Metró dalszövegek
Kócos kis ördögök
(Sztevanovity Zorán – Sztevanovity Dusán)
R. Kócos kis ördögök voltunk,
Naptól és kosztól sötét volt arcunk,
Nyáron csak mezítláb jártunk,
Barátom tán még emlékszel rá.
1. Egyszer egy lánynak orgonát vittünk,
Mert tetszett a lány nekünk.
És mert a saját kertjében szedtük,
Csak átadtuk s futottunk.
R.
2. Nyolc éven át egy suliba jártunk,
Az utat jól ismertük.
S meg történt mégis, hogy nem találtuk,
S moziba tévedtünk.
instr.
3. Egyszer egy szürke egeret fogtunk,
A szürke szín hatásos.
Mert minden lány, kinek kezébe adtuk,
Fehér lett vagy piros.
R., ná-ná-ná...
Gyémánt és arany
1. Annyi minden van, mit úgy szeretnél,
Néha bánt, ha tudod, távol a cél,
Vagy épp a cél előtt tűnik úgy, most fogytán van erőd,
S te mégis tovább mész.
2. Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív,
Néha oly magasra vágyik a szív,
Sűrű útvesztőkben élsz, de a csúcsra gondolsz,
Csapdáitól többé már nem félsz.
3. Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él,
Mikor célhoz élsz és boldog lehetnél,
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz,
És az életben épp ez a szép.
4. Oly sok ember merész álmokat sző,
De a siker árát sokallja ő.
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna,
De kár ebben bízni, mert
5. A gyémánt és arany fénye szép,
De tiéd ez a fény akkor lehet csak,
Ha érte a mélybe lemész, érte mész.
Hát indulj és hozd fel onnan,
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért.
Nem csak gyémánt és arany lehet szép,
Téged tán egész más után hajszol most a vágy,
Indulj hát, hidd el nem lesz nehéz az út amit végigjársz,
Ha gondolsz rá, hogy jön mit úgy vársz,
Érdemes volt, akkor rájössz, hogy érdemes volt,
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így.
Szobrok
1. Első útján minden reggel
Őket köszönti a fény,
Ott a kopár szirt tetején.
2. Márvány bőrű karcsú leány
Régen ölelésre vár,
Előtte egy szép ifjú áll.
R. És lép a lány, megy a fiú felé,
Sosem éri el.
Az ifjú vár, kezét nyújtja felé,
Mégsem éri el.
3. Csak egy lépés van már köztük,
Még sincs számukra remény,
Szobrok ők egy szirt tetején.
R., 3.
Szobrok ők egy szirt tetején.
Citrom ízű banán
1. Puszták éhes vándora,
Nem örülne úgy soha,
Bőtermésű banánligetnek,
Mint ahogy én örültem neked.
R. Citrom ízű banán, nincs a banánfán,
Nem kell senkinek ilyen találmány.
S amíg ilyen banán nem nő banánfán,
Addig ne nézz ily szomorúan rám!
2. Nyár legszebbik gyümölcse
Nem lehetne szebb mint te,
Ám mit ér, ha szép de savanyú,
Hát ne legyél mindig szomorú!
R.
Soha ne nézz ily szomorúan rám,
Vagy te nevetni nem is tudsz talán
Pedig egyszerű, figyelj kicsit rám.