Reuter Lajos:

kis izék

 

 

Simára csiszolt kavics.

Ki vagyok én

hozzád képest?

 

*

 

Tudsz olyan kérdést feltenni,

amilyent nem lehet?

 

*

 

Vakító fény

egy üres börtöncellában.

 

*

 

Mióta megvilágosodtam,

csak értelmetlen szavakat dadogok.

 

*

 

Ha kérsz, nem adok.

Ha nem kérsz, adok.

 

*

 

Hányszor meghaltam,

hogy mosolyogni tudjak!

 

*

 

Egy pihére rakom

a mindenséget és ráfújok.

 

*

 

Ezer és ezer.

De csak egy.

 

*

 

Magányosnak lenni

a legjobb világban.

 

*

 

 

Ez a papír. Ez a kéz.

Ez a vers.

- Már nem is az enyém.

 

*

 

Csak legalább egy hangyát

láthatnék a te szemeddel!

 

*

 

Túlélés

állandó halálban.

 

*

 

Eljutni vissza.

A petesejtig.

 

*

 

Petesejtelem.

 

*

 

Ondológia.

 

*

 

Elkésett nevetés

születés után.

 

*

 

Létfrizura.

 

*

 

Vízen járni tilos!

 

*

 

Szólt az olló: Soha már!

 

*

 

Énte

 

*

 

Rád ismerek

önmagamban.

 

*

 

A táj bennem ér véget.

Az út belőlem indul ki.

 

*

 

Megfogalmazni azt, amit nem tudok.

 

*

 

Boldogságkísérlet

egy zuhanó repülőn.

 

*

 

Szemműtét egy jajszón.

 

*

 

Egy sírás analízise. Kivonni belőle a fölösleget, a szennyeződést. Lejátszani újra és újra a tisztaságig, a tökéletességig.

 

*

 

Kemény küzdelem egy szál virággal, órákon át. Nem adom fel, amíg verssé nem változik.

 

*

 

Vagyok, hogy szeressek. És ha szeretek, nem vagyok.

 

*

 

Egy jó versről lepattan minden támadás.

 

*

 

Beköltözni új és új versekbe. Aztán csavarogni tovább. Nézni a csillagokat.

 

*

 

Te kit vinnél magaddal egy versben?

 

*

 

Szép, mert hűséges a fájdalomhoz.

 

*

 

Egy légyfilozófia alapvetése. Axiómái. Általánosítása. A légyfilozófia belsővé tétele.

 

*

 

Az Én mint lakáskulcs.

 

 

*

 

Mennyi kéz vett részt az Énem felépítésében! De egyedül én bonthatom le.

 

*

 

Meglepni magam egy nevetéssel. Kell ennél több?

 

*

 

Nem bízom magamban. Túl jól ismerem magam.

 

*

 

Hiába keresem önmagam, mindig más jön szembe.

 

*

 

A filozófia mint óvszer.

 

*

 

Az Én: a legősibb népköltészeti műfaj.

 

*

 

Szemérmetlen, cinikus alkudozás önmagammal. De vigyázok, hogy ne legyen tanú.

 

*

 

Minden jel azt bizonyítja, az a legjobb, ha engedelmeskedsz nekem.

 

*

 

Lehet kételkedni a létezésben. De lehet kételkedni egy szemétdomb létezésében?

 

*

 

Az eredetiség a tudatlanság átcsoportosítása.

 

*

 

Van–e szomorúbb, mint elveszteni a sírást?

 

*

 

Aludjak vagy gondolkozzak?

 

*

 

Az emberiség története: ének az Én-ekről

 

*

 

A boldogtalanság mindenre rábír. Még gondolkodásra is.

 

*

 

Van-e két különböző semmi? Vagy mindennap ugyanaz a semmi születik meg a szívünkben?

 

*

 

Nem vagyok ember-kompatibilis.

 

*

 

Hogy frigid vagy, az nekem probléma.

 

*

 

Belakni, szeretni egy formát. Gyereket csinálni neki.

 

*

 

Ma hallgatnak a szavak,

ahogy a madarak gubbasztanak az őszi esőben.

Valaki szomorú bennem.

 

*

 

Egy gondolat, amint felizzik a forma tüzében.

 

*

 

A legvégső esély: a szó.

 

*

 

Aljas vagyok: bosszúból írok remekműveket.

 

*

 

Minden szétfolyik. Csak a forma őriz.

 

*

 

Miért most kel életre bennem ez a szó? Mit akar tőlem?

 

*

 

Mennyi rossz lakhat bennem, hogy annyira vágyom a szépre!

 

*

 

Nagyon gonosz lehetsz. Túl sok jót teszel.

