One of the best known games in the world: its pictures, which are scratched in the earth or drawed with chalk or soft stone on the city streets, are found in all five continents – also in Nepal and in the islands of the Pacific Ocean.

Making it more difficult

   1.We don’t throw the stone on the field, but we kick it further and further on one leg. Naturally in such a case we don’t have to jump back for the stone we threw out. 
   2.We are jumping with balancing the stone on our other foot, which is in the air. 
   3.During jumping we are balancing the stone on the top of our head. 
   4.We are balancing the stone on our first finger’s nail – our first finger have to be streched out. 
   5.The stone is on our lower arm. 
   6.The stone is on our other leg, which is pulled up: on the knee or on the shin. 
   7.We are jumping without the stone but with eyes closed through the fields - the others may direct us with shouting "cold" and "warm". 

Of course the most difficult is - but it often succeeds - to jump backwards with his back to the picture through the fields. If the player manages to do this, his reward will be, that he will not has to turn round to the back jumping, namely he will do this forwards.

The first player starts on one leg from outside to inside, playing attention not to step on the line. If he gets to the centre, he may put down his leg to take a rest. Turning back he jumpes among the lines again until he gets out. He throws a stone with his back and his house will be the cube where the stone falls down. After that he is the only person who may step in here. In the end the winner will be the player who has most of the houses.
Who makes a mistake stands aside and gives the right of jumping to the next player. 

Az egyik legelterjedtebb játék a világon: földbe karcolt, krétával vagy puha kõvel aszfaltra rajzolt ábrái mind az öt világrészben megtalálhatók, még Nepálban és a csendes-óceáni szigeteken is. Neve angol területen hopscotch, spanyolul parma, németül többek között Himmel und Hölle, vagyis menyország és pokol. Ez az elnevezés a játék eredetére utal: egy életutat kell bejárni, miközben különféle akadályokon át a földrõl a (jó vagy rossz) túlvilágig jutunk. Az õsidõkben egy spirális ábrán kellett ugrani, ez a labirintus mesére utal, amelynek értelme ugyanez.

KÁPOLNA

Ez leggyakoribb magyar minta. Az alapszabályok csaknem minden változatban azonosak. A játékosnak van egy kavicsa, vagy cserépdarabja, ezt az elsõ mezõbe dobja, fél lábon utánaugrik, lehajol érte, kidobja az ábrából, és maga is utána ugrik. Most a kettes mezõre dob, fél lábon mezõnként utánaugrik, ismét kidobja, s így folytatódik ez tovább. Az X-szel jelölt mezõ a “pokol”, ide sem dobni, sem ugrani nem szabad. A négyes és ötösre dobott kõ után ugorva a játékos ezekben a mezõkben mindkét lábát leteheti; a hatos után terpeszben állva hátrafelé vissza kell ugrani az elõzõekre, tehát egyik láb a négyesen, a másik az ötösön, ott még mindig terpeszben meg kell fordulni és a poklot átugorva most már kõ nélkül vissza kell ugrálni az egyeshez, majd az ábrán kívülre. Hibázik a játékos, ha a követ vonalra, vagy nem a megfelelõ mezõre dobja, illetve, ha nem pontosan a kívánt mezõrbe lép. Így ezt a menetet elvesztette, és partnere következik.
A játék nehezíthetõ, ha az elsõ kör után keresztbe tett lábbal vagy guggolva kell végigugrálni az ábrán.

MENNYORSZÁG ÉS POKOL

A játék menete ugyan ez. A poklot itt is ki kell hagyni, a mennyországból a házba szabad ugrani, s ott két lábon meg lehet pihenni. Ha mennyországba dobott kõ a G-jelû mezõk valamelyikébe talál, az alább következõ nehezebb menetek valamelyikét ki szabad hagyni. 

NEHEZÍTÉS. 

   1.A követ nem dobjuk a mezõre, hanem fél lábon tovább és tovább rúgjuk. Ilyenkor természetesen vissza sem kell ugrálni a kidobott kõért. 
   2.Úgy ugrunk, hogy a követ felhúzott másik lábunk fején egyensúlyozzuk. 
   3.Ugrás közben a követ fejünk tetején egyensúlyozzuk. 
   4.A követ kinyújtott mutatóujjunk körmén egyensúlyozzuk. 
   5.A kõ az alsó karunkon. 
   6.A kõ felhúzott másik lábunkon: a térden vagy lábszáron. 
   7.A kõ nélkül, de behunyt szemmel ugrunk végig a mezõkön- a többiek “hideg” és “meleg” felkiáltással irányíthatnak.

A legnehezebb persze, de gyakran sikerül, hogy a játékos az ábrának háttal fordulva, hátrafelé ugorja végig a mezõket. Ha ez sikerül, jutalmul nem kell megfordulnia a visszaugráshoz, vagyis az már elõrefelé történik.

ANGOL ISKOLA

Ez a fentebb említett hopstoch, és itt “mintákat” kell ugrani, ugyancsak fél lábon. Ezt is kõvel játsszuk úgy, hogy azt lehajolva dobjuk az egyik mezõrõl a másikra. A “föld”-rõl közvetlenül az egyes mezõre ugrunk, onnan a kettesre; a hármasra két lábon, ám azok egymást keresztezik. A további mezõkre újra és újra ellentétesen keresztezett lábbal (kivéve az ötösön, amelyre szétterpesztett lábbal) ugrunk. A visszaugrás a mennyországból - vagyis az újjászületés – itt ugyanígy, de hátrafelé történik, miközben a többiek a fenti módon segíthetnek.

CSIGA-UGRÓISKOLA

Nagy csigavolnalat rajzolunk a földre, minél nagyobb a rajz, annál tovább tart a játék. Bevonalkázzuk kis területekre az egészet, hogy kockákat kapjunk, melyekbe sorba kell ugrálni.
Az elsõ fél lábon indul kívülrõl befelé, vigyázva arra, nehogy a vonalra lépjen. Ha a középpontba ért, leteheti a lábát pihenni. Visszafordulva ismét végigugrál a vonalak között, míg ki nem ér.
Háttal követ dob, amelyik kockára esett a kõ, az lesz a háza. Ide már csak õ léphet be. Végül az gyõz, akinek a legtöbb háza van. 
Aki hibázik, félreáll, és a következõ játékosnak adja át az ugrálás jogát.