A jelenlegi harcok általános jellemzõi

* * *
Ez a rövid szöveg megkísérli elemezni a manapság folyó harcok általános
jellemvonásait az egyes részletek mélyrehatóbb vizsgálata nélkül. Habár egy
ilyen vázlat megállapításai nem alkalmazhatóak a küzdelem minden egyes
mozzanatára, hasznos alapként szolgálhatnak arra, hogy megérthessük a
proletariátus avantgard kisebbségének akciói számára irányt adó nemzetközi
szabályszerûségeket.
* * *
Az osztályharc befogásának általános és állandó módszerei
A burzsoá rend fenntartásának alapvetõ követelménye a proletariátus minden
osztályalapon nyugvó, a Tõke és az Állam elpusztítására irányuló szervezõdésének
folyamatos tagadása. Azonban a mai burzsoázia nem nyíltan tagadja a munkások
érdekeit, mint tette azt a kapitalista fejlõdés korai szakaszában, hanem
megkísérli az állampolgárok és árueladók normális érdekeivé átváltoztatni, és
ezáltal korlátok közé szorítani. Kétségkívül ez is a proletariátus érdekeinek
tagadása, de nem nyíltan, hanem alattomosan. Vagy másképpen fogalmazva, a Tõke
leghatékonyabb módszere arra, hogy megakadályozza történelmi ellenségének
osztályként (1) való létezését nem más, mint a proletariátus elaprózása
atomizált állampolgárokká, és/vagy a munkaerõ eladóinak különbözõ gazdasági
szektoronként szervezõdõ egyesüléseivé (2). Az antagonisztikus osztályérdekek
tagadásának legfejlettebb kifejezõdései a szakszervezeti mozgalom és a
választásokra való befogás. Nyilvánvaló, hogy a proletariátus osztályként való
létezésének ez a permanens tagadása állandóan jelen van a társadalmi béke minden
formájában, és logikus történelmi magyarázata az Állam által monopolizált
általános terrorban keresendõ. Azonban ebben a szövegben a változatosság
kedvéért mégsem az állampolgári léttel és a választások kérdésével foglalkozunk
- amely témákat már egyéb szövegeinkben (3) feldolgoztunk -, hanem a küzdelmek
tisztán "ouvrierista" (4) befogásaira összpontosítunk.
* * *
Kétségtelen, hogy a Tõke, amikor csak képes, mindig szektoronként "foglalkozik"
a proletariátussal, összhangban a proletariátus megosztására alkalmazott
általános taktikájával. Ebben az összefüggésben a szakszervezetek és a
proletárok ellenõrzésére és megosztására szolgáló egyéb szervezetek a küzdelmek
"sztrájkokra" s "demonstrációkra" való korlátozásával sikeresen fenn tudják
tartani a társadalmi békét. Ezek a "küzdelmek" nemcsak hogy nem veszélyeztetik a
társadalmi békét, de az ellenforradalom történelmi pártja (a szociáldemokrácia
minden formájában) ezeket a békés sztrájkokat és demonstrációkat arra használja,
hogy befogja és kifárassza a proletariátus energiáit.
Amikor errõl a témáról beszélünk, nem csak a fõnökök megelégedésére szolgáló
elõre bejelentett, meghatározott idõtartamra korlátozódó részleges
munkabeszüntetésekre utalunk. Azokról a valamilyen szinten radikális
"sztrájkokról" (5) (amelyek elmehetnek akár egészen az erõszakos akciókig is,
amelyeket gyakran a "harcos" szakszervezetisek akcióinak tulajdonítanak) is
beszélünk, amelyeket a szakszervezetek szerveznek, de amelyek általában nem
szakítanak a társadalmi békével, korporativizmusuk és lokalizmusuk, helyi
korlátozottságuk miatt, és amiatt a tény miatt, hogy egy partikuláris társadalmi
szektorhoz kötõdnek, partikuláris követeléseket állítanak fel bizonyos
fõnökökkel, városi vagy országos hatóságokkal szemben. Ez általában "az összes
munkás" azon döntésében jut kifejezésre, hogy megakadályozzák a munkahelyen
kívüliek részvételét. Más szóval mindez a szakszervezetnek a "harc"
folytatásához való jogának elismerésében jelenik meg, amely így nem lehet a
proletariátus Tõke elleni küzdelme, csak a partikularizmus egyszerû
kifejezõdése, és általános szinten a burzsoázia versenyének megnyilvánulása.
Másrészt a proletariátus erejét olyan követelésekre korlátozzák, amelyek nem
támadják meg alapvetõen a kizsákmányolás fokát (tekintettel vannak a
"nemzetgazdaság" szükségleteire) és/vagy korlátokat állítanak a különbözõ
szektorok munkásai közé. Nyilvánvaló, hogy olyan országokban, ahol a kapitalista
verseny szeparatista, nacionalista vagy fasiszta küzdelmek talaján folyik,
ezeket a kártyákat kijátsszák a proletariátus különbözõ szektorai közötti
vitákban is.
Ami a demonstrációkat illeti, az elv ugyanaz. Habár az ilyen vagy olyan
radikális kifejezés megengedett, a követelések lenyugtatására rendezett,
kordában tartott és a rendfenntartó erõk megelégedésére szolgáló békés
meneteknek nincs más funkciójuk, mint hogy áltiltakozások legyenek, eltereljék
és elpocsékolják a munkások energiáit (6).
A Tõke fejlõdésével mindinkább meggyökeresedett ez a gyakorlat, és minden
valamennyire is szilárd kapitalista szervezetben bizonyos mértékig polgárjogot
nyert. A kezdet kezdetén, a proletariátus születésétõl fogva a szakszervezetek
és az Állam egyéb szervezõdései párhuzamosan fejlõdtek a munkások
szervezõdéseivel. (A burzsoázia vagy rátelepedett ezekre a szervezetekre
megszerezve bennük az irányítást, vagy maga hozott létre ilyen szervezõdéseket.)
Habár a különbözõ országok történetében óriási eltérések mutatkoztak, ezeknek a
szervezeteknek mindenhol az volt a szerepük, hogy a "munkások maguk" korlátozzák
küzdelmeiket, hogy így az ellenkezõ irányba fordítsák õket (7). Egy idõ múlva a
munkások minden tömeges és állandó szervezõdésére rátelepszik a burzsoázia és
átalakítja azt az Állam uralmi szervévé. Mindez kézzelfoghatóan fejezi ki a Tõke
és a proletariátus érdekeinek megférhetetlenségét. Ellentétben azzal, amit az
összes szakszervezetis és szociáldemokrata általában hangoztat (beleértve a
maoistákat, trockistákat, guevaristákat, akik támogatják a szakszervezeteket,
nem azért, mert azok harcolnak a szocializmus történelmi érdekeiért, hanem mert
megvédik a proletariátus közvetlen érdekeit) még a proletariátus azonnali
érdekeit sem lehet megvédeni a Tõkével, és ezért az Állammal való konfrontáció
nélkül.
Miközben a szakszervezetek megszilárdították a helyüket a rendõrség és a
hadsereg mellett a küzdelmeink elsöprésére szolgáló szervek között, a rájuk
jellemzõ gyakorlat, vagyis a gyûlésezés, részleges munkabeszüntetés és
ellenõrzött "sztrájkok", békés demonstrációk stb. a burzsoá rend fenntartásának
alapvetõ fontosságú eszközeivé váltak.
Mik a következményei ennek a folyamatnak a két antagonisztikus osztály
szempontjából? A Tõke szempontjából ez a lehetõ legtermészetesebb dolog. Ez maga
az a folyamat, amelyben a Tõke bemutatja és megerõsíti mindenhatóságának és
örökkévalóságának látszatát, mindent magába olvasztva, ami tegnap még ellene
volt, embereket, eszközöket, szervezeteket, rendszereket, a harc formáit, hogy a
saját szolgálatába állítsa õket.
És mi a helyzet a proletariátussal?
