Kiáltvány a háború ellen !
* * *
A Jugoszláviában két éve szünet nélkül folyó mészárlás felfedi elõttünk ennek a
háborúnak a valódi arcát:
a proletárok megkülönböztetés nélküli legyilkolását, ahogy ezt a tömegsírok
felfedezése mutatja, ahová "szerbek", "horvátok", "bosnyákok" tetemeit együtt
ásták el;
a bebörtönzöttek ezreinek internálását az egykori Jugoszlávia területén
elszórva található táborokba;
a menekültek áradatát, akik megpróbáltak elmenekülni a mészárlások elõl, és
abban a hiú reményben keltek útra, hogy valahol máshol menedékre lelnek;
a háborús menekültek erõszakos visszatoloncolását a csatamezõkre, még a "saját
oldalukon" állókét is... A karlovaci és egyéb táborokban horvát menekültek
ezreit "válogatták" ki és küldték vissza harcolni a frontvonalra. Belgrádból
is visszaküldték a frontra a horvátországi menekülteket;
a háború áruhiányt is jelent, racionalizálást, inflációt, elszegényedést,
munkanélküliséget, stb. Minden Állam okosan kihasználja a háborús helyzetet az
ipar kevésbé produktív szektorainak felszámolására azért, hogy új
áldozathozatalra kényszeríthessék a proletárokat. A háború nem csak a
csatatereken folyik, hanem mindenhol!
Ez a valóság, ezzel kell nap mint nap szembenéznünk, ezt érezzük a
csontjainkban, ez a mi nyomorunk!
Ez a valóság; a bombázások, mészárlások és üldöztetések cinikus magyarázata
tisztán megmutatja, hogy ez a háború a proletariátus, annak érdekei és harcai
ellen folyik. Ez a háború csak egy újabb epizód azon támadások sorában,
amelyeket az egész világot behálózó kapitalista Állam a proletariátus ellen
intéz. Ez az X-edik háború nem más, mint a kizsákmányolás kapitalista világának
legtisztább terméke.
És az sem elhanyagolható, hogy ezen a valóságon kívül még ott vannak a
szöveglések, a sok szar, amit összehordanak, és a látvány. Mert minden
alkalommal amikor a Tõke nyíltan megmutatja igazi természetét - mint ma az
egykori Jugoszláviában - az összes uralkodó mítosz egyetlen közös nevezõre
redukálódik; azt állítják, hogy a kapitalista horrort egy olyan jelenség okozza,
amely állítólag kívül áll ennek a társadalomnak a fejlõdésén. Az a céljuk, hogy
elrejtsék ezt a valóságot, hogy titokban tartsák a játék lényegét, hogy a
proletárokat egyre jobban elnyomhassák és elfogadtassák velük az újabb és újabb
áldozatot, amelyen a társadalom hízik. A cél az, hogy elrejtsék azt a tényt,
hogy a kapitalista társadalom nem jelent mást, mint háborút, éhínséget és
nyomort. Ezért a politikai elemzõk és a többi újságíró az "alkalmatlan
vezetõket" vagy a "diktátorokat" vádolják és a "fejlõdés hiányával", "vallási"
vagy "etnikai" okokkal, a "demokrácia hiányával", stb. magyarázzák az
eseményeket..., mint már mondtuk: csupa szar, látvány.
Jugoszláviában a háború megindításának egyik igazi oka az volt, hogy az Államnak
le kellett gyõznie a proletariátust, leigázni, elpusztítani és leverni a
küzdelmeit. Jugoszláviában a háborút megelõzõ öt év alatt osztálytestvéreink
küzdelmeik során heves ellenállást fejtettek ki az Állam munkásellenes
intézkedéseivel szemben, amelyekre azért volt szükség, mert súlyos válság rázta
meg a tõkés társadalmat ott is, csakúgy mint mindenhol a világon.
