Exkluzív

Nagy Kelly-riport

Az alábbi riport a német BRAVO magazin 1999/12. számában jelent meg.

Öt éve adott utoljára hivatalos interjút a Kelly család. Most azonban végre megtört a nagy csend. Paddy, Barby, Maite és Angelo Schloss Gymnichben (Németo.) látta vendégül a BRAVO riporternőjét, Wilma Schönhoffot. Három órán keresztül csevegtek nyíltan karrierjükről, családjukról és titkos vágyaikról. Paddy: "Ez volt eddigi leghosszabb és legszemélyesebb interjúnk!"

* Múlt év végén költöztetek be a kastélyba. Többé nem látogatjátok írországi kúriátokat?

Maite: Mivel kölni lakóhajónk túl szűkössé vált számunkra, s a rajongókat is egyre nehezebb volt távol tartani, Ir-

országba költöztünk -- hogy legalább egy kis személyes terünk legyen. Irországban megleltük az áhított nyu-

galmat, de sajnos túl messze kerültünk az üzletfeleinktől. Én igazából jobban érzem magam itt Németország-

ban.

Barby: Nekem nagyon tetszett Irország. Egyszer például elmentem egy balettiskolába -- és senki nem tudta, hogy a

Kelly Family tagja vagyok! Ez nagyszerű lehetőség volt, rengeteget tanulhattam. De néha az az érzésem, már

nem is tudom, hogy hol van az én igazi otthonom. Azt hiszem, valójában Spanyolországban vagyok otthon,

ott, ahol születtem.

* Paddy, te Irországban születtél -- valóban ezt az országot érzed otthonodnak?

Paddy: Éltünk már Spanyolhonban, Franciaországban, Hollandiában, Irországban és Németországban. Ezért aztán

nehéz meghatározni, hol is az otthonom. Úgy fogalmaznék, az otthonom ott van, ahol a családom.

* Milyen az, ha az ember anya nélkül nő fel? Angelo még kisded volt, mikor Mama Barbara rákban elhunyt. Milyen

emlékeitek élnek még róla?

Paddy: Leginkább a feltétel nélküli szeretetére emlékszem. Néha még ma is hiányzik ez az érzés. Édesapánk

mindannyiunknak remek szülője volt, akkor is, mikor Édesanyánk már nem élt. Számunkra ő kivételes

személy: Mapa -- mama és papa egy személyben. Ezért különleges kapcsolat fűz minket hozzá -- szívesen

bújunk hozzá, szívesen karoljuk át. Az apai szeretet másmilyen. Csak ha valami jót teszel, akkor érdemelsz

dicséretet. Egy édesanya mindig megdicsér -- akkor is, ha komisz voltál.

* Hát rosszalkodtál?

Paddy: Persze! Egyszer valami csúnya dolgot műveltem Patricia holmijával. Ekkor ő bepanaszolt Édesanyánknál.

Annyira szégyelltem magam, mikor Mama azt mondta: "Ez nem volt szép tőled, ne csinálj ilyet!" Milliószor

hatásosabb volt, mintha Apám rámkiáltott volna. Hogy Édesanyám azt mondta, rosszat cselekedtem, ez

volt a legnagyobb büntetés számomra.

* Barby, te hogyan emlékszel édesanyádra?

Barby: Öt évesen írtam róla egy dalt, ami a "Wow!" albumon hallható. Ebben elmesélem, hogy soha nem felejtem

el, hogyan kente meg nekem a vajaskenyeret. Ez egy évvel a halála előtt történt -- 1982 elején ment el. A dal

címe "Oh Johnny". Egy dalba öntött emlékmű Édesanyámnak.

* Maite, te is emlékszel még rá?

Maite: Igen emlékszem a napra, mikor eltemettük őt Spanyolországban. Két és fél éves lehettem, és a sarokban

álltam, mikor a koporsót levitték a lépcsőn. Az arcát fehér fátyol fedte, és virágokkal ékítettük. Arra

emlékszem még, hogy a sírnál bömböltem. (itt elcsuklik a hangja) Később Patricia vigyázott rám. Aznap az ő

ágyában aludtam.

* Angelo, te három hónapos voltál ekkor. Biztosan nagyon nehéz volt anya nélkül felnőni?

Angelo: Igen. Mama tudta, hogy el kell mennie, és azt mondta Kathynek: "Neked kell őt felnevelned helyettem".

Kathy lett az én anyám.

Barby: (nevetve) Nekem is gyakran kellett Angelo popsiját törölgetnem és pelenkáznom!

* Soha nem jártatok valódi iskolába. Ki oktatott benneteket?