Régebben, ha a proletárok a "sztrájk" szót hallották, tudták, hogy õk is
érdekeltek a dologban, minden városban, faluban, gyárban vagy kerületben a
proletárok összejártak, mert az élet maga az osztály közös élete volt; a
kizsákmányoltak életének szerves részét képezték a mindennapos viták az
életkörülményeikrõl, a harcról; és bármennyire is különbözõ szintjén álltak az
osztályöntudatnak, vitatkoztak a társadalom szörnyûségeirõl, a kapitalizmus
elpusztításának szükségességérõl, az Állam megtámadásáról, a kizsákmányolók és
kizsákmányoltak nélküli társadalom megteremtésérõl... Azonban tagadhatatlan,
hogy a legutóbbi évtizedek folyamán mindez a mozgolódás semmivé lett, és úgy
tûnhet, hogy nem létezik többé a világproletariátus (8). A mindennapi életben
úgy látszik, hogy csak egyének léteznek, gazdagok, szegények, miniszterek,
munkanélküliek, bûnözõk, nacionalisták, terroristák, állampolgárok, parasztok,
entellektüelek, feministák, diákok, szavazók, környezetvédõk, stb. És amikor az
uralkodó osztály szolgálatában álló értelmiségiek és/vagy a kispolgárság ostoba
ideológusai a proletariátus eltûnésérõl locsognak, nem csak a világburzsoázia
kielégítésének érdekében hazudnak, hanem kifejezik ezzel a valóság egy
aspektusát, melynek alanya a proletariátus.
Maguk a proletárok sem érzik magukat proletárnak. Ez az öntudathiány abból
származik, hogy nem tudják: ugyanannak az osztálynak a részei. Az egyik azt
hiszi magáról, hogy õ több a proletároknál, mert nyakkendõt hord és egy bankban
dolgozik. Amaz szegény parasztnak hiszi magát, a másik pedig munkanélkülinek.
Egyik úgy gondolja, hogy életének küldetése a feminizmusért folytatott harc,
mások belevetik magukat a fasiszta (vagy evvel kapcsolatban az antifasiszta),
nacionalista, antiimperialista, stb. küzdelmekbe. És végül, ha találkoznak, nem
proletárként beszélnek az életükrõl és az õket körülvevõ világról. A kocsmában
az emberek csak a fociról beszélgetnek, és a proletariátus nagy többsége már nem
is jár kocsmába. A proletárokat mint emberi lényeket majdnem teljesen kiirtották
a föld színérõl, és abban a pár órában, amit a bérrabszolgaság életükbõl
meghagyott, csupán szemlélõk maradnak. A tévé és a videó kombinációja bevégezte
az Állam történelmi munkáját, tökéletessé fejlesztve a proletariátus
felszámolását, egyéni és családi létben való feloldását. Nyolc óra
bérrabszolgaság, nyolc óra pihenés (melynek célja, hogy munkaerejét
újratermelje) után a fennmaradó nyolc órában is ugyanúgy rab marad.
A Tõke mindent megtesz annak érdekében, hogy megvalósítsa azt a számára ideális
társadalmi állapotot, amikor már nem veszélyezteti létét a történelmi ellenség,
amikor már csak termelõk/rendes állampolgárok léteznek, olyan emberformájú
lények, akik mindenféle kérdés nélkül termelik újjá a társadalmat. A gazdaság és
a kutatás összes szektora ennek az idealista célnak a megvalósításán dolgozik. A
gyárakban és az irodákban a szakképzett munkaerõt betanított munkásokkal vagy
gépekkel helyettesítik. A számítógépek és a robotok alkalmazása egy olyan
ideális világ irányába mutat, ahol az embert mesterséges eszközökkel pótolják. A
biológia, genetika és a mesterséges megtermékenyítés területén végzett kutatások
célja is ugyanaz: egy olyan "ember" megteremtése, aki tulajdonképpen nem ember,
hanem a társadalom, vagyis a Tõke céljai szerint programozott "lény".
Addig, amíg ez a mesterséges "lény" nem kerül ki a laboratóriumokból, amíg még
nem képesek létrehozni egy olyan emberformájú valamit, ami mindenféle tiltakozás
nélkül termel értéket (9), mivel kiirtották testébõl a lázadásra való hajlamnak
a génjeit is, addig a TV, a videó, a számítógépes játékok, választások,
kábítószerek, stb. mesterséges eszközeivel próbálják teljesen elhülyíteni az
embereket. És azok számára, akik elutasítják ezeket, ott vannak az elmeklinikák,
a diliházak, börtönök, nyugtatók, háborúk, vírusok, nukleáris balesetek, stb. És
ha nem elég az ember ilyen formájú elembertelenítése, ott vannak a virtuális
valóságot ígérõ játékok, amelyek olyan valósághûek, hogy valóban olyanok, mint
az igazi; a legvalósághûbb "partner" minden igényt "kielégít", "körbeutazhatod"
a világot anélkül, hogy kilépnél az ajtódon, "megküzdhetsz" valakivel aki a
világ másik végén van, de mindezt anélkül, hogy kitennéd a lábad otthonról (10).

El kell ismernünk, hogy az ellenségünk valóban nagyon sikeres. Az elnyomás
rendkívül erõs, általános a zavarodottság és soha sem volt olyan sikeres az
emberek elbutítása mint napjainkban. De a proletariátus mégsem halott.
Persze az is igaz, hogy a proletariátus nem úgy jelentkezik, mint korábban, a
mindennapi élet szintjén, többszáz állandó szervezettel, szolidaritási
hálózattal, nemzetközileg szervezett nemzetközi csoportokkal, és nincs proletár
sajtó sem, amely összekötné a különbözõ kontinensen élõ proletárokat... De ha a
proletariátus megjelenik valahol, akkor megjelenése erõszakos és általános.
Míg a szakszervezetek által szervezett sztrájkok lejáratták már magukat, és a
nemzeti politikai rendszerek, a választási játékok már nem olyan vonzóak mint
régebben, (amikor az emberek még hittek abban, hogy egy parlamenti párt vagy
kormány meg tudja változtatni a helyzetet,) a békés demonstrációk és
felvonulások, a részleges követelések már nem igazán népszerûek, és míg az Állam
már nem képes a régi módon levezetni a társadalmi feszültségeket, addig a
halottnak és elföldeltnek kikiáltott proletariátus egyre robbanásveszélyesebb
helyzetbe kerül, anélkül, hogy elfogadná a közvetítõk javaslatait, anélkül, hogy
kisebb sztrájkok, békés demonstrációk vagy választási ígéretek meg tudnák
fékezni.
Minél inkább nem léteznek a proletariátus megfékezésére alkalmas eszközök, minél
inkább biztosra veszik, hogy a proletariátus örökre eltûnt, annál jobban
csodálkoznak, amikor általános lázadás fejlõdik ki egy vagy több városban, vagy
esetleg egy ország összes városában, pláne ha ez a lázadás átlépi az
országhatárokat is. Hogy csak a legfontosabb felkeléseket említsük: Venezuela,
Algéria, Marokkó, Románia, Argentína, Los Angeles...
Nyilvánvaló, hogy a fent említett példák jelentõs eltéréseket mutatnak a burzsoá
rend veszélyeztetésének mélységében és idõtartamában. Korábbi kiadványainkban
már volt alkalmunk részletesebben bemutatni ezeket az eseményeket (11), ennek a
szövegnek azonban nem célja, hogy elemezze és összehasonlítsa ezeket a
különbségeket; éppen ellenkezõleg, a közös vonások feltárására irányul.
Így például Irak kimaradt a felsorolásból. Ennek oka nem az, hogy nem látjuk
annak az erõnek a jellemzõit, amely megfigyelhetõ a jelenlegi proletár küzdelmek
nagy többségében, hanem éppen ellenkezõleg; az elmúlt tíz év során ebben az
országban a proletár szervezõdés valódi folyamatossága volt megfigyelhetõ,
valamint proletár jelszavak jelenléte és kommunista csoportok akciói. Ez a
folyamatosság kivételes és ellentétes a jelenlegi periódus fõ áramlataival, és
olyan osztályharcos helyzetet teremtett az országban, amely jóval felülmúlja azt
az általános sémát, amit ebben a cikkben próbálunk meg felvázolni. Anélkül, hogy
képesek lennénk elõre megmondani, hogy milyen szinten lesz képes az iraki
helyzet hozzájárulni az osztályharc jelenlegi szintjének általános és globális
emeléséhez, azt megerõsíthetjük, hogy ehhez az emeléshez szükséges néhány
alapvetõ feltétel. Alapvetõen fontos az, hogy a világproletariátus fogékonyságot
mutasson azon események iránt, amelyek a világnak azon részeiben zajlanak, ahol
osztályközi összecsapások fejlõdnek ki. Ezzel kapcsolatban a proletariátus
rettenetes gyengeségeit látjuk, amely rettenetes nehézségekhez vezet, ha ebben a
helyzetben ismertté akarja tenni küzdelmeit, és a világproletariátus más részeit
is akciók végrehajtására akarja mozdítani. A fenti nehézségek azokban az
akadályokban is részleges kifejezõdésre jutnak, amelyekkel nekünk,
internacionalista proletároknak kell szembenéznünk, amikor a nemzetközi direkt
akciókat ebben az irányban próbáljuk meg centralizálni (12).
