BARIKÁD FÛZETEK 2000 március.
Elõszó
Ez az írás elõször 1938-ben jelent meg a Holland "Radenkommunismus" (Nr. 3 nov. 1938) folyóiratban, késõbb átdolgozva a 1965-ben francia nyelven. H. C. Meier, fémmunkás majd tanár, a GIK-nél dolgozott és egy ideig Jan Appellel a holland KAP vezetõje volt. Társszerkesztõje a "Kommunista termelés és elosztás alapelveinek".
Az elemzés, amit most közreadunk, olyan forradalmi mozgalmak alakulásába enged bepillantást, amelyek körülményeiknek köszönhetõen jelentõs eredményekre jutottak a kommunista program tisztázásában. Történetük - a mindmáig legnagyobb világforradalmi hullámban (1917-23) majd utána - e kommunista program tisztázásának is története. Tehát ezt az írást nem történelmi érdekességnek szánjuk egy olyan történetrõl, ami kétségkívül érdekes és kevéssé ismert, hanem célunk az, hogy a korábbi forradalmi hullámok tapasztalatai beépüljenek a jelen harcokba. Számos konkrét kérdéssel foglalkozik az írás, amelyek mai napig jelentõs problémának bizonyulnak a forradalmi harc során. Legelsõsorban itt a proletariátus szervezõdésének, a párt szerepének, a kommunista militánsok szervezeti kérdéseinek problémája merül fel. A kommunista programban elért tisztázások, amiket a németországi proletárok harcuk folyamán megtestesítettek az, hogy a szervezett proletariátus harca, a proletárdiktatúra nem speciális, az osztálytól elválasztható csoportok/szervezetek feladata. A kommunista militánsok szerepe nem a forradalom általuk vélt kereteinek-szervezeteinek megalkotása, leválasztva magukat a proletariátusról és nem speciális, a proletariátus egészétõl különbözõ feladatok végrehajtása ( pl. politikai szinten való szervezõdés), hanem éppen a kommunista program által megkövetelt általános cselekvés, a proletariátus forradalmi fejlõdésébe való illeszkedés. A propaganda, a jelen harcok megerõsítése, a kommunista erõk nemzetközi centralizációja, és a kommunista program tisztázása. Míg az a szervezõdés (KAUD, Kommunista Munkás Unió), ami ezeket az alapelvelveket próbálta érvényesíteni, létrejött, a németországi proletariátus számos szervezetben kísérelte megvalósítani autonóm proletár érdekeit. A forradalmi hullám kezdetén az új bolsevik típusú politikai pártot (KPD) - amely kifejezte a proletariátus erejének ellentmondásos fejlõdését - létrejötte után nem sokkal a forradalmi mozgalom túlhaladta annak szociáldemokrata vezetése/tendenciája miatt. A gyári szervezetek (AAUD, AAUD-E) és az elitpártként mûködni kívánó KAPD, amelyek a következõ idõszakban a németországi forradalmárok gyûjtõszervezetei lettek, mind speciális feladatok végrehajtójaként képzelték el saját szerepüket. Vagy, mint a proletárdiktatúra gyakorlati megvalósításáért felelõs szervezet (AAUD, AAUD-E) egyfajta szindikalista irányzatként, vagy mint a tudatos kommunista elitpárt (KAPD), amely irányítja a tudattalan proletariátust. E harcokkal egyidejûleg az 1920-as években azonban mind a világban, mind Németországban a forradalom állása alaposan megváltozott. A világforradalmi hullám kifulladt, a helyi proletár szervezõdések és akciók nem generalizálódtak nemzetközi harccá, az elszigetelt kommunista tendenciákat elfojtották. A proletariátus ebben a forradalmi hullámban nem tudta kialakítani azokat a struktúrákat, amik a helyi kezdeményezéseket általánosították volna, így a forradalom szükséges offenzív jellegét fenntarthatták volna. Ennek oka részben a proletár szervezõdések az egész idõszakra jellemezõ reakciós, visszafogó jellege volt. Ez a kommunista program abbeli tisztázatlanságában érhetõ tetten, amely demokratikus illúziókban nyilvánult meg. Nem arról van szó, hogy ezek a proletár szervezetek céljaikban vagy szándékaikban reakciósak lettek volna, vagy hogy néhány csoport nem jutott volna el a kommunista szervezõdés alapelveinek felismeréséhez. Sokkal inkább arról, hogy a forradalmi szervezetek a tõkés termelési mód és a demokrácia csupán részleges tagadása folytán olyan ellentmondásos helyzetbe kerültek, hogy mûködésük a forradalmi potenciál felõrléséhez vezetett. Vagyis nem sikerült elérni a kommunista mozgalom globális forradalmi céljainak megfelelõ struktúrákat, a kommunista program tisztázásának elegendõ szintjét. Természetesen nem tekinthetünk el az akkori kapitalizmus fejlõdési potenciáljától sem, amibõl összességében szintén az ellenforradalom bázisát erõsítette.
Meier a szöveg második részében a kommunista gazdaság alapvetõ problémáit kísérli meg elemezni. Véleményünk szerint ellentmondásosan. A bolsevizmus gazdasági elemzése nagyon fontos tisztázás, a szövegnek ez a része viták inspirálására alkalmas és mint a tanácskommunista áramlat eszmei terméke, megtestesíti az elméleti tisztázások egy pillanatát. Azonban a Meier által kiemelt munkaidõ-számítás mint a kommunista termelés alapja nem egyeztethetõ össze - többek között - a kommunista programnak avval az általunk fontosnak tartott pontjával, amelyik a tõke által generált munka-szabadidõ ellentétpárt egységes emberi tevékenységgel váltaná fel.
1. A FORRADALOM KITÖRÉSE
1918. novemberében összeomlott a német front. A katonák
ezrével dezertáltak. Az egész háborús gépezet
bedöglött. A flotta tisztjei mégis úgy döntöttek,
hogy becsületük megmentése érdekében megvívják
végsõ csatájukat. A matrózok azonban megtagadták
az engedelmességet. Ez már nem az elsõ lázongás
volt közöttük, de az összes többit sikerült
megfékezni vagy véres megtorlással leverni. De ez alkalommal
nem állt útjukban semmiféle akadály; a vörös
zászlók egymás után jelentek meg a hajók
árbocain. A matrózok képviselõket választottak,
akik aztán létrehozták az elsõ tanácsot.
Innentõl kezdve rá voltak kényszerülve arra, hogy
mindent elkövessenek a mozgalom elterjedése, kiszélesedése
érdekében. Nem akartak meghalni az ellenséggel vívott
harcban, de tudták, hogy ha egymástól elszigetelten harcolnak,
akkor az ún. lojális csapatok be fognak avatkozni az eseményekbe,
és az csak újabb harcot és elnyomást jelentene
számukra. A matrózok elhagyták hajóikat és
elfoglalták a nagy hamburgi kikötõt; innen pedig vonattal
vagy más közlekedési eszközzel tértek vissza
szülõvárosaikba.
A felszabadítói gesztus befejezõdött. Innentõl
kezdve az események szédítõ gyorsasággal
követték egymást. Hamburgban a matrózokat nagy lelkesedés
fogadta; munkások és katonák fejezték ki szolidaritásukat,
majd õk is tanácsokat alkottak. Habár ez a szervezeti
forma gyakorlatilag mindezidáig ismeretlen volt, négy nap múlva
már munkás- és katonatanácsok sûrû
hálózata szõtte be az egész országot. Lehet,
hogy már hallottak az 1917-es orosz szovjetekrõl, de az biztos,
hogy csak nagyon keveset: errõl gondoskodott a cenzúra. A lényeg
az, hogy eddig még egyetlen párt vagy szervezet sem javasolta
ezt a harci formát.
2. A TANÁCSOK ELÕFUTÁRAI
Mégis már a háború alatt jelentek meg a német
gyárakban olyan szervezetek, amelyeket a tanácshoz hasonlítanánk.
Ezeket
- a különbözõ sztrájkok során - hozták
létre azok a felelõsségteljesen kiválasztott munkások,
akiket bizalmi embernek neveztek. Õket a szakaszervezetek kisebb funkciókkal
láttak el, és nekik kellett, a német szakszervezeti hagyományoknak
megfelelõen fenntartani a kapcsolatot a szakszervezetek és munkásság
között azáltal, hogy közvetítik a munkások
követeléseit a központ felé. A háború
alatt mindenek elõtt olyan gyakorlati panaszok hangzottak el, amelyek
a munka intenzitására és az áremelkedésekre
vonatkoztak. A német szakaszervezetek azonban - mint ahogy a többi
ország szakszervezetei is - egységfrontot alkottak a kormánnyal,
és úgy garantálták a társadalmi békét,
hogy a kormány kisebb engedményeket tett a munkásság
körülményeinek javítására vonatkozóan,
és a szakszervezeti vezetõknek biztosította a hivatalos
intézményekben való részvételi jogot. Ebbõl
késõbb persze a bizalmiaknak is származott némi
hátrányuk. A "radikális erõket" elõbb
vagy utóbb katonai szolgálatra hívták be, és
speciális egységekhez rendelték õket. Tehát
nagyon nehéz volt nyilvánosan állást foglalni
a szakszervezetekkel szemben.
Végül a bizalmiak felhagytak a szakszervezetek tájékoztatásával
- ami nem esett különösen nehezükre -, de a helyzet, s
így a munkások követelései sem változtak
meg, ezért titkosan szervezõdtek tovább. 1917-ben hirtelen
vadsztrájk-hullám öntötte el az országot. Ezek
a mozgalmak spontán törtek ki, és egyetlen konkrét
szervezet sem irányította õket. Lefolyásukban
viták és megállapodások sora elõzte meg
az eseményeket, és a bizalmiak az akció elõtt
kommunikációs kapcsolatokat teremtettek a különbözõ
gyárak között.
Ezeket a mozgalmakat végül is az elviselhetetlen helyzet provokálta
ki, és mivel nem volt jelen olyan szervezet, amely iránt legalább
egy kis bizalmat érezhettek volna, a munkások rákényszerültek
arra, hogy különbözõ politikai nézeteiket (szociáldemokrata,
vallási, liberális, anarchista) alárendeljék a
cselekvés pillanatának. A munkástömegek rá
voltak kényszerülve, hogy a gyárak szintjén döntsenek.
