1. Milyen őrült lárma ez?

Minden ideg fájni kezd.

Valaki végre miért nem szól?

A kölykök a hátsó udvarból.

2. Ez egy szolid, rendes ház,

Nálunk sosem volt szokás

Különbözni másoktól.

És most itt van pár gyerek

Furcsák, érthetetlenek,

Semmit nem csinálnak jól.

A kölykök a hátsó udvarból

A kölykök a hátsó udvarból

3. És csupa kérdőjellel

Néz szembe újra az ember

Akikkel mindig gond van,

Velük most mihez kezdhetnénk?

R. Kölykök a hátsó udvarból,

Nincs áldás rajtatok sehol

Kölykök a hátsó udvarból,

Kölykök a hátsó udvarból,

Kölykök a hátsó udvarból,

Kölykök a hátsó udvarból,

Nincs áldás rajtatok sehol

Kölykök a hátsó udvarból

4. Ez egy szolid, rendes ház,

Itt különbözni nem szokás,

Csak a felét a vágyakból

A folyó mellettünk szalad

A hidak vannak csak távolabb,

Vagy csak mi nem látjuk jól.

A kölykök a hátsó udvarból

A kölykök a hátsó udvarból

5. Akikkel mindig baj van,

Akikkel mindig gond van,

Akik csupa dac és büszkeség

Figyeljünk kicsit jobban!

Velük most mihez kezdhetnénk?

1. Mindig elhittél, vagy elképzeltél,

Egy földet, ahol otthon lennél,

Egy másik partot, egy híd túl oldalán,

S hogy egyszer majd felrepülhetsz,

Esküdtél, hogy úgyis úgy lesz,

Mindig közelebb a tiszta éghez,

Mindig szabadon már,

Ahogy hittél benne egyre jobban,

Én is veled álmodoztam,

Csak a szél tudja, hogy most hol vagy,

Úgy vagy, ahogyan elgondoltam,

Lett-e valami jobb, vagy rosszabb,

Mióta elmentél?

De bárhogy is élsz, tudom jól, azt mondanád,

Nincs semmi baj, a cirkusz megy tovább.

Néha a világ, mint a hinta fordul át,

De amíg van bohóc a cirkusz megy tovább.

2. Talán végül megtaláltad, a földet ahol az ostobáknak,

Az irigyeknek nincs bocsánat, s érted ki mit beszél,

A túlsó parton is elveszetten,

És fantomokkal harcolsz úgy mint rég,

Csak a szél tudja, hogy most hol vagy,

Úgy van-e ahogyan elgondoltam,

Lett-e valami jobb vagy rosszabb,

Mióta elmentél?

1. Lopott dallamokkal száll a zene az éjben,

Mindig távolabb sodor a tánc,

Hogyha nem vigyázol rám, eljönnek értem,

Úgy ragadnak el, hogy meg se találsz.

R. Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos,

Védd meg, amíg még a tiéd!

Mert aki érez, az érti, aki nem bolond az látja:

Ez a bál a tolvajok bálja.

2. Festett maszkok, álruhák, s körben a díszlet

A lármás forgatagban elmerülünk.

Hamis hangok, illatok, kifakult színek,

Ócska álmainkkal hol a helyünk?

Mert aki érez, az érti, aki nem bolond az látja:

Ez a bál a tolvajok bálja.

1. Bárkit kísért ezen a csillagon,

Minden harang érted is szól,

Minden történetnek része vagy,

Legyen bármi, legyen bárhol,

2. Soha semmi nincs túl távol,

És körbezár, még ha nem is középen állsz.

Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad,

Minden összeér az ég alatt.

3. És a körforgásnak része vagy,

Amit mérgezel, az mérgez,

Amit érzel, az téged érez,

Amit megérintesz, az kapcsol valahová.

4. Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?

Nélküled másképpen volna ez az egész,

Veled is egy egész világ múlik el.

5. Soha ne kérdezd, hova tartozol!

Minden harang érted szól,

Minden dalban ott vagy már,

Ami él, az össze van kötve,

Minden élettel mindörökre,

Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán.

1. Nézd, lassan itt az éjszaka,

Vad álmok tágas otthona,

Hazafelé napod elfogy csendesen.

De tiéd ez a pillanat,

Míg szürke buszod elhalad

2. És látsz százezer nagymamát,

Hogy gombolyítja fonalát,

Fakó képek között tipeg kedvesen,

Majd elrepíti az álom,

S a régi, árnyas sétányon

A némafilmen nevet aprót sikkesen.

3. Nézd, lassan itt az éjszaka,

És végre eljutok haza

Magamban a város ezer képével.

Elfogynak mind a színek,

S dobognak mind a szívek,

S betakar az éj tengere kékjével.

R. Siess hát, nyiss gyorsan kaput,

Nyisd ki az álom kapuját!

Zárd be az ajtót mögöttem,

(S) ha örülsz majd, hogy megjöttem;

Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!

Ne keresd reggelig! Óó reggelig.

4. Nana...

1. Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,

És már alig értem szavad.

Végigéltél, tudom kemény dolgokat,

És szíved mélyén súlyos csönd maradt.

De félek már, sosem érhetlek el,

2. Kőfalak állnak az emberek között,

A szó még nem tört rajtuk át,

Nincs társ a bajban és nincs egymáshoz út,

És lelkünkben felenged a jég.

3. Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,

De indulok, indulj velem.

Mindenki jöjjön, ha én hívom el,

Ha hívom, hogy boldog legyen!

Az éjszakát végre felváltja a nap,

1. Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok.

Szeretlek és melletted vagyok.

De tudom jól, hogy eljön majd a nap,

És nem lesz semmi, ami majd visszatart,

Mert sehol sem tudtam megnyugodni még,

De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.

R. Homok a szélben, azt mondod az vagyok.

Homok a szélben, lehet hogy az vagyok.

Homok a szélben, tudom hogy az vagyok.

Homok a szélben, megváltozni nem tudok.

2. Meder nélküli folyó leszek nélküled,

És meglehet, hogy sokszor tévedek.

És minden reggel máshol ér talán,

És senki nem fog emlékezni rám,

És nem tudom, hogy mi történhet még,

De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.