Születésnapi koncertet ad a 30 éves zenekar

Jubilálnak a szimfonikusok

Hétfőn este fél 8-kor kezdődik a Szegedi Nemzeti Színházban a Szegedi Szimfonikus Zenekar jubileumi hangversenye. A 30. születésnapját gondosan összeállított, népszerű műsorral ünneplő együttest Gyüdi Sándor, a tavasszal kinevezett új igazgató-karnagy dirigálja, akivel a jubileum kapcsán beszélgettünk.

– Azt hallottam, az évfordulót nemcsak hangversennyel, hanem kiadványokkal is szeretnék megünnepelni...

– Király István kürtművész, a zenekar alapító tagja tanulságos összefoglalót írt az együttes történetéről, amit egy füzetecskében kiadunk a jubileumra. Zenekarunk önálló városi intézményként valóban harminc éves, azonban tulajdonképpen a XVIII. század eleje óta folyamatosan létezik. Már 1722-ben foglalkoztatott a város muzsikusokat, sőt arra is találtunk adatot, hogy 1724-ben már szolgálati lakásokat is építtetett a zenészek számára. Így azt is mondhatnánk, 275 évesek vagyunk. A füzetben olvasható visszatekintésben a leghangsúlyosabb szerepet a XX. századi történések kapják. A Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekaraként működő muzsikusgárda először Fricsay Ferenc vezetésével fejlődött művészi szempontból is látványosan. 1945-től – Vaszy Viktor első szegedi korszakában – pedig négy év alatt annyira megerősödött az eredetileg operajátszásra létrehozott együttes, hogy hangversenyzenekarként is megállta a helyét. Vaszy második szegedi korszakában, 1957-től a fejlődés újraindult, olyannyira, hogy 1969-ben a színházi zenekar legjobb muzsikusainak bevonásával sikerült önálló városi intézményként létrehozni a Szegedi Szimfonikus Zenekart. Vaszy utódai is jelentős személyiségek voltak, róluk is nagy tisztelettel emlékezünk meg. Pál Tamás, Oberfrank Géza és Acél Ervin sokat tettek azért, hogy a koncertek számát tekintve a zenekar nagyot lépjen előre és meginduljon külföldi megismertetése is, ami korábban politikai okokból nem történhetett meg.

– A jubileumra CD-t is megjelentetnek...

– Eredeti szándékunk az volt, hogy az elmúlt harminc év négy jelentős vezető karnagyának felvételeiből állítunk össze egy válogatást. Időközben kiderült, nem maradtak fenn a zenekar Vaszy Viktor dirigálásával készült készített szimfonikus felvételei. A rádió 1971 és 1975 között ugyan több koncertet is rögzített, de ezeket a szalagokat azóta letörölték. Ráadásul a néhány évvel ezelőtt megjelent Bűvös vadász-CD-ről is épp a nyitány hiányzik, így végül Vaszy-felvétel nem szerepel a jubileumi lemezünkön. A másik három volt igazgató-karnagy szerencsére épp az elmúlt évad filharmóniai koncertjein dirigálta a zenekart, és az akkor készült felvételekből három felkerülhetett a CD-re, amelynek ugyancsak a hétfői jubileumi koncerten tartjuk a premierjét. Pál Tamás A végzet hatalma, Oberfrank Géza A bolygó hollandi nyitányát dirigálja, Acél Ervin vezényletével és Kosztándi István hegedűszólójával pedig Rimszkij-Korszakov Seherezádéja hallható a CD-n. A lemez nem kerül kereskedelmi forgalomba, de koncertjeinken és a Filharmónia jegypénztárában kapható lesz. Elsősorban törzsközönségünknek szánjuk, valamint partnereinknek és a város vendégeinek adjuk ajándékképpen.

– Hogyan állították össze a jubileumi koncert műsorát?

– Teljesen hagyományos, azaz nyitány-versenymű-szimfónia összetételű műsort terveztünk, mert a jubileumnak nem formabontónak, hanem tradicionálisnak kell lennie. Eddig mindig más műfajokban álltam a zenekar előtt, ezért úgy gondoltam, zeneigazgató-karnagyként első koncertemet igazi szimfonikus darabokból kell összeállítanom. Operazenekarból nőtt ki az együttesünk, ezért első műsorszámként Mozarttól a Figaro házassága nyitányát választottam, majd Mendelssohn-Bartholdy e-moll hegedűversenye következik. Nincs olyan neves szólista, akinek a pályája szorosan kötődne zenekarunkhoz, viszont koncertmesterünk, Kosztándi István szólistaként is nagyszerű, ezért úgy gondoltam, megilleti, hogy ő játssza a versenyművet. A hangverseny második felében Berlioz Fantasztikus szimfóniáját adjuk elő, amelynek az alcíme – Epizódok egy művész életéből – kis változtatással illik az alkalomhoz: Epizódok egy zenekar életéből.