* * *
A mai típusú proletár lázadás: a proletariátus erõsségei
A múltban a proletariátus nap mint nap megmutatta létezését és a társadalmi
renddel való szembenállását. Ma néhány nagyon kicsiny proletár szervezõdés (mint
pl. a mienk) kivételével, amelyeknek puszta létezése is a proletariátus és annak
történelmi gyakorlatának a terméke, és amelyek a proletariátus jelenlegi
meghatározottságaival ellentétes irányultságúak, a proletariátus csak a 80-as és
a 90-es évek társadalmi robbanásaiban mutatkozik meg (13), és tagadja az
eltûnésérõl költött híres történelmi tételeket. Itt megpróbáljuk hangsúlyozni
azokat az aspektusokat, amelyeket alapvetõnek látunk ezekben a lázadásokban.
Ezekre a robbanásokra a proletariátus határozott és erõszakos akciói a
jellemzõek, az utca elfoglalása és az államapparátus egészével való erõszakos
konfrontációk. Egy pillanat alatt ellepik az emberek az utcákat, és az akció
villámsebesen általánossá válik. Az utca direkt elfoglalása a Tõke által a
proletariátus megosztására használt kategóriákkal való erõszakos szakítás
irányába mutat, áttöri a gyárak, bányák, irodák által a proletariátusra
kényszerített szûk kereteket. Munkanélküliek, a Tõke által házimunkára ítélt
nõk, idõsebbek, gyerekek stb. mind egyesülnek a direkt akcióban.
Ezek a lázadások általában meghatározott és kinyilvánított célok nélkül törnek
ki, és ritkán állnak elõ bármiféle pozitív követeléssel. Legtöbbször azzal az
általános felkiáltással kezdõdnek, hogy "Nem bírjuk tovább!", amely ugyanakkor
gazdasági, politikai és társadalmi szükségleteket fejez ki. "Nem bírjuk tovább a
rendõri ellenõrzés elnyomását", "Nem, ez az áremelés szükségtelen", "A
rendõrállam és a kormányzópárt ellen", "Enni akarunk", "Nem vagyunk hajlandóak
tovább húzni a nadrágszíjunkon", "Elutasítjuk a puszta létezésünkre fordított
költségek emelését"... ezek az általános elemek, amelyeket az egyesített
proletárakciókból gyûjtöttünk össze. Ez nem csak a jelenlegi idõszakra jellemzõ
vonás. Osztályunk teljes történelme során a masszív és erõszakos lázadások a
Tõke és az Állam ilyen vagy olyan akciója elleni kollektív tagadás
koncentrálását jelentették. Viszont az a tény, hogy a robbanást nem elõzi meg
egy látható mennyiségi fejlõdés, inkább csak a jelen idõszakra jellemzõ a
proletárok elégedetlenségének csúcspontját nem elõzik meg fontos kisebb és
részleges küzdelmek. Ellenkezõleg, mostanában leginkább a proletariátus
létezésének újramegerõsítése a jellemzõ, de ezen múlandó momentumok kivételével
úgy tûnik, hogy a proletariátus kész elfogadni mindent, és hogy a tõkét magát is
meglepi, hogy mennyire nem váltanak ki ellenállást a megszorító intézkedések
(14).
A kapitalizmus különbözõ támadásaira adott mindennapos reakciók hiányának puszta
ténye további intézkedések megtételére ösztönzi a tõkéseket, ez nagyon hatásos
módszer a proletariátus reménytelen helyzetbe hozására. Sohasem bántak a
nemzetközi proletariátussal ilyen keményen, sohasem élt ilyen elviselhetetlen
körülmények között, sohasem került ilyen zsákutcába... Sohasem múlt ennyire egy
hajszálon a létezése. Ez egy másik fontos jellemzõje a mai harcoknak, amely az
elfojtott düh kirobbanásához vezet, mivel a proletariátus teljesen reménytelen
és elviselhetetlen helyzetbe kényszerítve él.
Ahogy Marx kimutatta, a gazdaság mindig feláldozta az emberi lényeket. De eddig
soha sem tagadták ilyen égbekiáltóan az üzleti érdekek és a nemzetgazdaság
versenyképességének nevében az emberek szükségleteit. Soha a történelem során
nem volt ilyen kevés tiltakozás az Állam abszolút hatalma ellen, mint ma.
Sohasem nyilvánult meg ilyen tisztán és nyíltan az embertelenség, amely oly
kevés felháborodást okozva irányítja a társadalmat. Ugyanez a logika vezet el a
robbanásveszélyes helyzetekhez: a proletariátus többet visel el az
elviselhetetlennél, sokkal többet, mint amit eddig el tudtunk képzelni, de
elkerülhetetlenül elérkezik egy pont, amikor objektíve nem tudjuk tovább tûrni a
hazugságokat és meséket, amelyekkel etetnek minket... Következésképpen a
robbanás elkerülhetetlen.
Maga az a tény, hogy a harc a megállíthatatlan tûzvész formájában jelentkezik,
még egy alapvetõen fontos erõsséget meghatároz: a meglepetés hatását. Ez
megbénítja az ellenséget, amelynek halvány fogalma sincs, hogy hogyan reagáljon
(15). A régi, reformista szociáldemokráciának nincs hatása a proletariátus
erõszakos és döntõ akcióira. A szakszervezetek abszolút képtelenek megfelelni az
igényeknek, és nem tudják irányításuk alá vonni az általánossá vált proletár
erõszakot. A különbözõ regionális struktúrákat, a kerületek egységeit, a
különbözõ szociális intézményeket és a társadalmi megbékélés tárgyalásos úton
történõ elérésére létrehozott állami szervezeteket teljesen elsöprik az
események. A konkrét követelések hiánya még nehezebbé teszi a reformista, és a
mozgalom felszámolására irányuló feladatukat. Ha szembeszállnak a
proletariátussal, az - szó szerint értve - lerohanja õket. A pozitív követelések
ezen hiánya, valamint a proletariátusnak osztályként, nem pedig több elkülönült
szektorként való részvétele: pontosan ezek azok az elemek, amelyek a mozgalom
erõsségeinek számítanak. A minden olyannal való szembeállás, aminek köze van az
államhoz, mindannak a tagadása, ami az uralkodó létformához tartozik (a
burzsoázia baloldala mindig ezt az aspektust kritizálja), valójában a kommunista
forradalom irányába mutat.
Az események szereplõi kihasználják a meglepetés keltette elõnyt. Az általánossá
vált kommunikációhiány, amely a társadalmi béke idõszakát jellemzi, a
mindennapokat uraló végtelen individualizmus, a "mindenki azt csinál a saját
házában, amit akar" megtörik az utcákon zajló direkt akciók folyamán (igaz, hogy
ez csak az avantgard kisebbség köreire igaz, és a küzdelem néhány rövid
pillanatában valósul csak meg). Mindazok, akik részt vesznek az ilyen
mozgalmakban, megismerik a számukra addig ismeretlen szolidaritás érzését, és
meglepõdnek a barikádokon uralkodó önzetlenségen és a szervezett akciók nagyfokú
hatékonyságán. Sõt mi több, felismerik a szomszédban, akinek addig soha sem
köszöntek, a munkatársban, akit addig hülyének tartottak, a barátban, akivel
eddig csak a fociról tudtak beszélgetni... az elvtársat, akivel közös a harcuk.
Minden alkalommal rendõrõrsöket, parlamenti pártok, szakszervezetek, és egyéb
állami szervek (ellátó irodák, hivatalok, bíróságok stb.) fõhadiszállásait
támadják meg és gyújtják fel. Direkt akciót alkalmaznak a kormány képviselõi
ellen és elûzik a kevésbé leplezett kollaboránsokat. Néhány esetben megtámadják
a börtönöket és kiszabadítják a foglyokat. Függetlenül a résztvevõk különbözõ
szinten álló osztályöntudatától, ezek a demonstrációk nem csak az osztályunk
újjászervezõdését és létezését mutatják meg, hanem a proletariátus és a burzsoá
Állam egésze között fennálló antagonisztikus és általános szembenállást is.
