 |
|
|
|
|
|
A XVI. század járványtani
elképzelései két különböző elvi
alapon
jöttek létre: a tapasztalat útján szerzett
ismeretekből és a
metafizikai
világképből levezetett nézetekből. Az előbbiekhez
a betegségek
terjedéséről
illetve járványok
felszámolásáról szerzett ismeretek
tartoznak, míg
az utóbbi csoportot a járványok okainak és
kialakulásának magyarázatai
alkotják. A iatrodemonoógia, a iatroasztológia,
iatroteológia és
iatromágia
a sajátos Isten-Ördög -Ember képével, a
teremtésmítoszok meghatározta
világszerkezetben benne foglalt
egészség-betegség, élet-halál
relációkkal,
a legősibb és a XVI. században a vallásfelekezeti
tagozódás során
a reneszánszukat élő járványtani
elképzeléseket szolgáltatta. A
betegség illetve a járvány, Isten
büntetése, az Ördög bosszúja,
vagy a lét egy sajátos stációja.
A pestis Isten büntetése a bűneinkért, jelentette ki 1568-ban Mélius Juhász Péter, a helvét tájékozódású protestánsok debreceni püspöke és hasonlóan vélekedtek az unitáriusok és a szombatosok is. Melanchton Fülöp, az ágostai hit egyik vezéralakja a iatroasztrológia és a iatrodemonológia elemeit ötvözte teológiájával. A század két nagy francia orvostudósa sem volt mentes a démoni ihletettségtől. Jean Fernel: "Et morbos et remedia quedam trans neturam esse."/1/ Ambroise Paré: "Ahogy az Isten haragjában az embereket betegséggel sújtani majd azt visszavonni tudja, ugyanezt a Sátán is megteheti." A iatrofizika alapjainál milétoszi Leukippos, abderai Demokritosz atomelméletét találjuk, amiből a metodikus iskola nőtt ki. Prosper Alpinus (1553-1617) páduai professzor próbálta meg a Hippokratész-Galénusz-féle humorálpatológiát egyesíteni a metodikusok eredményeivel, mikoris a pórusok tágassága és szükülete a négy testnedv csökkenését illetve felszaporodását okozza. Terápiájában a "contrario contrariis" alapelv érvényesült. Hasonlóképpen az atomelmélet talaján állt Girolamo Fracastoro is, aki a járványtan terén a tapasztalati elemek rendezéséhez használta fel. "…van az őselemek közt sok, melyik életadó, s kell hogy legyenek bőven kórságra, halálra vivők is."/3/ Tehát a betegségek okozói anyagi részecskék, minőségileg sokfélék, és egyéb tulajdonságaik mellett rendelkeznek a mozgásukból következő «penetráló» képességgel. Ez nem egyéb, mint az őselemek alkotta szövedékek (testek) lyukaiba (vacuumba) történő be-, illetve keresztülhatolás. Az őselemek szövedék, kisebb-nagyobb csoportosulások alkotásában vesznek részt, és a komplexumok tulajdonságait az alkotóelemek minősége és aránya, valamint a közöttük lévő kapcsolatok határozzák meg. A betegségek a kórt és az egészséget hozó elemek aránya szerint jönnek létre, Ez az elképzelés a járványos csírok virulencia változásának modelljéül szolgálhatott. Az őselemek bizonyos kapcsolódásai jellemzően ugyanazt a hatást váltják ki, ahogyan a kórokozók is specifikusak. A betegséget hozó őselemek közvetlenül vagy közvetve hatolhatnak az emberbe. Számuk, a testben való szétáramlásuk és kapcsolatuk a szervezetet felépítő őselemekkel szabja meg, hogy keletkezik-e betegség vagy sem. Az atomelmélet általános elveit könnyűszerrel lehetett egy új járványtan speciális princípiumává konvertálni. Hieronymus Mercurialis XVI. századi páduai orvos-filozófus a humorálpatológia gondolatkörében kívánta megválaszolni a járványtan alapkérdését: azonos kórokokkal magyarázható-e egy betegség sporadikus és tömeges előfordulása, illetve azonos betegségek-e a sporadikus esetek és az epidémiák? A járvány (pestis) okaként a rothadást, a megromlott levegőt jelölte meg, miként