Hogyan kerítsünk csajt házibulin?

Igen-igen lehangoló dolog, ha az ember, óvatlanságból jelen van egy

rosszul induló házibulin.

 

Mert a házigazda (hogy fiú vagy lány az illető, egyre megy) ott

üldögél az üres szobában két-három korán jövővel ‚s egyetlen csinos

lány sincs a társaságban, mert a csinos lányok mindig későn jönnek.

 

Ezt a pillanatot szokta kiválasztani a házigazda öcsikéje, hogy

bemutasson valami kockázatos magánszámot - később nem lesz hozzá

mersze. És főleg, hogy később be lesz zárva a szobájába.

 

És az ember elnézi azt a két-három szerencsétlent, aki művészies

pózokat igyekszik felvenni a frissen felvikszelt parkettán X-et vagy

Y-t majmolva - csakhogy azok tudnak is táncolni.

 

Később nekik sem lesz merszük hozzá ...

 

És most képzeljük el, hogy nem érkezünk ilyen korán. Hogy akkor

érkezünk, mikor már  áll a bál.

 

Belép az ember. A cimborák hátba veregetik. Akikkel nincs kedve kezet

fogni, azok már táncolnak - mindig táncolnak, ezért is nincsen jóba

velük az ember. Egyetlen szempillantással felméri, hogy vannak-e

szabad lányok. (egy lány akkor szabad, ha csinos.) Ha vannak, akkor

minden rendben: nemrég kezdődött a buli, a lányok még nincsenek

agyontáncoltatva és veszélyesen kizsigerelve, mivel azok a fiúk, akik

egyedül jöttek - legtöbbjük félénkségből jött egyedül -, még nem ittak

eleget, hogy bátorságra kapjanak.

 

Nekünk viszont nincs szükségünk italra, hogy bátrak legyünk, hiszen

éppen bátorságból járunk egyedül a bulikra.

 

Ne próbáljunk szellemeskedni! A lányok sose értik. Akik értik, már

férjnél vannak.

 

Itatni kell a lányt ‚s vele inni. És kész.

 

Szerezzünk egy - előzőleg elrejtett - üveg piát.

 

Térjünk vissza a kiszemelt áldozatunkhoz. Vágjunk ártatlan, de azért

csöppnyit, titokzatos képet. Ragadjuk karon, sőt derékon a lányt ‚s

súgjuk a fülébe: "Szerezz egy poharat, egy is elég lesz kettőnknek, a

többiről már gondoskodtam... Pssszt!"

 

Aztán osonjunk a szomszéd szoba ajtajához. Nicsak, kulcsra lehet

zárni! Micsoda véletlen! A Fecó van odabenn. Haver. Persze, nincs

egyedül. Kopogtatunk: három rövid, egy hosszú vagy hét közepes, két

rövid attól függően, hogy miben állapodtunk meg a Fecóval. Mihelyt

belül vagyunk, zárjuk kulcsra az ajtót, ‚s ne nagyon kukkoljunk Fecó

felé, aki máris újra csatasorba állt. Ő se törődik velünk, mert kényes

hadművelettel van elfoglalva: jobb kezével benyomul partnere

szoknyájának függőleges hasítékába ( intelligens lány, intelligensen

választja meg a ruházatát).

 

Vegyük elő a piát, nem kell óvatoskodnunk, dugdosnunk, hiszen a

Fecónak saját üvege van. Maradjunk az ajtó közelében, hogy meghalljuk,

ha jön a lány ‚s kopogtat...

 

De a lány nem jön.

 

Hogy kiheverjük a csapást, dugaszoljuk ki a flaskát. Húzzuk meg! De

vigyázat! Legfeljebb a felét igyuk meg! Még van némi remény...

 

Kip-kop. Kopogtatnak.

 

MI (vadul, hogy értsen a szóból) Mi a fene tartott ilyen sokáig?

Ő (megdöbbenést mímelve, elégedetten) Juj, de utálatos vagy!

MI (gyengéden magunkhoz vonva) Dehogy vagyok én utálatos…tudod ezt

te is...

Ő (Úgy tesz, mintha ki akarna bontakozni az ölelésből, ez lehetővé

teszi, hogy hanyagul megtapintsuk a jobb mellét) Ejnye na! Ne

rosszalkodj!

MI (közben tartva a jobb mellét; szemmel láthatóan másra gondolva ‚s

nagyon fesztelenül) Szereztél poharat?

Ő (diadalmasan felmutat egy gyűszűt) Szereztem! Itt van, ni!

(Még mindig ő beszél) Tudod, azt történt, hogy a Péter felkért

táncolni ‚s nem kosarazhattam ki...

MI (mogorván) Ki az a Péter?

Ő Hát Péter! Aki elhozott a kocsiján!

MI Ja! Az a hirtelenszőke, hülye alak?

Ő Először is nagyon kedves fiú, másodszor nem is hirtelenszőke.

MI Szóval te szereted a hirtelenszőkéket...

Ő (kacéran kacagva) Szeretem hát!

MI (sértődötten, mivel barna a hajunk) Ízlések és pofonok...

Ő Ne butáskodj!

(Nevet és egy picit közelebb húzódik, jobb kezét behajlított bal

karunk bicepszére helyezi. Jobb karunkkal  átöleljük, enyhe nyomást

fejtünk ki csípőjére, és azt mondjuk:)

- Miért nem iszol?

- Mert nem adtál!

 

Akkor a szabad balkezünkkel piát töltünk a pohárba, együtt iszunk a

lánnyal ‚s alaposan meglocsoljuk a nyakkendőnket. Természetesen nincs

zsebkendő nálunk. Fancsali képpel leülünk az egyetlen szabad

ülőhelyre (a Fecó majdnem a teljes pamlagot elfoglalja). A lány odaáll

elénk, és buzgón törölgeti a nyakkendőnket a zsebkendőjével.

 

- Így kényelmesebb, mert olyan magas vagy.

 

Oldalvást fordul, és a megfelelő pillanatban egy egészen enyhe

taszajtás elegendő, hogy jobb térdünkre huppanjon.

 

A többi már alkat ‚s ihlet dolga.

 

A végén a lány lebilincselő leírást ad arról, hogy milyen fiú az

esete: mélyen a szemünkbe néz, nehogy a barna szemeket dicsérje, ha

nekünk kék volna a szemünk.

 

Az ilyesmi csakis az olyan házibulikon szokott megesni, ahol az

embert nem riasztja vissza rögtön az első pillanatban a szabad prédák

lehangoló ábrázata.

 

Mert bizony az is előfordul. És a foglalt lányok megszerzéséhez

sokkal bonyolultabb technika szükségeltetik.

 

 

MacLeod