Vitathatatlanul van még egy erõsségük ezeknek a proletár lázadásoknak: a burzsoá
tulajdon kisajátítása, amelyet többé-kevésbé az avantgard csoportok szerveznek.
Elsöpörve az õsi félelmeket és elfogultságokat szembeszállnak az állami
terrorizmussal (16), a proletárok elveszik azt, amire szükségük van, s így
próbálják meg elpusztítani a Tõke által rájuk kényszerített közvetítõeszközöket:
a pénzt, a béreket, a munkát, stb. Sokan közülük akkor eszik elõször azt, amit
szeretnének és a lázadásban résztvevõk fizetés nélkül adják meg maguknak azt,
amirõl már régen álmodoztak: tévét, fûtõtestet, pehelypaplant vagy selyeminget.
Egyszer végre ünnepelnek, megkötések nélkül isznak (az italok jobban esnek, mint
máskor, mivel nem rontja meg az ízüket a gondolat, hogy nem engedhetik meg
maguknak a megfizethetetlenül magas árat), azt eszik, amit szeretnek és
félretéve a tegnapi nélkülözést, táncolnak, énekelnek, mindenki ünnepel!
A proletariátus alapvetõ érdekeinek a burzsoáziával szembeni megerõsítése során
- mely az emberi lét egy pillanatnyi kifejezõdése, és azt mutatja, hogy
lehetséges és szükségszerû a proletariátus diktatúrája a nélkülözés, háború és
halál társadalmával szemben - legelõször a szervezõdés kérdése merül fel. A
barikádokon, az olyan területeken, ahova nem mernek belépni a rendõrök,
akciócsoportok szervezõdnek (17), és felmerülnek a vitás kérdések: az akciók
kritériumai, hogyan szervezzék meg az elosztást, mikor alkalmazzanak erõszakot,
melyik üzleteket törjék fel, milyen önvédelmi formákat használjanak...
Mindezek a tiltakozó mozgalmak, küzdelmek, fosztogatások... valódi tendenciákat
fejeznek ki embrionális formában, a polgárháborút, amely felé a Tõke hajt
minket. A Tõke halálos parancsával útnak indított katonák és rendõrök nagyon
gyakran megtagadják, hogy rálõjenek a harcoló proletárokra, és átállnak
hozzájuk.
* * *
A burzsoázia ellentámadása: a mézesmadzag, a gumibot és a félrevezetés
Természetesen a helyzet korántsem ilyen rózsás, és a Tõke kifejezetten erre a
célra létrehozott fegyveres egységei egy pillanatig sem tétováznak, hogy
vérbefojtsák a küzdelmeket.
Amint a burzsoázia magához tér a mozgalom erõszakos elterjedése okozta elsõ
meglepetésébõl, azonnal hozzálát az ellentámadás megszervezéséhez, melynek
mindig ugyanaz a lényege: leválasztani a proletariátus avantgardját a
többségrõl. Ez a megosztás a mozgalom valóságos korlátozottságán alapul, azon a
megosztáson, amely a proletárok soraiban létezik azok között, akik aktívan részt
vesznek a küzdelemben és azok között, akik ellene vannak. A burzsoá ideológia
ereje olyan hatalmas, hogy még ezekben a kiélezett és válságos pillanatokban is
csak egy kisebbség vesz részt a direkt akciókban. A proletariátusnak azok a
szektorai, amelyekre nagyobb befolyással vannak a szakszervezetek vagy a burzsoá
politikai pártok, nemcsak hogy nem vesznek részt a harcokban, hanem ellene is
vannak az ilyen gyakorlati lépéseknek, és hajlamosak az események hivatalos
változatát elfogadni (vagy a parlamenti ellenzék változatát, amely mindig
ugyanannyira szemben áll a proletariátus küzdelmeivel, mint a hivatalos
változat).
Ezt az elvet követve a közvélemény formálására szolgáló eszközök döntõ szerepet
játszanak a hazugságok intézményesítésében: csak a rendõrség számára kedvezõ
eseményekrõl tudósítanak (18). A leghatározottabb tetteket hiteltelenné teszik,
provokátorok, külföldi ügynökök, terroristák, nemzetközi felforgatók stb.
számlájára írják. Ha még valamilyen helyi, faji, nemzeti vagy ideológiai
megosztottságra is tud támaszkodni a helyi burzsoázia, akkor természetesen fõleg
errõl fognak szólni a tudósítások: "a külföldiek terjesztik a nyugtalanságot",
"a koreaiak és a feketék közötti küzdelem", a felforgatók a "nyomornegyedekbõl"
származnak, "kurdok", "ez egy fundamentalista felkelés", stb. Íme néhány formája
a proletariátus tagadására szolgáló próbálkozásoknak. És természetesen a
nemzetközi tömegkommunikáció ugyanezeket az osztályunk ellen idézett támadásokat
fogja hangsúlyozni, felnagyítani és szétkürtölni az egész világon. Számukra az a
legfontosabb, hogy a lehetõ legjobban elrejtsék azt, hogy ezeknek a lázadásoknak
általános és univerzális okai vannak, és mindenáron meg akarják akadályozni,
hogy bárki is felismerhesse ezt. A világ másik részén élõ proletároknak nem
szabad felismerniük azt, hogy más proletárok proletárként lázadnak; a média
számára (amely állítólag tájékoztat minket) ezek sohasem proletár lázadások,
hanem "fundamentalista", "palesztin", "diktatúraellenes" felkelések, amelyben
"bevándorlók", "éhezõk", "arabok" vesznek részt, és "tipikusan a harmadik
világra jellemzõek"...
A burzsoá ellentámadás struktúrái, különbséget téve a "derék és becsületes
állampolgárok" és a "provokatõrök", valamint belföldiek és külföldiek között, jó
munkások és lusták között, normális állampolgárok és a marginális elemek között,
az elsõ kategóriákba tartozók számára ígérnek, a második kategóriákba tartozók
számára pedig ott a gumibotbot.
Aztán jönnek az engedmények: valamelyik miniszter vagy szóvivõ leváltása, hoznak
néhány nyomort enyhítõ vagy jótékonysági intézkedést, visszavonják az
áremeléseket, feltöltik az állami üzleteket... De ugyanakkor amennyire csak
lehet, csak a proletárokra irányuló erõszakos elnyomó intézkedéseket hoznak.
Valóban, a felkelések leverését tanító minden tankönyv nagy hangsúlyt helyez
arra, hogy az elnyomás csak egy kiválasztott csoportot érintsen, mivel "nem
szerencsés, ha a lakosság szimpátiát érez a felkelõk iránt, az elnyomásnak csak
a kiválasztott csoportot kell érintenie, és nem általában az embereket". A
hivatalos állami szervek által alkalmazott aktív utcai elnyomás a legnyíltabban
harcos proletár szekciók ellen nem elégséges; ezért már jóval a probléma
megjelenése elõtt elkezdenek szervezõdni az úgynevezett nem hivatalos szervek
(paramilitáris csoportok, szervezett bûnügyek specialistái, halálegységek...).
Teljes a félreinformálás: sohasem mondják el, hogy mi történik valójában az
utcán, fényképeket mutogatnak erõszakos és "barbár" jelenetekrõl, a proletár
kisajátításról, gyújtogatásokról, váltogatva az elnyomás képeivel, jól informált
politikusok vitáival, akik elmagyarázzák, "mi okozta a bajt", és megnyugtatják a
közvéleményt, hogy nincs veszélyben az Állam, a Rend és a Biztonság. Mindennek a
tetejébe, hogy a hazugságokat látványos igazságokká formálják, a kamera hosszan
elidõz egy nyomorúságos kis bolt kifosztásán és felgyújtásán, amely éppen hogy
csak akkora, hogy egy ember megél belõle (19). Aztán ravaszul és céltudatosan
elhanyagolják az utcai események közvetítését, és egyre inkább politikai
beszélgetésekkel bombáznak minket, amelyek a nyugalom visszatérését, az
intézkedések dicséretét, a miniszter lemondását, az új választásokat stb.
hangoztatják. Ezek a beszélgetések azt fejezik ki - persze a legmélyebb
részvéttel -, hogy nyilvánvaló, érthetõ és világos, hogy elviselhetetlen a
nyomor, de ez nem igazolja az akciókat, és különben is a mozgalmat
tulajdonképpen hivatásos agitátorok manipulálták. Ezekben a kiélezett
pillanatokban, amikor az utcán dõl el, hogy ki az erõsebb, az Állam összes
ügynöke politikai megoldásokat keres: a rendõrök, az újságírók, a papok, a
szociológusok, a környezetvédõk, a jobb- és a baloldali politikusok...