Paddy: Apám tanárként dolgozott, mikor a 60-as években Amerikában élt. De Édesanyám (félig finn, félig tiroli

ősöktől származik) is tanított minket. Aztán az agyvérzése után Édesapám magántanárokat fogadott

mellénk, akik velünk utaztak. A zene- és balettóráinkat is mindig magántanároktól kaptuk. Mindig együtt

tanultunk. Az órák általában angolul folytak, de egy részük spanyolul is. A legutóbbi tanárunk Irországban

például spanyol nyelvet is tanított, mert Maite és Angelo nem Spanyolországban nőttek fel. Én és a többiek

folyékonyan beszéljük a nyelvet.

* Mikor tanultatok meg olvasni?

Angelo: Körülbelül hat éves voltam. Apámnak volt egy egészen egyszerű angol könyve, abból kellett felolvasnom.

Először gondjaim voltak, mert nem láttam jól. Egy év is eltelt, mire Kathy rájött, hogy sürgősen szemüvegre

van szükségem.

Maite: Minden barátnőm tudott már olvasni hat éves korában. Ezért azt mondtam: "Papa, én is meg akarok

tanulni olvasni"! Édesapám hasrafeküdt, és írt valamit. Én meg a hátára másztam, és együtt felolvastuk.

Az első mondat, amit el tudtam olvasni, így szólt: "The cat sat on the mat". (A cica a lábtörlőn ült.) Aztán

már gyorsan ment minden. Egy hónap múlva már vastag könyveket olvastam.

Paddy: Számtanból sajátságos módszerünk volt. Kártyákra voltak felírva a műveletek, például "5×7", vagy "3×4".

A helyes eredményt nekünk kellett kimondani. Zenére Kathy tanított. Mind egy asztalnál ültünk, s ő sorban

odajött hozzánk. Bár szabadon tanulhattunk, azért a fegyelem sem hiányzott. Minden nap kaptunk egy listát,

amire fel volt írva, kinek mit kell aznap csinálnia. Négy nyelven tanultam meg olvasni és két nyelven írni.

Barby pedig különösen jó volt franciából.

Maite: Én kezdetben sokkal jobban olvastam németül, hiszen itt születtem, és it is nőttem fel.

Angelo: Na igen. Nekem is egyszerűbb németül olvasni, mint angolul.

Paddy: (nevetve) Angelo és Maite képviseli nálunk a német részleget!

* Egyidejűleg folyamatosan zenei képzésben is részesültetek. Milyen hangszeren játszottatok először?

Angelo: Öt évesen először gitározni tanultam, de azóta lényegében nem fejlődtem ebben a műfajban. A komponáláshoz

ez is elég. Tíz éves koromban fogtam hozzá komolyan a dobtanuláshoz. Persze mindannyian vettünk néhány

órát a tangóharmonika-, a hegedű-, a szájharmonika-, vagy a tekerőlant-játékból is. Mindannyiunk életében

voltak szakaszok, mikor minden lehetséges hangszert kipróbáltunk. Közben persze rengeteget felejtettünk

is, de ha gyakorolsz, minden újra eszedbe jut.

Maite: Táncolni is tanultunk. Én magam két és fél évig balettoztam. A tánc volt életem első szenvedélye. Angelo és

én egy osztályba jártunk Amszterdamban!

Barby: Kathy volt az én zenei példaképem. Emlékszem, először egy olasz dalt adtam elő tangóharmonikán. Egy

gyönyörű népdalt, amit még ma is el tudok játszani.

Angelo: Barby olyat tud, amit nem sokan -- remekül játszik tangóharmonikán és még zongorázik is!

* Maite, mi is ez a "Falánkság Klub" (Overeaters), amiről a német televizió "Boulevard Bio" című műsorában

beszéltél először a nyilvánosság előtt?

Maite: Ez egy önsegítőkör. Találkozunk, és a súlyproblémánkról beszélgetünk. A módszer hasonló az Anonim

Alkoholisták Egyesületéhez. A foglalkozások során 12 lépésben győzzük le ezt a szenvedélyt. Az első lépés,

hogy vállald a problémádat a külvilág előtt is. Már három hónapja vagyok tagja egy ilyen csoportnak, Bonn-

ban. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a foglalkozások egyáltalán nem a diétázásról szólnak. Egyszerűen

csak elmész, s hasonló gondokkal küszködő emberekkel beszélgetsz. S ha a problémáid nem is tűnnek el,

legalább könnyítesz a lelkeden egy kicsit. Sokféle korosztályban működnek csoportok -- s nem csak túl-

súlyosoknak, de a megszállottan koplalóknak is. Hisz mindkét baj forrása hasonló.

* A többiek mit tesznek fittségük érdekében?

Angelo: Semmit, legfeljebb egy-két felülést!