 

*

 

A legszebb vers gyökerei ágaznak le a legfélelmetesebb mélységekbe.

 

*

 

Túl sokat várok az emberiségtől. Hogy valaki szeressen.

 

*

 

Nem alkuszom. Ennyiért nem mondok le a depressziómról.

 

*

 

Nem tudok semmit. És ráadásul Szókratész sem vagyok.

 

*

 

Mondatok, amikben süt a nap, fúj a szél, és hullámzik a tenger.

 

*

 

Távolabb állok, hogy tisztábban láss.

 

*

 

Recept:  

Végy egy kávéskanálnyi végtelent. Jól keverd el egy finomra őrült mondattal. Ízlés szerint díszítsd fel némi apró gonoszsággal. Fagyos mosollyal tálaljuk.

 

*

 

Csak egy fa, az út szélén. Nézem. Erdőnyi gondolat susog bennem.

 

*

 

Most nem érek rá. A tudattalanommal beszélgetek.

 

*

 

Talán, ha szerencsém van, kihordom a terhemet, mielőtt meghalok.

 

*

 

Ne hagyj el. Ki véd meg önmagamtól?

 

*

 

Nem tudom, ki vagyok. De téged gyönyörködve nézlek.

 

*

 

Szeretlek, mert elég őrült vagy, hogy szeresd az őrültségemet.

 

*

 

Be kell csuknom a szemem, hogy tisztán lássak.

 

*

 

Mi az, hogy jó? Miért akarok kétségbeesetten, reménytelenül jó lenni?

 

*

 

Mennyi bizonyítékra van szükségem! Még a macskámra is, hogy tanúsítsa azonosságomat!

 

*

 

Kételkedek magamban. A macskám nem.

 

*

 

Meglátni a macskámban egy egyetemes filozófia sarokkövét. De lusta vagyok kidolgozni. Inkább alszom.

 

*

 

Meg kell változtatnom az életemet. A macskámhoz fogom igazítani.

 

*

 

A macskám szempontjából egész elviselhető vagyok. Vagy ez is csak önbecsapás a részemről?

 

*

 

Fizikailag alkalmatlan vagyok a gondolkodásra.

 

*

 

Őrültnek lenni: csak ennek van értelme.

 

*

 

Őrültnek lenni: ráérezni a világra.

 

*

 

Hogyan vállalhatnék felelősséget magamért? Még egy szó sorsáról sem tudok egyedül dönteni.

 

*

 

Te mernéd vállalni a versírás magányosságát?

 

*

 

Kétségbeesetten állni egy mondat elágazásában.

 

*

 

Nincsenek nagy dolgok. Csak én vagyok kicsi.

 

*

 

Léket nyitni a lelkemen. Kiemelni a tátogó halat.

 

*

 

Ahhoz hozzászoktam, hogy te vagy. De azt nem tudom megszokni, hogy én vagyok.

 

*

 

Ha most, novemberben egy padon éjszakáznék a kőbányai állomáson, szinte semmi lelki problémám nem volna.

A problémák lefagyasztása.

 

*

 

Minden csak játék. De úgy kell játszani, mintha igazi lenne.

 

*

 

Gondolatvadász. Gondolatvad.

 

*

 

Eltévedni nyílegyenes utcán.

 

*

 

Na ne! Most én szülöm a gondolatokat, vagy a gondolatok szülnek engem?!

 

*

 

Állni egy gondolat puskacsöve előtt.

 

*

 

Szépen meghalni. Naponta.

 

*

 

Lelkem gyors folyóját megszállták a különös halak. Jönnek felfelé csapatban, fickándozva, kiugorva, elszántan, szerelmesen.

 

*

 

A holnap? Utópia, képzelődés.

 

*

 

Csak ez a perc van. Nincs következő.

 

*

 

Cigánykereket hányni az én hűlt helyén.

 

*

 

Megkönnyebbülnének a barátaim, ha nem írnék verseket?

 

*

 

Kisétálni az énből. Kóborolni szabad, vad mezőkön.

 

*

 

Nem-én kiáltok.

 

*

 

Az én olyan, mint az eldobható műanyagpohár. Csak nem dobható el.

 

*

 

Nagyipari éngyártás.

 

*

 

Egy kovácsoltvas-rózsa szétmaratása énsavban.

 

*

 

Énbányászati gőzkalapács.

 

*

 

Jó állapotban lévő, alig használt énemet elcserélném kétszemélyes világkörüli utazásra. Minden megoldás érdekel. Kalandorok kíméljenek.

Jelige: Magyartanár

 

*

 

Egy gondolat – egyre jobban szorul a nyakam körül.

