Hogyan rázzuk le az  árcédula

típusú (vagyis: levakarhatatlan) csajokat?

 

 

 

Bizonyára előfordult már néhányunkkal, hogy egy bulin kissé nagyobb

nyomást beállítva, mint amire a fejünk hitelesítve van, arra a

kellemes érzésre tértünk magunkhoz, hogy egy nőnemű egyedet tartunk

zsibbadt karjaink között. A sokk csak akkor éri az embert, mikor

valamelyik haverünk "véletlenül" felkapcsolja a világítást ‚s meglátjuk,

hogy a hölgy igencsak ronda. Késleltetett sokknak nevezzük, amikor a

buliról hazafelé kísérve térünk magunkhoz ‚s lapos oldalpillantásokkal

vizsgáljuk, hogy már megint kit (mit) szedtünk össze, vagy csak az

első randin tudjuk igazán szemügyre venni a hölgyet (ultrasokk), aki

persze megragadva a kínálkozó alkalmat és - mámorosan az örömtől, hogy

ilyen menő pasit fogott ki - rögvest barátnőnknek nevezi ki magát.

Innen kezdve nehezedik a dolgunk, hiszen a hölgy valószínűleg hallani

sem akar róla, hogy ilyen rövid idő után megváljon tőlünk. Az

értelmesebbje hamar megérti, hogy nem igazán "fekszik" nálunk ‚s

valószínűleg nem is kell vele sokat veszekedni.

 

A másik csoport azonban nem ilyen egyszerű eset. Körömszakadtáig

ragaszkodik hozzánk, illetve nem is biztos, hogy a személyünkhöz,

hanem inkább a tényhez, hogy van egy pasija (szerencsétlenségünkre

pont mi).

 

Először is próbáljuk meg lerázni  átlátszó kifogásokkal.

Pl.:

  1. "Elvinnélek moziba, de véletlenül csak egy mozijegyet vettem";
  2. "Nem érek rá  ma, mert a denevértenyészetemet viszem röptetni";
  3. "Dolgom van délután, a kórházban az  ágytálmosót, meg a gennyszívót

    4. tisztítom, ha akarsz, eljöhetsz segíteni"

  4. "Ne haragudj, ma délután a nemibeteg gondozóba megyek kezelésre, de

utána ráérek!"

 

Ha nem veszi a lapot, akkor komolyabb aknamunkába kell kezdenünk.

Várjuk ki valahogy a következő bulit, itassuk le valamelyik résztvevőt

és varrjuk a nyakába a hölgyet. A többi legyen az ő gondja. Ha a nőnek

nem mi voltunk fontosak, csak az, hogy pasija legyen, ez biztosan

menni fog.

 

Ha viszont becses személyükhöz ragaszkodik, akkor viselkedésünkön

kell változtatnunk.

- Böfögjünk, szellentsünk harsányakat a társaságában, fúrjuk az

orrunkat rendszeresen, a "leleteket" pedig hosszan vételezzük

szemre, majd kenjük a szék vagy az asztal aljára.

 

- Együnk úgy, mint a disznó (csámcsogjunk, nyitott szájjal rágjunk,

egyes szétrágott kajadarabokat köpjük a tenyerünkbe, nézzük meg

tüzetesen, majd újra kapjuk be...).

 

- Jó hagymás kaja után lihegjünk az arcába.

 

- Harákoljunk jó nagyokat, ha lehet, köpjük is ki.

 

- Hangosan kommentáljuk a mellettünk elhaladó csinos csajok különféle

alkatrészeit mikor vele vagyunk:

Láttad, micsoda dudái voltak? Ha én egyszer ezeket

megszorongathatnám! ;

Ilyen gyönyörű segget sem mostanában láttam! ;

Ez biztosan nagyon bírná a hajtást!

Hű, ha én két ilyen nővel egyszer összekerülnék....!;

 

Ha ezek ellenére kitart mellettünk, kezdjünk el alaposan elkésni a

randikról (ha mákunk van, akkor megunja ‚s nem vár meg), sőt ne is

menjünk el. Vagy intézzük úgy, hogy meglásson valami bombázóval, amint

éppen félre nem érthető helyzetben andalgunk (ez jó lehetőség arra is,

hogy a szívességre megkért bombázót esetleg felszedjük!).

 

FIGYELEM! Semmi esetre se alkalmazzuk ezeket a módszereket olyan

hölgyeken, akiknek érzelmeik őszinték, akikkel meg lehet beszélni a

dolgokat, hiszen ők is éppen olyan emberek, mint mi. Gondolj arra,

hogyan éreznéd magad, ha téged  álmaid nője ilyen vagy hasonló

trükkökkel próbálna lerázni.

 

Arról pedig senki sem tehet, hogy milyennek született. (Csak arról,

hogyha bunkó vagy primitív.)