* * *
Ez a rövid szöveg megkísérli elemezni a manapság
folyó harcok általános
jellemvonásait az egyes részletek mélyrehatóbb
vizsgálata nélkül. Habár egy
ilyen vázlat megállapításai nem alkalmazhatóak
a küzdelem minden egyes
mozzanatára, hasznos alapként szolgálhatnak arra, hogy
megérthessük a
proletariátus avantgard kisebbségének akciói számára
irányt adó nemzetközi
szabályszerûségeket.
* * *
Az osztályharc befogásának általános és
állandó módszerei
A burzsoá rend fenntartásának alapvetõ követelménye
a proletariátus minden
osztályalapon nyugvó, a Tõke és az Állam
elpusztítására irányuló szervezõdésének
folyamatos tagadása. Azonban a mai burzsoázia nem nyíltan
tagadja a munkások
érdekeit, mint tette azt a kapitalista fejlõdés korai
szakaszában, hanem
megkísérli az állampolgárok és árueladók
normális érdekeivé átváltoztatni, és
ezáltal korlátok közé szorítani. Kétségkívül
ez is a proletariátus érdekeinek
tagadása, de nem nyíltan, hanem alattomosan. Vagy másképpen
fogalmazva, a Tõke
leghatékonyabb módszere arra, hogy megakadályozza történelmi
ellenségének
osztályként (1) való létezését nem
más, mint a proletariátus elaprózása
atomizált állampolgárokká, és/vagy a munkaerõ
eladóinak különbözõ gazdasági
szektoronként szervezõdõ egyesüléseivé
(2). Az antagonisztikus osztályérdekek
tagadásának legfejlettebb kifejezõdései a szakszervezeti
mozgalom és a
választásokra való befogás. Nyilvánvaló,
hogy a proletariátus osztályként való
létezésének ez a permanens tagadása állandóan
jelen van a társadalmi béke minden
formájában, és logikus történelmi magyarázata
az Állam által monopolizált
általános terrorban keresendõ. Azonban ebben a szövegben
a változatosság
kedvéért mégsem az állampolgári léttel
és a választások kérdésével foglalkozunk
- amely témákat már egyéb szövegeinkben (3)
feldolgoztunk -, hanem a küzdelmek
tisztán "ouvrierista" (4) befogásaira összpontosítunk.
* * *
Kétségtelen, hogy a Tõke, amikor csak képes, mindig
szektoronként "foglalkozik"
a proletariátussal, összhangban a proletariátus megosztására
alkalmazott
általános taktikájával. Ebben az összefüggésben
a szakszervezetek és a
proletárok ellenõrzésére és megosztására
szolgáló egyéb szervezetek a küzdelmek
"sztrájkokra" s "demonstrációkra"
való korlátozásával sikeresen fenn tudják
tartani a társadalmi békét. Ezek a "küzdelmek"
nemcsak hogy nem veszélyeztetik a
társadalmi békét, de az ellenforradalom történelmi
pártja (a szociáldemokrácia
minden formájában) ezeket a békés sztrájkokat
és demonstrációkat arra használja,
hogy befogja és kifárassza a proletariátus energiáit.
Amikor errõl a témáról beszélünk,
nem csak a fõnökök megelégedésére szolgáló
elõre bejelentett, meghatározott idõtartamra korlátozódó
részleges
munkabeszüntetésekre utalunk. Azokról a valamilyen szinten
radikális
"sztrájkokról" (5) (amelyek elmehetnek akár
egészen az erõszakos akciókig is,
amelyeket gyakran a "harcos" szakszervezetisek akcióinak
tulajdonítanak) is
beszélünk, amelyeket a szakszervezetek szerveznek, de amelyek
általában nem
szakítanak a társadalmi békével, korporativizmusuk
és lokalizmusuk, helyi
korlátozottságuk miatt, és amiatt a tény miatt,
hogy egy partikuláris társadalmi
szektorhoz kötõdnek, partikuláris követeléseket
állítanak fel bizonyos
fõnökökkel, városi vagy országos hatóságokkal
szemben. Ez általában "az összes
munkás" azon döntésében jut kifejezésre,
hogy megakadályozzák a munkahelyen
kívüliek részvételét. Más szóval
mindez a szakszervezetnek a "harc"
folytatásához való jogának elismerésében
jelenik meg, amely így nem lehet a
proletariátus Tõke elleni küzdelme, csak a partikularizmus
egyszerû
kifejezõdése, és általános szinten a burzsoázia
versenyének megnyilvánulása.
Másrészt a proletariátus erejét olyan követelésekre
korlátozzák, amelyek nem
támadják meg alapvetõen a kizsákmányolás
fokát (tekintettel vannak a
"nemzetgazdaság" szükségleteire) és/vagy
korlátokat állítanak a különbözõ
szektorok munkásai közé. Nyilvánvaló, hogy
olyan országokban, ahol a kapitalista
verseny szeparatista, nacionalista vagy fasiszta küzdelmek talaján
folyik,
ezeket a kártyákat kijátsszák a proletariátus
különbözõ szektorai közötti
vitákban is.
Ami a demonstrációkat illeti, az elv ugyanaz. Habár az
ilyen vagy olyan
radikális kifejezés megengedett, a követelések lenyugtatására
rendezett,
kordában tartott és a rendfenntartó erõk megelégedésére
szolgáló békés
meneteknek nincs más funkciójuk, mint hogy áltiltakozások
legyenek, eltereljék
és elpocsékolják a munkások energiáit (6).
A Tõke fejlõdésével mindinkább meggyökeresedett
ez a gyakorlat, és minden
valamennyire is szilárd kapitalista szervezetben bizonyos mértékig
polgárjogot
nyert. A kezdet kezdetén, a proletariátus születésétõl
fogva a szakszervezetek
és az Állam egyéb szervezõdései párhuzamosan
fejlõdtek a munkások
szervezõdéseivel. (A burzsoázia vagy rátelepedett
ezekre a szervezetekre
megszerezve bennük az irányítást, vagy maga hozott
létre ilyen szervezõdéseket.)
Habár a különbözõ országok történetében
óriási eltérések mutatkoztak, ezeknek a
szervezeteknek mindenhol az volt a szerepük, hogy a "munkások
maguk" korlátozzák
küzdelmeiket, hogy így az ellenkezõ irányba fordítsák
õket (7). Egy idõ múlva a
munkások minden tömeges és állandó szervezõdésére
rátelepszik a burzsoázia és
átalakítja azt az Állam uralmi szervévé.
Mindez kézzelfoghatóan fejezi ki a Tõke
és a proletariátus érdekeinek megférhetetlenségét.
Ellentétben azzal, amit az
összes szakszervezetis és szociáldemokrata általában
hangoztat (beleértve a
maoistákat, trockistákat, guevaristákat, akik támogatják
a szakszervezeteket,
nem azért, mert azok harcolnak a szocializmus történelmi
érdekeiért, hanem mert
megvédik a proletariátus közvetlen érdekeit) még
a proletariátus azonnali
érdekeit sem lehet megvédeni a Tõkével, és
ezért az Állammal való konfrontáció
nélkül.
Miközben a szakszervezetek megszilárdították a helyüket
a rendõrség és a
hadsereg mellett a küzdelmeink elsöprésére szolgáló
szervek között, a rájuk
jellemzõ gyakorlat, vagyis a gyûlésezés, részleges
munkabeszüntetés és
ellenõrzött "sztrájkok", békés
demonstrációk stb. a burzsoá rend fenntartásának
alapvetõ fontosságú eszközeivé váltak.
Mik a következményei ennek a folyamatnak a két antagonisztikus
osztály
szempontjából? A Tõke szempontjából ez
a lehetõ legtermészetesebb dolog. Ez maga
az a folyamat, amelyben a Tõke bemutatja és megerõsíti
mindenhatóságának és
örökkévalóságának látszatát,
mindent magába olvasztva, ami tegnap még ellene
volt, embereket, eszközöket, szervezeteket, rendszereket, a harc
formáit, hogy a
saját szolgálatába állítsa õket.
És mi a helyzet a proletariátussal?
Régebben, ha a proletárok a "sztrájk" szót
hallották, tudták, hogy õk is
érdekeltek a dologban, minden városban, faluban, gyárban
vagy kerületben a
proletárok összejártak, mert az élet maga az osztály
közös élete volt; a
kizsákmányoltak életének szerves részét
képezték a mindennapos viták az
életkörülményeikrõl, a harcról; és
bármennyire is különbözõ szintjén álltak
az
osztályöntudatnak, vitatkoztak a társadalom szörnyûségeirõl,
a kapitalizmus
elpusztításának szükségességérõl,
az Állam megtámadásáról, a kizsákmányolók
és
kizsákmányoltak nélküli társadalom megteremtésérõl...
