A megyében 2000-nél több borvízforrás tanúskodik a vulkáni tevékenység utóhatásáról. Borszéken, Csíkszentkirályon, Kászonban, Tusnád községben borvíztöltőde működik. Balneoklímatikus üdülőhelyeinken, Borszéken, Tusnádfürdőn és a helyi érdekeltségű fürdőkön a borvízforrások vizét gyógyításra is használják. Megyénk területén, a Csomád kráterében, 950 tgsz. feletti magasságban található a Szent Anna-tó, az ország egyetlen krátertava. Csíkszeredától, a megye központjától északkeletre, mintegy 80 km-re fekszik Románia legnagyobb torlasztava, a Gyilkos-tó, a Cohárd (1352 m), és a Gyilkos csúcs (1384 m) között festői környezetben. 1837-ben sziklasuvadás következtében keletkezett, legnagyobb mélysége 10,5 méter.

A talajminőség is változatos képet mutat. Az erdei talajok, a barna, sárgás-barna, és savanyúbarna az uralkodók, de az árterületekre az öntéstalaj, a mészkővidékekre a rendzina és a pseudorendzina jellemző.

A folyóvizek, nagy esésű hegyi patakok, jelentős vízienergiát képviselnek. Természeti kincseik még az erdők- a "zöld arany", Hargita megye lakosságának egyik fő jövedelmi forrása- és a nagy kiterjedésű legelők.

Az erdőségek változatos faállományát lucfenyő, jegenyefenyő, bükk és tölgy alkotja.

A géta-dák korszakról a Hargita keleti lejtőin sorakozó dák védelmi rendszer várai tanúskodnak. Ezek a várak a Szászváros környéki, és más erdélyi dák várakhoz hasonlóak, s elterjedt kultúráról vallanak.

Gazdasági életük a föld faluközösségi tulajdonán alapult, de a primorok, lófők rendje és a harmadik rend között korán megkezdődik az osztálytagozódás.

A XV századtól kezdve egyre több feudális nagybirtok jön létre, s ezzel egyidőben a katonáskodó székelyek sorában is kiéleződnek a társadalmi ellentétek. A nagybirtokok térhódításával nő a jobbágyok, ill. a jobbágyfalvak száma és fokozódik a kizsákmányolás.

Az ország összes vidékén számos parasztlázadás tör ki, a megye területén is fellángol a harc, így 1432-1764 között 59 parasztlázadást jegyez föl a krónika. Legjelentősebbek az 1437-es bábolnai felkelés, az 1519-es nagy székely felkelés résztvevői Homoródszentpál határában vesztenek csatát az erdélyi vajda seregeivel szemben, az 1562-es parasztlázadás, amelynek résztvevői, Nagy György, Gyepesi Ambrus és Bán András vezetésével felégetik az udvarházakat és elűzik a földbirtokosokat.

A lázadás azonban, részben a vezetők belső egyenletlenkedése, részben árulás miatt, elbukik. A vezetőket kivégzik, a résztvevőket jobbágysorsba taszítják. Az 1764-es osztrák ellenes lázadás (Siculicidium) is elbukik, a nép mind szegényebb és jogfosztottabb lesz. Helyzetét sorozatos tatár és török betörések, majd az osztrák abszolutizmus terjeszkedése súlyosbítja.

2.1 IPAR: Az erdő adta azt a cserejószágot, amellyel az itt megtelepedett lakosság az életvitelhez szükséges más portékát-, gabonát, egyebet, főleg a Keleti Kárpátokon kívüli szomsédságból (Csík és Gyergyó) ill. Belső-Erdélyből beszerezhette. A megye vezető ipari ágazatának tekinthető a fakitermelés, fafeldolgozás és a bútoripar, amelynek központjai Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Galócás és Maroshévíz. Jó ideig a kitermelő iparról is lehetett mondani, hogy a megye egyik fontos erőforrása. A balánbányai rezet tartalmazó érc, a lövétei vasbánya, a parajdi só, a Székelykeresztúr környéki metángáz, a borszéki szén, a tölgyesi urántartalmú érc és a vulkáni lánc tetőin kibontott andezit bányák a tartalékok kimerülése multán és a korszerűsítés miatt túl merészeknek bizonyultak. A konfekció-, textília és cipőipar (a csíkszeredai konfekciógyár, a gyapjúfonoda, a kötöttárugyár, a maroshévízi kötöttárugyár és cipőgyár, a székelyudvarhelyi konfekcióüzemek, a keresztúri cipőgyár) is nehezen talál magára az új helyzetben.

