a másikkal pedig nem azonos. De azt a másikat is, önmagában véve,
Ám azzal ellentétesen, a sötét éjszakát, ezt a sűrű és súlyos alakot.
Ezt az egész, valószínűnek tűnő elrendezést elmondom neked,
hogy soha győzelmet ne vegyen rajtad a halandók valamely véleménye.

B 9.

Minthogy minden fénynek és éjnek neveztetik,
és ami az ő tulajdonságaiknak megfelel, az jutott névként ezeknek és azoknak
minden ugyanúgy tele van fénnyel és láthatatlan éjszakával,
melyek egyenlőek, mivel nincs semmi, ami kettejük közül egyikben ne részesülne.

B 10.

Meg fogod ismerni az aithér születését és az aithérban levő összes
jegyet és a Nap tiszta, világosan fénylő fáklyájának pusztító munkáit, és hogy ezek honnan erednek,
meg fogod érteni a kerekszemű, körbejáró Hold munkáit
és születését, meg fogod ismerni a kétoldalt körbevevő eget
[és azt]. hogy honnan keletkezett és hogyan kötötte gúzsba Ananké,
hogy tartsa a csillagok határát


B 11.

A Föld. a Nap meg a Hold
a [mindennel közös] aithér és az égi Tejút a legfelső Olümposz
és a csillagok meleg ereje hogyan serkent keletkezni.

B 12.

Mert a szűkebbek telítve voltak vegyítetlen tűzzel,
a mellettük lévők vegyítetlen éjszakával, de közibük ront illő rész a lángból,
ezek közepén pedig a daimón, aki mindent kormányoz.
Mert az iszonyatos szülés és keveredés minden ügye felett ő uralkodik.
küldve a hímnek nőstényt, hogy keveredjenek. és fordítva megint.
hímet a nősténynek.

B 13.

Legelsőnek az istenek közül Erószt eszelte ki...

?
Föld körül járó éjben rejtőző [fény]...

B 14.

Éjjel világító. Föld körül bolygó idegen fény...

B 15.

Mindig a Nap sugarai felé néző...

B 15a

[Parmenidész a költeményében vízben. gyökerezőnek mondja a földet.]

B 16.

Mert amilyen a sokat bolygó tagok mindenkori keveréke,
olyan állapotban van az emberekben a gondolkodás. Mert ugyanaz
gondolkodik az emberekben: a test természete
mindegyikükben és az összesben. Mert a túlsúlyban lévő a gondolat.

B 17.

Jobbra a fiúkat, balra a lányokat...

B 18.

Midőn az asszony és a férfi összekeveri a szerelem magját,
az erő, mely a vénákban a különböző vérből alakít,
jól formált testeket alkot, ha jó arányú. Ám ha a magok összekeveredése után harcolnak egymással az erők,
és nem alkotnak egyet a testben, ahol a keverék van, akkor dühöngve
kettős maggal sújtják a születőnek nemét.

B 19.

Nos, a vélekedés szerint így keletkeztek ezek és most így vannak
és növekedve ezután a jövőben eszerint érnek majd véget a dolgok,
amelyek mindegyikének megkülönböztető jelként adnak nevet az emberek.

B 20.

Egyedüli, mozdulatlan az, aminek mint egésznek neve: lét.