A válság nemzetközi összefüggéseihez hozzátartozik, hogy elkerülhetetlen a tõkés
cápák közötti antagonizmusok elmélyülése, az imperialistaközi feszültségek
növekedése, újabb háborús központok megjelenése ahol ezek az antagonizmusok
"természetes" módon kirobbannak a felszínre - függetlenül a különbözõ burzsoá
frakciók akaratától - és mindennapi valóságunkká válnak. Itt és most folyik a
háború, nem csak máshol és máskor. Minden kapitalista frakció állandó háborús
készülõdésben van és állandóan háborút folytat. Például azzal, hogy "otthon"
megerõsíti a társadalmi békét és állandóan újabb támadásokat (megszorítások, a
fizetések és juttatások csökkentése, a munka intenzitásának növelése,
fegyelmezések, stb.) intéz életkörülményeink és harcaink ellen.
A jugoszláviai háború egy újabb lépés a még általánosabb háború felé, mivel
"elfogadtatja" (terrorista módszerekkel és állandó zsarolással) azt a tényt,
hogy a háború "természetes" megoldása a társadalmi válságoknak. Azokra az
európai (és Európán kívüli) proletárokra utalunk itt, akik passzívan szemlélik a
tévéképernyõkön a mészárlásokat. Mivel a válság "természetes", a
munkanélküliség, a nyomor és mindenféle áldozathozatal is "természetessé" válik.
Már nem lázadsz, és kezded elfogadni ("rosszabb már úgysem jöhet!"), hogy
feláldozd magad. Ezt a logikát követve hamarosan a frontra induló vonaton
találod magad!
Ez nem meglepõ, hiszen ma a proletariátus többsége, különösen Európában, a
hazafiság és olyan egyéb burzsoá ideológiák foglya marad, mint például a
"pacifizmus", "antiimperializmus", vagy leggyakrabban az "antifasizmus". Ez nem
meglepõ, hiszen ma a nemzetközi proletariátus nem képes saját kommunista
programjával megerõsíteni forradalmi természetét.
Amíg csak passzív fogyasztói és nézõi vagyunk saját nyomorúságos életünknek,
amíg "hasznos idióták" maradunk, minden megtörténhet velünk. Nem szabad
meglepõdnünk azon, hogy ezek a ma jó állampolgárok holnap valamilyen említésre
sem méltó okból gyilkolászni kezdik egymást! Szomszéd a szomszéd ellen,
munkatárs a munkatárs ellen, proletár a proletár ellen.
* * *
Nem azért hangsúlyozzuk az egykori Jugoszláviában folyó háború tragikus
aspektusait, hogy a kialakult helyzet miatt keresegjünk, hogy szánalmat
ébresszünk, és bárkit is meghassunk a szenvedések felemlegetésével! A
humanizmussal és a képmutató kesergésekkel ellentétben mi azt akarjuk kifejezni,
hogy minden ellenállás és küzdelem a kapitalista háború ellen csak akkor lehet
valóságos, ha itt és most folytatjuk, most kezdjük, és nem "majd, ha..."; és
ugyanakkor csak akkor válhat valósággá, ha minden burzsoá frakció ellen
harcolunk (és minden hozzájuk tartozó ideológiát elítélünk!) és nem csak az
ilyen vagy olyan partikuláris burzsoá politikát, úgy téve, mint ha az rosszabb
lenne a többinél.
Minden oldal ellen vagyunk, a horvátok, a szerbek, bosnyákok, szlovénok,
koszovóiak ellen, az egész "Nemzetközi Közösség" ellen (ami csak más megnevezése
a minket nap mint nap elnyomó és kizsákmányoló terrorista Államok bandájának!),
a franciák, az amerikaiak, oroszok, németek, olaszok, angolok, egyiptomiak,
irániak, stb. ellen! Nekünk nincs hazánk! Hazafinak lenni annyi, mint gyilkosnak
lenni!
Mi mindenekelõtt azt a burzsoá frakciót támadjuk, amelyikkel közvetlenül
szembesülünk, "saját burzsoáziánk" ellen küzdünk, miközben megerõsítjük
internacionalizmusunkat, azt, hogy azonosak az érdekeink és egy a harcunk a
Jugoszláviában és más országokban élõ proletárokéval. Számunkra az
internacionalizmus nem azt jelenti, hogy "minden proletárért teszünk valamit",
hanem hogy ugyanannak a küzdelemnek a részei vagyunk, és megerõsítjük azt, hogy
itt és máshol közösek az érdekeink és a harcunk, amelyekben egyek vagyunk
osztálytestvéreinkkel, bárhol is éljenek. Forradalmi defetizmus = harc a "saját
burzsoáziánk" vereségéért!