* * *
Osztályunk valódi gyengeségei
Ilyen lázadások kitörésekor a burzsoáziát vitathatatlanul elfogja a rettegés.
Meghátrálnak. Néha sikerül életük legnagyobb rettegését okozni nekik. Másrészt,
ezek a harci napok számunkra jó lehetõséget jelentenek néhány azonnali igényünk
kielégítésére. Néhány kerületben, vagy néha egy egész városban életünkben
elõször igazán élvezzük az életet!
De ne hagyjuk magunkat becsapni, ez nem tart sokáig. Néhány nap alatt a Tõke
helyreállítja terrorista uralmát. Gyakran - bár nem mindig - óriási mészárlást
rendeznek, nagyon sok az áldozat és a sebesült. Legjobb elvtársainkat
nyilvántartásba veszik és börtönbe csukják. Dühöng az állami terror.
Venezuelában, Algériában, Los Angelesben például a rövid életû gyõzelmet, ami az
utcák elfoglalását jelentette néhány napra, olyan súlyos vereség követte, hogy
hosszú évekre lesz szükség a kiheveréséhez.
Ezért bûnösök lennénk, ha nem akarnánk észrevenni a valóságot, és magasztalnánk
az ilyen felkeléseket, úgy állítva be õket, hogy "végre megtaláltuk a forradalmi
harc formáját" (20). És ha nem is tudjuk megakadályozni, hogy a különbözõ
immediatisták és egyéb modernisták dicséretét zengjék az ilyen fajta
mozgalmaknak, a mi feladatunk, a forradalmárok feladata az, hogy osztályunk
ilyen akcióit militáns módon kritizáljuk meg.
Tragikus gyengeségünk miatt nem tudjuk megakadályozni elvtársaink lemészárlását.
Szomorú látvány, ahogy egy szempillantás alatt semmivé foszlik az erõnk, amely
néhány napig velünk volt, és másnap reggel ugyanolyan magányosan ébredünk, mint
amilyenek mindig is voltunk (21). Ugyanolyan gyorsan eltûnik a harc napjaira
jellemzõ gyakorlati szolidaritás, mint amilyen gyorsan létrejött. Borzasztó
látni, hogy nem vagyunk képesek kiszabadítani elvtársainkat a börtönbõl.
Szívszorító megfigyelni, hogy amint visszavonulunk az utcáról, a "mindenki
önmagáért" elv újra felszínre tör, és az individualizmus, az önzés és az erõtlen
állampolgár újra elfoglalja a helyét a történelem színpadán. Sõt, ami még
rosszabb: az eseményekrõl szóló hivatalos verzió elnyomja és tagadja azokat az
eseményeket, amiket átéltünk, és saját emlékeinket is elhomályosítják az idõ
múlásával a hazugságok.
A mai világot az állandó proletárszervezõdések tragikus hiányának következményei
jellemzik: nincsen állandó sejt, nincsenek találkozóhelyek, nincsen masszív
osztályharcos sajtó, nincsen nemzetközi szervezete a proletariátusnak, amely
képes lenne összegyûjteni a harci közösség avantgardját, amely itt-ott a
felszínre kerül. Annak ellenére, hogy erõink nagyon gyengék, már most is tisztán
látható, milyen fontos szerepet játszik a folyamatos militáns tevékenység, a
forradalmi akcióprogram köré centralizált közvetlenül nemzetközi kommunista
akciók, a szervezet, a perspektívák - mint például az, amit a mi kis militáns
csoportunk fejlesztett ki - a proletariátus életében.
Az általános szervezõdési forma hiánya az akció döntõ pillanataiban mutatkozik
meg a világos utasítások, perspektívák és irányítás hiányában. Amíg csak arról
van szó, hogy hol fosztogassanak és kit támadjanak meg (általában a rendõröket
vagy egyéb elnyomó egységeket), addig elegendõ az osztály ösztöne, de amint a
harc elérkezik a döntõ lépéshez, és a burzsoázia ravaszabb arcát fordítja a
proletariátus felé, amint a burzsoázián belüli ellenzék megpróbálja az
osztályharcos tartalmat valamilyen konkrét követeléssé átformálni..., a
kapitalizmus elleni küzdelmet átalakítják konkrét politikai célokért folytatott
harccá. A diktatúra, a kormány, egy miniszter, egy népszerûtlen intézkedés
ellen, vagy ami még rosszabb, a demokráciáért, a terület autonómiájáért vagy az
Iszlámért... folyik tovább a harc.
De ez is mind annak a ténynek az eredménye, hogy amikor a harc elér a
csúcspontjára, a burzsoázia hazugságai és meséi mindig mélyre hatolnak az
osztályunkba. Nacionalizmus, iszlám mozgósítás, valamilyen diktatúra elleni
küzdelem... sajnos nem csak a burzsoázia szövegei, hanem anyagi erõvé válnak a
mozgalom szétszórásában, mert a proletárok tízezrei válnak ennek következtében
ezen ideológiák védelmezõivé. Reneszánszát éli a populizmus, a vallás és a
különbözõ szekták, a rasszizmus és az úgynevezett anti-rasszizmus mint politikai
mozgalmak sokat fejlõdtek, és mindez nem csak a végtelennek tûnõ társadalmi béke
idõszakában nehezedik ránk, hanem igencsak hatással van a világ
proletárküzdelmeinek leszerelésében és szétszórásában. A burzsoáziának sokszor
sikerül eltérítenie a harcot a céljaitól; sõt, bizonyos körülmények között
sikeresen mozgósítja a proletariátus egyik részét a másik ellen, amely döntõ
lépést jelent az osztályharc egy országon belül folyó imperialista háborúvá való
átváltoztatásában (22). Elég Jugoszlávia esetét említenünk, ahol a
proletárküzdelmek helyét a burzsoá érdekek testvérgyilkos háborúja vette át
(amely túl az ilyen vagy olyan helyi vagy nemzeti jellemzõkön, a világtõke
valódi gyõzelmét jelenti). Sok esetben a különbözõ proletár szektorok közötti
ellentétet keresik meg és használják ki, mint például Argentínában a
fosztogatásban részt vevõ proletárok között, vagy mint az USA esetében, ahol Los
Angelesben mindent megtettek, hogy a harcot különbözõ faji közösségek közötti
ellenségeskedéssé változtassák (habár nem túl nagy sikerrel).
Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy még sohasem volt olyan nagy különbség a
proletár akciók erejében és a proletár öntudat hiányában ezen akciók során, mint
ma; a Tõke és az Állam elleni osztályharcos gyakorlat és az általános
tudatlanság között ezen gyakorlat meghatározottságait és célját illetõen; a
proletárok körülményeinek és harcainak homogenitása és a között a teljes és
nemzetközi tudatlanság között, hogy egy osztályba tartoznak, amely ugyanazért a
célért küzd; a magántulajdon radikális és gyakorlati tagadása és a kommunista
program társadalmi fel nem ismerése között. Pontosan az állandó tömeges
proletárszervezõdés hiánya és ezzel összefüggõen a biztonsági szelep hiánya
teszi az ellentmondások felszínre kerülését erõszakosabbá, mint amilyenek a
tegnap harcai voltak. Ez jellemzi a mai küzdelmek kereteit, erõsségeit és
gyengeségeit is. A gyengeségek abban nyilvánulnak meg, hogy a Tõke képes
harcainkat átváltoztatni burzsoáközi, imperialista harcokká, és végül olyan
konfliktusokká, amelyek ellentétesek a proletár küzdelmek (a kommunista
forradalom) tudat alatti terveivel, és ezáltal a Tõke érdekeit erõsítik meg:
imperialista háborúkká (amelyek a burzsoá társadalom újjáépítését szolgálják a
háború, újjáépítés, terjeszkedés minden újabb ciklusával).
