Ezek az újabb „filozófiai” esszétémák megint csak nem teljes művek (könyvek vagy tanulmányok), amelyeket fáradságos munkával kell beszerezni; ezúttal is rövid kis szövegekről, általában műrészletekről kell írnotok. Hogy könnyen előkeríthetőek legyenek, begépeltem, majd feltettem őket az internetre.

Mivel a szövegek rövidek, rövideket is kell róluk írnotok. Kb. 3 oldalt várok el (kézírásban); ez nyomtatott formában máris csak kettő.

A műfaj változatlan: filozófiai esszé. Tehát az adott szöveget gondolati oldalról kell megközelítenetek. Írásotokon látszódjon, hogy elolvastátok; megértettétek; gondoltok róla valamit; amit gondoltok, azt határozott formában meg is fogalmazzátok.

Írásotokhoz mindenféle segédeszközt használhattok. Elsősorban persze az Idegen szavak és kifejezések szótárát. Aztán meg mindenféle lexikonokat. Aztán az adott szerzők egyéb könyveit. És persze másodlagos irodalmakat.

Mindenesetre: mindazt, amit használtatok, írásotok végén mint irodalomjegyzéket tüntessétek fel. Legalább két ilyen hivatkozás minden írás végén legyen.

Módosítás!!!

Mivel — az én hibámból — a szövegeket eddig hiába kerestétek a honlapomon (mindenkitől elnézést kérek), a január legeleji határidő tarthatatlan. Nagyon inkorrekt lenne. Az esszéket január 10-ig (szerda) kérem. Hogy hogyan javítom ki őket, az már az én bajom. Rendben?

Az egyes írásokról

Cseh Tamás — Bereményi Géza: Karom kitárva

Ez a ma is aktív szerzőpáros harmincöt éve ír dalokat — fantasztikusan jókat, sorozatban. Cseh Tamás nem képzett zenész, csak egy gitáros, egy „füttyös cipészinas”, ahogy mondja, de iszonyú jó dallamok jutnak az eszébe. És sugárzó, félelmetes előadó. Bereményi író, rendező. A Karom kitárva egy kb. hat éve született daluk: meghallgathatjátok a Jóslat a metrón című cédén. Talán annak, aki ezt a látleletet választja feldolgozásra, célszerű is lenne meghallgatni. A szöveg önmagában a tizedét sem mutatja annak, amiről itt szó van.

Emile M. Cioran: Antipróféta

A modern filozófia esszéisztikus, mondta a negyvenes években Hamvas Béla. Az esszé pedig lényegében: hozzászólás. A nemrég elhunyt Cioran szövegei ilyesfélék, sőt még ilyenebbek: aforisztikus tömörségűek. Ez a szöveg is sűrű. Kultúrkritikai szemlélet jellemzi, nagyon erős érzelmi viszony a tárgyhoz, éles elutasítás. Tudományos szövegben elviselhetetlen lenne. Mintha egy nyelvész kifogásolná az igekötőt. Itt: teljesen rendben van, legalább félreérthetetlen. És mi is megtehetjük a magunk hozzászólását.

Hamvas Béla: Államok kialakulása

Vigyázzatok a nagyon rövid szövegekkel: nem könnyű írni róluk. Ez például gyanúsan rövid. És mintha egy vicc lenne mindössze. Mit lehet ezzel kezdeni? Mindenkit lebeszélek róla, aki lebeszélhető. A többieknek meg úgyis lesz mondanivalójuk róla.

Hankiss Elemér: Az emberi kaland (részlet)

Ez egy nagyszerű könyv. Kocepciója a kiválasztott részletből tökéletesen felfogható. Az igazán érdekes persze az, amikor ezeket a szempontokat különböző területeken (morál, filozófia, divat, játék stb.) igazolni próbálja. Mindenkinek tudom ajánlani a teljes művet.

Kavafisz: Műrész…

XX. századi görög költő. Szabálytalan formájú verseiben, a kendőzetlen önvallomások mellett, egyfajta távolítás, szerepjáték a leggyakoribb. Szívesen tér vissza a hellén korba, félpogány misztériumok, antik istenek, illetve az épp akkor keletkező korakereszténység világába. Mindenhol talál valami forrót: úgy szoktuk mondani, persze pontatlanul, hogy valami kortalant. Ebben a versben is. A kereszténység és a pogányság feszültségéről van benne szó? Talán. Vagy épp a meghittségbe betörő idegenségérzésről?