Ennek az utolsó pontnak a fontossága még nyilvánvalóbbá válik, ha az egész
világot átfogó kapitalista állam különbözõ frakciói közötti hallgatólagos
megegyezéseket tekintjük (természeten figyelmen kívül hagyva a jószándéktól
túlcsorduló beszédeket). Ezen burzsoá frakciók különbözõ politikája objektíve
proletártestvéreink általános lemészárlásához vezet.
Az imperialista hatalmak szerepe teljesen világos, közvetlenül részt vesznek a
Jugoszláviában folyó háborúban: minden burzsoá frakció teljes egyetértésben vesz
részt a mészárlásban. Amellett, hogy szerepük volt a konfliktus kirobbantásában,
mivel azzal szankcionálták Jugoszlávia nemzeti egységekre való szétszakadását,
hogy csak Szlovénia és Horvátország függetlenségét ismerték el; amellett, hogy
mint minden háborúban, itt is hatalmas nyereséget zsebeltek be fegyvereladásból;
amellett, hogy nagyszabású kísérleti terepként használták fel ezt a háborút;
amellett, hogy álszent módon nemzetközi blokádot hirdettek Szerbia ellen, amivel
mindenekelõtt a kormányzó szemétládák körüli nemzeti egységet erõsítették;
amellett, hogy ez a háború remek lehetõséget kínál nekik arra, hogy "otthon" a
"szabad világ értékeinek" védelmében, az "emberi õrültség" ellen fejthessenek ki
propagandát; mindezek mellett nem szabad elfelejteni, hogy ezek az Államok a
NATO és az ENSZ akcióin keresztül közvetlenül beavatkoznak (õk is részt vesznek
a mészárlásban), a békefenntartó tevékenység álszent ürügyével. Ha háborút
akarsz, beszélj a békérõl - csakúgy, mint az Öböl-háborúban!
Mi nem a "békéért" harcolunk, mi nem vagyunk pacifisták! A kapitalista háború és
a kapitalista béke egymástól elválaszthatatlanok, és a mi harcunk mindkettõvel
szemben áll. Ebben a elkábított társadalomban a radikalizmus legfelsõbb foka az
ENSZ beavatkozására való "felhívás" a béke helyreállításáért. Az az igazi vak,
aki nem akar látni!
Le az ENSZ-el, le az "angyalarcú gyilkosokkal!" Õk nem semlegesek: õk is az
ellenségeinkhez tartoznak, és megérdemlik, hogy úgy is bánjunk velük!
A humanitárius kampányok csupán a zsarolás eszközei, amelyek segítségével a
proletariátus fölötti ellenõrzést akarják megerõsíteni, sõt, a béke és a
békekötések nevében, az ENSZ nevében ma Bosznia-Hercegovinában arra kényszerítik
a proletárokat, hogy átadják a fegyvereiket és passzívan várjanak, mint a
barmok, a haláluk órájára, amikor majd visszaküldik õket a csataterek
vágóhídjára.
A békeszerzõdések csupán a "nemzetközi közösség" szankciói, amelyekben azt
rögzítik, ami a csatatereken folyik. És ami ott folyik, az nem más mint
deportálás, alultápláltság és éhínség, járványok, a rendszeres nemi erõszak
stb., röviden az állami terror megnyilvánulásai, amelyekbõl akár az ENSZ, akár a
különféle civilszervezetek alaposan kivették a részüket (mint azt a Médecins
Sans Frontiers (Orvosok Határok Nélkül) nevû szervezet elnöke nemrégiben
kijelentette, szervezetének mûködése csak megkönnyítette az "etnikai
tisztogatások" végrehajtását) A civilszervezetek egyszerû bábok a háború
irányítóinak kezében.
* * *
Kommunista akció a kapitalista háború és a kapitalista béke ellen !