 

*

 

Szabad-e elindulni egy gondolat ösvényén Ariadné fonala nélkül?

 

*

 

A tudás almája. Belém harap.

 

*

 

Mérgezett aranyköpések.

 

*

 

Egyes szám első személyben ragozok. Pedig mindig másról beszélek.

 

*

 

Gyerekkoromban hírhedt voltam a pajtásaim között, hogy milyen sokszor köpködtem rájuk, vagy csak úgy célba köptem, szórakozásból.

Most tűnődöm rajta, miért tettem.

 

*

 

Rettegek, hogy a mondataim végén egyszercsak meglátom a semmit.

 

*

 

Nevezhetjük a kultúrát a szemünkre kötött kendőnek.  Kivégzés előtt praktikus.

 

*

 

A depresszió: közös ihlet.

 

*

 

Igazi hedonista vagyok. Nekem még a depresszió is örömforrás.

 

*

 

Túl sok verset írok: túl sok bűnjelet hagyok magam után.

 

*

 

Egy jó versben nagy bűnök rejtőznek.

 

*

 

Az apám senkiknek, bolondoknak tartotta a költőket. Röhögött rajtuk. Gyűlölte őket.

 

*

 

Hány életen át kell bűnhődnöm a verseim miatt!?

 

*

 

Elavult szavak: meglakolni, vezekelni, elkárhozni, bűnhődni. Mi lehet az oka?

 

*

 

Lehet, hogy már nagyon régen eltévedtem. Szerencse, hogy nem tudok róla.

 

*

 

Ragaszkodok a félreértéseimhez. Nélkülük nem lenne értelme az életemnek.

 

*

 

Mennyi félreértés! Mennyi öröm!

 

*

 

Mindent megteszek, hogy félreértselek.

 

*

 

Egyre jobban nyomasztanak a vicceim.

 

*

 

November, december. Az állomáson vacog egy ember.

 

*

 

A világ Kőbánya-felsőről nézve egészen más.

 

*

 

Van remény. Szerintem még Feri is reménykedik,  -8 fokban, kint az éjszakában a padon.

 

*

 

Minden érv ellened szól. Ezért választottalak téged.

 

*

 

Ha macska lennék, egészen pragmatikus volnék. És nem dédelgetnék semmilyen reményt.

 

*

 

A macskám következetesebb, mint egy filozófus. Igaz, még nem írt könyvet.

 

*

 

Irigyellek. Neked nem kell együtt élned az én vicceimmel.

 

*

 

Rengeteg hibám van. De nem azok, amikre te gondolsz.

 

*

 

Nem lehetek túl szigorú Kőbánya-felsőhöz. Túl ocsmány.

 

*

 

Még egy nőgyógyász is a lélekig akar eljutni.

 

*

 

Minden reggel kilépni a fényre. Kőbánya-felsőről.

 

*

 

A legtöbbet akkor mondod, ha a megfelelő pillanatban elhallgatsz.

 

*

 

Megtalálni a szavak és a csend helyes arányát. Talán még Budapesten is lehet.

 

*

 

A legszebb dolgokat nem lehet kimondani.

 

*

 

Egy mondatnak látszó kétélű tőr.

 

*

 

Nagyon akartam, hogy becsapj. De ennyire?! Fel vagyok háborodva.

 

*

 

Van szabadság. És minden vágyam, hogy elvegyem tőled.

 

*

 

Ha nem vigyázol, a barátod leszek.

 

*

 

Miért mindig én viseljem el önmagamat?

 

*

 

Az ember csodálatos lény. Még Kőbánya-felsőn is képes boldog lenni.

 

*

 

Kőbánya-felsőt látni és meghalni.

 

*

 

A remény sosem veszik el. Csak én.

 

*

 

Auschwitz után csak verset lehet írni.

 

*

 

Kegyetlen bosszút akarok állni. Vagy inkább faragjak egy viccet? Szerinted van bennem ennyi erő?

 

*

 

Sokat kell dolgoznom. Viccet készíteni a gyűlöletemből.

 

*

 

Legyek öngyilkos? Vagy találjak ki egy új viccet?

 

*

 

Egy jó vicc: egy elhalasztott öngyilkosság.

 

*

 

Megvetlek. De szeretném, ha jó véleményed lenne rólam.

 

*

 

Hogy játszik a világ! Tündérkedik, forog, elillan, beborul, elsötétül, felragyog, tágul, omlik, eltemet, kinyílik, eltűnik, visszajön.

S én szédülve nézem. Hányingerem van, félek, nevetek, menekülök, tűnődök, elszomorodok, jajgatok, álmodozok, remélek, visszahőkölök, hitetlenkedek, bizakodok, elkeseredek, kacagok, lemondok, csodálkozok.