Ezek a mozgalmak, amelyeket eddig a spontaneitás jellemzett, és
többé vagy kevésbé összeköttetésben
álltak egymással, 1918. õszén erõs és
általános formát öltöttek. A klasszikus közigazgatási
apparátus (rendõrség, munkaügyi hivatal, egészségügyi
hivatal stb.) mellett a munkástanácsok vették kezükbe
a hatalmat - sõt néha még ezek helyébe is léptek
- a legfontosabb ipari központokban: így Berlinben, Hamburgban,
Brémában, a Ruhr-vidéken, Közép- Németországban
és Szászországban. De nem jártak túl sok
sikerrel. Miért?
3. KÖNNYÛ GYÕZELEM
Ez az eredménytelenség abból adódott, hogy a
munkástanácsok létrehozása túl könnyen
ment. Az államapparátus minden tekintélyét elveszítette;
sõt néhol még össze is roppant, de ez nem a munkások
elszánt, makacs harcának következményeképpen
történt. Mozgalmuk a vákuum kellõs közepén
jött létre, és éppen ezért minden nehézség
nélkül ki tudott bontakozni, anélkül, hogy harcolni
vagy akár a harc egyetlen gondolatát is föl kellett volna
vetni. Az egyetlen cél, amirõl beszéltek, a nép
célja: a béke volt.
Ebben a pontban lényeges különbség mutatkozik az orosz
forradalomhoz képest. Oroszországban az elsõ forradalmi
hullám a "februári forradalom" leverte a cári
rezsimet, de a háború folytatódott. Az egységre
lépett munkások mozgalmának ezért meg kellett
erõsíteni nyomását, határozottabbnak és
merészebbnek kellett mutatkoznia. De Németországban a
nép elsõ követelése, a béke, azonnal teljesült;
a császári uralom minden teketória nélkül
helyet adott a köztársaságnak. Hát milyen köztársaság
lehet az ilyen?
A háború elõtt a munkások között ezt
illetõen nem voltak nézeteltérések. A munkáspolitikát
- gyakorlatban éppúgy mint elméletben - a szociáldemokrata
párt és a szakszervezetek teremtették, a szervezett munkások
többsége pedig elfogadta azt. Az olyan szocialista mozgalom tagjai,
mely a parlamenti demokráciáért és társadalmi
reformokért folyó harc keretében jött létre,
és ez határozta meg a harcuk jellegét, biztos, hogy egy
napon a polgári demokratikus államban látták volna
a szocializmushoz vezetõ utat. Elég lenne, ha többségbe
kerülnének, a parlament és a szocialista miniszter máris
lépésrõl lépésre nacionalizálná
a gazdasági és társadalmi életet, és akkor
ez lenne a szocializmus.
Kétségtelen, hogy akkoriban létezett egy forradalmi áramlat
is, amelynek legismertebb képviselõi K. Liebknecht és
R. Luxemburg voltak. Ez az áramlat mégsem foglalt el egyértelmûen
ellenzéki álláspontot az államszocializmussal
szemben; mindössze a régi párton belül alkotott ellenzéket,
és a bázistól ez az egész ellenzéki irányzat
sosem határolta el magát.
4. ÚJ KONCEPCIÓK
Az 1918-21-ig tartó nagy tömegmozgalmak idején mégis
új elképzelések láttak napvilágot. És
ezek nem egy átlagos avantgárd mozgalom eredményei voltak,
hanem a tömegek maguk hozták létre õket. A gyakorlatban
pedig a munkások önálló tevékenysége
meglelte saját szervezeti formáját: a tanácsokat,
ezek az új szervezõdések, egészen az osztály
szellemében cselekedtek. És mivel az osztályharc által
létrehozott harci formák és a jövõrõl
alkotott elképzelések szoros kapcsolatban álltak egymással,
érthetõ, hogy a régi elképzelések lassan
feledésbe merültek. a munkások most saját harcukat
vívták a párt és a szakszervezeti apparátuson
kívül, no és az az elképzelés is formát
öltött, hogy a tömegek a tanácsokon keresztül gyakoroljanak
befolyást a társadalmi életre. Csak ilyen keretek közt
jöhet létre a valódi "proletárdiktatúra",
amely nem egy párt, hanem az egész dolgozó nép
megvalósult egységének kifejezõdése lesz.
Biztos, hogy az ilyen társadalmi rend polgári értelemben
véve egyáltalán nem nevezhetõ demokratikusnak,
mivel a lakosság azon része, amely a társadalmi élet
ezen új szervezõdéseiben nem vesz részt, az sem
a vitákban, sem pedig a szavazásokban nem vállalhat részt.
Azt mondtuk, hogy a régi elképzelések lassan kezdtek
feledésbe merülni. De az is nyilvánvalóvá
vált, hogy a parlamenti és szakszervezeti hagyományok
túl mély gyökeret vertek ahhoz a tömegekben, hogy
ilyen rövid idõ alatt ki lehessen irtani ezeket belõlük.
A burzsoázia - a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek
- emlékeztettek ezekre a régi hagyományokra. Különösen
a párt kötelezte el magát ehhez az új formához,
amely által a tömegek részt vehetnek a társadalmi
életben. Sõt még ennél is tovább ment,
és azt követelte, hogy a közvetlen uralomnak ezen új
formáját törvényben ismerjék el és
erõsítsék meg. De még ha ily módon ki is
fejezte szimpátiáját, a régi munkásmozgalom
úgy közeledett a tanácsokhoz, hogy nem biztosította
számukra a megfelelõ helyet, inkább konkurenciaként
kezelte õket. Míg a tanácsok az ún. munkásdemokráciát
követelték, ezek a régi pártok és szakszervezetek
azt akarták, hogy a munkásmozgalom minden irányzata jelentõségük
és számszerû erejük viszonylatában legyen
képviselve a tanácsokban.
5. A CSAPDA
A munkások legnagyobb része nem volt abban a helyzetben, hogy
ezzel az érvvel szembeszegüljön: még mindig régi
szokásaik rabjai voltak. Így váltak a munkástanácsok
a szociáldemokrata-párt, a szakszervezetek, a baloldali szociáldemokraták,
a termelõszövetkezetek stb. valamint a gyárak képviselõinek
egyesületeivé. Fontos megemlíteni, hogy ezek a tanácsok
már nem azoknak a munkáscsoportoknak a szervezetei voltak, amelyeket
a gyári élet egyesített, hanem olyan formációk,
amelyeket a régi munkásmozgalom kihasznált és
ezzel utat nyitott a kapitalizmus restaurációjának, a
demokratikus államkapitalizmus megvalósításához.
Ez a munkások erõfeszítéseinek bukását
jelentette. Valójában késõbb már a tanácsokban
lévõ képviselõk sem a tömegtõl kapták
irányelveiket, hanem a mindenkori szervezeteiktõl. Arra kérték
a munkásokat, hogy engedjék és fogadják el a rend
általuk való fenntartását. Azt hirdették,
hogy a "szocializmus nem egyenlõ a káosszal". Ilyen
feltételek mellett a tanácsok hamar elveszítették
jelentõségüket a munkások szemében. A polgári
intézmények újra nekiláttak, hogy a munka mielõbb
beinduljon, anélkül, hogy a legkisebb mértékben
is törõdtek volna a tanácsok véleményével;
és a régi munkásmozgalom célja éppen ez
volt.
A régi munkásmozgalom büszke lehetett gyõzelmére.
Egy a parlament által elfogadott törvény a legkisebb részletekbe
belemenõen lefektette a tanácsok összes jogát és
kötelességét.
Az õ feladatuk lett a szociális törvények kivitelének
ellenõrzése. Azaz: rendeltetésük szerint az államgépezet
kicsiny fogaskerekévé váltak, részt vállaltak
annak fejlõdésében, ahelyett, hogy porrá zúzták
volna. A tömegekben sokkal erõsebben éltek a tradíciók,
mint a spontán akció eredményei.
A "félresikerült forradalom" ellenére sem mondhatjuk
azt, hogy a konzervatív elemek gyõzelme egyszerû és
könnyû volt. Az új szellemi orientáció elég
erõs volt ahhoz, hogy a tanácsok új osztályegységként
megtarthassák jellegüket. Öt évi szakadatlan harc
35 ezer munkás legyilkolásába került, míg
a tanácsmozgalmat a burzsoázia, a régi munkásmozgalom
és a Fehér Gárda - amelyet a porosz junkerek és
reakciós egyetemi hallgatók alkottak - egységfrontja
le nem gyõzte.
6. POLITIKAI ÁRAMLATOK
A munkásság részérõl durván kb.
négy politikai irányzatot különböztetünk
meg:
a; A szociáldemokratákat, akik a parlamenti utat választva
akarták a nagy gyárakat fokozatosan nacionalizálni. Szintén
hajlottak arra is, hogy az állami tõke és a munkások
közti közvetítõ szerepet a szakszervezeteknek tulajdonítsák.
b; A kommunisták. többé vagy kevésbé az orosz
példától ösztönözve ez az irányzat
a tõkések tömegek általi tulajdonfosztásáért
lépett síkra. koncepciójuknak megfelelõen a munkások
feladatának tekintették a szakszervezetek "megnyerését"
és "forradalmasítását".
c; Anarcho-szindikalisták. A politikai hatalomátvétel
és mindennemû állam ellen fordultak. Elképzeléseik
szerint a jövõbeni társadalom alapkövei a szakszervezetek
lesznek. Azért kell harcolni, hogy a szakszervezetek olyan erõre
tegyenek szert, amellyel képesek lesznek irányítani az
egész gazdasági életet. Ennek az irányzatnak az
egyik legismertebb teoretikusa 192O-ban azt írta, hogy a szakszervezeteket
nem lenne szabad a kapitalizmus átmeneti termékének tekinteni,
hanem a jövõbeni szocialista társadalom csíráinak.
1919-ben úgy tûnt, mintha ennek a mozgalomnak elérkezett
volna az órája. A német császári birodalom
összeomlása óta ezek a szakszervezetek nagy népszerûségnek
örvendtek. 192O. körül az anarchista szakszervezetek 2OO ezer
tagot számláltak.
d; Ugyanabban az évben, mégis visszaesett a szakszervezetek
hatékonysága. Híveik nagy része egy egész
más szervezeti forma felé fordították érdeklõdésüket,
amely a harc feltételeinek jobban megfelelt: a forradalmi gyári
szervezetek felé. Minden gyárnak megvolt a maga szervezete,
amely a többitõl függetlenül cselekedhetett, és
amely az elsõ fázisban nem állt kapcsolatban a többiekkel.
Következésképpen minden gyár "független
gyárként" mûködött, mind csak magára
hagyatkozhatott.