Lengyel László: Miniszter

Lengyel László nevével ma is mindennap találkozhattok. Könyveket, cikkeket ír a napi és a távlatosabb politika kérdéseiről, ezzel sok indulatot vált ki. Televíziós viták állandó szereplője is. Ezt a portrét a rendszerváltás kezdetén írta, és nagyon átélhetővé tudja tenni azt a folyton elfeledett tényt, hogy a politika szereplői is emberek: olyanok, amilyenek. És hogy miképp működik az egész a napi hajszában. Nem kell hozzá semmiféle pártszimpátia, hogy mindezt átérezhessük. Mesteri írásnak tartom.

Márton László: Bowen monológja, sötétben

Nem mondom most el a cím értelmezését, mert nem annyira érdekes. (Elolvashatjátok a Szent László Gimnázium által kiadott irodalmi antológia, az 5-lett-könyv második kötetében.) Igazából Illyés Gyula híres verse, az Egy mondat a zsarnokságról a fontos itt: Márton iszonyatos korképe annak az ellenpárja. Ha a zsarnokság pusztít, hát mit csinál a mi „szabadságunk”? Persze nem muszáj egyetérteni: mindössze megérteni.

Karl Marx: A hegeli jogfilozófia kritikájához (részlet)

Marx a XIX. század talán legnagyobb hatású gondolkodója. Ezt persze mindenki tudja. Ebben a korai írásában a vallással is foglalkozik. Álláspontja elutasító: ateista. A vallás szerepét azonban megértően kezeli az emberek, a társadalmak életében. Olvassátok csak el figyelmesen! Mi a saját véleményetek ezekről a dolgokról?

Mráz István: Halhatatlanság

Ez egy teljes novella. Nem hosszú. Amiről szól, az többrétű. Például a modern média természetéről. Az exhibicionizmusról. Arról, hogy milyen vékony rajtunk a kulturális máz. A tizenöt percnyi hírnévről. Nem folytatom, még sok mindenről.

Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány (részlet)

Nagyon különös könyv. Persze minden Nietzsche-könyv különös… A választott szöveggel kapcsolatban az a különös-érdekes, hogy (úgy emlékszem) itt jelenik meg először az „Isten halott” felismerése. És Nietzsche megrendül. Mi lesz velünk? Nem sokkal később, az Imígyen szóla Zarathusztrában már inkább örömzenét játszik: meghozták Krisztus fejét aranytálcán, szabad a vásár, mi jövünk… Hát nem érdekes?

Örkény István: Perpetuum mobile

Ez egy kevéssé ismert egyperces. Korántsem csak irodalmi értékei miatt választottam. Lehet ezen gondolkodni, nem csak a tetveken borzadozni…

Petri György: Mosoly

Egy ideje az egyik legkedvesebb versem. Petri utolsó életében megjelent kötetében olvasható, a halálközeli versek között. (Rákbeteg volt.) Ez a vers egy komplett életszemléletet tartalmaz, ha úgy tetszik: „életfilozófiát”. Talán nem is a szó közhelyes, inkább antik értelmében. Akkor sokan úgy gondolták: aki filozofál, az elsősorban külön viszonyt épít ki élettel-halállal. Helyes törekvésnek tartom.

Reuter Lajos: Kis izék

Szerettem volna az írások között igazi aforizmákat is szerepeltetni. A véletlen segített. Reuter Lajos író, költő, tanár. Újabban aforizmákat, kis groteszk szösszeneteket, gnómákat farag. A témák és a motívumok ismétlődnek, de ez ennek a formának természetes velejárója: ha egy szempont felbukkan, a gondolkodó megpróbálja teljesen körbejárni. (Rendesen lerágja a csontot.) Bolyongjatok közöttük, aztán válasszatok ki 2-3 kedvetekre való témát, és rajta. Lehet vitatkozni, poénkodni nyugodtan.

Spiró György: Fogság (részlet)

A szerző új nagyregénye. Az első században járunk, ebben a részletben a főhős (Uri) fiatalkori plátói szerelmét, Kainiszt keresi fel, hogy segítséget kérjen tőle. Kainisz, a volt rabszolgalány most már császárfeleség. A szövegben, azon túl, hogy egy gyönyörű emberi viszony is felvillan, különösen érdekes a történész munkájának keserű megítélése. (Akkoriban volt a zsidó háború, a második templom lerombolása, és Josephus Flavius már dolgozott a könyvén.) Na és a korai kereszténységről (a nazarénusokról) is szó esik. Az esélyekről… Rövid szöveg, és hány irányba nyitott! Kezdjetek vele valamit.