Azonban tagadhatatlan,
hogy a legutóbbi évtizedek folyamán mindez a mozgolódás
semmivé lett, és úgy
tûnhet, hogy nem létezik többé a világproletariátus
(8). A mindennapi életben
úgy látszik, hogy csak egyének léteznek, gazdagok,
szegények, miniszterek,
munkanélküliek, bûnözõk, nacionalisták,
terroristák, állampolgárok, parasztok,
entellektüelek, feministák, diákok, szavazók, környezetvédõk,
stb. És amikor az
uralkodó osztály szolgálatában álló
értelmiségiek és/vagy a kispolgárság ostoba
ideológusai a proletariátus eltûnésérõl
locsognak, nem csak a világburzsoázia
kielégítésének érdekében hazudnak,
hanem kifejezik ezzel a valóság egy
aspektusát, melynek alanya a proletariátus.
Maguk a proletárok sem érzik magukat proletárnak. Ez
az öntudathiány abból
származik, hogy nem tudják: ugyanannak az osztálynak
a részei. Az egyik azt
hiszi magáról, hogy õ több a proletároknál,
mert nyakkendõt hord és egy bankban
dolgozik. Amaz szegény parasztnak hiszi magát, a másik
pedig munkanélkülinek.
Egyik úgy gondolja, hogy életének küldetése
a feminizmusért folytatott harc,
mások belevetik magukat a fasiszta (vagy evvel kapcsolatban az antifasiszta),
nacionalista, antiimperialista, stb. küzdelmekbe. És végül,
ha találkoznak, nem
proletárként beszélnek az életükrõl
és az õket körülvevõ világról.
A kocsmában
az emberek csak a fociról beszélgetnek, és a proletariátus
nagy többsége már nem
is jár kocsmába. A proletárokat mint emberi lényeket
majdnem teljesen kiirtották
a föld színérõl, és abban a pár órában,
amit a bérrabszolgaság életükbõl
meghagyott, csupán szemlélõk maradnak. A tévé
és a videó kombinációja bevégezte
az Állam történelmi munkáját, tökéletessé
fejlesztve a proletariátus
felszámolását, egyéni és családi
létben való feloldását. Nyolc óra
bérrabszolgaság, nyolc óra pihenés (melynek célja,
hogy munkaerejét
újratermelje) után a fennmaradó nyolc órában
is ugyanúgy rab marad.
A Tõke mindent megtesz annak érdekében, hogy megvalósítsa
azt a számára ideális
társadalmi állapotot, amikor már nem veszélyezteti
létét a történelmi ellenség,
amikor már csak termelõk/rendes állampolgárok
léteznek, olyan emberformájú
lények, akik mindenféle kérdés nélkül
termelik újjá a társadalmat. A gazdaság és
a kutatás összes szektora ennek az idealista célnak a megvalósításán
dolgozik. A
gyárakban és az irodákban a szakképzett munkaerõt
betanított munkásokkal vagy
gépekkel helyettesítik. A számítógépek
és a robotok alkalmazása egy olyan
ideális világ irányába mutat, ahol az embert mesterséges
eszközökkel pótolják. A
biológia, genetika és a mesterséges megtermékenyítés
területén végzett kutatások
célja is ugyanaz: egy olyan "ember" megteremtése,
aki tulajdonképpen nem ember,
hanem a társadalom, vagyis a Tõke céljai szerint programozott
"lény".
Addig, amíg ez a mesterséges "lény" nem kerül
ki a laboratóriumokból, amíg még
nem képesek létrehozni egy olyan emberformájú
valamit, ami mindenféle tiltakozás
nélkül termel értéket (9), mivel kiirtották
testébõl a lázadásra való hajlamnak
a génjeit is, addig a TV, a videó, a számítógépes
játékok, választások,
kábítószerek, stb. mesterséges eszközeivel
próbálják teljesen elhülyíteni az
embereket. És azok számára, akik elutasítják
ezeket, ott vannak az elmeklinikák,
a diliházak, börtönök, nyugtatók, háborúk,
vírusok, nukleáris balesetek, stb. És
ha nem elég az ember ilyen formájú elembertelenítése,
ott vannak a virtuális
valóságot ígérõ játékok,
amelyek olyan valósághûek, hogy valóban olyanok,
mint
az igazi; a legvalósághûbb "partner" minden
igényt "kielégít", "körbeutazhatod"
a világot anélkül, hogy kilépnél az ajtódon,
"megküzdhetsz" valakivel aki a
világ másik végén van, de mindezt anélkül,
hogy kitennéd a lábad otthonról (10).
El kell ismernünk, hogy az ellenségünk valóban
nagyon sikeres. Az elnyomás
rendkívül erõs, általános a zavarodottság
és soha sem volt olyan sikeres az
emberek elbutítása mint napjainkban. De a proletariátus
mégsem halott.
Persze az is igaz, hogy a proletariátus nem úgy jelentkezik,
mint korábban, a
mindennapi élet szintjén, többszáz állandó
szervezettel, szolidaritási
hálózattal, nemzetközileg szervezett nemzetközi csoportokkal,
és nincs proletár
sajtó sem, amely összekötné a különbözõ
kontinensen élõ proletárokat... De ha a
proletariátus megjelenik valahol, akkor megjelenése erõszakos
és általános.
Míg a szakszervezetek által szervezett sztrájkok lejáratták
már magukat, és a
nemzeti politikai rendszerek, a választási játékok
már nem olyan vonzóak mint
régebben, (amikor az emberek még hittek abban, hogy egy parlamenti
párt vagy
kormány meg tudja változtatni a helyzetet,) a békés
demonstrációk és
felvonulások, a részleges követelések már
nem igazán népszerûek, és míg az Állam
már nem képes a régi módon levezetni a társadalmi
feszültségeket, addig a
halottnak és elföldeltnek kikiáltott proletariátus
egyre robbanásveszélyesebb
helyzetbe kerül, anélkül, hogy elfogadná a közvetítõk
javaslatait, anélkül, hogy
kisebb sztrájkok, békés demonstrációk vagy
választási ígéretek meg tudnák
fékezni.
Minél inkább nem léteznek a proletariátus megfékezésére
alkalmas eszközök, minél
inkább biztosra veszik, hogy a proletariátus örökre
eltûnt, annál jobban
csodálkoznak, amikor általános lázadás
fejlõdik ki egy vagy több városban, vagy
esetleg egy ország összes városában, pláne
ha ez a lázadás átlépi az
országhatárokat is. Hogy csak a legfontosabb felkeléseket
említsük: Venezuela,
Algéria, Marokkó, Románia, Argentína, Los Angeles...
Nyilvánvaló, hogy a fent említett példák
jelentõs eltéréseket mutatnak a burzsoá
rend veszélyeztetésének mélységében
és idõtartamában. Korábbi kiadványainkban
már volt alkalmunk részletesebben bemutatni ezeket az eseményeket
(11), ennek a
szövegnek azonban nem célja, hogy elemezze és összehasonlítsa
ezeket a
különbségeket; éppen ellenkezõleg, a közös
vonások feltárására irányul.
Így például Irak kimaradt a felsorolásból.
Ennek oka nem az, hogy nem látjuk
annak az erõnek a jellemzõit, amely megfigyelhetõ a jelenlegi
proletár küzdelmek
nagy többségében, hanem éppen ellenkezõleg;
az elmúlt tíz év során ebben az
országban a proletár szervezõdés valódi
folyamatossága volt megfigyelhetõ,
valamint proletár jelszavak jelenléte és kommunista csoportok
akciói. Ez a
folyamatosság kivételes és ellentétes a jelenlegi
periódus fõ áramlataival, és
olyan osztályharcos helyzetet teremtett az országban, amely
jóval felülmúlja azt
az általános sémát, amit ebben a cikkben próbálunk
meg felvázolni. Anélkül, hogy
képesek lennénk elõre megmondani, hogy milyen szinten
lesz képes az iraki
helyzet hozzájárulni az osztályharc jelenlegi szintjének
általános és globális
emeléséhez, azt megerõsíthetjük, hogy ehhez
az emeléshez szükséges néhány
alapvetõ feltétel. Alapvetõen fontos az, hogy a világproletariátus
fogékonyságot
mutasson azon események iránt, amelyek a világnak azon
részeiben zajlanak, ahol
osztályközi összecsapások fejlõdnek ki. Ezzel
kapcsolatban a proletariátus
rettenetes gyengeségeit látjuk, amely rettenetes nehézségekhez
vezet, ha ebben a
helyzetben ismertté akarja tenni küzdelmeit, és a világproletariátus
más részeit
is akciók végrehajtására akarja mozdítani.