Kétségtelen, hogy ezek a gyári szervezetek a tömegek
mûvei; de azt ki kell emelnünk, hogy ezek egy olyan forradalommal
összefüggésben jelentek meg, amely, ha még nem is
maradt alul egészen, de mindenesetre stagnált. Gyorsan nyilvánvalóvá
vált, hogy a munkások nem tudták közvetlenül
meghódítani és megszervezni a tanácsok által
a politikai és gazdasági hatalmat; a harcot legelõször
is azon erõk ellen kellett folytatni, amelyek a tanácsok ellen
fordultak. A forradalmi munkások következésképpen
elkezdték összefogni erõiket az üzemekben, hogy kapcsolatban
maradhassanak a társadalmi élettel. Propagandával próbálták
meg a munkásokat öntudatra ébreszteni, felszólították
õket, hogy hagyják el a szakszervezeteket, és álljanak
a forradalmi gyári szervezetek oldalára; a munkások csak
így lesznek képesek önállóan és egységesen
vezetni harcukat, és a társadalom fölötti gazdasági
és politikai hatalmat megszerezni.
Úgy tûnt, mintha a munkásosztály a szervezkedés
területén egy nagy hátralépést tett volna.
Míg a munkások elõzõleg néhány kevésbé
erõs szervezetben centralizálva voltak, most kis csoportok százaira
hullottak szét, amelyek - a gyár nagysága szerint- néhány
száz vagy ezer harcost egyesítettek. Valójában
azonban ez a forma volt az egyetlen, amely megengedte, hogy egy közvetlen
munkáshatalom lehetõségei körvonalazódjanak;
és bár relatívan kicsik voltak ezek az új szervezetek,
de megrémisztették a burzsoáziát, a szociáldemokráciát
és a szakszervezeteket.
7. A GYÁRI SZERVEZETEK FEJLÕDÉSE
Mégsem egy dolog alapján szigetelõdtek el egymástól
ezek a szervezetek. Hol itt, hol ott jöttek létre, spontán
és a vad sztrájkok folyamán (így pl. 1919-ben
a bányamunkásoknál a Ruhr-vidéken). Volt egy olyan
tendencia, amely az összes ilyen szervezet egyesülését
célozta azért, hogy zárt frontot hozzon létre
a burzsoázia és cinkosai ellen. Ez a kezdeményezés
192O. áprilisában indult el a nagy kikötõkbõl,
Hamburgból, Brémából. Az elsõ egyesült
konferencia egyikét, amely Németország összes fontos
ipari területérõl érkezett képviselõk
vettek részt, Hannoverben tartották. A rendõrség
közbelépett és betiltotta a kongresszust. Valójában
azonban ez az általános, egyesült szervezet már
rég "megalakult", és a legfontosabb akcióelveket
világosan megfogalmazták. Ez a szervezet AAUD-nak nevezte magát
(Németország Általános Munkás- Uniója).
Az AAUD legfontosabb elve a szakszervezetek elleni harc volt, és egyúttal
a parlamentarizmus elutasítása volt is. Minden egyes szervezetnek,
amely tagja volt az Uniónak, megvolt a joga a lehetõ legnagyobb
függetlenséghez és taktikai eljárásának
kiválasztásában való legnagyobb szabadságához.
Ebben az idõben a szakszervezetek létszáma Németországban
magasabb volt mint valaha, és máig sem érte el ezt a
számot. Csak a szocialista ellenõrzés alatt álló
szakszervezetek több mint 8 millió tagdíjat fizetõ
tagot öleltek fel. A keresztény szakszervezetek több mint
1 millió tagot számláltak, a "sárga"
szakszervezeteknek majd 3OO ezer tagja volt. Ezeken kívül voltak
még anarcho-szindikalista szervezetek, valamint néhány
más olyan szervezet is, amely valamivel késõbb aztán
csatlakozott a moszkvai irányítás alatt álló
RGI-hez (Vörös Szakszervezeti Internacionáléhoz).
Legelõször az AAUD csak 8O ezer munkást számlálhatott
(192O. április), de gyorsan növekedett és 192O. vége
felé tagjai száma már 3OO ezer körül mozgott.
Bizonyos, hogy azok a szervezetek, amelyekbõl az AAUD összetevõdött,
ugyanúgy szimpatizáltak a FAUD-dal mint az RGI-vel. És
192O. decemberében ezek az ellentétek szakadáshoz vezettek
az AAUD-on belül, és számos szervezet kilépett belõle,
hogy egy újabb szervezetet hozzanak létre: az AAUD-E-t (AAUD-
Egységszervezete). A szakadás után az AAUD kinyilvánította,
hogy a 4. kongresszusa idején 1921. júniusában még
mindig több mint 2OO ezer tagot számlált. Valójában
ezek a számok nagyon pontatlanok voltak: 1921. márciusában
a középnémet felkelés bukása következtében
az AAUD szó szerint nyakát szegte. Az immáron legyengült
szervezet már nem tudott elegendõ ellenállást
tanúsítani a politikai elnyomó intézkedések
és a represszió-hullám ellen.
8. A NÉMET KOMMUNISTA PÁRT (KPD)
Mielõtt megvizsgálnánk a gyári szervezeti mozgalomban
végbement különbözõ szakadásokat, szükségszerûen
beszélnünk kell a KPD-rõl is. A háború alatt
és után a szociáldemokrácia az uralkodó
osztály oldalán állt, és mindent megtett, hogy
biztosítsa a "társadalmi békét". Egyetlen
kivételt képezett az a néhány elvtársból
és a párt funkcionáriusaiból álló
kicsiny csoport, amelynek legismertebbjei R. Luxemburg és K. Liebknecht
voltak. Ez utóbbiak heves propagandát folytattak a háború
ellen, és élesen kritizálták a szociáldemokráciát.
Nem álltak teljesen egyedül. A "Spartakus Szövetségen"
kívül többek között, még más csoportok
is voltak, mint pl. a frankfurti és drezdai "Internacionalisták",
a hamburgi "Radikális Baloldaliak" és a brémai
"Arbeiterpolitik". 1918. novembere és a császári
birodalom összeomlása óta ezek a csoportok, akik bizonyos
mértékben az orosz forradalom felé orientálódtak,
erõteljesen az utcai harcra fektették a hangsúlyt, amelynek
- szerintük - egy új politikai szervezetet kellett volna létrehoznia.
Végül is Berlinben tartottak egy egyesülési kongresszust,
amelynek elsõ napján megalakították a KPD-t (1918.
12. 3O.).
Ez a párt azonnal egy csomó forradalmi munkás gyûjtõmedencéjévé
vált, akiknek ez volt a követelésük: "Minden
hatalmat a tanácsoknak! ". Itt meg kell állapítanunk,
hogy a KPD alapító-tagjai egyfajta elsõszülötti
jog alapján az új párt kádereit alkották;
következtetésképpen gyakran táplálták
az új szervezetet a régi párt szellemével. Azok
a munkások, akik a KPD-hez csatlakoztak, és az új formák
alapján harcoltak, nem mindig mertek, a pártfegyelem tiszteletben
tartása végett szembeszegülni a vezetõikkel, és
gyakran fejet hajtottak a már elavult koncepciók elõtt.
A szó, "gyári szervezkedés" valójában
különbözõ elképzeléseket ölelt fel.
Olyan alapszervezeteket lehet megfigyelni bennük - ahogy azt a KPD vezetõi
tették - , amelyek alá voltak rendelve a kívülrõl
jövõ direktíváknak: ez volt a régi koncepció.
De egész különbözõ irányzatok és
mentalitások együttesére is rámutathatunk. Ebben
az értelemben a "gyári szervezet" fogalma az eddigi
eszmék megrendülését implikálta, és
pedig a következõkét:
a, a munkásosztály egységét
b, a harc taktikáját
c, a vezetés-tömeg viszonyt
d, a proletariátus diktatúráját
e, az állam és társadalom közti kapcsolatokat
f, a kommunizmust mint gazdasági és politikai rendszert
De ezek a problémák gyakorlatilag közvetlenül az új szervezetek harcai közben merültek fel. Meg kellett próbálni megoldani ezeket, ha nem akarták, hogy az új harcok ismét abbamaradjanak. Az eszmék megújításának szükségessége sürgõsen megoldandó feladattá vált; de az új párt kádere - még ha lett is volna bátorsága feladni régi pozícióit - most csak arra gondolt, hogy az új pártot a régi modelljére építse fel, rossz oldalainak elkerülésével, úgy, hogy céljaikat vörösre s nem rózsaszínre vagy fehérre festve. Más oldalról nézve magától értetõdõ, hogy az új eszmékbõl hiányzott a megfelelõ kidolgozás, az egyértelmû elméleti tisztázottság is, és hogy ezekben nem valamiféle égbõl pottyant harmonikus egység tükrözõdött Hanem részben a régi ideológiából származtak, súrlódtak az új eszmékkel, majd összekavarodtak velük. Röviden, a KPD ifjú radikális elvtársai nem szálltak szembe megfelelõ mértékben vezetésükkel, túl gyengék voltak, és még egymás közt sem mutattak egységet.
9. A PARLAMENTARIZMUS
A KPD megalakulása óta különbözõ táborokra
oszlott, azon problémákat tekintve, amelyek a "gyári
szervezõdés" új fogalmának sokrétûségét
érintették. A szociáldemokrata Ebert vezette provizórikus
kormány választásokat hirdetett meg egy alkotmányozó
gyûlés létrehozására. Részt vegyen-
e ezen a fiatal párt, még ha csak azért is, hogy leleplezze
azt? Ez a kérdés heves vitákat váltott ki a kongresszuson.
A munkások többsége elutasította a választásokon
való részvételt. De a pártvezetés - köztük
Libknecht és Luxemburg - támogatta a választási
kampányt. A vezetés alulmaradt a kérdés megszavazásánál,
a párt többsége antiparlamentaristának mutatkozott.
A többség felfogása szerint a nemzeti gyûlésnek
csak az a funkciója, hogy a burzsoázia uralmát erõsítse
azáltal, hogy "legális" bázist teremt számára.
Másik oldalról a párt proletár elemei nagyon aktívnak
mutatkoztak arra a követelésre vonatkozóan, hogy a fennálló
munkástanácsokat újra "aktivizálják",
és újakat hozzanak létre; szándéka szerint
- "Minden hatalmat a tanácsoknak!" jelmondat újbóli
hangoztatása mellett- világosan ráakartak mutatni a parlamenti
és a munkásdemokrácia közti különbségre.