Az élelmiszeripar (tejfeldolgozás, ásványvíztöltődék, húsipari egységek) viszonylagos szinten maradása továbbtervezhető.

2.2 MEZŐGAZDASÁG: A megye területének 61,22%-a 406443 hektár mezőgazdasági terület, amelyből 282105 hektár magán terület. Ebből 148156 ha legelő, 164059 ha kaszáló, 1416 gyümölcsös.

Legfontosabb termény a burgonya. A nagy területen elterülő legelők és kaszálók nagymértékben befolyásolják a zootechnika fejlődését. A szarvasmarha- és juhtenyésztés a lakosság jelentős jövedelmi forrása. Habár a mezőgazdasági tevékenységek újraszervezése első látásra nem nyújt nagy látványt, mégis a fejlődés pozitív jeleire utal. Egyre több falusi agrofarm törekszik minél korszerűbb munkaeszközöket használni a föld megmunkálására, mezőgazdasági társaságokba szerveződve, vagy a faluturizmus korülményeihez alkalmazkodva.

2.3 SZÁLLÍTÁS: A vasúti hálózat hossza 202 km. Ez észak-déli irányban, a Maroshévízi-, Gyergyói- és Csíki medencék hossztengelyén szeli át a megyét. Az országút, és megyei úthálózat hossza 1457 km. Ebből 347 km hosszúságú az aszfaltozott országút, 1110 km helyi érdekeltségű út.

2.4 KERESKEDELEM ÉS SZOLGÁLTSTÁSOK: A szolgáltatások, mint minden szabadpiaci gazdaságban a fejlesztés-fejlődés egyik húzóágazata lehet, ha alkalmasan igazodik a lakossági, illetve általában a gazdaság szükségéhez. 1995-1996-ban, ha nem is látványosan, de jellemző szerkezeti átalakulás tapasztalható a megyében is a szolgáltatói szférában. A szolgáltatások összértéke napi áron 11,082 milliárd lej volt 1996-ban, s ennek 65%-át a szálló és vendéglátó ágazat, 3,9%-át az utazási irodák, 4,7 a fényképészet, 3,0%-át az egészségügyi ellátás, 6,0%-át a fodrászat és kozmetikai ágazat termelte ki.

A sajátos földrajzi helyzet következtében Hargita megyét évszázadokon át hagyományos kereskedelmi kapcsolatok fűzték a szomszédos területekhez. Hegyközi medencéiben, az észak-dél és kelet-nyugati irányban vezető utak metszéspontjain, kisebb- nagyobb kereskedelmi központok alakultak, ahol évszázadok óta folyik a fa, a faipari és állati termékek kicserélése a szomszédos vidékek terményeire.

2.5 TURIZMUS: A természeti adottságoknak köszönhetően kifejlődött turisztikai ipar a megye egyik nagy, kellőképpen ki nem használt lehetősége. Tulajdonképpen szinte az egyedüli versenyesélye.

A több mint 1000 ásványvízforrás (amelyek ásványvízfajtái világszerte ismertek), a parajdi sóbánya és sósfürdő, a tiszta hegyi levegő, a mofetták kihasználására, számos országos és helyi fürdő, kezelő létesítmény épült fel korábban megfelelő elszállásolási lehetőségekkel.