A fenti nehézségek azokban az
akadályokban is részleges kifejezõdésre jutnak,
amelyekkel nekünk,
internacionalista proletároknak kell szembenéznünk, amikor
a nemzetközi direkt
akciókat ebben az irányban próbáljuk meg centralizálni
(12).
* * *
A mai típusú proletár lázadás: a proletariátus
erõsségei
A múltban a proletariátus nap mint nap megmutatta létezését
és a társadalmi
renddel való szembenállását. Ma néhány
nagyon kicsiny proletár szervezõdés (mint
pl. a mienk) kivételével, amelyeknek puszta létezése
is a proletariátus és annak
történelmi gyakorlatának a terméke, és amelyek
a proletariátus jelenlegi
meghatározottságaival ellentétes irányultságúak,
a proletariátus csak a 80-as és
a 90-es évek társadalmi robbanásaiban mutatkozik meg
(13), és tagadja az
eltûnésérõl költött híres történelmi
tételeket. Itt megpróbáljuk hangsúlyozni
azokat az aspektusokat, amelyeket alapvetõnek látunk ezekben
a lázadásokban.
Ezekre a robbanásokra a proletariátus határozott és
erõszakos akciói a
jellemzõek, az utca elfoglalása és az államapparátus
egészével való erõszakos
konfrontációk. Egy pillanat alatt ellepik az emberek az utcákat,
és az akció
villámsebesen általánossá válik. Az utca
direkt elfoglalása a Tõke által a
proletariátus megosztására használt kategóriákkal
való erõszakos szakítás
irányába mutat, áttöri a gyárak, bányák,
irodák által a proletariátusra
kényszerített szûk kereteket. Munkanélküliek,
a Tõke által házimunkára ítélt
nõk, idõsebbek, gyerekek stb. mind egyesülnek a direkt
akcióban.
Ezek a lázadások általában meghatározott
és kinyilvánított célok nélkül törnek
ki, és ritkán állnak elõ bármiféle
pozitív követeléssel. Legtöbbször azzal az
általános felkiáltással kezdõdnek, hogy
"Nem bírjuk tovább!", amely ugyanakkor
gazdasági, politikai és társadalmi szükségleteket
fejez ki. "Nem bírjuk tovább a
rendõri ellenõrzés elnyomását", "Nem,
ez az áremelés szükségtelen", "A
rendõrállam és a kormányzópárt ellen",
"Enni akarunk", "Nem vagyunk hajlandóak
tovább húzni a nadrágszíjunkon", "Elutasítjuk
a puszta létezésünkre fordított
költségek emelését"... ezek az általános
elemek, amelyeket az egyesített
proletárakciókból gyûjtöttünk össze.
Ez nem csak a jelenlegi idõszakra jellemzõ
vonás. Osztályunk teljes történelme során
a masszív és erõszakos lázadások a
Tõke és az Állam ilyen vagy olyan akciója elleni
kollektív tagadás
koncentrálását jelentették. Viszont az a tény,
hogy a robbanást nem elõzi meg
egy látható mennyiségi fejlõdés, inkább
csak a jelen idõszakra jellemzõ a
proletárok elégedetlenségének csúcspontját
nem elõzik meg fontos kisebb és
részleges küzdelmek. Ellenkezõleg, mostanában leginkább
a proletariátus
létezésének újramegerõsítése
a jellemzõ, de ezen múlandó momentumok kivételével
úgy tûnik, hogy a proletariátus kész elfogadni
mindent, és hogy a tõkét magát is
meglepi, hogy mennyire nem váltanak ki ellenállást a
megszorító intézkedések
(14).
A kapitalizmus különbözõ támadásaira adott
mindennapos reakciók hiányának puszta
ténye további intézkedések megtételére
ösztönzi a tõkéseket, ez nagyon hatásos
módszer a proletariátus reménytelen helyzetbe hozására.
Sohasem bántak a
nemzetközi proletariátussal ilyen keményen, sohasem élt
ilyen elviselhetetlen
körülmények között, sohasem került ilyen zsákutcába...
Sohasem múlt ennyire egy
hajszálon a létezése. Ez egy másik fontos jellemzõje
a mai harcoknak, amely az
elfojtott düh kirobbanásához vezet, mivel a proletariátus
teljesen reménytelen
és elviselhetetlen helyzetbe kényszerítve él.
Ahogy Marx kimutatta, a gazdaság mindig feláldozta az emberi
lényeket. De eddig
soha sem tagadták ilyen égbekiáltóan az üzleti
érdekek és a nemzetgazdaság
versenyképességének nevében az emberek szükségleteit.
Soha a történelem során
nem volt ilyen kevés tiltakozás az Állam abszolút
hatalma ellen, mint ma.
Sohasem nyilvánult meg ilyen tisztán és nyíltan
az embertelenség, amely oly
kevés felháborodást okozva irányítja a
társadalmat. Ugyanez a logika vezet el a
robbanásveszélyes helyzetekhez: a proletariátus többet
visel el az
elviselhetetlennél, sokkal többet, mint amit eddig el tudtunk
képzelni, de
elkerülhetetlenül elérkezik egy pont, amikor objektíve
nem tudjuk tovább tûrni a
hazugságokat és meséket, amelyekkel etetnek minket...
Következésképpen a
robbanás elkerülhetetlen.
Maga az a tény, hogy a harc a megállíthatatlan tûzvész
formájában jelentkezik,
még egy alapvetõen fontos erõsséget meghatároz:
a meglepetés hatását. Ez
megbénítja az ellenséget, amelynek halvány fogalma
sincs, hogy hogyan reagáljon
(15). A régi, reformista szociáldemokráciának
nincs hatása a proletariátus
erõszakos és döntõ akcióira. A szakszervezetek
abszolút képtelenek megfelelni az
igényeknek, és nem tudják irányításuk
alá vonni az általánossá vált proletár
erõszakot. A különbözõ regionális struktúrákat,
a kerületek egységeit, a
különbözõ szociális intézményeket
és a társadalmi megbékélés tárgyalásos
úton
történõ elérésére létrehozott
állami szervezeteket teljesen elsöprik az
események. A konkrét követelések hiánya még
nehezebbé teszi a reformista, és a
mozgalom felszámolására irányuló feladatukat.
Ha szembeszállnak a
proletariátussal, az - szó szerint értve - lerohanja
õket. A pozitív követelések
ezen hiánya, valamint a proletariátusnak osztályként,
nem pedig több elkülönült
szektorként való részvétele: pontosan ezek azok
az elemek, amelyek a mozgalom
erõsségeinek számítanak. A minden olyannal való
szembeállás, aminek köze van az
államhoz, mindannak a tagadása, ami az uralkodó létformához
tartozik (a
burzsoázia baloldala mindig ezt az aspektust kritizálja), valójában
a kommunista
forradalom irányába mutat.
Az események szereplõi kihasználják a meglepetés
keltette elõnyt. Az általánossá
vált kommunikációhiány, amely a társadalmi
béke idõszakát jellemzi, a
mindennapokat uraló végtelen individualizmus, a "mindenki
azt csinál a saját
házában, amit akar" megtörik az utcákon zajló
direkt akciók folyamán (igaz, hogy
ez csak az avantgard kisebbség köreire igaz, és a küzdelem
néhány rövid
pillanatában valósul csak meg). Mindazok, akik részt
vesznek az ilyen
mozgalmakban, megismerik a számukra addig ismeretlen szolidaritás
érzését, és
meglepõdnek a barikádokon uralkodó önzetlenségen
és a szervezett akciók nagyfokú
hatékonyságán. Sõt mi több, felismerik a
szomszédban, akinek addig soha sem
köszöntek, a munkatársban, akit addig hülyének
tartottak, a barátban, akivel
eddig csak a fociról tudtak beszélgetni... az elvtársat,
akivel közös a harcuk.
Minden alkalommal rendõrõrsöket, parlamenti pártok,
szakszervezetek, és egyéb
állami szervek (ellátó irodák, hivatalok, bíróságok
stb.) fõhadiszállásait
támadják meg és gyújtják fel. Direkt akciót
alkalmaznak a kormány képviselõi
ellen és elûzik a kevésbé leplezett kollaboránsokat.
Néhány esetben megtámadják
a börtönöket és kiszabadítják a foglyokat.
