 |
|
|
|
|
|
A XVI. századi orvosi levélgyűjtemények
kiadási példányszáma eléri
300 körüli átlagot. E kiadványok jó
része magas ára miatt a korra
jellemző élénk könyvcserében is részt
vett. Ha az információáramlás
sebességét tekintve nem is, de a szakmai
közvélemény-formáló szerepüket
tekintve a leveleskönyvek betöltötték a mai
folyóiratok szerepét.
A gyűjteményes kiadásokba felvett levelek három,
viszonylag jól
körülhatárolható
típust képviselnek. Az első csoportba azok a levelek
tatoznak, amelyek
levél útján az orvost megkereső betegnek adnak
egészségére vonatkozó
tanácsot. Sok esetben kizárólag levelezés
útján került kapcsolatba
a beteg és orvosa. E távgyógykezelést
tartalmazó levéltípust az
orvoshiány, következésképpen az orvosok
túlterheltsége, a rossz
közlekedési
viszonyok, a magas honoráriumok stb. praktikus okai
hozták létre.
Hasonló
okokra vezethető vissza a nagy számban kiadásra
került, egyszerűbb
gyógyeljárásokat és higiénés
tanácsokat tartalmazó füveskönyvek
és csíziók népszerűsége is. E
levéltípusnak különösen azok a
darabjai értékesek, amelyek nemcsak egyszeri
tanáccsal szolgálnak,
hanem egy-egy beteg állapotváltozásait
kísérik végig. Ezúton
bepillantást
nyerhetünk a kor diagnosztikus és terápiás
meggondolásaiba, a
kórlényegről
alkotott elképzeléseibe. A kórlefolyás
során bekövetkezett
állapotváltozások
sok esetben ma is megfontolásra érdemes és
tanulságos problémahelyzetek
élé állították XVI. századi
elődeinket. Az orvosi tárgyú levelek egy másik típusát képviselik a szakmabelieknek íródott, a mai kazuisztikai ismertetőknek megfelelő írások. A címzett nagyobb tapasztalatára az adott eset kapcsán felmerülő problémák megoldásában való nagyobb jártasságára hivatkozva keresték meg egymást írásaikkal az orvosok. Tartalmi szempontból e levelek jól-rosszul, de már megoldott, lezárt esetekről tudósítanak. A válaszlevelek az előbbieknek megfelelően elsősorban elvi kérdéseket feszegetnek s az azokból következő orvosi teendőket kérik számon a levélírón, vagy helybenhagyólag igazolják ténykedéseit. Ezekben az írásokban élesen elhatárolódnak az egyes orvosi iskolák, egy-egy szakmai kör nézetei. Az előbbi levéltípushoz képest ez a típus nagyobb bepillantást enged a kor orvosi gondolkodásába, a tudományos érvelés logikájába, lehetővé teszi, hogy fogalmat alkothassunk az elfogadható érv mibenlétéről és az elfogadás kritériumairól. A harmadik típust azok az orvosi levelek képviselik, amelyeket szerzőjük a tudományos közvélemény számára írt, és valamely általános érdeklődésre számot tartó kérdésben fejtette ki nézeteit. Ezek a levelek jórészt levélformában íródott terjedelmesebb tanulmányok, vitairatok, és mind formailag mind stilárisan kielégítik a humanizmus támasztotta esztétikai és retorikai követelményeket. A két utóbbi levéltípus esetében a legnyilvánvalóbb a folyóirat-funkció. Erasmus és a Giovanni Pico della Mirandola által megálmodott "tudósok köztársaságának" megnyilatkozási formái ezek a levelek. A vélemények kölcsönös cseréjében lecsiszolódnak a szélsőséges felfogások és a tudományos közvélemény mintegy kiátlagolt formában tartalmazza az adott tudomány, jelen esetben a medicina képviselőinek értékítéleteit. Egy-egy tudóskör valamely témát megvitató leveleiből állították össze azok summázataként a levélkiadásokhoz csatolt consiliumokat. Ezek a megvitatott kórról, kórképről kialakított egyezményes álláspontot, diagnosztikai és terápiás iránymutatást, eljárásrendet tartalmaznak. Az első levéltípusba tartozik Szalkai László váci püspök 1514. Augusztus 4-én kelt levelére - melyben Manardus Jánostól fogazata és látása megóvásának lehetőségei felől érdeklődött - küldött válaszlev&eacuute;l. Manardus életmódrendezést, a fogak esetenkénti növények főzetébe mártott ujjal történő dörzsölését és rendszeres szájöblögetést javasolt. Manardus János «Epistolae Medicinales»-éből való az alábbi példa is, amely már a harmadik levéltípust képviseli. Sanctanna sebészhez intézett levelében a bőrgyógyászat terminológiájának egységesítését és a bőrbetegségek morfológiai és etiológiai osztályozását hajtotta végre, tumorokra, ulcusokra és csupán rútító felületes elváltozásokra osztva azokat./1/ A tanulmányokhoz csatolt levelek, kritikák szép példája Kolozsvári Jordán Tamás "Morbus Brunogallicus" című művére reflektáló Crato von Krafftheim által írt levél. Jordán, könyvében syphilisnek tartotta az 1577. évi brünni járványt, mert "ugyanazokra a szerekre gyógyult, mint a syphilis". Krafftheim ezzel szemben gennyes fertőzésnek vélte, mivel csak azok kapták meg a kórt, akik a város egyik fürdőjében köpölyöket rakattak magukra. Ez esetben a tanulmány szerzőjének, Jordánnak a diagnózisa igazolódott, a brünni járvány extragenitális syphilis endémia volt./2/ A tudományos közélet említett kiátlagoló, egyben lecsiszoló szerepére példa Dudith András, Monavius és Raphanus levelezése a pestisről. Monavius és Raphanus a pestisjárvány általános okának a megromlott levegőt tartotta, a kevésbé általános ok, ami a sporadikus esetek előfordulását magyarázza, a testnedvek megromlása. Dudith a pestisjárvány okát a fertőzésben jelölte meg és nem tartotta különálló kórképnek a sporadikus és a járványos előfordulást. A Scholzius-féle levélgyűjteménybe a vitázó felek írásaiból összeállított kompromisszumos megfogalmazás került, mint a levelezőpartnerek megegyezés szerinti véleménye. Ez a Consilium számol az egyedi esetenként előforduló pestissel, mint önálló kórképpel, aminek okát a helytelen életmódban jelölte meg. A járványok okát a megromlott levegőben véli felfedezni, ugyanakkor az egyedi esetek járvánnyá alakulását is elismeri./3/ Az orvosi levelezés tanulmányozása során bepillantást nyerhetünk a XVI. század tudományos gondolkodásába, a különböző orvosi elképzelések formálódásába.
IRODALOM
*Megjelent: Orvosi Hetilap 132. (1991) 20. 1095-1096 |
|