1. Szabadon élek, senki se vár,

Az ujjam csak játszik a telefonon,

Keresek a számot, de hívni félek, nem akarom.

Holdfényes emléked mindig felkavar,

Eltépett fénykép, mit a szél elfújt hamar,

Száz apró hófehér havat.

Veled vagy nélküled? Szabad vagy, válassz hát!

R. Fut az idő, de te nem vársz.

Veled vagy nélküled?

Magány vagy boldogság?

Válassz hát!

2. Szakad az eső, vagy esik a hó,

Lekopogom a zongorán: veled játszani jó.

S ha csönget a postás, siess, nyiss ajtót!

Borítékba zártam a titkom, s benne egy csók.

Holdfényes emléked még mindig felkavar,

Eltéptem a leveled, de a többi megmaradt,

Ez a szerelem egy hosszú kaland.

1. A szívemet ha kivehetném,

A szekrényembe betehetném,

Átkötve sok színes szalaggal,

Lezárnám hétszeres lakattal.

Hogy több fájdalmat ne fakasszon,

Más lennék, mint a többi asszony.

De jó lenne szív nélkül élni!

2. Szív nélkül járni és kacagni,

Nem lenni lázas és hitetlen,

Se csókszomjas, és enyhítetlen.

Nem tudni, mi a könny, s a bánat,

Felvenni szép selyemruhámat,

Nem gyászolni és nem remélni,

De jó lenne szív nélkül élni!

3. S ha jönne ő, kezem keresve,

Megtörve, búsan, térdreesve,

Cudar bűnét is szánva-bánva,

Könnyét ontva selyemruhámra:

Én eltaszítnám, s csak nevetnék,

Ki itt e furcsa, furcsa vendég?

S a szekrény alján mély titokban

A szívem csöndben megszakadna.

Fáradt téli hajnalon

Jégcsap csöppen az ablakon.

Nem jó így, egyedül.

Elmúlt már, hogy elmentél,

Három nappal és három éj,

De most megyek hozzád,

Nem bírom már nélküled!

Szállj, szerelemmadár, repülj,

Soha-soha meg ne állj!

Ott fent az égen egy új világ vár.

Szép boldog nyár,

Távol a kék hegyekbe száll,

Szabadon a végtelenbe,

Meleg fészke most a nagyvilág.

Szomjas testem inni kér.

Gyere, simulj hozzám,

Szótlanul szeressél!