Függetlenül a résztvevõk különbözõ
szinten álló osztályöntudatától, ezek
a demonstrációk nem csak az osztályunk
újjászervezõdését és létezését
mutatják meg, hanem a proletariátus és a burzsoá
Állam egésze között fennálló antagonisztikus
és általános szembenállást is.
Vitathatatlanul van még egy erõsségük ezeknek a
proletár lázadásoknak: a burzsoá
tulajdon kisajátítása, amelyet többé-kevésbé
az avantgard csoportok szerveznek.
Elsöpörve az õsi félelmeket és elfogultságokat
szembeszállnak az állami
terrorizmussal (16), a proletárok elveszik azt, amire szükségük
van, s így
próbálják meg elpusztítani a Tõke által
rájuk kényszerített közvetítõeszközöket:
a pénzt, a béreket, a munkát, stb. Sokan közülük
akkor eszik elõször azt, amit
szeretnének és a lázadásban résztvevõk
fizetés nélkül adják meg maguknak azt,
amirõl már régen álmodoztak: tévét,
fûtõtestet, pehelypaplant vagy selyeminget.
Egyszer végre ünnepelnek, megkötések nélkül
isznak (az italok jobban esnek, mint
máskor, mivel nem rontja meg az ízüket a gondolat, hogy
nem engedhetik meg
maguknak a megfizethetetlenül magas árat), azt eszik, amit szeretnek
és
félretéve a tegnapi nélkülözést, táncolnak,
énekelnek, mindenki ünnepel!
A proletariátus alapvetõ érdekeinek a burzsoáziával
szembeni megerõsítése során
- mely az emberi lét egy pillanatnyi kifejezõdése, és
azt mutatja, hogy
lehetséges és szükségszerû a proletariátus
diktatúrája a nélkülözés, háború
és
halál társadalmával szemben - legelõször
a szervezõdés kérdése merül fel. A
barikádokon, az olyan területeken, ahova nem mernek belépni
a rendõrök,
akciócsoportok szervezõdnek (17), és felmerülnek
a vitás kérdések: az akciók
kritériumai, hogyan szervezzék meg az elosztást, mikor
alkalmazzanak erõszakot,
melyik üzleteket törjék fel, milyen önvédelmi
formákat használjanak...
Mindezek a tiltakozó mozgalmak, küzdelmek, fosztogatások...
valódi tendenciákat
fejeznek ki embrionális formában, a polgárháborút,
amely felé a Tõke hajt
minket. A Tõke halálos parancsával útnak indított
katonák és rendõrök nagyon
gyakran megtagadják, hogy rálõjenek a harcoló
proletárokra, és átállnak
hozzájuk.
* * *
A burzsoázia ellentámadása: a mézesmadzag, a gumibot
és a félrevezetés
Természetesen a helyzet korántsem ilyen rózsás,
és a Tõke kifejezetten erre a
célra létrehozott fegyveres egységei egy pillanatig sem
tétováznak, hogy
vérbefojtsák a küzdelmeket.
Amint a burzsoázia magához tér a mozgalom erõszakos
elterjedése okozta elsõ
meglepetésébõl, azonnal hozzálát az ellentámadás
megszervezéséhez, melynek
mindig ugyanaz a lényege: leválasztani a proletariátus
avantgardját a
többségrõl. Ez a megosztás a mozgalom valóságos
korlátozottságán alapul, azon a
megosztáson, amely a proletárok soraiban létezik azok
között, akik aktívan részt
vesznek a küzdelemben és azok között, akik ellene vannak.
A burzsoá ideológia
ereje olyan hatalmas, hogy még ezekben a kiélezett és
válságos pillanatokban is
csak egy kisebbség vesz részt a direkt akciókban. A proletariátusnak
azok a
szektorai, amelyekre nagyobb befolyással vannak a szakszervezetek vagy
a burzsoá
politikai pártok, nemcsak hogy nem vesznek részt a harcokban,
hanem ellene is
vannak az ilyen gyakorlati lépéseknek, és hajlamosak
az események hivatalos
változatát elfogadni (vagy a parlamenti ellenzék változatát,
amely mindig
ugyanannyira szemben áll a proletariátus küzdelmeivel,
mint a hivatalos
változat).
Ezt az elvet követve a közvélemény formálására
szolgáló eszközök döntõ szerepet
játszanak a hazugságok intézményesítésében:
csak a rendõrség számára kedvezõ
eseményekrõl tudósítanak (18). A leghatározottabb
tetteket hiteltelenné teszik,
provokátorok, külföldi ügynökök, terroristák,
nemzetközi felforgatók stb.
számlájára írják. Ha még valamilyen
helyi, faji, nemzeti vagy ideológiai
megosztottságra is tud támaszkodni a helyi burzsoázia,
akkor természetesen fõleg
errõl fognak szólni a tudósítások: "a
külföldiek terjesztik a nyugtalanságot",
"a koreaiak és a feketék közötti küzdelem",
a felforgatók a "nyomornegyedekbõl"
származnak, "kurdok", "ez egy fundamentalista felkelés",
stb. Íme néhány formája
a proletariátus tagadására szolgáló próbálkozásoknak.
És természetesen a
nemzetközi tömegkommunikáció ugyanezeket az osztályunk
ellen idézett támadásokat
fogja hangsúlyozni, felnagyítani és szétkürtölni
az egész világon. Számukra az a
legfontosabb, hogy a lehetõ legjobban elrejtsék azt, hogy ezeknek
a lázadásoknak
általános és univerzális okai vannak, és
mindenáron meg akarják akadályozni,
hogy bárki is felismerhesse ezt. A világ másik részén
élõ proletároknak nem
szabad felismerniük azt, hogy más proletárok proletárként
lázadnak; a média
számára (amely állítólag tájékoztat
minket) ezek sohasem proletár lázadások,
hanem "fundamentalista", "palesztin", "diktatúraellenes"
felkelések, amelyben
"bevándorlók", "éhezõk", "arabok"
vesznek részt, és "tipikusan a harmadik
világra jellemzõek"...
A burzsoá ellentámadás struktúrái, különbséget
téve a "derék és becsületes
állampolgárok" és a "provokatõrök",
valamint belföldiek és külföldiek között,
jó
munkások és lusták között, normális
állampolgárok és a marginális elemek között,
az elsõ kategóriákba tartozók számára
ígérnek, a második kategóriákba tartozók
számára pedig ott a gumibotbot.
Aztán jönnek az engedmények: valamelyik miniszter vagy
szóvivõ leváltása, hoznak
néhány nyomort enyhítõ vagy jótékonysági
intézkedést, visszavonják az
áremeléseket, feltöltik az állami üzleteket...
De ugyanakkor amennyire csak
lehet, csak a proletárokra irányuló erõszakos
elnyomó intézkedéseket hoznak.
Valóban, a felkelések leverését tanító
minden tankönyv nagy hangsúlyt helyez
arra, hogy az elnyomás csak egy kiválasztott csoportot érintsen,
mivel "nem
szerencsés, ha a lakosság szimpátiát érez
a felkelõk iránt, az elnyomásnak csak
a kiválasztott csoportot kell érintenie, és nem általában
az embereket". A
hivatalos állami szervek által alkalmazott aktív utcai
elnyomás a legnyíltabban
harcos proletár szekciók ellen nem elégséges;
ezért már jóval a probléma
megjelenése elõtt elkezdenek szervezõdni az úgynevezett
nem hivatalos szervek
(paramilitáris csoportok, szervezett bûnügyek specialistái,
halálegységek...).
Teljes a félreinformálás: sohasem mondják el,
hogy mi történik valójában az
utcán, fényképeket mutogatnak erõszakos és
"barbár" jelenetekrõl, a proletár
kisajátításról, gyújtogatásokról,
váltogatva az elnyomás képeivel, jól informált
politikusok vitáival, akik elmagyarázzák, "mi okozta
a bajt", és megnyugtatják a
közvéleményt, hogy nincs veszélyben az Állam,
a Rend és a Biztonság. Mindennek a
tetejébe, hogy a hazugságokat látványos igazságokká
formálják, a kamera hosszan
elidõz egy nyomorúságos kis bolt kifosztásán
és felgyújtásán, amely éppen hogy
csak akkora, hogy egy ember megél belõle (19). Aztán
ravaszul és céltudatosan
elhanyagolják az utcai események közvetítését,
és egyre inkább politikai
beszélgetésekkel bombáznak minket, amelyek a nyugalom
visszatérését, az
intézkedések dicséretét, a miniszter lemondását,
az új választásokat stb.
hangoztatják. Ezek a beszélgetések azt fejezik ki - persze
a legmélyebb
részvéttel -, hogy nyilvánvaló, érthetõ
és világos, hogy elviselhetetlen a
nyomor, de ez nem igazolja az akciókat, és különben
is a mozgalmat
tulajdonképpen hivatásos agitátorok manipulálták.