 

*

 

Nem bocsátottam meg. Csak elfelejtettem.

 

*

 

Minden budapesti hazudik.

Én is budapesti vagyok.

 

*

 

A macskám bölcsen viselkedik. Ezért tartom.

 

*

 

Az anyag én vagyok.

 

*

 

Porból por. Közben sok macera.

 

*

 

A por mindenre képes. Még márvány emlékművet is állíttat magának.

 

*

 

Szerettelek. Másra nem voltál jó.

 

*

 

Elhagytál, te szegény.

 

*

 

A por önismerete. Egyénisége. Lelkifurdalása.

 

*

 

Pormámor.

 

*

 

Kitépett lapok egy szerelemszótárból. Csinálok belőlük papírhajót, papírrepülőt.

 

*

 

Gondolkodni. Reggel 6 és 7 között. Ennyit engedhetek meg magamnak.

 

*

 

A szerelem: egy új nyelv teremtése. Szavai a csillagok és a tenger, a hajnal és a virágszirom, a madárszárny és a pillanat. Vakító ragyogással lobban fel bennük élet és elmúlás.

 

*

 

Jó, hogy elhagytál. Miért pont én rontsam el az életed?

 

*

 

A nők finomabb érzékkel tudják kiválasztani, kit tegyenek tönkre.

 

*

 

Boldogság egy csapdában.

 

*

 

Mély gödörből is látni a csillagokat.

 

*

 

Az ember szabadon tántorog csapdától csapdáig.

 

*

 

Te milyen csapdákat kedvelsz?

 

*

 

Szeress! Rontsd el az életem!

 

*

 

Az ember rabságkedvelő állat.

 

*

 

Nézni a csillagokat. Szégyenkalodából.

 

*

 

Szégyenbélyeg-gyűjtemény.

 

*

 

Ki a bölcs? Aki csak a saját életét rontja.

 

*

 

Veszélyes vagyok. Tele vagyok szeretettel.

 

*

 

Egy elzüllött, piszkos, ócska város. Budapesten nagyon szeretnek az emberek.

 

*

 

Jó volt veled. Sokat kínoztál.

 

*

 

Az emberben sok szép tulajdonság van. Például ragaszkodik a kínzójához.

 

*

 

Nagyon megkínoztál. Fontos lehettem neked.

 

*

 

Túl tisztán látok. Több hazugságra lett volna szükségem.

 

*

 

Hazudj még! Az életemről van szó!

 

*

 

Iránytű: ami nagyon fáj. És sokat nevetni.

 

*

 

Tovább kutatni Kőbánya-felső titkait. Feri, a vidám hajléktalan.

 

*

 

Mennyi tehetségtelen szenvedő! Semmi humor.

 

*

 

Nagy pancser. Annyi szerencsétlenség érte, és még egy viccet sem tudott összehozni.

 

*

 

Imádkozni egy cethalban: na és? De viccet mondani benne!

 

*

 

Unom a szenvedéseid. Nincs bennük humor.

 

*

 

A nagy nevettető koporsóban alszik.

 

*

 

Ma depressziós vagyok. Egy kíméletlen viccet fogok kitalálni.

 

*

 

Neked megbocsátok. Magamnak nem.

 

*

 

Nem hagyom, hogy megfossz a szenvedéseimtől. Mi lenne velem nélkülük?

 

*

 

Te mennyiért adod el a szabadságodat?

 

*

 

Nekem létszükséglet a szabadság. Vagy legalábbis az illúziója.

 

*

 

Álmodozni gályapadon.

 

*

 

Ferinek kevesebb önámításra van szüksége. De többet fázik.

 

*

 

Jól elvagyok. Játszadozok kitalált eszmékkel.

 

*

 

Hogy mert Platón kitalálni mindenféle eszmét?  Hogy merte tanítani őket? Micsoda felelőtlenség!

 

*

 

Az a jó tanár, amelyik nem tanít.

 

*

 

Ennyire akarok ártani? Még írok is?!

 

*

 

A kultúra: fáradságos út önmagunkhoz.

 

*

 

Tanítani: együtt tévelyegni nagy ködben. De a tanár legalább élvezheti a bizalmat.

 

*

 

Nekem sok tanítvány kell. Sok önigazolásra van szükségem.

 

*

 

Butaságkutatás.

 

*

 

A butaságtudomány megalapozása. Tesztek, grafikonok. Konferenciák. Nobel-díj.

 

*

 

Az iskola: a butaság szervezett elosztása.

 

*

 

A politikus csodákra képe. A hülyeséget energiává tudja alakítani.

 

*