A KPD vezetése ebben az antiparlamentarista magatartásban nem
a fejlõdést elõsegítõ momentumot látta,
hanem a szindikalista és anarchista koncepciókhoz való
visszalépést, ahogy azok az ipari kapitalizmus kialakulásának
kezdetén létrejöttek. De a valóságban az
új politikai irányzat antiparlamentarizmusának nem sok
köze volt a "forradalmi szindikalizmushoz" vagy az "anarchizmushoz".
Épp õ maga volt ezen koncepciók tagadása. Míg
az anarchisták (liberterek) antiparlamentarizmusa a politikai hatalom
elutasításán alapult, fõleg a proletárdiktatúra
elutasításán, az új irányzat az antiparlamentarizmust
a politikai hatalomátvétel szükségszerû feltételének
tekintette. Tehát egy "marxista" antiparlamentarizmusról
volt szó.
1O. A SZAKSZERVEZETEK
A szakszervezeti tevékenység tekintetében persze a
KPD vezetése különbözõ módon értékelte
a "gyári szervezõdést". Ez röviddel a
kongresszus (Luxemburg és Libknecht meggyilkolása) után
mindenütt heves vitához vezetett.
A tanácsok propagandistái eleinte a következõ jelmondatokat
harsogták: "Ki a szakszervezetekbõl!, Támogassátok
a gyári szervezeteket!, Alkossatok munkástanácsokat!"
De a KPD- vezetés azt mondta: "Maradjatok a szakszervezetekben!"
Nem hitték, hogy "meghódíthatják" a
szakszervezeteket, de úgy gondolták, hogy lehetséges
lenne, néhány helyi szervezetnél átvenni a vezetést.
Ha ez a lehetõség valóra válna, akkor a helyi
szervezeteket egy olyan központi szervezetté lehetne egyesíteni,
amely akkor már forradalmivá válna.
Ekkor a KPD vezetése még megpróbálta elkerülni
a vereséget. Szekcióinak többsége vonakodott követni
ezeket az utasításokat. De a vezetés ragaszkodott álláspontjához,
még tagjai többségének kizárása árán
is, ebben az Orosz Kommunista Párt és vezetõsége,
Lenin is támogatta, aki ez alkalomból megírta vészterhes
brosúráját, a "Gyermekbetegségeket"!
Az eljárást a heidelbergi kongresszuson (1919. október)
véghez is vitték, amikor is a vezetésnek sikerült
néhány "demokratikus" módon történõ
mesterkedés útján a párttagok több mint felét
kizárni a pártból... Ettõl kezdve a KPD képes
volt a parlamenti és a szakszervezeti politikáját - legnagyobb
részt szánalmas eredményekkel - érvényre
juttatni. A forradalmi gondolkodásúak kizárása
(csak) nem sokkal késõbb lehetõvé tette, hogy
egy baloldali szociáldemokrata párttal (USPD) egyesüljön
(192O. október) és taglétszámát - noha
csak 3 évre - megsokszorozza. Ugyanakkor a KPD elveszítette
harcos tagjait, és feltételnélküli engedelmességgel
alá kellett vetnie magát Moszkva akaratának.
A NÉMET KOMMUNISTA MUNKÁSPÁRT (KAPD)
Nem sokkal késõbb a kizárt tagok létrehoztak egy pártot: a KAPD-t. Ez a párt szoros kapcsolatban állt az AAUD-val. A következõ években lejátszódó tömegmozgalmakban a KAPD olyan erõt képviselt, amellyel számolni kellett. Félni kellett akaratától, direkt akciós gyakorlatától és a pártokon és szakszervezeteken gyakorolt kritikájától, a kapitalista kizsákmányolás minden formájának leleplezésétõl, még ha ezt eleinte csak üzemi szinten gyakorolta is. Sajtója és publikációi leginkább a marxista irodalom legjavát tették közzé, már abból, ami a marxista munkásmozgalom ezen dekadens idõszakában egyáltalán fellelhetõ volt.
11. A KAPD ÉS AZ AAUD-N BELÜLI DIFFERENCIÁK
Hagyjuk most a pártokat, és nézzük meg közelebbrõl
a "gyári szervezetek" mozgalmát. Ez az újonnan
keletkezett mozgalom világossá tette, hogy fontos változás
következett be a munkásság öntudatában. De
ezek a változások különbözõ következményekkel
jártak; több nagyon különbözõ elméleti
irányzat keletkezett az AAUD- n belül. Általános
egyetértést csak a következõ pontokban sikerült
elérni:
a, az új szervezetnek azon kell lennie, hogy minél nagyobbá
váljon
b, szervezeti felépítését úgy kell létrehoznia,
hogy megakadályozza új vezetõklikkek kialakulását
c, ennek a szervezetnek kell majd, ha már több millió tagot
számlálhat soraiban, megszerveznie a proletárdiktatúrát
Két pontban azonban kiegyeztethetetlen ellentétek merültek
fel:
a, egy AAUD-n kívüli párt létrehozásának
szükségességérõl illetve szükségtelenségérõl
b, a gazdasági és társadalmi élet irányításáról
Kezdetben az AAUD csak laza kapcsolatban állt a KPD-val, és
ezek a különbségek gyakorlatilag nem is léteztek.
A KAPD megalakulásával a helyzet megváltozott. Az AAUD
szoros kapcsolatba került a KAPD-val, ami tagjai legnagyobb részének
akarata ellenére történt (különösen Sachenben,
Frankfurtban, Hamburgban stb. voltak problémák...). - Nem szabad
elfelejtenünk, hogy Németország még nagyon szétforgácsolódott
állapotban volt, és hogy ez a szétforgácsolódás
a munkásszervezõdések életére is kihatott.
- A KAPD ellenfelei azzal vádolták a pártot, hogy az
egész vezetõségi klikken alapul, és decemberben
létrehozták az AAUD-E-t, amely minden proletár pártot
elutasított azzal az érvvel, hogy ezek a "speciális"
szervezetek, politikai pártok.
12. A KÖZÖS PLATFORM
Melyek voltak a jelenlegi három áramlat érvei?
A modern világ szemléletmódjában egységesek
voltak. Ez nagyjából azt jelent, hogy mindegyik elismerte, hogy
a társadalom megváltozott: a XIX. században a proletariátus
a társadalomnak csak egy kis részét képezte; nem
tudott egyedül harcolni, és meg kellett próbálnia
más osztályokkal szövetkeznie. Innen ered K: Marx demokratikus
stratégiája. De ez az idõszak, legalább is a nyugati
országokban, teljesen megváltozott. Ott a proletariátus
ma már a lakosság többségét alkotja, míg
a burzsoázia minden tábora a nagytõkével illetve
annak támogatásával egyesül. Innentõl fogva
a forradalom volt a proletariátus egyetlen feladata. É s ez
elkerülhetetlen, mert a kapitalizmus bukásának eljött
az ideje. (Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az elképzelés
a 2O-as, 3O-as évekbõl származik.)
Ha a társadalom - legalábbis nyugaton- alapvetõen megváltozott,
akkor a kommunizmusról alkotott elképzeléseknek is meg
kellett változniuk. És ezek meg is változtak, éppúgy
mint azok a régi elképzelések, amelyeket a régi
szervezetek oly nagyra tartottak, és épp a szociális
emancipáció ellentétét fejezték ki. Erre
nagyon jó példát szolgáltat Otto Rühle, az
AAUD fõteoretikusa, egy 1924- es írásában: "A
nacionalizálás, amely éppúgy a szociáldemokrácia
programja, mint a kommunistáké, nem azonos a társadalmasítással.
A termelõeszközök nacionalizálásán át
legfeljebb egy erõsen centralizált államkapitalizmust
nyerhetünk, amely talán jobb a privát kapitalizmusnál,
de ennek ellenére mégis kapitalizmus marad." A kommunizmus
a munkások akciójából, aktív harcából
következik, de mindenek elõtt saját maga hozza létre!
Ezért kell legelõször is új szervezeteket létrehozni.
De milyenek legyenek ezek a szervezetek? Ezen a ponton nagyon különbözõek
voltak a vélemények, és az ellentétek számos
szakadáshoz vezettek. Míg a munkásosztály egyre
inkább feladta forradalmi tevékenységét, mialatt
hivatalos képviseleteik csak szemfényvesztõ, nevetséges
tevékenységet folytattak, addig azok, akik cselekedni akartak
azáltal, hogy vívmányaikat védték, csak
a munkásmozgalom általános széthullásának
kifejezõdései voltak. Mégis érdemes az akkor fennálló
differenciákat az szemünk elé tárni.
13. A KETTÕS SZERVEZET
A KAPD a "leninista típusú" tömegpárt
koncepciója ellen fordult, amely az orosz forradalom után az
általános felfogásban eluralkodott. A KAPD azt az álláspontot
támogatta, amely szükség szerint egy forradalmi pártnak
szükség szerint az elit pártjának, tehát
kicsinek kell lennie; olyan pártnak, amely nem tagjainak mennyiségén,
hanem minõségén alapul. Az olyan pártnak, amelynek
az osztály legjobban nevelt tagjait kell magába egyesítenie,
úgy kell cselekednie a tömegben mint az élesztõnek
a tésztában, azaz propagandát kell folytatnia vitát
gerjesztenie stb.
A stratégia, amelyet követnie kell, a következõ: osztály
osztály ellen, ez olyan stratégia, amely teljesen a gyárban
folyó harcokon és fegyveres felkelésen alapul - melynek
néha még, mellékjelenségként - a terrorizmus
eszközeit is használnia kell (mint pl. a robbantásokat,
bankrablásokat stb. Az ilyen akciók a 20-as évek elején
gyakran elõfordultak.) A gyárakban folyó harcnak, amely
az akcióbizottság vezetése alatt áll, kell megteremtenie
a tömegharchoz szükséges osztálytudatot, és
egyre nagyobb proletártömegeket kell mozgósítania
a döntõ harcokhoz.
Hermann Gorter, ennek az irányzatnak az egyik vezetõ teoretikusa,
egy kis kommunista párt létrehozásának szükségességét
a következõképpen indokolta: "A legtöbb proletár
bizonytalanságban él. Alig van némi fogalmuk a gazdaságról
és a politikáról csak nagyon keveset tudnak a nemzeti
és a nemzetközi eseményekrõl, ezek egymáshoz
való viszonyáról és a forradalomra gyakorolt hatásukról.
Nem képesek osztályhelyzetüket racionálisan átlátni.
Ez az oka annak, amiért nem tudnak a kellõ pillanatban cselekedni.
Akkor cselekednek, amikor nem kellene, és semmit sem tesznek akkor,
amikor szükséges lenne. Túl gyakran tévednek."
