MIT ÍR?    2002. május

TÓÁSÓ ÁRON ZOLTÁN              BÍRÓ BÉLA

MOLNÁR-VERESS MÁRIA        AMBRUS ATTILA

ORBÁN JÁNOS DÉNES               LENDVAY ÉVA

MÁRTON ATTILA                        LEDÁN M. ISTVÁN

TÓÁSÓ ÁRON ZOLTÁN

1.Éppen mit írsz? Csak nem "hamarirodalmat", ahogy az újságírást magad korábban és szellemesen nevezted...

Most éppen választ, de hivatásszerûen újságot, szórakozásból és egyelõre kiapadhatatlan tudásvágyból egyetemi jegyzeteket, kedvtelésbõl leveleket, s remélem,  a nyáron 96 után elõször a Fekete-tenger homokjába haikut. Haikut a mélyzöld tengerben lubickoló kék égrõl...

2. Saját "hamarirodalom-internet-oldal"!-t terveztél, mikor lesz abból valami és minek?

Mindig is érdekelt a számítógép, a felhasználóbarát alkalmazások. Újabban a honlapkészítés tudományát próbálom elsajátítani. Van is egy vázlat az egyik hazai ingyenes tárhelyet biztosító szerveren, itt próbálgatom karmaimat. Nem ajánlom senkinek, hogy meglátogassa a http://www.cafe.home.ro -oldalt. Keserû még az ott felszolgált kávé....

3. Mit olvasol?

Most épp Hrabalt. Véres történetek és legendák címu válogatást. Remek kiadás, csupa vörös betûvel van szedve...

4. Mit ajánlanál a brassóiak frissen írt szövegeibõl nem-brassóiak számára?

Ledán István aldobolyi református lelkésznek a hétvégén Brassóban megjelenõ elsõ vereskötetét, mely részben olvasható a Brassó - Stocholm honoldalon is.

5. Befolyásolja azt, amit írsz a tény, hogy a budapesti kormány színt váltott?

Nem.

6. Más illata lenne a miniszterelnöki csere után a tulipánnak?

Hát a narancsnak?

7. Szerinted milyen a világ 2002 májusában?

Gyönyörû. Szebb is lehetne, ha ne ölnének többet kisgyereket és asszonyt, még akkor sem ha terroristákat akarnak írtani, ne támadnának csillagos tankokkal parittyával védekezõket....

8. Hát a Cenk?

A Cenk a legszebb. Most, ahogy kinézek az ablakon (éjjel negyed egy) meglepetten tapasztalom, hogy nem ég tetején a fény. Lehet a repülõsök nem örulnek ennek Elvitték volna a fényt a tetejérõl, Cenket a lámpás alól?!

MOLNÁR-VERESS MÁRIA

1.Mit írsz éppen?  

Nemrég fejeztem be egy rövid úti beszámolót, azóta nem írtam semmi újat. Mostanában inkább a régebbi szövegeimet simogatom, teszem-veszem.

2. Brassói vagy és Stockholmban laksz, a Brassói Lapokban közöltél meg a svédországi Két évszakban, elégedettnek érzed-e magad?

Elégedett? Azt hiszem nagyjából az vagyok. Az idült idõhiány az egyetlen, amivel sehogy sem tudok megbírkózni.

3. Olvasol-e más brassóiakat?

Ritkán. Nehezen jutnak el hozzám az otthoni lapok.

4. Mit olvasol különben?

Épp most jöttem vissza Budapestrõl, tizenöt kiló könyvvel megrakodva, azokat olvasom. Kányádi versekkel kezdtem.

5. Egy idõben fordítani szerettél volna, igaz, nem szépirodalmat...

Abból nem lett semmi, az otthoni könyvkiadás nem lelkesedett a fókákért.

6. Még mindig a fókák...?

Fókák mindhalálig. Aki úszó jéghegyen ücsörög, számolhat a fókákkal...

7. Emlékszel-e arra, milyen a Cenk május közepén?

Emlékszem, hisz ott nõttem fel a Cenk alatt. A várfal tövében szedtem az ibolyát, s ittam a vizet a mohos vízház kövályújából, ott labdáztam, hintáztam, bújócskáztam tavasztól õszig játszótársaimmal, s gázoltam térdig érö avarban õsszel, a Cenk alatt szánkóztam és korcsolyáztam egész télen át. Be se kell hunynom a szemem, anélkül is érzem a friss lombok fanyar illatát, s hallom a madárfüttyöt. Májusban olyan a Cenk, mint egy frissen mosott selyemkendö: üde és suhogó.

