TÁJ
Most rám figyelj
Öreg leszek szeretném, ha
Ráncaim lennének
Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sok-sok ránc
Láthatod semmit sem titkolok
Szeretném, ha az életem
Arcomra lenne írva
S mondanák még
Még, még, még, még
Mindig maradj velem
Nézd arcomat
Nézd e táj mit mutat
Minek, minek kérdezed
Az életed csak egyszer tied
Arcom táj legyen
Hegyekkel völgyekkel teli, teli, teli
Olvasd, arcomról olvasd
Beszéd helyett e kép felel
Mindent mit adtam s kaptam hidd el
Tiszta szívvel éltem át
Miért nem jössz felém
Mondd, hogy szép
Mondd, hogy jó
Mondd, hogy kell
Neked, nekem, neked
Mindig maradj velem
Nézd arcomat
Nézd e táj mit mutat
Az életed csak egyszer tiéd
Arcomon táj legyen
Hegyekkel völgyekkel teli, teli, teli
Síkok megpihenhetnek
Árkok elrejtozhetnek
Képek, fények, évek, érvek
Kérlek téged értsd meg
Mi a lényeg, mi a lényeg
Szeretném, ha mindenki azt mondaná |
FÁJDALOM 219
Fáj, ha az utcára
lépek
Fáj, ha az arcodra nézek
Fáj, ha a testemre lépnek
Fáj és még
Fáj, hogy nem ad, de
azért o is kér
Fáj, hogy nem viselkedsz
noként
Fáj hiába üvöltöm
Nincs már több
remény
Hangok
Azt súgták
Indulj, csak azt nem mondták
Merre menjek
Várok
Egy szóra
Nem gondoltam és nem
tudtam
Hogy így fog fájni
Lányok
Kik voltak
Ágyékomban édes
ölelés
Kígyó marta seb
Nem tudtam, hogy ilyen az élet
Nem tudtam ebbol nem
kérek
Vérzo lelkemet
szétveti a
Fájdalom
Fájdalomban érett
a vérem
A félelmet a testemben
érzem
Egész nap búrában
éltem
Érzem
Hogy éget
Gyulölet tüzében
fürdök
Minden nap
Félek
Én félek
Elvakította lelkemet
a
Félelem
Fájdalom, hiába
küzdesz
Fájdalom, éget
és mérgez
Fájdalom, képek
és képzet
Fájdalom, nem ez az
élet
Fájdalom, szétveti
tested
Fájdalom, megtöri
lelked
Fájdalom, jótett
és vétek
Fájdalom, íze
a vérnek
Fájdalom, tudod és
mégsem
Fájdalom, gyötör
a kétely
Fájdalom, kezdet és
végzet
Fájdalom, nem ez az
élet
Fájdalom, magához
láncol
Fájdalom, ellök
magától
Fájdalom, nem ez az
élet
Fájdalom, nem ez az
élet
|
ÁRNYÉK
Ha leszáll az este
Félelmeim leple
Érzelmeim tükre
Újra belém törnek
Furcsa komor gondolatok
Nézd ablakomra egy rávetült
árnyék
Mi lesz velem vajon, ha elfeledlek
De most téged nézlek,
ezt te meg nem érted
Mélykék szemedben
ott ég egy kérdés
Úgy van, súgtam hazudtam,
hogy mindent-mindent itt hagyok
Falakon át jönnek
Székembe leülnek
Vihognak, röhögnek
Tébolyba kergetnek
Ez fáj, ez fáj
Ez fáj, ez fáj
Olvasom az újságot,
megelevenednek a képek
Sár hull az égbol,
rothadnak a nappalok az éjek
Én nem repülök
többé elvesztettem szárnyamat
Ez képtelen logika az árnyak
mosolya
Falakon át jönnek
Székembe leülnek
Vihognak, röhögnek
Tébolyba kergetnek
Ez fáj, ez fáj
Ez fáj, ez fáj
Ágyakhoz láncolt álmok
Sötétség és
vágyak várnak
Szomorú ez, szomorú
Szomorú ez, szomorú
Gogös és nevetséges
Hideg és mégis éget
Szomorú ez, szomorú