Így ennek a kis kiválasztott pártnak nevelõi feladata
lenne, egy katalizátor szerepét töltené be az eszmék
talaján. De az a feladat, hogy a tömegeket megszervezze, már
az AAUD-ra hárulna, amelynek eközben a gyári szervezetek
gyûjtõmedencéjéhez kellene fordulnia, és
amelynek legfontosabb feladata a szakszervezeteket elleni harc és ezek
befolyásának visszaszorítása lenne; egyrészt
a propaganda által, de fõleg az olyan csoportok akciói
által, "melyek tevékenységükben azt mutatják
föl, amivé a tömegek majd csak ezután fognak válni."
- mondta Gorter. Végül a harc közben a gyári szervezetek
munkástanácsokká alakulnak át, amelyek minden
munkást magukban foglalnak, és amelyek közvetlenül
a munkásság akarata és ellenõrzése alatt
állnak. Röviden, a "proletárdiktatúra"
nem más lenne, mint egy az összes német gyárra kiterjesztett
AAUD.
14. AZ AAUD-E ÉRVELÉSE
Az AAUD-E, amely ellene volt az olyan politikai pártnak, amely a
gyári szervezetektõl függetlenül mûködik,
egy nagy egységszervezetet akart felépíteni, amelynek
feladat a tömegharcok gyakorlati vezetése lenne, és késõbb
az õ dolga lenne a társadalom közigazgatásának
munkástanácsi alapokon való megszervezése is.
Ennek következtében az új szervezetnek éppúgy
lennének gazdasági mint politikai feladati is. Másrészrõl
a koncepció abban különbözik a régi "forradalmi
szindikalizmusétól", hogy ez utóbbi a munkások
bármiféle politikai hatalmának létrehozásával
és a proletárdiktatúrával szemben is elutasítóan
viselkedett. Az AAUD-E elismerte, hogy a proletariátus gyenge, szétforgácsolódott
és öntudatlan állapotban van, és hogy ezért
szükséges lehet egyfajta felvilágosító tevékenység,
de ettõl még nem vélte szükségesnek egy KAPD-
féle elitpárt létrehozását. Nézetük
szerint ezt a feladatot a gyári szervezetek is eltudják végezni,
mivel a vita- és szólásszabadság ezekben biztosított.
Jellemzõ, hogy az AAUD-E olyan kritikát gyakorolt a KAPD-on,
amely épp a "KAPD- szellemiségét" tükrözte
vissza: az AAUD-E szerint a KAPD centrista párt volt, amely hivatásos
vezetõkkel és fizetett újságszerkesztõkkel
van felszerelve, akik csak a parlamentarizmus elutasításával
különböznek a hivatalos kommunista párttól. A
"kettõs szervezet" nem más mint a "dupla etetõvályú"
politikájának alkalmazása, amely a vezetõk malmára
hajtja a vizet. Az AAUD-E legfõbb áramlatát csak egy
dolog érdekelte: a fizetett vezetõség, és csak
ezt az egy dolgot támadta; "Nem kellenek tagsági igazolványok,
sem szobrok, sem ehhez hasonló dolgok!" - mondták. Néhány
csoport egészen odáig elment, hogy Anti- szervezet- szervezetet
alakított...
Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha a proletariátus túl
gyenge és öntudatlan ahhoz, hogy önállóan döntéseket
hozzon a harcok folyamán, az még korántsem jelenti azt,
hogy a megoldást egy pártban kell keresnünk. Senki sem
cselekedhet a proletariátus helyett, saját magának kell
hibáit önnön erejébõl legyõznie, és
ha ezt nem teszi meg, alul marad a harcban, és súlyos vereséggel
fizet meg érte. A kettõs szervezet elavult szervezeti forma:
a hagyomány - a párt és a szakszervezet - maradványa.
A három áramlat közti különbségnek - AAUD,
AAUD- E, KAPD - megvoltak a gyakorlati következményei is. Az 1921-es
középnémet felkelés idején, amelyet nagyrészt
a KAPD fegyveres csoportjai váltottak ki és vezettek (az akkor
még szimpatizáns párt a III. Internacionáléhoz
tartozott), és amelyen az AAUD-E vonakodott részt venni, mert
az egész arra szolgált, hogy az oroszok nehézségeit
palástolják és a kronstadti eseményeket eltusolják.
A folyamatosan ejtett hibák ellenére, amelyek heves és
gyakran nagyon zavaros vitákat váltottak ki még a személyes
kérdésekben is, a "KAPD- szellemisége" sokáig
érezhetõ hatást gyakorolt a tömegekre olyan eltúlzott
kijelentések alapján, amelyeket a mély reménytelenség
és az orientációs hiány váltottak ki. Direkt
és erõszakos akciókba való ösztönzéssel,
a kapitalizmus és annak a különféle politikai irányzatokat
képviselõ, a munkásságból származó
altisztjeinek szenvedélyes bírálatával (köztük
voltak moszkvai "palotaurak" is). Hozzá kell tennünk,
hogy az összes ilyen irányzat erõs sajtóval rendelkezett,
általában illegális pénzeszközökkel
támogatták õket és tagjaik akik szubverzív
tevékenységük miatt gyakran munka nélkül voltak
az utcán és a nyilvános gyûléseken nagyon
aktívak voltak.
A számítási hiba
Azt lehetett hinni, hogy a gyári szervezetek számának gyors megugrása az 1919-2O-as években ugyanilyen gyorsasággal fog majd folytatódni az eljövendõ harcokban. Mindenki úgy gondolta, hogy a gyári szervezetekbõl könnyen indulhat ki olyan tömegmozgalom, amelyben "tudatos kommunisták milliói" egyesülnek majd, és hogy ezek majd kiegyenlíthetik az ún. munkásszakszervezetek uralmát. Abból a helyes hipotézisbõl kiindulva, hogy a proletariátus csak mint szervezett osztály harcolhat és gyõzedelmeskedhet, úgy gondolták, hogy a munkások egy új és egyre nagyobbá váló állandó szervezet létrehozásával rakják majd le a gyõzelmükhöz vezetõ út alapköveit. Az AAUD és az AAUD-E növekedésén lemérhetjük a harckézség és az osztálytudat fejlõdését. A felgyorsult gazdasági fejlõdés periódusát (1923-29.) a harcok egy újabb fázisa követte, amelynek 1933-ban Hitler hatalomra jutása vetett véget. Ez idõ alatt mindhárom szervezet egyre inkább a háttérbe szorult, visszavonult. Végül már csak néhány száz tagjuk maradt az egykor óriási szervezetek maradékaként, azaz itt- ott kisebb magok maradtak meg 2O millió proletárral szemben. A gyári szervezetek már nem a munkások "általános" szervezetei, hanem a tudatos tanácskommunisták központjai voltak. Ettõl fogva az AAUD és az AAUD-E magukra öltötték a "kis párt jelleget", habár sajtóikban mindig ennek az ellenkezõjét állították.
16. A FUNKCIÓK
Vajon tényleg kis taglétszámuk volt- e az oka annak,
hogy a gyári szervezetek hosszabb idõre politikai párttá
váltak? Nem. A változás a funkcióban történt.
Habár a gyári szervezetek sosem tekintették feladatuknak
a sztrájkok vezetését, a vállalatokkal való
tárgyalást, követelések megfogalmazását
(ez a sztrájkolók dolga volt), az AAUD és az AAUD-E mégiscsak
a gyakorlati harc szervezetei voltak. Propaganda tevékenységre
és támogatási funkciókra korlátozódtak.
Ha egy sztrájk elkezdõdött, mindig a gyári szervezetek
látták el a sztrájkszervezetek feladatinak nagy részét:
a szervezet sajtója lett a sztrájk sajtója; sztrájkgyûléseket
szerveztek, és az ezeken a gyûléseken felszólalók
többsége az AAUD vagy az AAUD-E tagja volt. De a vállalkozókkal
tárgyalni, az a sztrájkbizottság feladat volt, amelyben
a gyári szervezetek tagjai nem saját csoportjukat képviselték,
hanem a sztrájkolókat, akik õket megválasztották,
és akikért felelõsek voltak.
A KAPD-nak, mint politikai pártnak más funkciója volt.
Feladata fõleg a propaganda, a politika és gazdasági
elemzés volt. A választásoknál antiparlamentarista
propagandát folytatott, denunciálta a polgári és
egyéb pártokat, felszólított arra, hogy a gyárakban,
kereskedelmi szervezetekben és a munkanélküliek között
alakítsanak akcióbizottságokat, amelynek célja
a tömegek közti agitálás volt, ugyanis ezek ösztönösen
próbáltak megválni a régi szervezetektõl.
17. A FUNKCIÓK MEGVÁLTOZÁSA
De valójában az 1921-es vereség és véres
elnyomás után, a gazdasági prosperitási hullámmal
ezek a funkciók tisztán elméletivé váltak.
Ennek a pártnak az aktivitása csupán propaganda tevékenységre
és analizálásra korlátozódott, vagyis egy
politikai csoport tevékenységére. A forradalmi perspektíva
hiányától elkedvetlenülve tagjai nagy része
elhagyta a szervezetet. Hatásuk csökkenésének az
volt a következménye, hogy már nem a gyárak alkották
a szervezet bázisát. Az emberek városrészek szerint,
kocsmákban szervezõdtek, ahol néha régi német
munkásdalokat énekeltek, kórusban és átérzéssel,
a remény és a düh dalait.
Ettõl kezdve már nem volt különbség a három
párt között. Gyakorlatilag a KAPD és az AAUD névlegesen
különbözõ csoportokban találkoztak egymással,
és az AAUD-E tagjai is egy politikai csoportban szervezõdtek,
még ha ezt nem is akarták beismerni. Anton Pannekoek, a holland
marxista, aki az összes csoport egyik elméleti inspirátora
volt, erre vonatkozóan a következõket írta 1927-ben:
"Az AAUD és a KAPD lényegében egy szervezet alkotnak,
amelynek közvetlen célja a forradalom. Más idõkben
a széthullás idején gondolni se lehetett volna egy ilyen
szervezet létrehozására. De túlélték
a forradalmi harcok éveit; és a munkások, akik egykor
õket alapították és zászlói alatt
harcoltak, nem hagyták feledésbe merülni a tapasztalatokat,
így megõrzik ezt a szervezetet egy eljövendõ harc
csírájaként." Mindazonáltal három
azonos irányultságú pártból kettõ
felesleges volt. A veszély közeledtével, míg a régi
munkásszervezeteket névtelen gyávaság fogta el,
és a nácik gyõzedelmesen masíroztak elõre,
az AAUD, ami idõközben elszakadt a KAPD-tól, decemberében
csatlakozott az AAUD-E-hez. Így a KAPD-nak már csak néhány
tagja maradt; míg az AAUD-E néhány más tagja anarchista
csoportosulásokhoz csatlakozott. De a gyári szervezetek legtöbb
túlélõje egy új szervezetben egyesült a KAUD-ban
(Kommunista Munkás Unió) és így jutatták
kifejezésre azon elképzelésüket, hogy az utóbbi
szervezet már nem egy "általános" szervezet,
amely minden forradalmi akaratú munkást magában egyesít,
mint anilyen pl. az AAUD volt, hanem olyan szervezet, amelyben csak tudatos
kommunista munkások találhatók.