Ezekben a kiélezett
pillanatokban, amikor az utcán dõl el, hogy ki az erõsebb,
az Állam összes
ügynöke politikai megoldásokat keres: a rendõrök,
az újságírók, a papok, a
szociológusok, a környezetvédõk, a jobb- és
a baloldali politikusok...
* * *
Osztályunk valódi gyengeségei
Ilyen lázadások kitörésekor a burzsoáziát
vitathatatlanul elfogja a rettegés.
Meghátrálnak. Néha sikerül életük legnagyobb
rettegését okozni nekik. Másrészt,
ezek a harci napok számunkra jó lehetõséget jelentenek
néhány azonnali igényünk
kielégítésére. Néhány kerületben,
vagy néha egy egész városban életünkben
elõször igazán élvezzük az életet!
De ne hagyjuk magunkat becsapni, ez nem tart sokáig. Néhány
nap alatt a Tõke
helyreállítja terrorista uralmát. Gyakran - bár
nem mindig - óriási mészárlást
rendeznek, nagyon sok az áldozat és a sebesült. Legjobb
elvtársainkat
nyilvántartásba veszik és börtönbe csukják.
Dühöng az állami terror.
Venezuelában, Algériában, Los Angelesben például
a rövid életû gyõzelmet, ami az
utcák elfoglalását jelentette néhány napra,
olyan súlyos vereség követte, hogy
hosszú évekre lesz szükség a kiheveréséhez.
Ezért bûnösök lennénk, ha nem akarnánk
észrevenni a valóságot, és magasztalnánk
az ilyen felkeléseket, úgy állítva be õket,
hogy "végre megtaláltuk a forradalmi
harc formáját" (20). És ha nem is tudjuk megakadályozni,
hogy a különbözõ
immediatisták és egyéb modernisták dicséretét
zengjék az ilyen fajta
mozgalmaknak, a mi feladatunk, a forradalmárok feladata az, hogy osztályunk
ilyen akcióit militáns módon kritizáljuk meg.
Tragikus gyengeségünk miatt nem tudjuk megakadályozni elvtársaink
lemészárlását.
Szomorú látvány, ahogy egy szempillantás alatt
semmivé foszlik az erõnk, amely
néhány napig velünk volt, és másnap reggel
ugyanolyan magányosan ébredünk, mint
amilyenek mindig is voltunk (21). Ugyanolyan gyorsan eltûnik a harc
napjaira
jellemzõ gyakorlati szolidaritás, mint amilyen gyorsan létrejött.
Borzasztó
látni, hogy nem vagyunk képesek kiszabadítani elvtársainkat
a börtönbõl.
Szívszorító megfigyelni, hogy amint visszavonulunk az
utcáról, a "mindenki
önmagáért" elv újra felszínre tör,
és az individualizmus, az önzés és az erõtlen
állampolgár újra elfoglalja a helyét a történelem
színpadán. Sõt, ami még
rosszabb: az eseményekrõl szóló hivatalos verzió
elnyomja és tagadja azokat az
eseményeket, amiket átéltünk, és saját
emlékeinket is elhomályosítják az idõ
múlásával a hazugságok.
A mai világot az állandó proletárszervezõdések
tragikus hiányának következményei
jellemzik: nincsen állandó sejt, nincsenek találkozóhelyek,
nincsen masszív
osztályharcos sajtó, nincsen nemzetközi szervezete a proletariátusnak,
amely
képes lenne összegyûjteni a harci közösség
avantgardját, amely itt-ott a
felszínre kerül. Annak ellenére, hogy erõink nagyon
gyengék, már most is tisztán
látható, milyen fontos szerepet játszik a folyamatos
militáns tevékenység, a
forradalmi akcióprogram köré centralizált közvetlenül
nemzetközi kommunista
akciók, a szervezet, a perspektívák - mint például
az, amit a mi kis militáns
csoportunk fejlesztett ki - a proletariátus életében.
Az általános szervezõdési forma hiánya
az akció döntõ pillanataiban mutatkozik
meg a világos utasítások, perspektívák
és irányítás hiányában. Amíg
csak arról
van szó, hogy hol fosztogassanak és kit támadjanak meg
(általában a rendõröket
vagy egyéb elnyomó egységeket), addig elegendõ
az osztály ösztöne, de amint a
harc elérkezik a döntõ lépéshez, és
a burzsoázia ravaszabb arcát fordítja a
proletariátus felé, amint a burzsoázián belüli
ellenzék megpróbálja az
osztályharcos tartalmat valamilyen konkrét követeléssé
átformálni..., a
kapitalizmus elleni küzdelmet átalakítják konkrét
politikai célokért folytatott
harccá. A diktatúra, a kormány, egy miniszter, egy népszerûtlen
intézkedés
ellen, vagy ami még rosszabb, a demokráciáért,
a terület autonómiájáért vagy az
Iszlámért... folyik tovább a harc.
De ez is mind annak a ténynek az eredménye, hogy amikor a harc
elér a
csúcspontjára, a burzsoázia hazugságai és
meséi mindig mélyre hatolnak az
osztályunkba. Nacionalizmus, iszlám mozgósítás,
valamilyen diktatúra elleni
küzdelem... sajnos nem csak a burzsoázia szövegei, hanem
anyagi erõvé válnak a
mozgalom szétszórásában, mert a proletárok
tízezrei válnak ennek következtében
ezen ideológiák védelmezõivé. Reneszánszát
éli a populizmus, a vallás és a
különbözõ szekták, a rasszizmus és az
úgynevezett anti-rasszizmus mint politikai
mozgalmak sokat fejlõdtek, és mindez nem csak a végtelennek
tûnõ társadalmi béke
idõszakában nehezedik ránk, hanem igencsak hatással
van a világ
proletárküzdelmeinek leszerelésében és szétszórásában.
A burzsoáziának sokszor
sikerül eltérítenie a harcot a céljaitól;
sõt, bizonyos körülmények között
sikeresen mozgósítja a proletariátus egyik részét
a másik ellen, amely döntõ
lépést jelent az osztályharc egy országon belül
folyó imperialista háborúvá való
átváltoztatásában (22). Elég Jugoszlávia
esetét említenünk, ahol a
proletárküzdelmek helyét a burzsoá érdekek
testvérgyilkos háborúja vette át
(amely túl az ilyen vagy olyan helyi vagy nemzeti jellemzõkön,
a világtõke
valódi gyõzelmét jelenti). Sok esetben a különbözõ
proletár szektorok közötti
ellentétet keresik meg és használják ki, mint
például Argentínában a
fosztogatásban részt vevõ proletárok között,
vagy mint az USA esetében, ahol Los
Angelesben mindent megtettek, hogy a harcot különbözõ
faji közösségek közötti
ellenségeskedéssé változtassák (habár
nem túl nagy sikerrel).
Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy még sohasem volt olyan
nagy különbség a
proletár akciók erejében és a proletár
öntudat hiányában ezen akciók során, mint
ma; a Tõke és az Állam elleni osztályharcos gyakorlat
és az általános
tudatlanság között ezen gyakorlat meghatározottságait
és célját illetõen; a
proletárok körülményeinek és harcainak homogenitása
és a között a teljes és
nemzetközi tudatlanság között, hogy egy osztályba
tartoznak, amely ugyanazért a
célért küzd; a magántulajdon radikális és
gyakorlati tagadása és a kommunista
program társadalmi fel nem ismerése között. Pontosan
az állandó tömeges
proletárszervezõdés hiánya és ezzel összefüggõen
a biztonsági szelep hiánya
teszi az ellentmondások felszínre kerülését
erõszakosabbá, mint amilyenek a
tegnap harcai voltak. Ez jellemzi a mai küzdelmek kereteit, erõsségeit
és
gyengeségeit is. A gyengeségek abban nyilvánulnak meg,
hogy a Tõke képes
harcainkat átváltoztatni burzsoáközi, imperialista
harcokká, és végül olyan
konfliktusokká, amelyek ellentétesek a proletár küzdelmek
(a kommunista
forradalom) tudat alatti terveivel, és ezáltal a Tõke
érdekeit erõsítik meg:
imperialista háborúkká (amelyek a burzsoá társadalom
újjáépítését szolgálják
a
háború, újjáépítés, terjeszkedés
minden újabb ciklusával).