Paddy: Hetente néhány alkalommal kerékpározom -- úgy egy fél órát. Ezenkívül minden nap lenyomok száz fekvő-

támaszt -- de térden, mert úgy nem erőlteti meg a hátat. És még néhány felülést is csinálok. Nemrégiben

elkezdtünk Barbyval futni. A fitness mindenekelőtt a turnék közti szünetekben fontos.

* Átlagosan mennyit adtok le egy koncert alatt?

Paddy: Úgy két-három kilót.

Maite: A kemény basszusjáték miatt a turnék során az egyik oldalam sokszor feszesebb lesz, mint a másik. Ezért

aztán rengeteget kell úsznom.

Angelo: Nekem korábban úgynevezett "teniszkönyököm" volt, és rendszeresen fájt a hátam. Aztán találkoztam az

új zenetanárommal. Ő megmutatta a helyes technikát -- és a fájdalom elszállt.

* Tényleg még ma is édesapátoktól kaptok zsebpénzt?

Paddy: Ha valamire szükségem van -- például egy pár cipőre -- Kathytől vagy Édesapámtól veszek el pénzt. Csak ha

valami drága dologra fáj a fogam, akkor kell engedélyt kérnem.

Angelo: De ha a zenével kapcsolatos dologról van szó, akkor nem kell megkérdeznünk. Hangszereket bármikor

vásárolhatunk.

Barby: Régen gyakran üldögéltünk esténként a kandalló előtt. Olyankor azt mondta Édesapám: "Rendben, most

mutassatok valamit"! Akkor aztán mindannyian előadtunk egy kis színdarabot, mire Apánk így szólt:

"Jó, ezért ezer pezetát kapsz"! A számlát később persze kiegyenlítettük. Joey mindig tartott tyúkokat is,

és reggelire friss tojást hozott. Ezért pedig pénzt kapott.

* A kastélybeli szobátokban van TV és hi-fi berendezés?

Angelo: Van egy hifim, de tévém az nincsen. A lemezjátszót egyébként Édesapámtól kaptam.

Paddy: Televízióm nekem sincs, de a hifire szükségem van, hogy a felvételek idején meghallgathassam a demókat.

Ezenkívül van úgy 20-30 CD-m, különböző előadóktól.

Maite: Nekem is van egy kis lemezjátszóm, amit Kathytől örököltem.

Barby: Én meg mindig Jimmyét veszem kölcsön.

Paddy: A sztereó-berendezések folyton "körúton" vannak a Kelly-házban!

* És mi történik, ha tévézni akartok?

Paddy: Oly sok TV van a kastélyban ...

Maite: ... de csak 8 csatorna ...

Barby: Papa mindig a CNN-t nézi.

Paddy: Mi nem sokat tévézünk. Csak Johnny nem tud TV nélkül elaludni. (nevet) Joey meg mindig gyakorlás közben

néz tévét. Na persze, az embernek tudnia kell, mi folyik odakinn a nagyvilágban.

Maite: Nekem nagyon teszik az új sorozat, a "Dawson's Creek". A történet remek, és a főszereplő egyenesen

elbűvölő.

* Hogyan néz ki egy átlagos napotok -- amikor éppen nem turnéztok, és nem készítetek lemezt?

Paddy: Reggelente tíz körül kelek fel. Egy óra múlva átmegyek Édesapámhoz. Aztán két-három órán keresztül

üzleti ügyekről tárgyalunk. Ilyenkor a többiek is csatlakoznak: Joey beszámol az új turnédátumokról, vagy

Johnny megmutat egy új videófelvételt. Minden nap másmilyen. Esténként mind együtt vacsorázunk, hét óra

tájban. Vacsora után szinte mindig dal-találkozót tartunk. Mindenki előadja az ötleteit, elénekli legújabb

szerzeményét. Aztán megvitatjuk őket, és kiválogatjuk: ez egy első osztályú dal, ez kevésbé erős ... Tíz után

mindenkinek jut egy kis ideje önmagára. Én általában egy óra körül megyek aludni.

* Neked egy egész állatkerted van itt a kastélyban. Milyen állatokat tartasz?

Paddy: Vannak kutyáim, egy kecském és két birkám. Az egyik juhnak kisbáránya született februárban, őt Bellának

kereszteltem. Ezenkívül az egyik parkbeli kis tóba 200 pisztrángot telepítettem. Van itt egy nagy szántóföld

is, szeretném márciusban bevetni búzával. A mezei munkákhoz veszek magamnak egy kis traktort.

* Apátokat sokszor uralkodó természetűnek festik le. Tényleg szoros pórázon tart benneteket?