18. A SZERVEZETT OSZTÁLY
Következésképp a KAUD annak a változásnak
volt a kifejezõdése, amely a szervezet koncepcióin belül
ment végbe. És ennek a változásnak is megvolt
a maga értelme. Emlékeznünk kell arra, hogy mit jelentett
eddig a "szervezett osztály" fogalma. Az AAUD és az
AAUD-E kezdetben úgy gondolták, hogy õk azok, akik a
munkásosztályt megszervezik, hogy proletárok milliói
fognak csatlakozni a szervezetükhöz. Ezen gondolat alapjában
véve nagyon közel állt a forradalmi szindikalisták
elképzeléseihez, akik úgy gondolták, hogy egy
napon minden munkás az szakszervezeteikben fog felbukkanni, és
akkor végre a munkásosztály szervezett osztállyá
válik.
A KAPD most arra ösztönözte a munkásokat, hogy szervezzék
meg saját akcióbizottságaikat, és hozzanak létre
összeköttetést ezen bizottságok között.
Másként mondva: a szervezett osztály harca már
nem egy a harc elõtt létrehozott szervezettõl függ.
Ebben az új koncepcióban a "szervezett" osztály
a saját vezetése alatt harcoló munkásosztály
volt. Ennek az új koncepciónak számos más kérdést
tekintve is voltak következményei: mint pl. a proletárdiktatúra
kérdését tekintve. Mert, ha a szervezett harc már
nem a specializált szervezetek kizárólagos feladata,
akkor ami a vezetést illeti, már õket sem tekinthetjük
a proletárdiktatúra szerveinek. Ezzel megszûnt az a probléma,
amely oly sokszor vezetett óriási konfliktusokhoz: ki gyakorolja
illetve szervezze meg a hatalmat a KAPD vagy az AAUD-ból.
A proletariátus diktatúrájának létrehozása
már nem speciális csoportok feladatának számított,
hanem a harcoló osztály saját feladatának, amely
a harc minden funkcióját, aspektusát magára vállalja.
Az új szervezet, a KAUD feladati tehát a kommunista propagandára
korlátozódtak, amelynek azokat a célokat kellett egyértelmûvé
tenni, amelyek a munkásosztályt a tõkések és
a régi szervezetek elleni harcra sarkallják, eleinte vad sztrájkkal,
és amelyek minden akciónál megmutatják a munkásosztály
erõsségeit és gyengéit.
19. A KOMMUNISTA TÁRSADALOM ÉS A GYÁRI SZERVEZETEK
Ezen elképzelések továbbfejlõdését
szükségszerûen az eddigi eszmék felülvizsgálása
kísérte, az olyan elképzelésekrõl alkotott
eszméké, amelyek a kommunista társadalmat konstruálják.
Általában a tömegekben kialakult elképzelés
egy államkapitalista rendszer megvalósítására
irányult. Ez azt jelenti, hogy volt jó néhány
jelentéktelen különbségekkel bíró elmélet,
de az egész ideológiát lehetett három alapelvre
redukálni:
- az állam vezette szocializmus megvalósulására,
amely nacionalizálás, irányított gazdaság,
társadalmi reformok útján jön létre, és
a parlamenti illetve a szakszervezeti tevékenység a harc lényeges
eszköze. Eszerint a munkások aligha harcolhatnak olyan független
osztályként, amely mindenek elõtt saját céljait
akarja megvalósítani; hanem az "osztályharc irányítását
és vezetését" rákell bízniuk a parlamenti
és szakszervezeti vezetõkre. Ezért azt mondhatjuk, hogy
ezen ideológia szerint a párt és a szakszervezetek az
állam szervez részeiként jelennek meg a munkások
szemében, és hogy a jövõbeni kommunista társadalomban
is ezeket illeti majd meg a társadalom irányítása
és vezetése.
Az elsõ fázisban tehát a németországi forradalmi
akciók bukását követõen, ez a tradíció
még nagy mértékben fellehetõ az AAUD, a KAPD és
az AAUD-E koncepcióiban is. Mindhárman egy olyan szervezete
szerettek volna, amely több millió tagot ölelt volna fel,
a politikai és gazdasági proletárdiktatúra gyakorlására.
Ez alapján nyilvánította ki 1922-ben az AAUD azt, hogy
tevékenysége alapján "a német gyárak
6%-ának irányítását" át tudná
venni. De ez a koncepció most megrendült. Egészen eddig,
ahogy láthattuk, olyan gyári szervezetek százai követelték
a teljes függetlenséget szabad döntéshozatalaikban,
akik kapcsolatban álltak az AAUD-val vagy az AAUD-E-vel, és
mindent megtettek azért, hogy egy "újabb vezetõi
klikk" kialakulását megakadályozzák. De lehetséges-
e ezt a függetlenséget a kommunista életben is fenntartani?
A gazdasági élet felsõfokon specializált, és
minden gazdasági ág szoros kapcsolatban áll egymással.
Hogyan lehetne a gazdasági életet irányítani anélkül,
hogy ne térnénk vissza a termelés és a társadalmi
javak elosztás a folyamán néhány centralizált
formához? Nem pótolhatatlan- e az állam az elosztás
szervezõjének, és a termelés irányításának
szerepében? Itt egy ellentmondás merült fel a kommunista
társadalomról alkotott régi elképzelések
és a ma alkalmazott új harci formák között.
Féltek a gazdasági centralizálástól, és
annak az események által világosan megmutatkozó
következményeitõl, de nem tudták, hogy lehetne elkerülni
ezeket. A vita arról szólt, hogy a "föderalizmusból"
vagy a "centralizmusból" legyen- e több? Az AAUD-E inkább
a "föderalizmust" támogatta, a KAPD és az AAUD
inkább a "centralizmus" felé hajlott. 1923-ban Karl
Schröder kihirdette (KAPD egyik fõ teoretikusa), hogy "minél
centralizáltabb a kommunista társadalom, annál jobb".
És ez az ellentét valóban föloldhatatlan volt, ha
a "szervezett osztály" régi koncepciójának
szintjén maradunk. Az egyik oldal a "forradalmi szindikalizmus"
elképzeléseivel szimpatizált - már ami a gyárak
szakszervezet általi átvételét illeti - a másik
oldal pedig úgy gondolkodott, mint a bolsevikok, miszerint egy centralizált
apparátusnak, az államnak kell szabályoznia termelési
folyamatot, és kézbe kell venni a "nemzeti jövedelem"
munkások közti elosztását. Mindenesetre a kommunista
társadalomról folytatott efféle vita, tehát az
amely a "föderalizmus és centralizmus" dilemmájából
indul ki, teljesen haszontalan. Ezek a problémák szervezési,
tehát technikai problémák, mivel a kommunista társadalom
elsõsorban gazdasági probléma. A kapitalizmust lekell
gyõznie egy másik olyan gazdasági rendszernek, amelyben
a termelõeszközök, a termékek, a munkaerõ nincsenek
alárendelve az "életformának", és ahol
a dolgozó osztályok kizsákmányolása nem
létezik. A "föderalizmusról és a centralizmusról"
szóló vitának nincs értelme, ha elõzõleg
nem mutattuk fel, hogy mi lesz ennek a "föderalizmusnak" illetve
"centralizációnak" a gazdasági bázisa.
A valóságban egy adott gazdaság szervezeti formái
lényegében véve nem önkényes formák,
hanem épp ennek a gazdaságnak az alapelveibõl erednek.
Így pl. a profitelv és az értéktöbblet, saját
privát vagy kollektív elsajátításának
elve, az összes tõkés gazdaság által elfogadott
forma bázisán nyugszik. Ezért nem elég, ha a kommunizmus
gazdaságát csupán a tõkés rendszer tagadásaként
ábrázoljuk: se pénz, se piac, se privát vagy állami
tulajdon. Pozitív jellemvonásait is fel kell vázolnunk,
meg kell mutatnunk, hogy melyek lesznek azok a gazdasági törvények,
amelyek a kapitalizmus törvényei felett gyõzedelmeskedni
fognak. Ha így tesszük, akkor nagyon valószínû,
hogy a "föderalizmus vagy centralizmus" alternatíváit
nem tekinthetjük valódi problémának.
2O. A NÉMETORSZÁGI MOZGALOM VÉGE
Mielõtt rátérnénk erre a kérdésre,
talán érdemes lenne egy pillantást vetni a forradalmi
gyári szervezetekbõl keletkezõ mozgalom gyakorlati sorsára.
Az AAUD 1929. végén elszakadt a KAPD-tól. Sajtója
a "rugalmas taktika" mellett szólt, vagyis egyetlen céljuk
a munkásharcok támogatása, bérkövetelések,
a munkafeltételek javítása és a munkaidõ
lerövidítése lett. A KAPD ebben a taktikában az
osztálykollaboráció, az "alkupolitikának"
tett veszélyes lépést vélt felfedezni. Vezetõjük
Scharer kizárása után, akit felelõsségre
vontak az ellenséggel való lepaktálás vádjával,
mivel a KPD egyik kiadójánál megjelentetett egy regényt,
a KAPD az egyéni terrorizmusról kezdett dicshimnuszokat zengeni,
mert ebben látta azt az eszközt, amivel a tömegek osztálytudatát
fel lehet ébreszteni. Marianus vab der Lubbe (aki a Reichstagot felgyújtott),
szintén kapcsolatban állt ezzel a mozgalommal. A Reichstag felgyújtásával
a munkásokat akarta letargikus állapotukból kiugrasztani.
De sem az egyik, sem a másik taktika nem járt eredménnyel.