* * *
A gyengeségeink elleni harc szükségszerûsége
és lehetõsége
A kapitalizmus perspektívája csak még több nyomort,
még több munkanélkülit, még
több hajléktalant, még több háborút,
még több hétköznapi szörnyûséget...
tud
ajánlani nekünk. Ennek ellenére a társadalmi béke,
amely jellemzõje ennek a
mocskos világnak, töretlenül folytatódik néhány
proletár lázadási hullámmal
tarkítva. A Tõke manõverei és állami ügynökei
nem lesznek képesek
megakadályozni, hogy ezek a lázadások egyre nagyobb számban
jelentkezzenek, és
megtegyék a szükséges minõségi lépést.
A különbözõ nemzetközi szervezetek,
felkelésellenes és elnyomó szervek és a jövõkutatás
specialistái elõre látják
ezeket és felkészülnek a leverésükre. A szakszervezeti
vezetõk, politikusok,
papok, szociális munkások felkészülnek az új
konfrontációkra, és mindent
megtesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák
a kitörésüket, de azt is
tudják, hogy holnap az lesz a feladatuk, hogy lecsendesítsék
a prolikat. Csak
arra várnak, hogy az ellenség készen legyen.
És mi? Mi a fenét csinálunk, hogy készek legyünk
a harcra? Nem sokat!
Ezt a szomorú valóságot néhány csoport
forradalmi akarata vagy tudatossága nem
képes megváltoztatni, amíg az osztály többi
része nem fogékony a harcra és
megelégszik a világnak azzal a nyomorával, ami neki jut
osztályrészül. Egy
maroknyi kommunista kisebbségi szervezete, bármennyire is akarja,
bármit is tesz
és bármennyire is fontos a mûködése, nem képes
pótolni a tömeges készülõdés
hiányát. Osztályunk szervezetlensége, a folyamatosan
terjeszkedõ struktúra
hiánya, a viták, a vélemény- és tapasztalatcserék,
a koordináció, a szervezet
hiánya... nem helyettesíthetõ kis csoportok jelentéktelen
tevékenységével.
Ebbõl az okból kifolyólag ezek a lázadások
rövid- és középtávon tovább fognak
folytatódni minden erõsségükkel, és sajnos
minden gyengeségükkel együtt. Rövid
távon nem vagyunk képesek megakadályozni, hogy a lázadások
súlyos vereségekkel
és veszteségekkel végzõdjenek osztályunk
számára. Az a tény, hogy az ellenség
szervezetlenséget és szétszórtságot provokál
sorainkban, amíg nem képes
újjászervezni a masszív elnyomást és elkezdhet
lõni minket, az a tény, hogy a
proletariátusnak nincsenek olyan csoportjai, amelyek képesek
lennének felvenni a
harcot az állami terrorizmussal, osztályunk szelektív
terrorjával válaszolva, a
nemzetközi szolidaritási struktúrák hiánya,
az olyan proletár struktúrák majdnem
teljes hiánya, amelyek képesek lennének elterjeszteni
annak a hírét, hogy mi
folyik a világ másik részén, valamint a proletariátusnak
osztályként való
szervezetlensége mindig újra és újra lehetõséget
nyújt a burzsoázia számára,
hogy bosszút álljon a lázadásunkért, letartóztassa,
brutálisan megkínozza,
megölje vagy hagyja meghalni a börtönökben a proletár
avantgard legjobbjait.
S ami még rosszabb, a burzsoázia a jövõben is tovább
fogja folytatni a lázadások
osztályjellegének elrejtését. Továbbra
is azt fogja írni, hogy ezek a lázadások
bizonyos partikuláris célokért folytak, és hogy
a proletariátus nagy része
közömbös maradt, bizonyos, hogy ez "iszlám"
lázadás volt, vagy a "diktatúra" és
a "korrupció" ellen keltek fel. Ahogy a múltban, a
jövõben is a valóság része
lesz ez a hamis beállítás (valamikor egy filozófus
így fogalmazta ezt meg: "A
hazugság az igazság egy pillanata") és a Tõke
mindent meg fog tenni, hogy a
saját verzióját alakítsa át az egyetlen
és kizárólagos igazsággá, abból
a
célból, hogy burzsoáközi imperialista harcokká
alakítsa át az osztályharcot.
De ez az állapot nem fog sokáig tartani, egyrészt azért,
mert a kapitalizmus
fokozódó egységesülése hátráltatni
fogja azokat a próbálkozásokat, amelyek arra
irányulnak, hogy elrejtsék a proletariátus küzdelmeinek
egységes feltételeit,
másfelõl az ilyen fajta lázadások megsokszorozódásával
és az azokat követõ
biztos vereségekbõl elkerülhetetlenül bekövetkezik
egy felébredés.
A válságok egységesítik a Tõke általános
fejlõdési feltételeit. Nem csak a
tõkések problémái azonosak, nem csak az egyre
több és több éhség, szegénység,
nyomor, munkanélküliség stb. elkerülhetetlen, hanem
a világ különbözõ
kormányainak gazdaságpolitikája is napról napra
egységesebb. Mellesleg a
mozgásterük is egyre jobban összeszûkül, miközben
a szöveg változatlan marad.
Mindannyian elfogadják azt, amit "realizmusnak" és
"pragmatizmusnak" neveznek,
és ez nem más, mint annak nyílt felismerése, hogy
õk maguk a gazdaság
diktátumainak alárendeltjei. Ami ebben új, az nem maga
ez az alárendeltség,
mivel ez mindig is így volt, hanem ennek az alárendeltségnek
az általános
elismerése. Egyre inkább hasonlítanak egymásra
a jobb- és a baloldal, észak és
dél, az imperialisták és az úgynevezett antiimperialisták,
a nacionalisták és
iszlámisták szövegei, nem azért, mert ezek a frakciók
kapitalistábbak lettek,
mint elõtte voltak, sem pedig azért, mert a "kommunizmusnak"
nevezett
kapitalista igazgatási forma letûnt a színrõl,
hanem azért, mert a Tõke
terjeszkedésének idõszakában többféle
igazgatási forma lehetséges, míg a
válságperiódusokban a Tõke egyetlen diktatórikus
irányba fejlõdik, ami azt
jelenti, hogy nekünk meg kell húznunk a nadrágszíjunkat.
Amíg bizonyos
idõszakokban a reálbér állandó növekedésének
fenntartásával a Tõke képes
populista módon irányítani a munkaerõt, miközben
képes elrejteni azt a tényt,
hogy egyre jobban fokozza a kizsákmányolás mértékét
(ez különbözõ
gazdaságpolitikához vezet, amely többé-kevésbé
populista, állami irányítás alatt
áll, protekcionista...), a válságperiódusokban,
mindenekelõtt a mély és
általános válságok idõszakában,
mint amilyenben most élünk, az értéktörvény
erõszakosan nyilvánul meg és arra kényszeríti
az összes burzsoá frakciót, hogy
harcoljon a saját proletariátusa és a versenytársai
ellen (23), hogy fenn tudja
tartani az értékesülés folyamatát. A kizsákmányolás
mértékének "normális"
növelése már nem hoz elég eredményt, és
a proletariátus elleni harc (majdnem
minden esetben) a reálbérek csökkentését
jelenti.
Az ugyanazon társadalmi osztály ellen szükségszerûen
és általánosan bevezetett
azonos gazdaságpolitikák, amelyet az egész világon
ugyanazzal a kísérõszöveggel
próbálnak igazolni ("áldozatokat kell hoznunk",
"többet kell termelnünk és
gazdaságosabban", "meg kell védenünk az ország
versenyképességét"...) végül
ugyanazt a reakciót fogják kiváltani az ellenségbõl...
és egyesíteni fogják
magát az ellenséget minden, ezen egyesülés megakadályozására
szolgáló ideológiai
próbálkozás ellenére. Ez az egységesedés
mindenekelõtt az idõben és térben
egységes, elkerülhetetlen reakciók többé-kevésbé
automatikus és öntudatra
ébredés elõtti állapotának eredménye.
Ennek az egységesedésnek a létrejötte, az
ilyen fajta lázadásoknak a világ különbözõ
pontjain azonos idõben való
megjelenése mindenképpen megnehezíti majd az ideológusok
és újságírók munkáját
(amely a lázadások közös okának az elrejtése),
és megteremteni annak a
lehetõségét, hogy elinduljon a proletáriátus
osztállyá szervezõdésének valóban
hatásos folyamata, amelynek perspektívája egyetlen ellenségének,
a burzsoáziának
a legyõzése.