ORBÁN JÁNOS DÉNES

1. Továbbra is éppen semmit sem írsz vagy helyzeted s alkotókedved megváltozott volna?

Továbbra is semmit, nem az alkotókedvvel van baj, hanem az idõvel.

2. Mit olvasol? Gondolom, pénzt nem sokat...

Igenis pénzt. Csak pénzt.

3. Olvasol-e brassóiakat? Nincs amit, nem írnak? Egyenesen kerülöd őket?

Mivel nem olvasok, brassóiakat sem olvashatok.

4. Mit adsz ki? Jobban terem az irodalom más tájakon?

Könyvhétre: Mózes Attila: Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket (regény); Fekete Vince: A Jóisten a hintaszékbõl (versek); Farkas Wellmann Éva: A kaland folytatása (versek); Papp Attila Zsolt: A Dél kísértése (versek); Szonda Szabolcs: Vagyontárgyalás (versek); Bréda Ferenc: Antracit (mágikus esszék); Faludy György: Emlékezés egy régi udvarházra (versek, újrakiadás). Ha Brassóra gondolsz, más tájakon bizony jobban terem az irodalom.

5. Másként illatozik a tulipán amióta minisztert meg kormányt cseréltek Budapesten?

A tulipán kormánycserétõl függetlenül görényillatú egy jó ideje. Nem örülök a kormányváltásnak, remélem, a következõ választásig az összes kivénhedt, ganyé komcsi feldobja a talpát.

6. Mi a helyzet az élet értelmével, ami legutóbb a pájinka meg a nők voltak?

Én olyat nem mondtam, hogy a pálinka lenne az élet értelme, biztos pénzt mondtam. Nos: pénz és nõk.

7. Emlékszel, milyen a Cenk májusban?

Hát olyan, ne.

BÍRÓ BÉLA

1. Mir írsz éppen 2002 májusában?

Kis Jánosnak a Beszélõ két egymást követô számában megjelent két nagyon izgalmas, de néhány ponton vitára is ingerlõ tanulmánya a státustörvényrôl illetve a kisebbségi kérdésrõl. Ezek kapcsán igyekszem megfogalmazni-tisztázni néhány problémát. Emellett épp most fejezem be a Véges végtelen című kötetem korrektúráját. Remélhetõleg már a hónap végén megjelenik.

2.Köteteid párosával jelentek meg az elmúlt évben, mi az, amirõl nem  tudunk, ami most készül?

 Az Ember tragédiájáról is készül egy kötetnyi tanulmányom, azt vizsgálom, mi az oka, hogy bár a világirodalom  magáénak tekinti, a magyar szellemi életben több gáncs érte és éri, mint a többi remekművünket együttvéve. Mi az, ami nem engedi, hogy elhiggyük, a Tragédia valóban (de-k, azonban-ok és mégiscsak-ok nélkül) remekmű. Én úgy vélem, Madách a Tragédiában a modernitás legsúlyosabb kérdésével viaskodik: a racionális és az irracionális, az anyagi és a szellemi kettõsségével. A mi korunk egyoldalúan az ész és anyagi világ mellett tette le a garast, s ezért (szerintem) szükségszerűen a valódi racionalitás és a valódi világ (a „Kozmosz”) elveszítésével fizetett. Ezt azonban a racionalitás modern fanatikusai meglehetõsen rosszul viselik (lásd Lukács György!)

Pedig számomra evidens, hogy a Tragédia történelme az ördög történelme (ezt a történelmet az õ rezonőri nézőpontjából látjuk, Ádám is abból látja), Lucifer mintegy a – tág értelemben vett – történelmi színek látványszervezõje is, a valódi történelem, mely az istené (is) lesz, csupán a Tragédia befejezése (az „Ember küzdj és bízva bízzál”) után következik. S alapvetően más lesz, mint amit éppen láttunk. Annak ellenére is, hogy „tényeiben” ugyanaz marad. Csakhogy a megváltozott értelmezési keretben e tények jelentése, s ezzel voltaképpeni lényege változik meg. A Világ a ”Másvilággal” az anyag a szellemmel egészülhet ki...

3. Mit olvasol?

Mint általában egyszerre több mindent is. Vitatkoztatok egymással  könyveket. Most például egyszerre olvasom Benedikt Anderson: Képzelt közösségek és Jan Assman A kulturális emlékezet című könyvét. De idõnként belelapozok Consatntin Noica, Vázlat a Hogyan lehetséges valami új történetéhez című (a másik ketõhöz joggal mérhetõ) filozófiai tanulmányába is. Végső fokon mind ugyanarról szólnak. Annak a szellemnek a negatív történetérõl, melyről Madách drámája is szól. A hiányról, melyet a modern ember a legkülönbözõbb stratégiákkal próbál (jobbára sikertelenül) pótolni.