* * *
A gyengeségeink elleni harc szükségszerûsége és lehetõsége
A kapitalizmus perspektívája csak még több nyomort, még több munkanélkülit, még
több hajléktalant, még több háborút, még több hétköznapi szörnyûséget... tud
ajánlani nekünk. Ennek ellenére a társadalmi béke, amely jellemzõje ennek a
mocskos világnak, töretlenül folytatódik néhány proletár lázadási hullámmal
tarkítva. A Tõke manõverei és állami ügynökei nem lesznek képesek
megakadályozni, hogy ezek a lázadások egyre nagyobb számban jelentkezzenek, és
megtegyék a szükséges minõségi lépést. A különbözõ nemzetközi szervezetek,
felkelésellenes és elnyomó szervek és a jövõkutatás specialistái elõre látják
ezeket és felkészülnek a leverésükre. A szakszervezeti vezetõk, politikusok,
papok, szociális munkások felkészülnek az új konfrontációkra, és mindent
megtesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a kitörésüket, de azt is
tudják, hogy holnap az lesz a feladatuk, hogy lecsendesítsék a prolikat. Csak
arra várnak, hogy az ellenség készen legyen.
És mi? Mi a fenét csinálunk, hogy készek legyünk a harcra? Nem sokat!
Ezt a szomorú valóságot néhány csoport forradalmi akarata vagy tudatossága nem
képes megváltoztatni, amíg az osztály többi része nem fogékony a harcra és
megelégszik a világnak azzal a nyomorával, ami neki jut osztályrészül. Egy
maroknyi kommunista kisebbségi szervezete, bármennyire is akarja, bármit is tesz
és bármennyire is fontos a mûködése, nem képes pótolni a tömeges készülõdés
hiányát. Osztályunk szervezetlensége, a folyamatosan terjeszkedõ struktúra
hiánya, a viták, a vélemény- és tapasztalatcserék, a koordináció, a szervezet
hiánya... nem helyettesíthetõ kis csoportok jelentéktelen tevékenységével.
Ebbõl az okból kifolyólag ezek a lázadások rövid- és középtávon tovább fognak
folytatódni minden erõsségükkel, és sajnos minden gyengeségükkel együtt. Rövid
távon nem vagyunk képesek megakadályozni, hogy a lázadások súlyos vereségekkel
és veszteségekkel végzõdjenek osztályunk számára. Az a tény, hogy az ellenség
szervezetlenséget és szétszórtságot provokál sorainkban, amíg nem képes
újjászervezni a masszív elnyomást és elkezdhet lõni minket, az a tény, hogy a
proletariátusnak nincsenek olyan csoportjai, amelyek képesek lennének felvenni a
harcot az állami terrorizmussal, osztályunk szelektív terrorjával válaszolva, a
nemzetközi szolidaritási struktúrák hiánya, az olyan proletár struktúrák majdnem
teljes hiánya, amelyek képesek lennének elterjeszteni annak a hírét, hogy mi
folyik a világ másik részén, valamint a proletariátusnak osztályként való
szervezetlensége mindig újra és újra lehetõséget nyújt a burzsoázia számára,
hogy bosszút álljon a lázadásunkért, letartóztassa, brutálisan megkínozza,
megölje vagy hagyja meghalni a börtönökben a proletár avantgard legjobbjait.
S ami még rosszabb, a burzsoázia a jövõben is tovább fogja folytatni a lázadások
osztályjellegének elrejtését. Továbbra is azt fogja írni, hogy ezek a lázadások
bizonyos partikuláris célokért folytak, és hogy a proletariátus nagy része
közömbös maradt, bizonyos, hogy ez "iszlám" lázadás volt, vagy a "diktatúra" és
a "korrupció" ellen keltek fel. Ahogy a múltban, a jövõben is a valóság része
lesz ez a hamis beállítás (valamikor egy filozófus így fogalmazta ezt meg: "A
hazugság az igazság egy pillanata") és a Tõke mindent meg fog tenni, hogy a
saját verzióját alakítsa át az egyetlen és kizárólagos igazsággá, abból a
célból, hogy burzsoáközi imperialista harcokká alakítsa át az osztályharcot.
De ez az állapot nem fog sokáig tartani, egyrészt azért, mert a kapitalizmus
fokozódó egységesülése hátráltatni fogja azokat a próbálkozásokat, amelyek arra
irányulnak, hogy elrejtsék a proletariátus küzdelmeinek egységes feltételeit,
másfelõl az ilyen fajta lázadások megsokszorozódásával és az azokat követõ
biztos vereségekbõl elkerülhetetlenül bekövetkezik egy felébredés.
A válságok egységesítik a Tõke általános fejlõdési feltételeit. Nem csak a
tõkések problémái azonosak, nem csak az egyre több és több éhség, szegénység,
nyomor, munkanélküliség stb. elkerülhetetlen, hanem a világ különbözõ
kormányainak gazdaságpolitikája is napról napra egységesebb. Mellesleg a
mozgásterük is egyre jobban összeszûkül, miközben a szöveg változatlan marad.
Mindannyian elfogadják azt, amit "realizmusnak" és "pragmatizmusnak" neveznek,
és ez nem más, mint annak nyílt felismerése, hogy õk maguk a gazdaság
diktátumainak alárendeltjei. Ami ebben új, az nem maga ez az alárendeltség,
mivel ez mindig is így volt, hanem ennek az alárendeltségnek az általános
elismerése. Egyre inkább hasonlítanak egymásra a jobb- és a baloldal, észak és
dél, az imperialisták és az úgynevezett antiimperialisták, a nacionalisták és
iszlámisták szövegei, nem azért, mert ezek a frakciók kapitalistábbak lettek,
mint elõtte voltak, sem pedig azért, mert a "kommunizmusnak" nevezett
kapitalista igazgatási forma letûnt a színrõl, hanem azért, mert a Tõke
terjeszkedésének idõszakában többféle igazgatási forma lehetséges, míg a
válságperiódusokban a Tõke egyetlen diktatórikus irányba fejlõdik, ami azt
jelenti, hogy nekünk meg kell húznunk a nadrágszíjunkat. Amíg bizonyos
idõszakokban a reálbér állandó növekedésének fenntartásával a Tõke képes
populista módon irányítani a munkaerõt, miközben képes elrejteni azt a tényt,
hogy egyre jobban fokozza a kizsákmányolás mértékét (ez különbözõ
gazdaságpolitikához vezet, amely többé-kevésbé populista, állami irányítás alatt
áll, protekcionista...), a válságperiódusokban, mindenekelõtt a mély és
általános válságok idõszakában, mint amilyenben most élünk, az értéktörvény
erõszakosan nyilvánul meg és arra kényszeríti az összes burzsoá frakciót, hogy
harcoljon a saját proletariátusa és a versenytársai ellen (23), hogy fenn tudja
tartani az értékesülés folyamatát. A kizsákmányolás mértékének "normális"
növelése már nem hoz elég eredményt, és a proletariátus elleni harc (majdnem
minden esetben) a reálbérek csökkentését jelenti.
Az ugyanazon társadalmi osztály ellen szükségszerûen és általánosan bevezetett
azonos gazdaságpolitikák, amelyet az egész világon ugyanazzal a kísérõszöveggel
próbálnak igazolni ("áldozatokat kell hoznunk", "többet kell termelnünk és
gazdaságosabban", "meg kell védenünk az ország versenyképességét"...) végül
ugyanazt a reakciót fogják kiváltani az ellenségbõl... és egyesíteni fogják
magát az ellenséget minden, ezen egyesülés megakadályozására szolgáló ideológiai
próbálkozás ellenére. Ez az egységesedés mindenekelõtt az idõben és térben
egységes, elkerülhetetlen reakciók többé-kevésbé automatikus és öntudatra
ébredés elõtti állapotának eredménye. Ennek az egységesedésnek a létrejötte, az
ilyen fajta lázadásoknak a világ különbözõ pontjain azonos idõben való
megjelenése mindenképpen megnehezíti majd az ideológusok és újságírók munkáját
(amely a lázadások közös okának az elrejtése), és megteremteni annak a
lehetõségét, hogy elinduljon a proletáriátus osztállyá szervezõdésének valóban
hatásos folyamata, amelynek perspektívája egyetlen ellenségének, a burzsoáziának
a legyõzése.