Azokat, akik az áldozatokat, a szociális békét, a nemzeti érdekeket stb.
megtagadják, vagyis az engedetleneket, a lázadozókat, a bujtogatókat az Állam
elnyomja és elpusztítja. Pontosan ez történik most az egykori Jugoszláviában és
ex-köztársaságaiban: nyílt és közvetlen elnyomás minden vonakodó ellen. A
hadiállapot, a társadalom katonai irányítása lényegesen leegyszerûsíti az összes
olyan elem likvidálását, amely nem azonosul a hazafias és ideológiai értékekkel
- mindkét oldalon. A rendbontókat közvetlenül az állam nyomja el.
Az Állam mindenütt üldözi a társadalmi rend ellen agitálókat, mindazokat, akik
szemben állnak vele, szociális békéjével és nemzeti küldetésével. Tudatában van
ugyanis, hogy a társadalom fölötti hatalma megingatható. Ez a hatalom fõként
arra támaszkodik, hogy képes a proletárokat összeugrasztani, mégpedig azért,
hogy állampolgárokként elszigetelje õket egymástól (ez mutatja az ideológiai
ködösítések fontosságát) és képes legyen minden Állam és kizsákmányolás elleni
harcos megnyilvánulásukat vérbe fojtani. De a társadalom feletti állami
kontrollnak ez a rendszere sem tökéletes. Így történhetett, hogy Belgrádban 1991
márciusában a "legális ellenzék" egy demonstrációja túllépett a tervezett
határokon, és a rendszer elleni harc részévé, szabályos ütközetté fajult a Rend
erõi és a lázadó kizsákmányoltak között. A "Milosevics = Szaddam: küldjétek a
sivatagba!" jelszó alatt százezer proletár vonult a városközpont irányába. Egy
frakciójuk, a legmilitánsabbak, megrohanták az áruházakat, bankokat, "jugoszláv"
és "szerb" zászlókat égettek el. A hadsereg közbelépett, ám négy napra volt
szükség a rend helyreállításához, a proletár ellenállás letöréséhez, a defetista
akciók letöréséhez.
Nem vagyunk erõtlenek: osztályunk gazdag történelmi tapasztalatokkal
rendelkezik, visszavesszük osztályunk harcainak kollektív emlékezetét; ez
teremti meg az osztálykereteket tevékenységünkhöz, és megvédhet attól, hogy
ugyanazt a hibát újra és újra elkövessük. Tudjuk, hogy harcunk valóságos célokat
tartalmaz, és magából az életbõl ered. El kell pusztítanunk a nem-életet, a
nyomort, a kizsákmányolást! Ebbõl merítjük erõnket!
Minden illúziótól mentesen, jelenlegi elszigetelt és szétvert helyzetünkben,
amikor a szektarianizmus és a mindenféle szervezett militáns tevékenységgel
szembeni általános gyanakvás uralkodik, a gyanakvás minden olyan igyekezettel
szemben, amely a forradalmi aktivitásnak centralizált irányt kíván adni, csak a
harc perspektíváinak egy minimális szintjét vagyunk képesek betölteni (a
nacionalisták, az ENSZ és az összes többi imperialista erõ megbélyegzését, az
információk terjesztését, az összes internacionalista elvtársunk közvetlen
támogatását, a kommunista harc módszereinek és céljainak tisztázását és
megerõsítését...). Ezt a harcot más elvtársakkal közösen kívánjuk vívni, akik az
internacionalista kommunista aktivitás talaján állva harcolnak a kapitalista
háború és béke ellen.
Ennek a kiáltványnak a megírása és különbözõ nyelveken való terjesztése
elõsegíti tevékenységünk nemzetközi centralizálását, kapcsolatok kiépítését más
forradalmárokkal, hogy megerõsíthessük azoknak a táborát, akik velünk együtt
ugyanazon internacionalista perspektívákat erõsítik meg, és hogy kifejezésre
jutassuk minden, a háború és a nyomor ellen lázadó harcoló proletár
szükségleteit, és végül azt, hogy megerõsítsük, céljaink és elképzeléseink
tisztázása által eltökéltségünket az elutasításban.
Hazafinak lanni annyi, mint gyilkosnak lanniI!
Le minden állammal!
A kommunista világforradalomért!
* * *
Internacionalista Kommunista Csoport (IKCs)
BP 54 - Saint-Gilles (BRU) 3 - 1060 Bruxelles - Belgium
icgcikg@hotmail.com
* * *