4. Interju:
Szilvia B. - 70-es évek végén ment Hollandiába.

Szilvia B. jelenleg Amsterdamban él, és utazás szervezéssel foglalkozik. 1954-ben született Budapesten, szülei tanárok voltak. Sokáig bizonytalan volt, hogy mit akar kezdeni az életével, a vendéglátó iparban dolgozott, nyaralásokat szervezett a Balatonra, és a környező szocialista országokba, de nem akart véglegesen ezzel foglalkozni, és az anyagi körülményei sem voltak túl kedvezőek. Egyik balatoni nyaralása során megismerkedett egy holland szőrmekereskedővel. Egymásba szerettek, és egy éven belül Szilvia kiköltözött vele Hollandiába. Összeházasodtak, ezért könnyen megkapta az állampolgárságot. Amsterdamban ezután elvégzett egy üzleti iskolát.

Barátaik javarészt hollandok. Kezdetben kicsit nehéznek tartotta a beilleszkedést, mert úgy érezte ŇlenéziÓ az új rokonsága. Ezeket a problémákat leküzdötték együtt a férjével, ma már kitűnő a kapcsolata az anyósával, és férjének testvéreivel. Először németül beszélt a férjével, majd megtanult hollandul is.

Eleinte kereste a kapcsolatot a magyar ismerősökkel, később ezek fokozatosan leépültek, két magyar barátnője maradt, akikkel ma is magyarul beszél. Szüleit körülbelül kétévente látogatja meg, karácsonykor, és néha nyáron elutaznak a balatoni házukba is. Ň A Balatont még ma is nagyon szeretem. Bár a munkám során mindenféle távoli szigetre, egzotikus helyre eljutottam, most is megnyugtat a Balaton családias hangulata. És az anyukám csirke paprikását senki sem tudja felülmúlni.Ó

Megkérdeztem, miért választotta ugyanazt a munkát kint, mint ami elől innen elmenekült. Elmondta, hogy ott egészen mások voltak, akkor a lehetőségek, mint a hetvenes évek Magyarországán, és a munkája ma is új kihívásokat jelent neki. ŇNagyon ki akartam szabadulni abból, ami otthon volt, úgy éreztem nincs előrelépési lehetőségem és utáltam, hogy, mindez a politikai rendszer miatt volt így, ami soha nem érdekelt engem. Bár kezdetben nehéz volt megszokni, hogy Hollandiában egy más, sok szempontból embertelenebb rendszer működik, de összességében rengeteget nyertem ezzel. Az igazság az, hogy mire megismertem Frankot már sokat gondolkoztam a disszidáláson, de mi nem névházasságot kötöttünk, egyszerűen csak szerencsém volt, hogy őt megtaláltamÓ. Két gyerekük van, akik nem tanultak meg magyarul. Nem használja aktívan a magyar nyelvet, és saját bevallása szerint nem is kötődik Magyarországhoz. Az otthona egyértelműen Hollandia, identitása olyan, akár a sok ezer ottani bevándorlónak: holland.

Könyveket inkább hollandul olvas, csak néha veszi elő régi kedves magyar regényeit. Szülei szoktak a magyar politikai életről beszélni, de őt személyesen ez nem érdekli túlságosan: Ňa magyar miniszterelnök nevét például nem is tudom. Mondjuk a holland politikában sem vagyok otthon.Ó Nemzetiségét nem szégyelli, de nem gondol származására sokat, az egyetlen időszak, amikor érzi a magyarságát az olimpia idején volt. Ekkor figyelte a magyar eredményeket, bár holland magyar meccsen a hollandoknak drukkol.