Ugyanakkor ezeknek a lázadásoknak gyakoribbá válása, mennyiségi és minõségi
fejlõdése és a vereségek megismétlõdése felnyitja a proletárok szemét, akik
meghallgatják szomszédaik tapasztalatát és összehasonlítják a saját
tapasztalataikkal, és keresni fogják más területek és más korszakok
tapasztalatait is. Kevesen lesznek a folyamat elején, de valamilyen módon mi,
militánsok, mindannyian ennek a tudatra ébredésnek, ennek az események utáni
gondolkodásnak, az elõzõ küzdelmek korlátain való alapvetõ túllépésnek, egy
olyan mozgalom mérlegelésének, amely nem úgy ért véget, ahogy szerettük volna,
vagyunk a termékei. A forradalmárok, akik valóban elõreviszik az osztályt, akik
a mozgalom minden konkrét pillanatában az egész osztály érdekeit képviselik, a
kommunizmus nemzetközi és történelmi érdekeit... a forradalmárok nem a
könyvekbõl tanulják a harcot, hanem konkrét tapasztalatok, és ezeknek a
tapasztalatoknak az általánosítására irányuló próbálkozások, a militáns
absztrakció összetett termékei. Próbára teszik embrionális állapotban lévõ
következtetéseiket, összehasonlítják más helyek és körülmények szülte
tapasztalatokkal. Ebben az összefüggésben van igazi jelentõsége a militáns
könyveknek és írásoknak, amelyek átadják a tapasztalatot, feltámasztják
osztályunk emlékezetét, megvonják a vereségek mérlegét abból a célból, hogy
megszervezzék a jövõ gyõzelmét, hogy fejlesszék és megerõsítsék a kommunista
programot. Ez egy hosszú és nehéz folyamat, de nincs más út!
A társadalmi valóság totálisan szemben áll a szociáldemokraták víziójával a
burzsoá entellektüelek pártjáról, akik mindent tudnak, és mindent megtanítanak a
tudatlan tömegeknek. A proletariátus frakciókat hoz létre, csoportokat, amelyek
képesek a felgyülemlett történelmi tapasztalatok elemzésére, és csak így lehet
szakítani az ideológiával, elkerülni, hogy más helyen újra és újra ugyanazt a
hibát kövessük el.
De ezek a forradalmi csoportok ma sokkal jobban el vannak szigetelve, mint a
múltban, és csak akkor lesznek képesek elvégezni a forradalom vezetésének
feladatát, ha a jövõ harcai a proletariátus mind több és több szektorát
kényszerítik az ideológiák börtönébõl való kitörésre, amely ma fogva tartja
õket, ha a kisebbségek tisztán kezdenek látni, és fõ viszonyulásuk, a
kommunisták fõ viszonyulása a továbblépés lesz: a forradalom, a kapitalizmus
minden formája elleni harc.
És az ellenségeink, akik ma még rózsaszínû bárányfelhõben lebegve álmodják a
proletariátust halottnak és egyszer s mindenkorra eltemetettnek, és abban a
hitben szenderegnek, hogy senki sem rikoltja a fülükbe többé: ÉLJEN A TÁRSADALMI
FORRADALOM! - akkor majd megérzik az évszázad Nagy Félelmét. Felriadnak majd
ostoba álmukból, amelybe éppen az általuk képviselt társadalom ringatta õket.
Nagyot fognak koppanni!
* * *
1. Mint kiadványainkban már többszõr leszögeztük, a demokrácia alatt nem az
uralom egy egyszerû formáját értjük; a demokrácia megfelel a Tõke legalapvetõbb
lényegének, az általánossá vált árucserén alapuló társadalmi funkciók normális
mûködésének. A piacon nem léteznek társadalmi osztályok, csak szabad és egyenlõ
vásárlók!
2. A könnyebb érthetõség kedvéért egymástól elkülönítve mutatjuk be azt a két
elemet, amely a proletariátus, mint osztály tagadásának folyamatában egy és
ugyanannak a dolognak két oldalaként jelenik meg.
3. Mint például "1984,..'85,..'87,..'89 pire que prevu. La citoyennisation de la
vie" a Le Communiste 27., és a "Contre le terrorisme d'Etat, de tous les Etats
existants" a Le Communiste 26. számaiban.
4. A kétkezi munkásokat, mint "proletariátust" abszolutizáló szociáldemokrata
irányzat. A proletár osztály globális meghatározottságai helyett így egy puszta
szociológiai meghatározást tekint fontosnak.
5. Azért tesszük idézõjelbe a "sztrájk" szót, mert számunkra az igazi sztrájk a
proletariátus és a Tõke közötti harcot jelenti, amelynek a tartalma és formája
ezerféleképpen juthat kifejezõdésre: az ilyen-olyan kategóriába tartozó
munkásokra vonatkozó meghatározott követelések hiánya, az általánossá válásra
való tendencia, a nem meghatározott idõtartam, a termelés szabotálása, a
konfrontáció a sztrájktörõkkel, "ellenõrizhetetlen" kisebbségi csoportok
megjelenése... Itt ennek az ellenkezõjérõl, a szakszervezeti akciókról (vagyis a
kapitalista állam egy szervének akciójáról) beszélünk, amelyeknek célja a
proletár energia befogása és megsemmisítése.
6. Bizonyos esetekben a burzsoá állam szerveinek munkamegosztása (pl. a
szakszervezetek és a rendfenntartó erõk között) megenged valamilyen mennyiségû
kisebbségi erõszakos megnyilvánulást, amely természetesen sohasem támad a
burzsoá rend ellen. Így, ameddig a demonstrációban résztvevõk nagy többségét
féken tartják a szakszervezetiek végeérhetetlen beszédei, eltûrik vagy még az is
elõfordul, hogy kiprovokálják a tüntetõk radikális részének leszakadását, akiket
már tárt karokkal várnak a rendõrség erre a feladatra szakosodott egységei.
Megvédték a burzsoáziát és az õ tulajdonát, és kihasználják a helyzetet a
radikális proletárok letartóztatására, és a lehetséges aktivisták
nyilvántartásba vételére. Az Állam hatalmi szervei ellátják funkcióikat, az
egyik gumibottal, a másik eltereléssel (ez persze nem jelenti azt, hogy a
szakszervezetek alkalmanként ne alkalmaznának nyílt elnyomást is). Tehát mivel
képtelen arra, hogy vezesse önmagát saját céljainak irányában és kisebbségi
erõszakot alkalmazzon valódi osztályellenségével szemben, a proletariátus ereje
a Tõke létezésének megkérdõjelezése nélkül fecsérlõdik el.
7. Szemben azokkal a legendákkal, amelyek azt állítják, hogy a szakszervezetek
1914-ig megfeleltek a proletárok igényeinek, megragadjuk az alkalmat, hogy ebben
a lábjegyzetben felhívjuk arra a figyelmet, hogy a kezdetektõl fogva, és
különösen a XIX. század során léteztek szakszervezetek, amelyek céljai azonosak
voltak a mai szakszervezetekéivel: az osztályok közötti béke fenntartása, a
munkások azonnali érdekeinek elárulása... Franciaországban már 1890-ben a
katolikus egyház javasolta a szakszervezetek létrehozását a proletárküzdelmekkel
szemben. Az olvasó figyelmébe ajánljuk a Le Communiste 4. és 6. számában
megjelent "Mouvement communiste et syndicalisme" c. írásunkat.
8. Azonban a proletariátus eltûnése csupán látszólagos, hiszen a proletariátus
az alapja a burzsoá társadalom puszta létének és újratermelésének
(terjeszkedésének). Igaz azonban, hogy tagadják a proletariátus mint osztály,
mint a tõkével szembeni egységes erõ létezését. Ezt a valóságot azonban csak a
gyakorlatban lehet megkérdõjelezni. Vagyis az olyan periódusokban, mint
amilyenben most élünk, haszontalan kijelenteni, hogy "a proletariátus létezik".
A proletariátus csak akkor jelenik meg újra teljes erejében, ha folytatja
történelmi hagyományait és megújítja önmagát, mint a létezõ burzsoá társadalom
elleni erõt. Hogy a kép teljes legyen, arra is rá kell mutatnunk, hogy a
proletariátus megerõsödésének, osztállyá, azaz párttá szervezõdésének anyagi
alapja a burzsoá társadalom alapvetõ belsõ ellentmondása, amelyet az uralkodó
osztály még hatalma teljében sem képes meghaladni. A számtalan elszórt és
elvetélt küzdelem, melyet megpróbálunk felvázolni ebben a szövegben, már magában
hordozza a proletariátus mozgalmának újjászületését.