A szólista: Kosztándi István hegedűművész

Kosztándi István hegedűművész a kolozsvári zeneakadémián szerzett diplomát, majd évekig a nagyváradi szimfonikusok élén muzsikált. 1991 óta a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja, s az elmúlt nyolc évben koncertmesterként és szólistaként is a város zenei életének egyik meghatározó egyéniségévé vált. A hétfő esti jubileumi hangversenyen Mendelssohn hegedűversenyének szólistájaként hallhatja a közönség.

– Találkozott már a darabbal?

– Többször játszottam már, például tavaly Lisszabonban és idén Nagyváradon. Most azért esett rá a választásunk, mert a jubileumi koncertünk műsorába egy népszerű, szép, romantikus versenyművet szerettünk volna. Mendelssohn hegedűversenyét a közönség nagyon szereti, mert csupa dallam, ugyanakkor a csodálatos melódiái mellett lehetőséget ad a szólistának, hogy a technikai tudását, virtuozitását is bemutassa. Különösen a harmadik tételét szeretem, ami számomra mindig üde, játékos tündérmesének tűnik.

– Mit gondol, a következő években milyen téren kellene előre lépnie a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak?

– Bár már történtek lépések erre vonatkozóan, fontosnak tartanám, hogy kialakuljon együttesünk sajátos, egyedi hangzása. Az igazi nagyzenekari, szép és tömör hangzás tökéletesítése minden szimfonikus zenekar állandó feladata. A vonós és fúvós szólamoknál a homogenitásra, a szólamokon belüli kiegyensúlyozottabb játékra kell törekednünk. Mint a legtöbb zenekarnál, nálunk is sok a tennivaló ezen a téren is. Az utóbbi időben több, technikailag nagyon felkészült, tehetséges fiatal hegedűs került a zenekarhoz, akik idővel – ha hozzászoknak a zenekari játék speciális követelményeihez – rutint szerezve erősíthetik az együttest. Bizakodó vagyok a jövőt illetően, úgy érzem, most jó és kiegyensúlyozott légkör uralkodik a zenekarban, ami alapvető feltétele az eredményes alkotómunkának. Mindig nyugtalansággal tölt el bennünket, ha átszervezésről, szerkezeti változásról röppennek fel bizonytalan hírek, szerencsére ez most nincs napirenden.

– Mire készül a jubileumi koncert után?

– Nagy izgalomban vagyok, mert hamarosan egy másik megmérettetés következik: november 30-án a konzervatóriumban mutatkozik be új vonósnégyesünk, a Pulzus Kvartett. Együttesünk csak nemrégiben alakult, kitűnő pesti kollégák kértek fel, hogy muzsikáljunk együtt. A második hegedűs a Rádiózenekar első hegedűse, a brácsás a Magyar Virtuózok zenekarban játszott, a csellista pedig ugyancsak a Rádiózenekar tagja. Boldogan játszom velük, mert úgy tűnik, egy kiegyensúlyozott, ütőképes kvartett jött létre. Szegedi bemutatkozó koncertünkre – amelyre a belépés díjtalan – a vonósnégyes-irodalom gyöngyszemeiből válogattunk: Haydn Pacsirtáját, Mozart Vadászat vonósnégyesét és A halál és a lányka című Schubert-darabot játsszuk. Meglepődtem, amikor a pesti kollégák megkerestek, de örültem is, hiszen az együttes kapcsán a fővárosban is jobban megismerhetnek, és talán szólistaként is több felkérést kaphatok. A nyáron három hónapig ismét a lisszaboni Metropolitan Kamarazenekarral dolgoztam, két évre szóló szerződést is ajánlottak, de nem fogadtam el, mert a családom itt érzi jól magát Szegeden, a feleségem és a gyermekeim nélkül pedig nem szívesen vállalnék munkát hosszabb időre külföldön.

Hollósi Zsolt
1999.november 21.

Fotók: Veréb Simon