Hippokratész és követői. A számosságból, az általános okból kiindulva és nem kevéssé befolyásoltatva az arisztotelianizmus tudományfelfogásától, csak a nagyszámú megbetegedést okozó endémiát tartotta pestisnek, a sporadikus eseteknek más okot tulajdonított. A tudomány a gyakorival s nem a kivétellel foglalkozik. Így a pestis esetében a sporadikus és a tömeges előfordulást különböző betegségnek vélte. Két ok, két betegség, kétféle előfordulás. Jordán Tamás, Morvaország főorvosa, a tapasztalat adatait fokozottabban figyelembe véve alakította ki pestis-felfogását. Nála a "két ok két betegség" elképzelés megtartása mellett a megromlott levegő súlyozottan oka a járványnak, ugyanakkor a rothadás okozta egyedi esetekkel és ezek járvánnyá alakulásával is számolt. A sporadikus előfordulást az általánosan ható okkal szembeni rezisztencia csökkenésével magyarázta. Kompromisszumos megoldása Fracastoro és Mercurialis nézeteinek összebékítésére törekedett. Hasonlóan "köztes" megoldásra jutott a contagium fogalmának alkalmazása esetében. Csak a közvetlen érintkezés útján terjedő betegség contagiosus a korabeli definíció szerint, a így az extragenitális syphilis dilemma elé állította az orvosokat. A fertőzött egyénnel térben és időben elkülönült közvetítő útján történő érintkezés a mágikus távolhatásnak a tudományba történő becsempészését jelentette volna. Ezt elkerülendő vagy rothadásos, gennyes megbetegedésnek minősítették át az extragenitális syphilist, s így a pestilens betegségek közé sorolták okozója miatt, vagy közvetlen kontaktus után kutattak és a fertőzőképesség és az ellenállóképesség fogalmaival manipulálva próbálták meg besorolni a contagiosus betegségek közé. A tömegesen előforduló extragenitális syphilis mint amilyen az 1577. évi brünni, majdnem megoldhatatlan feladat volt a korabeli betegségrendszertan keretei között. A tömeges előfordulás (pestilens) definíció szerint szemben állt a közvetlen érintkezéssel (contagiosus), noha a tünetek alapján mérlegelve a kérdést, a probléma fel sem merül. A megoldás a XVII. század empirikusai találták meg a fogalmak betegségcentrikus átértelmezésében. Jordán Tamás epidémiát, endémiát és sporadikus eseteket okozó betegségeket különböztetett meg. Rendszerezése a betegségek általános és tömeges előfordulását, illetve egyediségét vette számításba, majd gyakoriságukból következő veszélyességüket, ami egyértelműen a hippokratészi - "pestis", romlott levegő - járványtani teória követőjévé teszi. Kontaktus útján sporadikus esetek és nem járványok keletkeznek - nézete szerint. Deskriptív epidemiológiai szemléletét évezredes hagyomány konzerválta és választotta el a városokban és hadseregekben tömeges betegségek jelentkezése idején foganatosított tapasztalati tények alátámasztotta intézkedésektől. Jordán tábori orvos is volt, majd Morvaország főorvosa lett, s így a népegészségügyi szempontok közel álltak a gyakorlati és elméleti munkásságához egyaránt, bár más-más indíttatást fedezhetünk fel orvosi tevékenységének e két aspektusa mögött. Betekintettünk egy elméleti munkájába a jellemző kortárs járványtani elképzeléseket példázandó. Dudith András a kortárs humanista barát, orvosi kérdésekben - ilyetén felkészülts&ég híján - dilettáns, szembeszállva a hippokratészi-galénoszi hagyománnyal, csak terjesztőnek tartotta a megromlott levegőt, és nem a járványok okának. A kauzalitás hangsúlyozása a descriptio helyett, az analízis bevezetése a medicinába, a reneszánsz holisztikus szemléletének végét és egy új tudomány születését jelentette. IRODALOM
|
|