9. Nem kerülheti el a figyelmünket az tény, hogy amíg alapvetõen az emberi
munkaerõ termeli az értéket, és nem a mesterségesen létrehozott emberformájú
lény, a Tõke egésze számára ez a korlát a saját halálát kell, hogy jelentse.
Azonban nem a Tõke egészének az érdekei irányítják a világot, hanem a résztõkék
egymás közötti élet-halál harca, és ez az extraprofitért folytatott harc a
mesterséges "ember" létrehozásának kényszerpályájára tereli a tõkéseket, és a
termelõerõk ilyen irányú fejlesztésére kényszeríti. Ha azt tételezzük fel a
Tõkérõl, hogy képes megállítani saját és/vagy az emberiség öngyilkosságát, akkor
olyan értékeket tulajdonítunk neki - azt, hogy képes elõre tervezni - amelyekkel
nyilvánvalóan nem rendelkezik.
10. Úgy gondoljuk, hogy nem szükséges megmagyarázni, miért tettük idézõjelbe
ezeket az "élvezeteket".
11. Magyar nyelven ld: "Az 1988-as burmai proletárlázadás" (Kommunizmus, 1.
szám, 1991. tavasz), valamint a "Proletárlázadás és burzsoá befogás Romániában"
és a "Románia, 1991 szeptember: Egy bányászsztrájk története" c. cikkeinket a
Kommunizmus 2. számában (1991. õsz). Természetesen következõ számainkban is
igyekszünk hasonló információkat közölni.
12. Ezzel a témával kapcsolatban lásd: "Direct action and internationalism",
Communism No. 8 (1993 július)
13. Ezek a típusú robbanások, amelyek néhány esetben csak egy kerületre, máskor
egy egész városra vagy egy országra vannak hatással, és néha még az ország
határain túl is érezhetõek a hatásai, nyilvánvalóan nem a mai harcok egyedüli
formái, de úgy gondoljuk, hogy ezek a legtipikusabb formái. A proletariátus
létezése és a világ fennálló rendjével való szembenállása megnyilvánul a
bevonulás megtagadásában, a dezertálásban is, de Irak kivételével ezek a
kifejezõdési módok nem meghatározóak. Említhetnénk a szakszervezet által
szervezett, de a proletárok által elsöpört sztrájkokat, amikor a prolik
elhagyták a gyáruk szûk kereteit és általánosították a küzdelmüket; de a
proletariátusnak ezek a kifejezõdési formái sokkal ritkábbak és kevésbé
fontosak, mint a múltban; ezért úgy gondoljuk, hogy a jelen harcairól szóló
általános szövegben nem foglalkozunk velük.
14. A Világbank és az IMF szakértõi egészen addig a pontig mennek, hogy
gratulálnak maguknak, amiért az általuk javasolt intézkedések nem váltanak ki
ellenállást a lakosság köreiben. Ez fontos érvvé válik a kezükben a kormányok és
politikai pártok abbeli meggyõzésében, hogy vezessék be ezeket az
intézkedéseket.
15. Természetesen a burzsoázia társadalmi masszájára és a klasszikus
államapparátusokra utalunk. Világos, hogy az államnak már régóta megvannak a
különleges alakulatai (mind a direkt, mind az ideológiai elnyomásra) bármikor
készen az információ manipulálására, a szelektív elnyomásra, stb... Errõl a
témáról a következõ fejezetben fogunk beszélni.
16. Nem az Állam hozta létre a tulajdont, hanem fordítva, mivel az Állam nem
más, mint a tulajdon körülbástyázva, hogy újra termelhesse önmagát. Nem szabad
elfelejtenünk, hogy az emberek tisztelik a magántulajdont, néha még addig is
elmenve, hogy inkább éhen halnak, mert meg vannak fosztva a legalapvetõbb
tulajdontól is. A másik oldalon pedig ott van a mérhetetlen pazarlás. Ezt a
nyomást és félelmet csak a hosszú évszázados állami terror tudta elérni, és a
tulajdon tiszteletét hirdetõ ideológia, amit szintén e terrorizmus többszáz éves
munkájával lehetett az emberekre ráerõszakolni és újratermelni.
17. Sok esetben a pillanatnyi meglepetés elmúlását követõen különleges
alakulatok szervezõdnek a magántulajdon védelmére, amire a proletariátus
fegyverrel és korlátozott szervezõdésekkel válaszol.
18. Ha csak azt jelentjük ki, hogy a sajtó az állam szolgálatában áll, az azt
jelentené, hogy túlságosan elfogultak lennénk a sajtó irányában. Valójában a
sajtó csak egy összetevõje az államnak, amelyhez az állami politika
felvázolásával járul hozzá. Másrészt helytelen és szûklátókörû lenne azt
feltételezni, hogy ez az állami szerv (vagy bármely másik kommunikációs eszköz)
irányítja a többit. Ez a felfogás meglehetõsen divatos a modernista és az
ex-szélsõbaloldali militánsok köreiben, de valójában nem más, mint idealista
interpretációja "A látvány társadalma" (Guy Debord) egyik tézisének, elfeledve a
Tõke alapvetõ meghatározottságait. Ha a sajtó bizonyos körülmények között
"irányítja" a rendõrséget, a kormányt, a hadsereget..., õt magát még inkább
"irányítja" a rendõrség, a kormány vagy a hadsereg. Nem szabad elfeledkezni
arról sem, hogy alapvetõen maga az önmagát értékesítõ érték az, amely
meghatározza a sajtót is, és ennek van alárendelve az állam többi struktúrája
is, és ez áll az Állam meghatározottságainak középpontjában: a Tõke
újratermelése, a burzsoázia uralmának újratermelése, a kizsákmányoltaknak
kizsákmányoltként való újratermelése. Úgy tenni, mintha az újságokban tálalt
látvány irányítaná a világot nem más, mint a látvány világának való behódolás.
19. Ezekben a lázadásokban történhetnek helytelen és nem korrekt kisajátítások,
vezetõcskék individualista és önzõ akciói következtében. Provokatõrök akcióira
is sor kerülhet, hogy befeketítsék a mozgalmat. De ellentétben a rendõrség és a
média változatával, ezek sohasem képezik az ilyen mozgalmak lényegét. Abszurd
volna úgy tenni, mintha nem lennének ilyen problémák. A Tõke alapját képezõ
individualista és önzõ tömeg forradalmi osztállyá történõ átalakulása hosszú
folyamat, amely minden ilyen lázadásban csak (újra) megkezdõdik.
20. Az 1917-23-as forradalmi hullám idõszakában a tanácsokról mondták ezt, és
magában a szovjet-formában (amely a proletár szervezõdés hasznos struktúrája)
látták azt a formát, amely mindig is garantálni fogja a forradalom gyõzelmét. De
semmiféle szervezeti forma nem garantálhatja a forradalmi tartalmat, és a
tanácsok és a szovjetek (mint ahogy ez tisztán látható volt Oroszországban és
Németországban) a Tõke mûködését garantálták. Ezeknek a formáknak a kritikátlan
dicsérete (konszielizmus) a tõkések legjobb szövetségese volt a rend
újjászervezésének folyamatában.
21. Természetesen néhány kapcsolat, amely a harcok során jött létre,
elszakíthatatlannak bizonyul, és az új harcokra való készül_dés formájában
fejl_dik tovább. De ha a világ mai helyzetét nézzük, ezek ritka kivételek és nem
általános jellemz_k.
22. A legtisztább példa a proletár küzdelem ilyen felszámolására az 1930-as évek
Spanyolországában figyelhetõ meg, ahol a világtõkének sikerült a proletariátus
Tõke és Állam elleni forradalmi küzdelmét burzsoá harccá változtatni, a fasizmus
és antifasizmus között folyó imperialista harccá, amely döntõ lépés volt az
úgynevezett "második világháború" felé.
23. A burzsoáközi háborúk elleni proletár háborúk elkerülhetetlen fokozódásáról
lásd "A kapitalista katasztrófa" c. írásunkat ebben a kiadványban.
* * *
Kommunizmus 4.szám

Vissza