FEAR Of SILEnCE
DALSZÖVEGEK
 
TÁJ 

 Most rám figyelj 
Öreg leszek szeretném, ha 
Ráncaim lennének 
Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sok-sok ránc 
Láthatod semmit sem titkolok 

Szeretném, ha az életem 
Arcomra lenne írva 
S mondanák még 
Még, még, még, még 

Mindig maradj velem 
Nézd arcomat 
Nézd e táj mit mutat 
Minek, minek kérdezed 
Az életed csak egyszer tied 
Arcom táj legyen 
Hegyekkel völgyekkel teli, teli, teli 

Olvasd, arcomról olvasd 
Beszéd helyett e kép felel 
Mindent mit adtam s kaptam hidd el 
Tiszta szívvel éltem át 
Miért nem jössz felém 

Mondd, hogy szép 
Mondd, hogy jó 
Mondd, hogy kell 
Neked, nekem, neked 

Mindig maradj velem 
Nézd arcomat 
Nézd e táj mit mutat 
Az életed csak egyszer tiéd 
Arcomon táj legyen 
Hegyekkel völgyekkel teli, teli, teli 

Síkok megpihenhetnek 
Árkok elrejtozhetnek 
Képek, fények, évek, érvek 
Kérlek téged értsd meg 
Mi a lényeg, mi a lényeg 
Szeretném, ha mindenki azt mondaná

FÁJDALOM 219 
 Fáj, ha az utcára lépek 
Fáj, ha az arcodra nézek 
Fáj, ha a testemre lépnek 
Fáj és még 
Fáj, hogy nem ad, de azért o is kér 
Fáj, hogy nem viselkedsz noként 
Fáj hiába üvöltöm 
Nincs már több remény 
Hangok 
Azt súgták 
Indulj, csak azt nem mondták 
Merre menjek 
Várok 
Egy szóra 
Nem gondoltam és nem tudtam 
Hogy így fog fájni 
Lányok 
Kik voltak 
Ágyékomban édes ölelés 
Kígyó marta seb 
Nem tudtam, hogy ilyen az élet 
Nem tudtam ebbol nem kérek 
Vérzo lelkemet szétveti a 
Fájdalom 
Fájdalomban érett a vérem 
A félelmet a testemben érzem 
Egész nap búrában éltem 
Érzem 
Hogy éget 
Gyulölet tüzében fürdök 
Minden nap 
Félek 
Én félek 
Elvakította lelkemet a 
Félelem 
Fájdalom, hiába küzdesz 
Fájdalom, éget és mérgez 
Fájdalom, képek és képzet 
Fájdalom, nem ez az élet 
Fájdalom, szétveti tested 
Fájdalom, megtöri lelked 
Fájdalom, jótett és vétek 
Fájdalom, íze a vérnek 
Fájdalom, tudod és mégsem 
Fájdalom, gyötör a kétely 
Fájdalom, kezdet és végzet 
Fájdalom, nem ez az élet 
Fájdalom, magához láncol 
Fájdalom, ellök magától 
Fájdalom, nem ez az élet 
Fájdalom, nem ez az élet 
ÁRNYÉK 

 Ha leszáll az este 
Félelmeim leple 
Érzelmeim tükre 
Újra belém törnek 
Furcsa komor gondolatok 
Nézd ablakomra egy rávetült árnyék 

Mi lesz velem vajon, ha elfeledlek 
De most téged nézlek, ezt te meg nem érted 
Mélykék szemedben ott ég egy kérdés 
Úgy van, súgtam hazudtam, hogy mindent-mindent itt hagyok 

Falakon át jönnek 
Székembe leülnek 
Vihognak, röhögnek 
Tébolyba kergetnek 
Ez fáj, ez fáj 
Ez fáj, ez fáj 

Olvasom az újságot, megelevenednek a képek 
Sár hull az égbol, rothadnak a nappalok az éjek 
Én nem repülök többé elvesztettem szárnyamat 
Ez képtelen logika az árnyak mosolya 

Falakon át jönnek 
Székembe leülnek 
Vihognak, röhögnek 
Tébolyba kergetnek 
Ez fáj, ez fáj 
Ez fáj, ez fáj 

Ágyakhoz láncolt álmok 
Sötétség és vágyak várnak 
Szomorú ez, szomorú 
Szomorú ez, szomorú 