Ugyanakkor ezeknek a lázadásoknak gyakoribbá válása,
mennyiségi és minõségi
fejlõdése és a vereségek megismétlõdése
felnyitja a proletárok szemét, akik
meghallgatják szomszédaik tapasztalatát és összehasonlítják
a saját
tapasztalataikkal, és keresni fogják más területek
és más korszakok
tapasztalatait is. Kevesen lesznek a folyamat elején, de valamilyen
módon mi,
militánsok, mindannyian ennek a tudatra ébredésnek, ennek
az események utáni
gondolkodásnak, az elõzõ küzdelmek korlátain
való alapvetõ túllépésnek, egy
olyan mozgalom mérlegelésének, amely nem úgy ért
véget, ahogy szerettük volna,
vagyunk a termékei. A forradalmárok, akik valóban elõreviszik
az osztályt, akik
a mozgalom minden konkrét pillanatában az egész osztály
érdekeit képviselik, a
kommunizmus nemzetközi és történelmi érdekeit...
a forradalmárok nem a
könyvekbõl tanulják a harcot, hanem konkrét tapasztalatok,
és ezeknek a
tapasztalatoknak az általánosítására irányuló
próbálkozások, a militáns
absztrakció összetett termékei. Próbára teszik
embrionális állapotban lévõ
következtetéseiket, összehasonlítják más
helyek és körülmények szülte
tapasztalatokkal. Ebben az összefüggésben van igazi jelentõsége
a militáns
könyveknek és írásoknak, amelyek átadják
a tapasztalatot, feltámasztják
osztályunk emlékezetét, megvonják a vereségek
mérlegét abból a célból, hogy
megszervezzék a jövõ gyõzelmét, hogy fejlesszék
és megerõsítsék a kommunista
programot. Ez egy hosszú és nehéz folyamat, de nincs
más út!
A társadalmi valóság totálisan szemben áll
a szociáldemokraták víziójával a
burzsoá entellektüelek pártjáról, akik mindent
tudnak, és mindent megtanítanak a
tudatlan tömegeknek. A proletariátus frakciókat hoz létre,
csoportokat, amelyek
képesek a felgyülemlett történelmi tapasztalatok elemzésére,
és csak így lehet
szakítani az ideológiával, elkerülni, hogy más
helyen újra és újra ugyanazt a
hibát kövessük el.
De ezek a forradalmi csoportok ma sokkal jobban el vannak szigetelve, mint
a
múltban, és csak akkor lesznek képesek elvégezni
a forradalom vezetésének
feladatát, ha a jövõ harcai a proletariátus mind
több és több szektorát
kényszerítik az ideológiák börtönébõl
való kitörésre, amely ma fogva tartja
õket, ha a kisebbségek tisztán kezdenek látni,
és fõ viszonyulásuk, a
kommunisták fõ viszonyulása a továbblépés
lesz: a forradalom, a kapitalizmus
minden formája elleni harc.
És az ellenségeink, akik ma még rózsaszínû
bárányfelhõben lebegve álmodják a
proletariátust halottnak és egyszer s mindenkorra eltemetettnek,
és abban a
hitben szenderegnek, hogy senki sem rikoltja a fülükbe többé:
ÉLJEN A TÁRSADALMI
FORRADALOM! - akkor majd megérzik az évszázad Nagy Félelmét.
Felriadnak majd
ostoba álmukból, amelybe éppen az általuk képviselt
társadalom ringatta õket.
Nagyot fognak koppanni!
* * *
1. Mint kiadványainkban már többszõr leszögeztük,
a demokrácia alatt nem az
uralom egy egyszerû formáját értjük; a demokrácia
megfelel a Tõke legalapvetõbb
lényegének, az általánossá vált
árucserén alapuló társadalmi funkciók normális
mûködésének. A piacon nem léteznek társadalmi
osztályok, csak szabad és egyenlõ
vásárlók!
2. A könnyebb érthetõség kedvéért
egymástól elkülönítve mutatjuk be azt a két
elemet, amely a proletariátus, mint osztály tagadásának
folyamatában egy és
ugyanannak a dolognak két oldalaként jelenik meg.
3. Mint például "1984,..'85,..'87,..'89 pire que prevu.
La citoyennisation de la
vie" a Le Communiste 27., és a "Contre le terrorisme d'Etat,
de tous les Etats
existants" a Le Communiste 26. számaiban.
4. A kétkezi munkásokat, mint "proletariátust"
abszolutizáló szociáldemokrata
irányzat. A proletár osztály globális meghatározottságai
helyett így egy puszta
szociológiai meghatározást tekint fontosnak.
5. Azért tesszük idézõjelbe a "sztrájk"
szót, mert számunkra az igazi sztrájk a
proletariátus és a Tõke közötti harcot jelenti,
amelynek a tartalma és formája
ezerféleképpen juthat kifejezõdésre: az ilyen-olyan
kategóriába tartozó
munkásokra vonatkozó meghatározott követelések
hiánya, az általánossá válásra
való tendencia, a nem meghatározott idõtartam, a termelés
szabotálása, a
konfrontáció a sztrájktörõkkel, "ellenõrizhetetlen"
kisebbségi csoportok
megjelenése... Itt ennek az ellenkezõjérõl, a
szakszervezeti akciókról (vagyis a
kapitalista állam egy szervének akciójáról)
beszélünk, amelyeknek célja a
proletár energia befogása és megsemmisítése.
6. Bizonyos esetekben a burzsoá állam szerveinek munkamegosztása
(pl. a
szakszervezetek és a rendfenntartó erõk között)
megenged valamilyen mennyiségû
kisebbségi erõszakos megnyilvánulást, amely természetesen
sohasem támad a
burzsoá rend ellen. Így, ameddig a demonstrációban
résztvevõk nagy többségét
féken tartják a szakszervezetiek végeérhetetlen
beszédei, eltûrik vagy még az is
elõfordul, hogy kiprovokálják a tüntetõk
radikális részének leszakadását, akiket
már tárt karokkal várnak a rendõrség erre
a feladatra szakosodott egységei.
Megvédték a burzsoáziát és az õ
tulajdonát, és kihasználják a helyzetet a
radikális proletárok letartóztatására,
és a lehetséges aktivisták
nyilvántartásba vételére. Az Állam hatalmi
szervei ellátják funkcióikat, az
egyik gumibottal, a másik eltereléssel (ez persze nem jelenti
azt, hogy a
szakszervezetek alkalmanként ne alkalmaznának nyílt elnyomást
is). Tehát mivel
képtelen arra, hogy vezesse önmagát saját céljainak
irányában és kisebbségi
erõszakot alkalmazzon valódi osztályellenségével
szemben, a proletariátus ereje
a Tõke létezésének megkérdõjelezése
nélkül fecsérlõdik el.
7. Szemben azokkal a legendákkal, amelyek azt állítják,
hogy a szakszervezetek
1914-ig megfeleltek a proletárok igényeinek, megragadjuk az
alkalmat, hogy ebben
a lábjegyzetben felhívjuk arra a figyelmet, hogy a kezdetektõl
fogva, és
különösen a XIX. század során léteztek
szakszervezetek, amelyek céljai azonosak
voltak a mai szakszervezetekéivel: az osztályok közötti
béke fenntartása, a
munkások azonnali érdekeinek elárulása... Franciaországban
már 1890-ben a
katolikus egyház javasolta a szakszervezetek létrehozását
a proletárküzdelmekkel
szemben. Az olvasó figyelmébe ajánljuk a Le Communiste
4. és 6. számában
megjelent "Mouvement communiste et syndicalisme" c. írásunkat.
8. Azonban a proletariátus eltûnése csupán látszólagos,
hiszen a proletariátus
az alapja a burzsoá társadalom puszta létének
és újratermelésének
(terjeszkedésének). Igaz azonban, hogy tagadják a proletariátus
mint osztály,
mint a tõkével szembeni egységes erõ létezését.
Ezt a valóságot azonban csak a
gyakorlatban lehet megkérdõjelezni. Vagyis az olyan periódusokban,
mint
amilyenben most élünk, haszontalan kijelenteni, hogy "a proletariátus
létezik".
A proletariátus csak akkor jelenik meg újra teljes erejében,
ha folytatja
történelmi hagyományait és megújítja
önmagát, mint a létezõ burzsoá társadalom
elleni erõt. Hogy a kép teljes legyen, arra is rá kell
mutatnunk, hogy a
proletariátus megerõsödésének, osztállyá,
azaz párttá szervezõdésének anyagi
alapja a burzsoá társadalom alapvetõ belsõ ellentmondása,
amelyet az uralkodó
osztály még hatalma teljében sem képes meghaladni.