Németország hallatlan mértékû gazdasági
krízist élt át, a munkanélküliek száma
hirtelen megugrott innen voltak a vadsztrájkok, senki sem törõdött
a szakszervezeti rendelkezésekkel. A szakszervezetek szorosan együttmûködtek
a vállalkozókkal és az állammal. A tanácskommunisták
sajtóját rendszeresen lefoglalták, de az autonóm
akcióbizottságokhoz intézett apellátáik
semmiféle visszhangra nem találtak. A sors iróniája:
az ekkoriban szervezett egyetlen nagyobb vadsztrájkot (1932. berlini
közlekedési üzemek) a sztálinista és hitlerista
bohócok közösen szervezték a szocialista szakszervezetek
ellen.
Hitler legális hatalomátvétele után a különbözõ
irányzatok aktív elvtársait letartóztatták,
és KZ-be zárták, ahonnan a legtöbben vissza sem
tértek. 1945-ben néhány túlélõt
a GPU parancsára az orosz hadsereg Sachseni bevonulásánál
végeztek ki. 1952-ben az AAUD egyik egykori vezetõjét,
Alfred Weilandot Nyugat- Berlinben a nyílt utcán elfogták
és Kelet- Berlinbe vitték, ahol több évi börtönbüntetésre
ítélték.
Manapság Németországban már nyoma sincs a tanácskommunizmus
különbözõ áramlatainak. Az emberek likvidálásával
azokat az eszméket is likvidálták, amelyeknek hordozói
õk voltak, míg a prosperitás és az expanzió
más irányba terelték a gondolkodást. De, hogy
léthatóvá váljon, mivel gazdagította ennek
a mozgalomnak elszenvedett tragédiája a munkáshatalomért
folytatott harcról alkotott ismereteinket, nem árt visszatérnünk
a kommunizmus gazdaságához.
21. A KOMMUNIZMUS GAZDASÁGI ALAPJAI
Hogy ezt a problémát eltudja mélyíteni, az AAUD-nak
meg kellett volna válnia a "szervezett osztály" régi
tradíciójától, azért, hogy megérthesse,
hogy a munkásosztály valódi egységét nemzetközi
szinten csak a tömegharcok által valósíthatja meg,
túllépve minden olyan specializált szervezeten, amely
legjobb esetben is csak a proletár remények és célok
egy elmúlt fázisának töredékes aspektusát
tudná felmutatni. 193O-ban az AAUD megjelentetett egy tanulmányt,
amelyet holland tanácskommunisták írtak, címe
a Kommunista termelés és elosztás.
Ennek az analízisnek nem az volt a szándéka, hogy "tervezetet"
terjesszen elõ, ami által egy "jobb és egyenlõbb
társadalom" válik elérhetõvé. Kizárólag
a kommunizmus gazdasági problémáival foglalkozik és
az osztályharc gyakorlatát és a társadalmi irányítást
szerves egységként ábrázolja. Ebbõl következõen
az "alapelvek" mindössze levonják egy olyan lehetséges
harc gazdasági következtetéseit amelyet a tömegek
önállóan politikai szinten vezetnek. Ha a munkástanácsok
átvették a hatalmat, és ha hosszas fáradozásaik
után megtanulták közvetlenül maguk irányítani
harcaikat, akkor kénytelenek lesznek uralmuknak új alapokat
adni, azáltal hogy tudatosan olyan új gazdasági törvényeket
vezetnek be, amelyek szerint a munkaidõ mértéke a termelés
és elosztás kiindulópontja. A munkások képesek
termelésüket önállóan irányítani,
de ez csak akkor lehetséges, ha a munkaidõt a különbözõ
iparágakban megtervezik, mégpedig mindenre kiterjedõen,
és ha a javak elosztásánál ezzel a mértékkel
élnek.
Az alapelvek ezt a problémát annak a kizsákmányolt
munkásnak az álláspontjáról vizsgáljuk,
aki nemcsak a magántulajdon megszüntetésében reménykedik,
hanem éppúgy kívánja a kizsákmányolás
megszüntetését is. De korunk történelme bebizonyította,
hogy a termelõeszközök magántulajdonának eltörlése
nem vezet közvetlen következményként a kizsákmányolás
megszüntetéséhez. Ezt a problémát ennél
is pontosabban ki kell fejtenünk. Az anarchista mozgalom korábban
ismerte fel ezt a szükségszerûséget, mint a marxisták
és teoretikusaik, igen nagy figyelmet szenteltek ennek a kérdésnek.
A két fél elképzelései mégis mutattak fel
némi hasonlóságot egymással. Míg a marxisták,
szociáldemokraták, bolsevikok a monopolista stádiumba
került tõkés termelési módot egy munkásállam
létrehozásával akarták legyõzni, anélkül
hogy annak mechanizmusában alapvetõ változásokra
kerülne sor, addig az anarchisták mindenféle államot
elutasítottak, és szabad kommunák föderációjának
elképzelését helyezték elõtérbe.
Ez a kérdés heves viták központi tárgyává
vált. Egy példával szeretnék élni: az egyik
legismertebb anarchista teoretikus, Sebastian Faure elmagyarázta, hogy
"a kommuna lakói elõször felmérik összes
szükségletüket és termelõkapacitásukat,
aztán, miután minden régióból áttekintést
kaptunk a fogyasztási szükségleteink és termelési
lehetõségek egész költségvetésérõl,
a "Nemzeti Bizottság" megállapítja a normát,
és minden régióval közli, hogy milyen javakkal rendelkezhet
és milyen termelési teljesítményt kell nyújtania.
Ezen utasításokkal ellátva minden területi bizottság
saját területére vonatkozóan elvégzi ugyanezt
a munkát: megállapít egy egy bizonyos normát,
és minden kommunális bizottsággal közli, hogy mekkora
termékmennyiséggel rendelkezhet, és mennyit kell termelnie.
Végül a kommuna ugyanezt teszi lakóival szemben."
Bizonyos, hogy S. Faure már elõzõleg pontosabban meghatározta,
hogy "minden ilyen széles körû nagy szervezetben a
szabad akaratú megegyezésnek kell alapul szolgálnia",
de egy gazdasági rendszernek gazdasági alapelvekre és
nem pedig jóindulatú nemes magyarázatokra van szüksége.
Ugyanezt a megállapítást tehetjük Hilferding, a
híres szociáldemokrata teoretikus idézetét is
olvasva is, ahol ugyancsak hiányzik a gazdasági elv. "A
szocialista társadalom kommunális, regionális és
nemzeti komisszárjai eldöntik, hogy mekkora mennyiségben
és milyen eszközök által fogunk új javakat
teremteni az adott természetes és mesterséges termelési
feltételekbõl. Olyan termelõi és fogyasztói
statisztikák segítségével, amelyek a társadalmi
szükségletek összességét átfogják,
a gazdasági életet összességében a statisztikában
megadott igények szerint alakítják át." Az
imént említett két álláspont közti
különbség aligha szüntethetõ meg. Történelmileg
nézve mégis az anarchistáknak köszönhetõ
a "bér eltörlésének" követelése.
Ebben a koncepcióban azonban a "nemzeti bizottság",
a "statisztikai iroda" stb. az, amit a marxisták "népi
kormánynak" neveznek, arra hívatott, hogy "egy természetes
gazdaság megvalósításán fáradozzon,
az a egy olyan gazdaságén, amelyben már nincs pénzforgalom.
A lakás, élelmiszerek, elektromosság, szállítás
ingyen van; de a termékek és szolgáltatások egy
részét mégis pénzben kell megfizetni.
Ezen formák ellenére sem jelenti a bér eltörlése
egyben a kizsákmányolás eltörlését
is, és fõleg nem biztosítja a társadalmi szabadságot.
És tényleg, minél nagyobb lesz a "tiszta" gazdasági
szektor, annál jobban függnek a munkások jövedelmük
megállapításánál az elosztó apparátustól.
Volt már példa a "tiszta" gazdasági rendszerre,
ahol is pénz nélküli csere mûködött, legalábbis
a javak nagyrészénél, amikor is a lakások, az
elektromosság stb. "gratis" voltak. Ez volt az oroszországi
"hadikommunizmus" periódusa. Nem csak az vált láthatóvá,
hogy ez a rendszer hosszú távon nem életképes,
hanem az is, hogy minden nehézség nélkül párhuzamosan
fenntudott maradni egy osztályuralomra épülõ rendszerrel
együtt.
Végül is a valóság megtanította nekünk,
hogy
a: lehetséges a magántulajdont a kizsákmányolás
megszüntetése nélkül eltörölni
b: lehetséges a bérmunkát a kizsákmányolás
megszüntetése nélkül eltörölni.
Ha pedig ez így van, akkor a proletár forradalom problémája
a következõképpen mutatkozik meg a kizsákmányoltak
számára:
- melyek azok a gazdasági feltételek, amelyek lehetõvé
teszik a kizsákmányolás megszüntetését?
- melyek azok a gazdasági feltételek, amelyek lehetõvé
teszik a proletariátus számára, hogy az egyszer már
megszerzett politikai hatalmat megtarthassák, és ellenforradalom
gyökereit kiirthassák?
Habár az "alapelvek" a kommunizmus gazdasági alapjait
vizsgálják, kiindulópontjuk mégis inkább
politikai mind gazdasági. A munkások számára nem
könnyû feladat a politikai-gazdasági hatalmat megszerezni,
de mégis sokkal nehezebb ezt a hatalmat megtartani. A kommunizmus és
a szocializmus jelenlegi koncepciói azt a nézetet képviselik
- amelyet tényekkel vagy egyszerûen csak szavakkal bizonyítanak-,
hogy a társadalmi irányítás fölötti
uralmat legjobb néhány állami vagy "társadalmi"
intézményben koncentrálni. És fordítva
is, az "alapelvek" címû könyv a gazdaságot
a forradalom elkerülhetetlen folytatásának tekinti, és
nem pedig egy olyan kívánatos állapotnak, amely 1OO vagy
1OOO év múlva fog csak megvalósulni. Arról van
szó, hogy az "alapelvek" alapján határozzuk
meg a - nem egy párt vagy szervezet - a munkásosztály
és annak független harcos szervezeti, a munkástanácsok
által foganatosítandó intézkedéseket. A
kommunizmus megvalósítása nem a párt dolga, hanem
az osztályé, amelynek tanácsai ezeket meghatározzák,
és aztán eszerint cselekszenek.
22. A TERMELÕK ÉS A TÁRSADALMI VAGYON
A forradalom egyik nagy problémája az, hogy hogyan teremtsenek
új viszonyokat a termelõk és a társadalmi vagyon
között, olyan viszonyokat, amiket a tõkés rendszerben
a bérmunka fejez ki. A bérmunka uralma a munkaerõ értéke
(bér) és a munka értéke (a munka terméke)
közt rejlõ mély ellentmondásra épül.
