Az különös.

 Gömbölyu és gyönyöru,

 csodaszép és csodajó,

 nyitható és csukható,

 gomb es gömb es gyöngy, gyuru.

 Buvös kulcs és gyertya lángja,

 szines árnyék, ördöglámpa.

 Játszom ennen-életemmel,

 búvócskázom minden árnnyal,

 a padlással, a szobákkal,

 a fénnyel, mely tovaszárnyal,

 a tükörrel fényt hajitok,

 a homoknak, a bokornak,

 s a nap - óriás aranypénz-

 hirtelen ölembe roskad.

 Játszom két szines szememmel,

 a két kedves, pici kézzel,

 játszom játszó önmagammal,

 a kisgyermek is játékszer.

 Játszom én és táncolok,

 látszom én, mint sok dolog.

 Látszom fénybe és tükörbe,

 játszom egyre, körbe-körbe.

 Játszom én és néha este

 fölkelek

 s játszom, hogy akik alusznak,

 gyerekek.