A számtalan elszórt és
elvetélt küzdelem, melyet megpróbálunk felvázolni
ebben a szövegben, már magában
hordozza a proletariátus mozgalmának újjászületését.
9. Nem kerülheti el a figyelmünket az tény, hogy amíg
alapvetõen az emberi
munkaerõ termeli az értéket, és nem a mesterségesen
létrehozott emberformájú
lény, a Tõke egésze számára ez a korlát
a saját halálát kell, hogy jelentse.
Azonban nem a Tõke egészének az érdekei irányítják
a világot, hanem a résztõkék
egymás közötti élet-halál harca, és
ez az extraprofitért folytatott harc a
mesterséges "ember" létrehozásának kényszerpályájára
tereli a tõkéseket, és a
termelõerõk ilyen irányú fejlesztésére
kényszeríti. Ha azt tételezzük fel a
Tõkérõl, hogy képes megállítani
saját és/vagy az emberiség öngyilkosságát,
akkor
olyan értékeket tulajdonítunk neki - azt, hogy képes
elõre tervezni - amelyekkel
nyilvánvalóan nem rendelkezik.
10. Úgy gondoljuk, hogy nem szükséges megmagyarázni,
miért tettük idézõjelbe
ezeket az "élvezeteket".
11. Magyar nyelven ld: "Az 1988-as burmai proletárlázadás"
(Kommunizmus, 1.
szám, 1991. tavasz), valamint a "Proletárlázadás
és burzsoá befogás Romániában"
és a "Románia, 1991 szeptember: Egy bányászsztrájk
története" c. cikkeinket a
Kommunizmus 2. számában (1991. õsz). Természetesen
következõ számainkban is
igyekszünk hasonló információkat közölni.
12. Ezzel a témával kapcsolatban lásd: "Direct action
and internationalism",
Communism No. 8 (1993 július)
13. Ezek a típusú robbanások, amelyek néhány
esetben csak egy kerületre, máskor
egy egész városra vagy egy országra vannak hatással,
és néha még az ország
határain túl is érezhetõek a hatásai, nyilvánvalóan
nem a mai harcok egyedüli
formái, de úgy gondoljuk, hogy ezek a legtipikusabb formái.
A proletariátus
létezése és a világ fennálló rendjével
való szembenállása megnyilvánul a
bevonulás megtagadásában, a dezertálásban
is, de Irak kivételével ezek a
kifejezõdési módok nem meghatározóak. Említhetnénk
a szakszervezet által
szervezett, de a proletárok által elsöpört sztrájkokat,
amikor a prolik
elhagyták a gyáruk szûk kereteit és általánosították
a küzdelmüket; de a
proletariátusnak ezek a kifejezõdési formái sokkal
ritkábbak és kevésbé
fontosak, mint a múltban; ezért úgy gondoljuk, hogy a
jelen harcairól szóló
általános szövegben nem foglalkozunk velük.
14. A Világbank és az IMF szakértõi egészen
addig a pontig mennek, hogy
gratulálnak maguknak, amiért az általuk javasolt intézkedések
nem váltanak ki
ellenállást a lakosság köreiben. Ez fontos érvvé
válik a kezükben a kormányok és
politikai pártok abbeli meggyõzésében, hogy vezessék
be ezeket az
intézkedéseket.
15. Természetesen a burzsoázia társadalmi masszájára
és a klasszikus
államapparátusokra utalunk. Világos, hogy az államnak
már régóta megvannak a
különleges alakulatai (mind a direkt, mind az ideológiai
elnyomásra) bármikor
készen az információ manipulálására,
a szelektív elnyomásra, stb... Errõl a
témáról a következõ fejezetben fogunk beszélni.
16. Nem az Állam hozta létre a tulajdont, hanem fordítva,
mivel az Állam nem
más, mint a tulajdon körülbástyázva, hogy újra
termelhesse önmagát. Nem szabad
elfelejtenünk, hogy az emberek tisztelik a magántulajdont, néha
még addig is
elmenve, hogy inkább éhen halnak, mert meg vannak fosztva a
legalapvetõbb
tulajdontól is. A másik oldalon pedig ott van a mérhetetlen
pazarlás. Ezt a
nyomást és félelmet csak a hosszú évszázados
állami terror tudta elérni, és a
tulajdon tiszteletét hirdetõ ideológia, amit szintén
e terrorizmus többszáz éves
munkájával lehetett az emberekre ráerõszakolni
és újratermelni.
17. Sok esetben a pillanatnyi meglepetés elmúlását
követõen különleges
alakulatok szervezõdnek a magántulajdon védelmére,
amire a proletariátus
fegyverrel és korlátozott szervezõdésekkel válaszol.
18. Ha csak azt jelentjük ki, hogy a sajtó az állam szolgálatában
áll, az azt
jelentené, hogy túlságosan elfogultak lennénk
a sajtó irányában. Valójában a
sajtó csak egy összetevõje az államnak, amelyhez
az állami politika
felvázolásával járul hozzá. Másrészt
helytelen és szûklátókörû lenne azt
feltételezni, hogy ez az állami szerv (vagy bármely másik
kommunikációs eszköz)
irányítja a többit. Ez a felfogás meglehetõsen
divatos a modernista és az
ex-szélsõbaloldali militánsok köreiben, de valójában
nem más, mint idealista
interpretációja "A látvány társadalma"
(Guy Debord) egyik tézisének, elfeledve a
Tõke alapvetõ meghatározottságait. Ha a sajtó
bizonyos körülmények között
"irányítja" a rendõrséget, a kormányt,
a hadsereget..., õt magát még inkább
"irányítja" a rendõrség, a kormány
vagy a hadsereg. Nem szabad elfeledkezni
arról sem, hogy alapvetõen maga az önmagát értékesítõ
érték az, amely
meghatározza a sajtót is, és ennek van alárendelve
az állam többi struktúrája
is, és ez áll az Állam meghatározottságainak
középpontjában: a Tõke
újratermelése, a burzsoázia uralmának újratermelése,
a kizsákmányoltaknak
kizsákmányoltként való újratermelése.
Úgy tenni, mintha az újságokban tálalt
látvány irányítaná a világot nem
más, mint a látvány világának való
behódolás.
19. Ezekben a lázadásokban történhetnek helytelen
és nem korrekt kisajátítások,
vezetõcskék individualista és önzõ akciói
következtében. Provokatõrök akcióira
is sor kerülhet, hogy befeketítsék a mozgalmat. De ellentétben
a rendõrség és a
média változatával, ezek sohasem képezik az ilyen
mozgalmak lényegét. Abszurd
volna úgy tenni, mintha nem lennének ilyen problémák.
A Tõke alapját képezõ
individualista és önzõ tömeg forradalmi osztállyá
történõ átalakulása hosszú
folyamat, amely minden ilyen lázadásban csak (újra) megkezdõdik.
20. Az 1917-23-as forradalmi hullám idõszakában a tanácsokról
mondták ezt, és
magában a szovjet-formában (amely a proletár szervezõdés
hasznos struktúrája)
látták azt a formát, amely mindig is garantálni
fogja a forradalom gyõzelmét. De
semmiféle szervezeti forma nem garantálhatja a forradalmi tartalmat,
és a
tanácsok és a szovjetek (mint ahogy ez tisztán látható
volt Oroszországban és
Németországban) a Tõke mûködését
garantálták. Ezeknek a formáknak a kritikátlan
dicsérete (konszielizmus) a tõkések legjobb szövetségese
volt a rend
újjászervezésének folyamatában.
21. Természetesen néhány kapcsolat, amely a harcok során
jött létre,
elszakíthatatlannak bizonyul, és az új harcokra való
készül_dés formájában
fejl_dik tovább. De ha a világ mai helyzetét nézzük,
ezek ritka kivételek és nem
általános jellemz_k.
22. A legtisztább példa a proletár küzdelem ilyen
felszámolására az 1930-as évek
Spanyolországában figyelhetõ meg, ahol a világtõkének
sikerült a proletariátus
Tõke és Állam elleni forradalmi küzdelmét
burzsoá harccá változtatni, a fasizmus
és antifasizmus között folyó imperialista harccá,
amely döntõ lépés volt az
úgynevezett "második világháború"
felé.
23. A burzsoáközi háborúk elleni proletár
háborúk elkerülhetetlen fokozódásáról
lásd "A kapitalista katasztrófa" c. írásunkat
ebben a kiadványban.
* * *
Kommunizmus 4.szám