Vissza a főoldalra 

A kutatóknak a nagyrésze azt állítja, hogy a turizmust valójában az ipari forradalom szülte civilizációnak a sajátossága. Mint szociális és gazdasági jelenség már a XIX. századtól fokozatosan egy fontos jövedelmi forrás volt azonban csak azokban a zónákban és vidékeken, ahol ez zajlott. Nem lehet tagadni azt sem, hogy a szabad idő eltöltése kellemes környezetben régi gyökerekkel bír, de nem szabad ezt sajátos turizmussal összetéveszteni.

A turizmus már az ókorban elkezdődött, de ez csak az előrehaladt civilizációkra volt jellemző, mint pl. a rómaiak és a görögök. A turizmus, mint jelenség élvezeti célból i.e. egy néhány évszázaddal jelent meg és egyes nagy központokra és környékekre jellemző: Athén, Róma, Olimposz, Cartadina. Ezekre a helyekre való kiszállások voltak a turizmus első formái. Ezekkel az utazásokkal relatív nagy tömegek mozdultak meg. Az utazások célja a szenthelyek meglátogatása. A feljegyzések szerint az első zarándoklatok a szenthelyeket illeték meg, amelyek közül megemlítjük Dodomát és Delphit, ahová a pelerinek érkeztek, a görög tartomány minden részéről, hogy meghallgassák Zeusz és Apolló előrejelzéseit Pijtia közbenjárásával.

A csíksomlyói Mária tisztelet kezdete a történelmi idők ködébe visz. Annyi bizonyos, hogy az itteni ferencesek Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt temploma már a középkorban zarándoklatok célpontja volt. A híres Pünkösd szombati somlyói búcsú is a Mária kultusz jegyében, keletkezett hisz a hitük védelmében útra kelt székely katolikusok János Zsigmond bandétiuma fölött aratott 1567-es győzelme emlékét őrzi, melyet a nép a csíksomlyói Szűzanya segítő kegyelmének tulajdonított.

A nagyerdei csatát követő szervezett búcsújárás először a fegyveres ellenállásban résztvevő Csík, Gyergyó és Kászon vidékére terjedt ki, de lehetséges, hogy már az1568-as első búcsún jelen voltak a moldvai katolikus magyarok is, akiket a bákói ferencesek vezettek az anyakolostor kegyelmére. Udvarhelyszékről valamint a felső Nyárád mentén és a felső Háromszék katolikusnak maradt "Szentföldről" minden bizonnyal csak a XVII. században szervezték meg az első zarándoklatokat, melyek csakhamar rendszeresekké váltak. Így lett a csíksomlyói pünkösdi búcsú a székelyek és a csángók évről évre összehozó esemény, mely századokon át erősítette a keleti végen magyarságban az összetartozás tudatát. Ezt példázza az a hagyomány is mely szerint a csíki tanulóifjúság évről évre a Csíkszépvíz és Gyimes közötti Szélhavason várta, a gótikus Szent László kápolnánál és fogadta a moldvai csángókat. Akik a csíksomlyói kegyhelyet a nagy pünkösdi búcsúk alkalmával meglátogatták, igyekeznek a keresztutat elvégezni. Ez különösen érvényes a távolabbról érkezőkre akik gyakran két-három napot is a kegyhelyen történik, s így van alkalmuk olyankor több alkalommal is felmenni a Kálváriára. A moldvai csángók immár hagyományszerűen pénteken megérkeznek s az első napot gyónással, áldozással, szentmisehallgatással, az éjszakai szálláshely felkeresésével töltik, de másnap kora hajnalban kisebb-nagyobb csoportokban elindulnak a Kis - Somlyón lévő Kálváriára. Sokan köztük a keresztutat a szombat délelőtti nagymise után is elvégezték, különösen azokban az időkben amikor a búcsú fénypontját jelentő délután két órakor induló nagy körmenetre nem kerülhetett sor. A kegyhelyen tartózkodó csángók pontosan tudják, hogy egy - egy búcsúvezető csoportja mikor indul a Kálváriára - a bogdácsfalvi tudós csoportja hosszú évtizedeken át szombaton a nagymise után a borvízforrásnál gyülekezett. A somlyói Kálvária a Kis - Somlyó hegyének nyugati lejtőjén a fenyőerdő közötti csapáson emelkedik a hegy csúcsán lévő Salvator - kápolnáig. Az éles kövekkel borított meredek stációs út alján az 1868 - ban állított nagy kőkeresztnél pünkösd hajnalán.