A Szent-Anna tó, amely az egyetlen vulkáni eredetű tó a mai Románia egész területén, a Gyilkos-tó pedig a legnagyobb olyan tó az országban, amely egy természetes úton létrejött gátnak köszönheti a létét, és amely világviszonylatban is ritkaságnak számít.

Megyénk lehetőségei elsősorban a gyógyturizmus felé mutatnak, bár ez az idegenforgalmi ágazat jellemzően hanyatlóban van a világon, helyét inkább a testápoló-karbantartó és a természetgyógyászati lehetőségek vették át alternatív esélyként. Kevés áttervezéssel és kellő marketinggel viszont nagyon rövid idő alatt válthatunk mi is hiszen ugyanebben a környezetben bármi természetközeli idegenforgalmi ötlet megvalósítható. Ilyen lehet, pl. a vadászturizmus, vagy a vándorturizmus. Megyénkben van az ország egyik legnagyobb barnamedve állománya. Farkasok, vaddisznók, hiúzok, siketfajdok élnek megyénkben. Többségük védett faj, de a megfelelő egyedsűrűség elérésekor szervezett formában évente szervezhetők tényleges, vagy a szafarik mintájára teljes programot kínáló csoportos fotóvadászatok. Hargita megye erdeiben lőttek aranyérmes, ezüstérmes medvét, szarvasbikákat, vaddisznót és ez a lehetőség ma már minden szenvedélyes vadásznak adott. A turistának, aki élményszép tájat, és az időben messze nyúló kultúrtörténeti emlékeket keres, annak is érdemes Hargita megyébe ellátogatni.

A népi kultúrának mély gyökerei vannak vidékünkön. A szövést-, fonást, a fafaragást, vagy az agyagművességet a háziipar megőrizte és továbbörökítette. A székely festékes szőnyeg, a jellegzetes faragott székely kapu, a színes korondi, vagy a csíkdánfalvi fekete kerámia messze földön ismert. Bár a népszokások, a népdalok és táncok kihalóban vannak, és a népi viselet ünnepi alkalmak öltözéke, számos hivatásos intézmény támogatja ezek megőrzését. Évente megrendezik az "Ezer székely leány" találkozót, a farsangi és újévi népszokások seregszemléjét, a gyimesi Csángó Fesztivált, a korondi Árcsó- fürdői kerámia vásárt.

Számos néptáncegyüttes tevékenykedik a megye területén, 1990-től pedig két hivatásos együttes alakult: a "Hargita Állami Székely Népi Együttes" és a "Rapsodia Călimanului".

A székely építészet jellegzetes. A falvakon még ma is fellelhetők ezek a magas tetejű, zsindelyes faházak, bár számuk egyre kevesebb. Templomaikat nagy gonddal építették és gondozzák ma is, valamennyi hírnöke egy-egy helybéli építő, képfestő vagy faragóműhelynek. Az ország műemlékei között tartják számon a középkori templomaink jórészét, többek között a csíkszentlélekit, a csíkdelneit, a bögözit, a székelydályait, a nagygalambfalvit, a csíkkarcfalvit, a derzsit.

A művelődési élet képviselői között a megye olyan egyéniségeket mondhat magáénak, mint Kájoni János tudós, szerzetes, és enciklopédista, aki 1675-ben Csíksomlyón a vidék első nyomdáját létesítette. Cserei Mihály, Erdély kiváló történetírója, aki 1661-1711 között ad hírt kora eseményeiről. Orbán Balázs, a Székelyföld nagy ismerője és tudományos leírója, Jakab Elek, T. Nagy Imre, ismert történészek, folkloristák, közéleti személyiségek. Puskás Tivadar, a ditrói születésű nagy feltaláló, Tamási Áron, Tompa László, Tăzlăuan Octavian Codru, Tomcsa Sándor írók és költők. Neves képzőművészek, mint Nagy István, Márton Ferenc, Köllő Miklós, Nagy Imre valamint Hargita megye jeles geológusa, dr. Bányai János.

Mindannyian a megye tudományos és művészi életének képviselői.

Albert Tímea

Szőcs Erika