Ha pl. a munkás 5O órányi társadalmi munkát
nyújt, akkor ezért bérként csak, mondjuk 1O órányi
ellenértéket kap meg. Ahhoz, hogy valóban emancipálódhasson
felkell ismernie, hogy munkaereje értékének nem szabad
a bérét meghatároznia, amely a társadalmi termékek
tömegébõl való részesedését
meghatározza, hanem, hogy ezt a részt saját munkája
által kell meghatároznia. A munka, mint a fogyasztás
mértéke olyan alapelv, amit gyõzelemre kell segítenie.
Az elvégzett munkának és annak a különbségét,
amit a munkás ezért cserébe kap, többletmunkának
nevezzük, és a kifizetetlenül maradt munkást jelenti.
Az ez idõ alatt termelt társadalmi vagyont terméktöbbletnek,
és ennek a terméktöbbletnek az értékét
értéktöbbletnek nevezzük. Bármely társadalom,
amely valaha is létezett, - a kommunista társadalmat is beleértve-
a terméktöbblet létrehozásán alapul, mivel
a munkások összességében, akik hasznos és
szükséges munkás végeznek, mindig akadnak olyanok,
akik nem termelnek látható javakat. Így életfeltételeiket
más munkások termelése biztosítja (így
van ez a közegészségügyi tisztek, a kórházak,
az öregek, a tudósok stb. ellátásánál).
Ez azonban a többlettermék létrehozásának,
az elosztásának azon útja- módja, amit a tõkés
kizsákmányolás ír elõ. A munkás
megkapja a bért, ami a legjobb esetben is csak épphogy arra
elég, hogy az adott körülmények között életben
maradhasson. Tudja, hogy 5O munkaórát dolgozott, de azt nem
tudja, hogy hány órát fizettek ki neki. Nem ismeri munkatöbbletének
értékét. Ellenben tudjuk, hogy az uralkodó osztály
hogyan éli fel ezt a terméktöbbletet: felosztják
és egy részt a társadalmi intézményeknek
juttatnak, egy részt a gyárak fejlesztésére kell
fordítani, a rendõrségre és a hadseregre ugyancsak
hatalmas részt pazarolnak el.
Ebben a vitában a terméktöbblet két jellemzõje
lehet különösen érdekes számunkra. Elõször
is az, hogy a munkásosztály megfizetetlen munkájának
termékei fölött egyáltalán vagy szinte egyáltalán
nem rendelkezhet, hogy fizetetlenül maradt munkája értékét
még csak fel sem tudja becsülni. Így ennek a többletmunkának
a jelentõségét még csak fel sem tudja mérni.
Megkapja munkabérét, ez minden; a társadalmi vagyon elosztásába
nincs beleszólása. Az osztály, amely a termelõeszközökkel
rendelkezik, a birtokos osztály a termelési folyamatok, és
így a többletmunka felvigyázója. Munkanélkülivé
teszi a munkást, ha épp ez áll az érdekében,
beveti ellene a rendõrséget vagy lemészároltatja
egy háborúban. A burzsoázia hatalma onnan ered, hogy
õ rendelkezik a munka, a többletmunka és a terméktöbblet
felett. Tehetetlenségre ítéli a proletariátust,
és elnyomott osztállyá teszi.
Ez az elemzés megmutatja, hogy az elnyomás egyenlõ mértékû
mind a kapitalizmusban, mind az államkapitalizmusban. Gyakran hallhatjuk
azt az állítást, hogy Oroszországban megszûnt
a munkások kizsákmányolása, mert eltörölték
a magántulajdont, és az összes többlettermék
az állam rendelkezésére áll, amely aztán
ezt elossza a társadalomban, miközben új társadalmi
törvényeket hirdet ki, új gyárakat épít
és fejleszti a termelést.
Ha elfogadjuk ezeket az érveket, az annyit jelent, hogy figyelmen kívül
hagyjuk azt a tényt, miszerint az uralkodó osztály, a
bürokrácia, aki meg van bízva a termékek elosztásával,
aránytalanul nagy béreket zsebel be, és ezáltal
reprodukálja a hatalmi pozícióit, hogy tagjainak biztosítsa
a felsõbb képzés monopolját, és hogy az
örökösödés törvénye által biztosítsa
"családjának" a felhalmozott vagyont; még ha
feltételeznénk is, hogy ez az apparátus nem zsákmányolja
ki a népet.
Akkor úgy történne mint Oroszországban, vagyis a
bürokrácia maradna a munkafolyamatok irányítója,
tehát a többletmunkáé is, õ diktálná
többek között - a szakszervezetek segítségével-
a munkafeltételeket is, éppúgy mint ahogy azt a nyugati
országokban láthatjuk. Az uralkodó bürokrácia
funkciója teljesen azonos a burzsoáziáéval, aki
a magánkapitalizmust irányítja. Ha bürokrácia
nem zsákmányolja ki a népet, azt nem jószándékából
teszi, nem csak azért, mert visszautasítja a kínálkozó
lehetõséget. Ebben az esetben a társdalom fejlõdése
már nem gazdasági és társadalmi szükségszerûségeinek
funkciójától, hanem uralkodóinak "jó"
és "rossz" akaratától függene. Más
szavakkal: a munkások társadalmi vagyonhoz való viszonyulása
ebben az esetben kívülrõl lenne meghatározva, és
munkásoknak nem lenne lehetõségük befolyásolni
ezeket a viszonyokat, és nem maradna más hátra, mint,
hogy abban reménykedjenek: a 2gonosz" vezetõk majd csak
"megjavulnak".
Összefoglalva mindez azt jelenti, hogy a munkabér eltörlése
nem szükségszerû és kielégítõ
feltétele annak, hogy a munkások abból a társadalmi
vagyonból részesedjenek, amelyet õk hoztak létre
munkájukkal, és amely megilleti õket.
Az biztos, hogy ez a rész növekedhet; de a munkabér valódi
eltörlése minden formájával együtt már
egész más dolog: e nélkül a munkásosztály
sosem kerülhet hatalomra. Egy olyan forradalom, amely nem szünteti
meg maradéktalanul a munkabért, biztosan degenerálódni
fog. Az így "elárult" forradalom egy totális
tõkés államformához fog vezetni.
De még más következtetéseket is levonhatunk. Egy
olyan munkáscsoport egyik legfontosabb feladata, amely a tõkés
kizsákmányolást radikálisan megakarja szüntetni,
tehát egy forradalmi csoportnak-, a politikai akció által
megszerzett hatalom gazdasági hatalom megalapozása. Az az idõ
elmúlt, amikor még elég volt a termelõeszközök
magántulajdonának eltörlését követelni.
Ezeknek a követeléseknek önmagukban véve nincs több
konzisztenciájuk, mint egy szappanbuboréknak, ha nem tudjuk,
hogy hogyan kell megteremtenünk azokat a gazdasági alapokat, ahol
már nincs többé bérmunka. Egy olyan csoport, aki
forradalmi akar lenni, és nem hajlandó ezt a fontos kérdést
alaposan megvizsgálni, a valóságban nem sok jelentõséggel
bír, mivel képtelen az új világról képet
teremteni magának.
A "Kommunista termelés és elosztás alapelvei"
a következõkbõl származnak: minden emberi munka
által létrehozott dolog minõségileg egyformának
számít, mert egy rész emberi munkát foglal magában.
Csak a bennük lévõ munka különbözõ
minõsége különbözteti meg õket egymástól.
az idõmérték, amivel minden egyes munkás munkáját
mérik, a munkaóra. Ennek a mértéknek, amely arra
szolgál. hogy ebbe vagy abba a tárgyba fektetett munka minõségét
mérje, társadalmilag vett átlagmunkának kell lennie.
Ez az a mérték, amely , hogy annak a vagyonnak az összegét,
amely felett a társadalom rendelkezhet, valamint a különbözõ
gazdasági területek egymás közti kapcsolatát,
és a társadalmi vagyonnak a munkást megilletõ
részét meghatározza. Ezen a szinten elemzik és
kritizálják az "alapelvek" a különbözõ
teóriákat, és a különbözõ olyan
irányzatok gyakorlati tevékenységét, a melyek
a marxizmusra, anarchizmusra vagy egész egyszerûen a szocializmusra
hivatkoznak. Azon rövid alapelvek pontosabb leírását
találhatjuk itt, amelyeket Marx és Engels a "Tõkében",
a Gothai- program kritikájában és az Anti- Dühringben
hagytak ránk.
Hogy érthetõbb legyen: az "alapelvek" nem a kommunizmus
számtani egységének tanulmányozására
korlátozódik, hanem azáltal elemzi is a felhasználhatóságát
a termelésben, a társadalmi termék elosztásában
és a "nyilvános szolgáltatásokban" azáltal,
hogy a társadalmi számvetést kontrollálja. Elemzi
a munkások ellenõrzése alatt álló termelésnövelést,
a piac eltûnését stb. és végül a kommunizmus
alkalmazhatóságát a mezõgazdaságban az
olyan paraszti kooperátívák közvetítõ
láncszeme felett, amelyek az aratást szintén munkaidõegységben
számolják.
Így az "alapelvek" kiindulópontja az az empirikus
tény, hogy a proletariátus hatalomátvételének
idején a termelõeszközök a vállalkozói
szervezetek kezében vannak. A proletariátus harcban létrejött
tudatától függ, a termelõeszközök további
sorsa, hogy a proletariátus megtarthatja- e ezeket vagy sem. A fõ
probléma, amit a proletariátusnak megkell oldania, az lesz,
hogy a termelõk és a társadalmi termék közti
állandó viszonyokat meghatározzák, és ez
csak úgy lehetséges, ha a termelésbe és az elosztásba
bevezetik a munkaidõ számítást. Ez a legmesszemenõbb
követelés, amit a munkások elõterjeszthetnek, de
egyben ez a minimum is, amit követelniük kell. És így
a hatalom problémája is, amit egyedül a proletariátus
oldhat meg bármely más társadalmi csoportok segítsége
nélkül. A proletariátus megkaphatja az üzemeket, ha
biztosítja magának az autonóm igazgatást és
vezetést. Ez az egyetlen olyan módja a hatalomnak, amely lehetõvé
teszi a munkaidõ-számítás alkalmazását.
Ez az utolsó üzenet, amit a XX. század elsõ felének
forradalmi mozgalmai ránk hagytak
Contact: ascagop@yahoo.com