 |
|
|
|
|
| "A szentnek nevezett
betegséggel
a következő módon áll a dolog. Nekem semmivel sem
látszik istenibbnek
a többinél, és szentebbnek sem, ... " (1)
E sorokkal kezdődik a
hippokratészi szöveg, majd a könyv végén
ekképpen záródik: "Ez
a szentnek nevezett betegség ugyanazokból az
okokból keletkezik, mint
a többi, a közeledő és távolodó
dolgokból, a hideg, a meleg és
a szelek váltásából, amelyek sohase
nyugszanak. Ezek emberfelettiek,
mégsem kell a betegséget megítélőnek azt a
többinél emberfelettibbnek
tartania, hanem mindüket isteninek és emberinek." (2)
A szerző, aki
a kutatás mai állása szerint nem
Hippokratész volt, a betegségeket
egyaránt tartotta isteninek és emberinek. A betegségek szent mivoltának eredete a teremtésmitológiába nyúlik vissza; a teremtés kezdetén pricípiumok jöttek létre, elsőként a lélek, amely a későbbiekben létrejövő anyagi princípiumok, a négy őselem rendező elve s mint ilyen egyúttal az élet pricípiuma is. Az élet tehát nem más, mint a négy őselem lélek organizálta kombinációja. Az organizmus azonban már önálló, szervezettségének megfelelő és azt fenntartó princípiummal is rendelkezik, a pneumával, az életerővel, vagy szellemmel. Az antik felfogás szerint a mozgás az elsődleges életjelenség amiből a léleknek, az élet princípiumának a működésére lehet következtetni. A mozgás a lélek közvetítésével szorosan kapcsolódik a teremtéshez, akárcsak a pneuma, amely egy alacsonyabb szinten bár, de ugyancsak az élőlény életének és integritásának a fenntartásában játszik szerepet. Az ember a pneuma, a psziché és a szarkosz egysége, mozgása pedig életének jele. A kóros mozgásokkal vagy bénulással járó megbetegedések az ember hármas egységének megbomlásából keletkeznek. Elsősorban a pneuma áramlásának akadályoztatottsága miatt, mikoris a nyálka hidegségénél fogva lehűti egyes testtájakon a vért és a képződött véres nyálka eltömeszeli az ereket. A fej ereinek eltömődése tudatzavarhoz, a tüdőben légzészavarhoz, az izmokban bénulásokhoz vagy ha, a pneuma már bekerült az érbe és csak a visszaáramlása akadályoztatott akkor, a fluktuációja folytán görcsökhöz vezet. A szent betegség gyüjtőfogalma alatt elsődlegesen a pneumaáramlás zavarait kell érteni aminek pathogenézisében a nyálka felszaporodása és nem kellő mértékű ürülése játszik döntő szerepet. A nyálkaszaporulat tisztulásának elmaradása családi halmozódást mutat. A gyors hőmérséklet változásoknak kitett szervezet fogékonnyá válik a kórra, tehát a nyálka ürüléséért és felszaporodásáért a külső hatások is felelősek; a hideg, a meleg, a szelek - természeti erők - amik szintén a teremtés részeként jöttek létre. Ezek adják a szent betegség isteni oldalának az egyik részét. A szent betegség vezető és minden bizonnyal a betegség szentségét és isteni mivoltát magyarázó tünetei a kóros mozgások és bénulások, amik a fentemlített módon a mozgásnak a lélekkel és annak a teremtéssel való kapcsolatára utalnak. A hagyomány tehát joggal tartotta "szentebbnek" és "istenibbnek" e betegséget másoknál, hiszen az isteni teremtés első aktusaként teremtett lélek munkálkodásának a defektusát az élet elsődleges jelének helyi megszűnését illetve a szokványostól eltérő megjelenését látták a tünetek mögött. Ezt támasztják alá a szerző alábbi sorai: " ... ebben a bajban az agy a hibás amint a többi legsúlyosabb betegségben is." (3) Az agy ugyanis a magasabbrendü lélek székhelye és a pneuma elsődleges "felhasználója." " ... az agynak van a legnagyobb hatalma az emberben, ... " " Mert az egész testben ő az értelem székhelye, ezt a pneumából veszi át." (4) A hippokratikus szerző művét a tévhiedelmek eloszlatása végett és a szent névvel visszaélő mágusok, csalók, szemfényvesztők és sarlatánok tevékenysége ellen írta. "Ha egészséges lesz, legyen övék a dicsőség és a sikernek járó tisztelet, ha pedig meghal a beteg, védekezésűk álljon biztos lábon, és legyen alapjuk arra, nem ők a hibásak, hanem az istenek." (5) Mai szemmel nézve, a tüneteket elemezve, a szent betegség összefoglaló név alatt a febris rheumatica, poliomyelitis, az epilepsziák különböző, de meg nem határozható formái és az apoplexiák soroltattak együvé, elsősorban az önkéntelen mozgás illetve bénulás, a mozgásban bekövetkezett változásokkal járó tüneteik miatt.
IRODALOM
|