Gogös és nevetséges 
Hideg és mégis éget 
Szomorú ez, szomorú 
Szomorú ez, szomorú 
Szomorú ez, szomorú 
Szomorú ez, szomorú

ÖTÖDIK ÉVSZAK 
 Mezon ülök 
Szello lengedez 
Domboldalon az ég tiszta 
De fekete madarak szállnak rajta 
Az ég kék 
Velük szállok én 
Távolban valami jó 
Fekete hosszú az osz 
Tudtam o az osz 
Félek tole én 
Nem értem, éreztem 
Olyan közel jött felém 
Furcsa ez a táj 
Mit a halál itt talál 
Az ég fekete szikrázik 
Csontjaimban készen áll 
Messze repülök 
Nem tudom hová 
Magával sodor az évszak 
Megtalálnak gyilkos vágyak 
Nagy ez a lidérc 
Mely karjaimra száll 
Mely sose kímél 
És mindig újra vár
HA A SZERETET MEGHAL 
 Bennem éjszaka az égbolton 
Benne sírás a sötétben 
Üdvözöllek ó szenvedés 
Sötét pontok az elmémben 
Kértem, de nem adták 
Könyörögtem, de elzárták 
Tudom, ima sosem fog értem szólni 
Nem fog meghallgatni senki 
Kértem, de nem adták 
Könyörögtem, de elzárták 
Az utolsó nap elott, bizonyos vagyok, 
Hogy nem kerülök oda, hol az angyalok, 
De utoljára, mindent megcsinálok majd nektek 
Üdvözöllek szenvedés 
Nincs több könny, szánalom 
Nincs több jókedv, bun, se jótett 
Üdvözöllek szenvedés 
Nem lesz ido a szavakra 
Ha a szeretet meghal nincs megértés 
Meghalni a "jóbarátokért" 
A rosszakért 
A semmiért 
De hát nem értitek 
Szerettem volna egyszer 
Utolsó napomra 
Halálomra 
Hogy nagyon szeressenek 
PORHÓ 
 Megsebzett nyelvemmel 
Izzó parazsat forgatok 
Ajkaimmal megtartom, 
Hogy földre ne hulljon 
Soha meg nem értem, 
Hogy ebbol a dadogásból 
Nyomorék tanúságból 
Meríthetek valamit 
Ami segít 
Azt kérded, hogy elhivatott vagy-e 
Egyenes vagy és világos 
Sötétség van délben 
Nem tudom, hogy 
Megsebzett-e az angyal 
Megmart-e a kígyó 
Megjelöltettél 
Nem tudom, hogy 
Elhivatott vagy-e 
Nem látok jelet 
Azt kérded, hogy elhivatott vagy-e 
Egyenes vagy és világos 
Sötétség van délben 
Értekezés, de nincs diszkusszió 
Kristályról kristályra hal el a szó 
Szád mozog 
Artikulál 
Leleplezés 
Az összeesküvés 
Körmeid elegánsra vágva várod 
Míg ellep a porhó 
NEM KELL 
 Nem gondoltam 
Hogy szükség lesz erre a leckére 
De feldobtad a labdát pajtás 
Golyó repült a falba 
Eroseké ez a világ 
A gyengék elhalnak 
Tudhatnád, hogy nincs itt helyed 
Maradj magadnak 
Nem kell, nem kell 
Nem kell, nem kell 
Nézem a tévét a vér folyik 
Kedvet kapok hozzá 
Lemegyek az utcára 
Golyó repül a falba 
Nyálas szájú politikusok 
Egyre csak azt szajkózzák 
Szabadság és egyenloség 
Ki hisz már ebben 
Nem kell, nem kell 
Nem kell, nem kell 
Megrohadt már a vérem 
A fene nagy szabadságban 
Nincs már bunhodés bun nélkül 
Golyó repül a falba 
Nem vagyok én rossz fiú 
Bízhatnál is bennem 
Pénzért mindent adok-veszek 
Érzelmek nélkül 
Nem kell, nem kell 
Nem kell, nem kell 
Megkívántam a leányzót 
Csábított a teste 
Eladó az egész világ 
Golyó repül a falba 
Legyen elég pénzed hozzá 
És mindent megvehetsz 
Becsületes, tisztességes 
Díszpolgár lehetsz 
Nem kell, nem kell 
Nem kell, nem kell 
Nem, nem, nem... 
 
 

E-mail:
fsilence@freemail.c3.hu

Vissza a kezdolapra
A zenekar története
Zenék
Linkek