Szomorú ez, szomorú
Szomorú ez, szomorú
Szomorú ez, szomorú |
ÖTÖDIK
ÉVSZAK
Mezon
ülök
Szello lengedez
Domboldalon az ég
tiszta
De fekete madarak
szállnak rajta
Az ég kék
Velük szállok
én
Távolban valami
jó
Fekete hosszú
az osz
Tudtam o az
osz
Félek tole
én
Nem értem,
éreztem
Olyan közel jött
felém
Furcsa ez a táj
Mit a halál
itt talál
Az ég fekete
szikrázik
Csontjaimban készen
áll
Messze repülök
Nem tudom hová
Magával sodor
az évszak
Megtalálnak
gyilkos vágyak
Nagy ez a lidérc
Mely karjaimra száll
Mely sose kímél
És mindig újra
vár
|
HA A SZERETET MEGHAL
Bennem éjszaka
az égbolton
Benne sírás
a sötétben
Üdvözöllek
ó szenvedés
Sötét
pontok az elmémben
Kértem, de
nem adták
Könyörögtem,
de elzárták
Tudom, ima sosem fog
értem szólni
Nem fog meghallgatni
senki
Kértem, de
nem adták
Könyörögtem,
de elzárták
Az utolsó nap
elott, bizonyos vagyok,
Hogy nem kerülök
oda, hol az angyalok,
De utoljára,
mindent megcsinálok majd nektek
Üdvözöllek
szenvedés
Nincs több könny,
szánalom
Nincs több jókedv,
bun, se jótett
Üdvözöllek
szenvedés
Nem lesz ido
a szavakra
Ha a szeretet meghal
nincs megértés
Meghalni a "jóbarátokért"
A rosszakért
A semmiért
De hát nem
értitek
Szerettem volna egyszer
Utolsó napomra
Halálomra
Hogy nagyon szeressenek
|
PORHÓ
Megsebzett nyelvemmel
Izzó parazsat forgatok
Ajkaimmal megtartom,
Hogy földre ne hulljon
Soha meg nem értem,
Hogy ebbol a dadogásból
Nyomorék tanúságból
Meríthetek valamit
Ami segít
Azt kérded, hogy elhivatott
vagy-e
Egyenes vagy és világos
Sötétség
van délben
Nem tudom, hogy
Megsebzett-e az angyal
Megmart-e a kígyó
Megjelöltettél
Nem tudom, hogy
Elhivatott vagy-e
Nem látok jelet
Azt kérded, hogy elhivatott
vagy-e
Egyenes vagy és világos
Sötétség
van délben
Értekezés, de
nincs diszkusszió
Kristályról kristályra
hal el a szó
Szád mozog
Artikulál
Leleplezés
Az összeesküvés
Körmeid elegánsra
vágva várod
Míg ellep a porhó
|
NEM KELL
Nem gondoltam
Hogy szükség lesz
erre a leckére
De feldobtad a labdát
pajtás
Golyó repült a
falba
Eroseké ez a
világ
A gyengék elhalnak
Tudhatnád, hogy nincs
itt helyed
Maradj magadnak
Nem kell, nem kell
Nem kell, nem kell
Nézem a tévét
a vér folyik
Kedvet kapok hozzá
Lemegyek az utcára
Golyó repül a falba
Nyálas szájú
politikusok
Egyre csak azt szajkózzák
Szabadság és
egyenloség
Ki hisz már ebben
Nem kell, nem kell
Nem kell, nem kell
Megrohadt már a vérem
A fene nagy szabadságban
Nincs már bunhodés
bun nélkül
Golyó repül a falba
Nem vagyok én rossz
fiú
Bízhatnál is
bennem
Pénzért mindent
adok-veszek
Érzelmek nélkül
Nem kell, nem kell
Nem kell, nem kell
Megkívántam a
leányzót
Csábított a teste
Eladó az egész
világ
Golyó repül a falba
Legyen elég pénzed
hozzá
És mindent megvehetsz
Becsületes, tisztességes
Díszpolgár lehetsz
Nem kell, nem kell
Nem kell, nem kell
Nem, nem, nem...
|
|