KurdistanPress

Interjú Gharani Ghaderivel

 

-Hónapokig élt egy internet-honoldal KurdistanPress címmel www.kurdistanpress.com . Mi volt a célotok vele?

-Informálni akartunk Kurdisztánról és Közel-Keletről.

-Milyen fajta anyagokat közöltetek benne?

-Politikai, kulturális és társadalmi témájú kommentárokat, cikkeket.

-Ti, akik csináltátok, Svédországban éltek, míg a Kurdok részben Kurdisztánban, részben emigrációban élnek, hogyan tudtatok írni róluk?

-A saját híranyag volt a kevésbé erős oldalunk. Ami hír hozzánk beérkezett, barátainktól, ismerőseinktől érkezett, akik szétszórtan élnek a világban, s akikben megbízunk.

-A kurd nyelv melyik dialektusát használtátok?

-A szoránit.

-Hány látogatótok volt a honoldalon naponta?

-Átlagosan ezerháromszáz.

-Hol laknak azok, akik benneteket látogattak?

-Európában, Ázsiában – többek között Kurdisztánban, Amerikában, Kanadában, Ausztráliában.

-Mivel magyarázod a magas látogatottsági számot?

-Szükség van a friss hírekre és kommentárokra kurd nyelven.

-Látogattak benneteket Romániából is?

-Az utolsó időkben onnan is néhányan.

-Mi volt a különbség a KurdistanPress meg a többi kurd web-oldal között?

-Az volt a különbség, hogy mi független információt szolgáltattunk, míg a többiek mind valamelyik politikai csoportosulástól függenek.

-Fel kellett adnotok, miért?

-Idő és anyagiak hiányában.

-Hányan voltatok szerkesztők?

-Ketten.

-Fizettek ezért vagy munkaidő után csináltátok?

-Munkaidő után körülbelül esti kilenctől éjszaka kettőig.

-Érkezett-e szerkesztőségetekbe fenyegető levél?

-Soha.

-Mikor indítjátok újra a lapot?

-Mire ez a cikk megjelenik, már be is indult.

-Segítséget kaptatok a svéd államtól? Az EU-tól? Valmilyen szervezettől, intézménytől?

-Nem. Se az államtól, se mástól nem kértünk segítséget. A magunk pénztárcájára alapozunk.

-Volt egy olyan érzésetek, hogy a honoldalon sikerül egyesíteni a kurdokat? Hogy ha különböző országokban élnek is, itt egy közösséget alkotnak?

-Természetesen, a világháló egyesített bennünket.

                                                                                                                Kérdezett: Gergely Tamás