4.  Mit ajánlanál nem-brassóiaknak vagy távolba szakadt brassóiaknak brassói  írók, mûvészek friss alkotásaiból?

Szégyenkezem amiatt, hogy nincs mit ajánlanom, ahhoz ugyanis ismernem kéne a legfrissebb termést. Sajnos, önhibámból, nem ismerem!

5. Mennyiben befolyásol abban, amit írsz, hogy Budapesten kormányváltás történt?

Azt hiszem, semmiben. A kormányváltás számomra már régen lezajlott. Keserű szájízzel kellett tapasztalnom, hogy a szemben álló táborok közt (korábbi reményeimmel ellentétben) nem sok különbség van. Elõttem az Orbán-kormány már akkor megbukott, amikor úgy tűnt, hatalmon marad, s a Medgyesi-kormány még azelőtt, hogy hatalomra juthatott volna. De ez túlságosan is fájdalmas számomra, nem szívesen beszélek róla.

6. Más illata lenne a kormányváltás óta a tulipánnak? Más szóval: hány  magyar nemzet van most szerinted?

Sajnos továbbra is, sõt minden korábbinál inkább két magyar nemzet van. Ez világosan ki is derült a választásokon, amikor a politikusok az „ország” és a „nemzet” nevében próbálták fanatizálni híveiket. Az „ország” is nemzet, éppen csak tagjai más történelmi hagyományokra, más kultúrára, más nyelvjárási sajátságokra („a Péter” és egyebek!), más szokásokra vezetik vissza összetartozásukat. Amiben nem különböznek, az az, hogy saját eszméit, kultúráját, hagyományait mindkét tábor kizárólagosnak tekinti. Lásd a szocialista szlogent: „Velünk az ország!”, illetve Orbán szlogenjét, „Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!” Az ország másik fele azonban nincs „velünk”, ahogyan a másik tábor tagjai is magyarok, õk is Magyarország. Ezt azonban egyik fél sem képes tudomásul venni. „Nici în ruptul capului”, ahogy a román mondja.

A magyar választások engem nagyon is a 90-es évek elejének romániai választásaira emlékeztettek, amikor mindkét tábor, a román és a magyar is, ész nélkül önmagára szavazott. Lett légyen bárki is a jelölt, mi magyarok a magyarra szavaztunk (lett légyen olyan, amilyen), a románok a románra (lett légyen olyan, amilyen). S az eredményt úgy fogadtuk, mintha a világbajnoki döntõ eredménye lett volna. Előtte vakon hittünk a győzelemben, utána meg elsírtuk magunkat. Nacionalista érzelmeinkre és nem pártokra vagy személyiségekre szavaztunk. Ugyanezt láttam Magyarországon is. Ami azt jelenti, hogy nem csak két magyar nemzet, hanem két magyar nacionalizmus is van. Márpedig a nacionalizmusok csak akkor férnek meg egymás mellett, ha mindet legitimnek ismerik el. Ha egymást kölcsönösen illegitimnek nyilvánítják (és éppen ez történik) nincs kompromisszum, egyetlen megoldás marad: a genocídium. Tudom, hogy ez borzalmasan hangzik. De maguk a tények borzalmasak.

Romániában lassan és keservesen, de mintha kifele másznánk ebből a gödörből, Magyarország most ássa a sajátját. Ráadásul mindenki úgy véli, hogy a másik ás, ő maga ártatlan, mint a ma született bárány. De hát – sajnos –  ez is a nacionalista szemlélet meghatározó jellemvonása (lásd a 90-es évek elejének Jugoszláviáját!) Itt is hiány működik. Elveszett közösségeinket (azok működő, hierarchikusan szervezett gazdagságát) pótoljuk egyetlen képzelt közösséggel.

Remélni azért remélek. Ezért is írom a Kis János cikket 

8. Milyen a Cenk május elsõ harmadában? Még mindig a vonat ablakából figyeled?

A Cenket már a vonat ablakából sem figyelhetem. Ebben az évben kutatói normán vagyok. Bezárkóztam sepsiszentgyörgyi otthonomba. Talán ezért vannak remetei vízióim! Kertészkedéssel védekezem ellenük. A virágok még nem tudnak gyűlölködni. Békésen viselik egymás közelségét. Még a gyomokat is nekem kell pusztítanom.