A keresztút végén a Salvator - kápolna előtti gyergyóalfalvi emlékkeresztnél felajánlják a keresztúti ájtatosságot, majd eléneklik a Lehullott a Jézus vére... kezdetű archaikus imamotívumokat tartalmazó népéneket, amelyet otthon még nem is olyan régen virrasztókban is szoktak énekelni.

A moldvai csoportok Kis - Somlyó hegyi ájtatosságának sajátos jellegzetessége, hogy ők a keresztútjárás után nagyjából a szombat déli nagy körmenet útvonalát követve meg is kerülik a hegyet úgy, hogy végül a Salvator mögött álló Szenvedő Jézus kápolnájához érnek vissza. Napfelkeltekor a moldvai csángókat a Szenvedő Jézus kápolnája mögött találjuk, arccal kelet felé fordulva. A Csíki havasok fölött felbukkanó Napban a Szentlelket vélik felfedezni, s azt tartják, hogy aki arra érdemes, egyéb szent dolgokat is láthat, az erre érdemtelen bűnösöknek ellenben csak rémképek mutatkoznak meg.

A moldvai csángók búcsúvezetőinek legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy Kis - Somlyó hegyen végzett keresztutat vezessék, illetve hogy a helyszínek az éneklést és az imádkozást irányítsák.

Az előidéző okok sokrétűek, a jelenséget nem lehet kizárólag a moldvai magyarság asszimilálódásának tulajdonítani, hiszen legalább ennyire fontos szerepe lehet a hagyományos népi értékrendnek, életformának a felbomlásának is.

A jó megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges a zsidó pünkösd bibliai és történelmi hátterének a megfestése, hiszen az Apostolok cselekedeteiben elbeszéltek mind ezen ünnep alkalmával történtek. A pünkösd a zsidók három ún. "zarándok ünnepének" az egyike. A másik kettő a húsvéti bárány és kovásztalan kenyér elfogyasztásának tavaszi, valamint a szüretelésnek, betakarításnak őszi ünnepe.

Századunk folyamán módosult vagy bővült ennek az ünnepnek a tartalma, illetve jelentése. Eredetileg gazdaság ünnep volt, amit hangulatilag a termés felett érzett öröm jellemez. A zarándokokkal megtelt jeruzsálemi szentélyben a zsidók ilyenkor "lisztáldozatul" az új búzából készült kenyeret mutatták be.

Jézus a nagy tömegeket mozgósító sátoros ünnepet választotta alkalmul arra, hogy Szentlelkének különös ajándékait közölje a fiatal egyházzal, annak nagyon is elbátortalanodott tagjaival.

A csíksomlyói búcsú eredetének kérdését a történelemnek és néprajztudománynak mindezidáig nem sikerült tisztáznia. Így az sem bizonyos, hogy a csíki, gyergyói, háromszéki székelyek János Zsigmond bandériuma feletti nagyerdei győzelmére 1567 - ben vagy 1559 - ben került sor, sőt akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy tényleges összecsapásra nem is került sor.

Boldizsár Dénes Désett kiadott füzetében P. Fabritiusnak, Izabella királyné hatalmas udvari papjának 1562 - ből származó kézirata alapján ismerteti a búcsú eredetét. A kéziratra, amint ezt a füzet bevezetőjében leírja, 1919 - ben a nagyszebeni levéltárban bukkant ár Balandrata György és Dávid Ferenc 156-62 - ből származó írásaival együtt. Az adatközlés hitelét rontja, hogy Boldizsár meglehetősen szabadon kezeli az eredeti szöveget, amely a felfedezés óta ismét "elveszett". A hitelesség kérdése még nem tisztázott, az anekdotikus eseménymozzanatokat is tartalmazó történetet mint kuriózumot, közlik.

Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázslása: a telet felképező szalmabábot a vízbe dobják, esetleg elégetik. Mégis legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmüket vesztett szertartásokkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább a pünkösdhöz tapadnak.

A pünkösdi királyságért Dunántúlon a legények lovasversenyben vetélkednek. Csepreg városában a versenyen az volt a feltétel, hogy minden legény a tulajdon lován nyereg és kengyel mellett egymásután háromszor futott és kifeszített kötélakadályokat ugrott át. A győztes lett a pünkösdi király, aminek a tilosba tévedt lovát, jószágát büntetés nem érhette.

A pünkösdi király és királyné hagyományvilágának bemutatásában még megközelíthető teljességre sem törekedhetünk.

A középkori hagyományok szerint a zöld ágat, a tavasz jelképét sok helyen ki szokták tűzni pünkösd hajnalán, az egész háztájékot feldíszítik vele.

 Szerzők: