Az alábbiakban megkíséreljük irányelveinket összefoglalni és szintézisét nyilvánosságra hozni. De nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezt a szöveget nem lehet "új bibliaként" vagy örökérvényû és formális referenciaként kezelni. Ami minket illet, ezt a szöveget úgy tekintjük, mint csoportunk által szerzett tapasztalatok egyfajta fotográfiáját, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a késõbbiekben még nagyon sok különbözõ absztrakciós és megvalósulási szinten álló kiegészítõ anyagot is meg fogunk jelentetni.
Az Internacionalista Kommunista Csoport (IKCS) a munkásmozgalom történelmi élettapasztalatából meríti irányelveit:
- A kommunista mozgalom hozzájárult ahhoz, hogy azon a történelmi íven belül, ami az õskommunizmustól a tökéletes kommunizmusig nyúlik, egy olyan folyamat jöjjön létre, amelybõl az emberi világközösség létrejöttéhez szükséges anyagi feltételek származnak. Ez a közösség természetesen nem a történelem végét, hanem éppen ellenkezõleg, az emberi nem történelmének tudatos kezdetét jelenti, ahol mér nem lesz többé osztály, magántulajdon, munka, állam, kizsákmányolás, család...
- A kapitalizmus, amely mindent átfogó lényével és az osztályellentétek leegyszerûsítése által minden más eddigi termelési módtól különbözik, megteremti azt az erõt és azokat a feltételeket, amelyekbõl létrejöhet a kommunizmus: vagyis létrehozta az emberi történelem egyetlen kizsákmányolt és egyben forradalmi osztályát, a proletariátust.
- A tõke önmagának szab határokat! Fejlõdése szükségszerûen magába foglalja ellentmondásainak fejlõdését is (proletariátus-burzsoázia, felhasználás-elértéktelenedés, termelõerõk-termelõi viszonyok), és létrehozza azt a társadalmi erõt - vagyis a kommunista pártban megszervezõdött proletariátust -, melynek történelmi küldetése a tõkés rendszer megsemmisítése.
- A forradalmi proletariátus és a proletár világállam (félállam) létrehozásával a munkásosztály megszervezi az összes állam és társadalmi osztály megsemmisítését. Így a munkásosztály nyíltan magára vállalja a vörös terror felelõsségét, melynek minden olyan próbálkozást meg kell akadályozni, ami az érték terrorisztikus diktatúrájának visszaállítását célozza.
A proletariátus a forradalmi terrort állítja a burzsoázia terrorjával és terrorizmusával szembe.
- A történelmileg arra kényszerített proletariátusnak, hogy magát osztállyá szervezze, a forradalmi program megvalósításáért kell harcolnia. Ez a törekvés arra irányul, hogy önmaga egyetlen egységes erõként jelenhessen meg: egy olyan kommunista világpártként, mely a proletariátus legfejlettebb és legtudatosabb frakcióit egyesíti.
Ezekbõl a programatikus szempontokból, melyeket a forradalmi és ellenforradalmi hullámokból is levont tanulságok is megerõsítenek, egy sor olyan történelmi tanulságot is le lehet vonni, amelyek a múltra, a jelenre és a jövõre is egyaránt érvényesek!
- A demokráciát nem lehet egyetlen tõkés uralmi létformára leegyszerûsíteni (parlamentarista, fasiszta, szocialista...) A demokrácia egy olyan atomizáló erõ, mely újra és újra a tõkés diktatúra szubsztanciájaként jelenik meg, és amelynek a fejlõdése elválaszthatatlan az áru fejlõdésétõl. Így a kommunizmus gyõzelme a demokrácia (beleértve a "munkásdemokráciát" is) mint a tõke egyik létformájának az eltörlését jelenti.
- Az ún. szocialista országok (Oroszország, Kuba, Kína...) mind olyan tõkés államok voltak és maradtak, amelyek fõ ideológiai irányvonala a kommunista programtól elrugaszkodott "marxista" kifejezéseket használtak azért, hogy elrejthessék az államok polgári jellegét. Ott, ahol bérmunka van, a tõke is jelen van.
- A burzsoázia, hogy megvédhesse magát a valódi forradalmi áramlatoktól, mindig szocialista és baloldali frakciók leple alá rejtõzik, melyek a polgári állam védõbástyáiként szolgálnak.
Mivel a különbözõ történelmi irányzatok (mint pl. trockizmus, maoizmus, 3. világ politika, anarchizmus stb.) mindig támogatják a fennálló államokat, ezért még ha kritizálják is azt, akkor is csak a polgári szocializmus radikális kifejezõdései maradnak. A proletariátus számára az ún. munkáspártok a burzsoázia extrém frakcióinak rohamcsapatai.
- A kommunista mozgalom alapja az, hogy állandó ellentétben áll a polgári állammal, a legális vagy illegális "jobb"- vagy "baloldali" pártokkal. A kommunista abszentizmust állítja szembe a parlamentarizmussal és a választásokkal.
- A harcban a munkások szövetsége szemben áll a tõkés államszervekkel. A proletariátus a parlamentekbõl, szakszervezetekbõl, de ugyanakkor ezek ellen szervezõdik meg. Azokat a struktúrákat, amelyek a társadalmi békét fenntartják, nem lehet megreformálni, hanem el kell pusztítani õket!
- A proletár harc az egész világot átfogó felkelést fog kiváltani, vagyis létrejön a párttá szervezõdött proletariátus világdiktatúrája, amely az emberi szükségletek általánossá vált despotizmusával a tõke és annak életfeltételei ellen nyilvánul meg.
- A kommunizmus mint mozgalom keletkezése óta mindenféle ország, nemzet, hazáért folytatott harc, és osztály tagadásaként lépett fel. Az imperialista békét és háborút (társadalmi békét) szembeállítja a forradalmi defetizmussal (társadalmi harccal).
- A kommunista vezetés történelmi (és nem közvetlen) terméke a proletariátusnak és sosem áll a munkásosztály útjába. A kommunisták csak tetteikben különböznek, mert õk bizonyulnak a legtudatosabbaknak. Õk azok akik mindig a munkásosztály érdekeit képviselik, õk alkotják a leginkább konzekvens és szervezett erõt azért, hogy a kommunista mozgalom igényeire válaszolhassanak. Ez azt jelenti, hogy egyetlen valóságos és nemzetközileg centralizált vezetést akarnak életre hívni. Így válik a párt az emberi világközösség elõfutárává.
- Az IKCS, mint kommunista szervezet, tudatosan, szabad akaratból és szervezetten cselekszik. Célja ennek a folyamatnak az irányítása és beteljesítése.

Mai feladataink ill. tevékenységünk:
- A forradalmi program kidolgozása, védelme és terjesztése,
- A harcos és szimpatizáns elvtársak, a kapcsolatok centralizálása, tehát mindenkié, akik a kommunista program alapján próbálják megszervezni magukat,
- A munkások forradalmi magjának megszervezése,
- A proletárharcok megszervezése, hogy a proletariátus minden pillanatban megvédhesse történelmi és nemzetközi érdekeit, nemzetközi jellegét, kibékíthetetlen ellentétét az extrém vagy reformista tõkével szemben.

LE A MUNKÁVAL!

ÉLJEN A KOMMUNIZMUS!

PROLETÁRDIKTATÚRÁT A BÉRMUNKA ELTÖRLÉSÉÉRT!

ICG