Paddy: Egyáltalán nem! Sőt, mostanában igazi társasági ember lett belőle! Egyre gyakrabban rendezünk kisebb

partikat. Azt szeretné, ha gyakrabban találkoznánk "normális" emberekkel. Természetesen, aki kilenc

gyereket akar összetartani, annak néha az asztalra kell csapnia. De ez így van rendjén. Édesapám a főnök,

mert mindannyian hiszünk benne. Senki sincs arra kényszerítve, hogy a családdal maradjon.

Angelo: Apánknál nincs jobb ember. Nagyon bölcs, és hatalmas akaratereje van.

* Hosszú hajatok a Kelly Family egyik védjegyévé vált. Eljátszott-e már valamelyikőtök a frizuraváltoztatás gon-

dolatával?

Paddy: Talán tíz vagy tizenöt év múlva, ha már nem lépek fel a családdal. De előbb nem. Azt hiszem, a hosszú haj

az erő jele!

Barby: A hosszú haj mindig a hippiket juttatja eszembe. Olyan jól és érdekesen mutat, ha hosszú hajat viselsz.

Számomra ez a Rock 'n' Roll!

* Hogy néz ki álmaitok partnere?

Barby: Az intelligencia nagyon fontos. A machokat egyáltalán nem szeretem. Egy kis szalonna nem ártana! (nevet)

Egyszer azt olvastam Buddhától: minél testesebb egy ember, annál okosabb.

Angelo: Tetszenek a különleges kinézetű lányok. A lényeg, hogy nagyon nőies és intelligens legyen.

Paddy: Az én ízlésem folyamatosan változik. Nincsen ideálom. De nagyon tetszenek a déli lányok, akiknek nap-

sütötte bőre és hosszú haja van. A legfontosabb, hogy az álomasszony sok gyermeket akarjon. És ne

követelje tőlem, hogy elhagyjam a családom. Ez nagyon fontos számomra!

Maite: Számomra az a legfontosabb, hogy egyaránt tisztelje a nőket és férfiakat.

* Otthon szóba kerül a szex?

Angelo: Hát persze! Mit hittél?

Maite: Az én papám a legjobb felvilágosító. Minden trükköt ismer. Ha találkozom majd egy férfival, először hozzá

küldöm.

Paddy: Gyakran beszélünk a szexről.

Barby: Azt hiszem, egyikünk sem fog 35 éves kora előtt megházasodni. Nagyon nehéz úgy felépíteni egy kapcsolatot,

hogy folyton úton vagy. De sok unokatestvérünk van, akik normális életet élnek, házasságban.

* Hogyhogy az unokafivéretek, Adam már egy éve veletek zenél?

Paddy: Sokan azt gondolták, hogy Adam helyettesíti Jimmyt. De ez így nem igaz. Adam nem kérdezte, hogy velünk

tarthat-e. Ez Édesapám ötlete volt. Most már lassan egy éve velünk van, és nagyon jól teljesített. Kezdetben

kételkedtünk, hogy jó vége lesz-e ennek. Közben azt fontolgattuk, hogyan vonjuk bele még jobban a

műsorba. Igazán remekül énekel. Adam szinte már a testvérünk. De azt nem állíthatom, hogy most már

állandó tagja az együttesnek. Jelenleg hozzátartozik a családhoz és az együtteshez is. Hogy ez mindig így

lesz-e, nem tudom.

Maite: Ez igen egyszerű. Adam éveken át adott utcai koncerteket az édesapjával, és lemezei is jelentek meg Adam

O' Henry néven. De az apja ma már túl idős ahhoz, hogy színpadra álljon.

* Adam veletek is lakik?

Paddy: Igen, Adam -- aki egyébként 23 éves -- velünk lakik a kastélyban. Ha van egy kis szabadideje, gyakran

felkeresi a szüleit. De a családon belül neki éppúgy megvan a saját feladata, mint a többieknek.

* Ki főz és takarít nálatok?

Maite: Régebben én voltam a szakácsnő. De ma már igazi szakácsunk van, Heinz a neve.

Paddy: Mindenki felelős azért, hogy a saját szobájában rend legyen.

Barby: Én néha a fiúk intim ruhadarabjait is kimosom.

* Barby, mi baj volt veled az elmúlt évben? Miért voltál olyan szomorú?

Barby: Valójában nem tudom megmagyarázni, egyszerűen túl sok volt a rám nehezedő nyomás. Valahogy minden

olyan "tökéletesen" túl volt szervezve. És ezzel én nem tudtam dűlöre jutni. De a rajongók átsegítettek

ezen az időszakon. A támogatásuk nagyon jó volt, és sokat jelentett nekem. Egyszerűen nem hagyhattam

őket cserben!

 

Vissza