My favourite poems by Blake

Back to my Literature page

William Blake
(1757-1827)

Tyger

    Tyger! Tyger! burning bright
    In the forests of the night,
    What immortal hand or eye
    Could frame thy fearful symmetry?

    In what distant deeps or skies
    Burnt the fire of thine eyes?
    On what wings dare he aspire?
    What the hand dare seize the fire?

   And what shoulder, and what art,
   Could twist the sinews of thy heart,
   And when thy heart began to beat,
   What dread hand? and what dread feet?

   What the hammer? what the chain?
   In what furnace was thy brain?
   What the anvil? what dread grasp
   Dare its deadly terrors clasp?

   When the stars threw down their spears,
   And water'd heaven with their tears,
   Did he smile his work to see?
   Did he who made the Lamb make thee?

   Tyger! Tyger! burning bright
   In the forests of the night,
   What immortal hand or eye,
   Dare frame thy fearful symmetry?

A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentõ szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hõse kelt,
Aki e tûzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsõt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen põröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllõre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentõ szimetriád?

(Szabó Lõrinc)

Infant Sorrow

                           My mother groand! my father wept.
                           Into the dangerous world I leapt:
                           Helpless, naked, piping loud;
                           Like a fiend hid in a cloud.

                           Struggling in my fathers hands:
                           Striving against my swadling bands:
                           Bound and weary I thought best
                           To sulk upon my mothers breast.

A csecsemõ bánata

Apám sírt, anyám jajgatott,
S hipp-hopp, e zord földön vagyok,
Põre kisded, vinnyogó,
Mint egy ködbe bujt manó.

Apám karján csápolok,
A pólyáimmal harcolok,
De hiába fáradok,
Hát anyám mellén duzzogok.

(Szabó Magda)

The Little Boy Lost

                          "Father! father! where are you going!
                          O do not walk so fast.
                          Speak, father, speak to your little boy,
                          Or else I shall be lost."

                          The night was dark, no father was there;
                          The child was wet with dew;
                          The mire was deep, & the child did weep,
                          And away the vapour flew.

Az elveszett fiúcska

Apám, apám, hová sietsz úgy,
Ne nyújtsd meg léptedet,
Szólj, szólj, apám, kér kisfiad,
Mert másképp elveszek.

Sötét az éj, az apja sehol,
Csupa harmat a kisgyerek,
Mély a bozót, s õ egyre zokog,
S a ködkép ellebeg.

(Tellér Gyula)

The Little Boy Found

                          The little boy lost in the lonely fen.
                          Led by the wand'ring light,
                          Began to cry; but God, ever nigh.
                          Appear'd like his father, in white.

                          He kissed the child, & by the hand led.
                          And to his mother brought,
                          Who in sorrow pale, thro' the lonely dale.
                          Her little boy weeping sought.

A megtalált fiúcska

A lápon az elveszett fiú,
Kit elcsalt kósza lidérc,
Sír, ám vele jár az Úr, s most odaáll
Fehérben, az apjaként.

Csókolja elébb, majd fogja kezét
S az anyjához vezeti,
Aki bús, halovány, s sír a völgy során,
Míg kisfiát keresi.

(Tellér Gyula)

To the Top