"Levonom a konzekvenciákat"

- mondja Pál Tamás zeneigazgató

A korábbi évek kasszasikereivel szemben ebben az évadban átlagosan fél háznyi közönséget sem sikerült az opera-előadásokra összetoborozni, sőt az is megtörtént, hogy az egyik szcenírozott koncertre egyetlen néző váltott jegyet, ezért elmaradt az előadás. A műfaj szerelmesei szerint ideje megkongatni a vészharangot, mielőtt válságba kerülne az operajátszás. Pál Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója - akit nemzetközi rangú, kitűnő operadirigensként tart számon a szakma -, januári kinevezése után úgy nyilatkozott: szembefordul a kétségbeejtő tendenciákkal, és az ország legjobb operatársulatát teremti meg Szegeden. Eddig nem sok jel mutatott arra, hogy a szimpatikus program megvalósulna; a türelmet kérő zeneigazgatót az okokról kérdeztük.

 

  • Színházi produkciókkal kapcsolatos mondás: a siker nem igazol mindent, de a sikertelenség semmit sem igazol. Az operatársulat új produkciói - még a zenei, művészi nívót tekintve sikeresek is - abban az értelemben sikertelenek voltak, hogy nem volt rájuk kíváncsi a közönség. Mit gondol, miért?

    • - Magam sem értem, hogy miközben arra panaszkodnak, kevés a látványos, jó produkció, miért volt például csupán 41 százalékos a látogatottság A bolygó hollandi utolsó két német nyelvű előadásán, amit én dirigáltam. A kamaraszínházi Cimarosa-premier 68 százalékos ház előtt ment, később már mindössze 30-40 százaléknyira apadt, és azt is el kell ismernem, hogy a két nagyszínházi koncertszerű operaelőadásnak még ennél is rosszabb volt a látogatottsága. Mindezek ismeretében, be kell látnom, hogy valamit elhibáztunk, a közönség ítéletét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Akkor is le kell vonnom a konzekvenciákat, ha úgy gondolom, a céljaim helyesek, csak nem értik meg. Elfogadom a kritikát, az itt ismeretlen darabnak számító Titkos házasság nem elég jó produkció, talán azért is, mert főzeneigazgatói módon azt képzeltem, kellő ellenőrzés és támogatás nélkül a rendező és a karmester - két jó képességű fiatalember, akik a Figaro lakodalmát és a Szerelmi bájitalt korábban sikerre vitték - egy ragyogóbb, virtuózabb előadást tudnak létrehozni. Ráadásul szereposztási tévedések is rontották a helyzetet. A hátralévő hat előadás előtt próbákat tartok, igyekszem feljavítani a produkciót.

  • Úgy tűnik, a közönség nem vevő a koncertszerű operajátszásra; szükség van rá egyáltalán?

    • - Az egyik országos napilap kritikusa azt írta rólam, nem tartom annyira jelentősnek a korszerű, jó rendezést, mint elődeim, inkább a zenei megvalósításra helyezem a súlyt. Ez így nem igaz, az viszont természetes, hogy a zenei előadás perfektségét, drámaiságát szeretném jobban hangsúlyozni. Téves az a beállítás, hogy a színpadi produkciókat szeretném koncertelőadásokkal kiváltani. Információhiány miatt alakulhatott ki az a megítélés, ami miatt a legutóbbi hangversenyszerű produkciók annak ellenére sem keltették a kívánt hatást, hogy zeneileg nívósak voltak. Azt, hogy nem jött el a közönség, figyelmeztető jelnek tekintem. Végig kell gondolnom a koncertoperák kérdését. Ha mégis úgy látom, szükség van rájuk, akkor az eddigieknél sokkal többet kell tennünk azért, hogy helyüket és jelentőségüket megértessük a publikummal.

  • Miért nem teljesült a közönség és a társulat várakozása, hogy kinevezése után sokkal többet fog dirigálni Szegeden?

    • - Nem szerettem volna olyan zeneigazgató lenni, aki úgy értelmezi az irányítást, hogy mindent ő dirigál. Szeretnék magam mellett olyan karmestereket tudni, akik nagyon magas nívón, hatékonyan és eredményesen tudják az operajátszást szolgálni. Kollégáimnak az utóbbi időben talán nem tehetségük, hanem a hatékonyságuk volt kisebb, ezért mostantól a tervezettnél többet fogok dirigálni. Remélem, erre nem lesz mindig szükség, egyébként szeretnék a színház számára egy új karmestert is megnyerni.

  • Olyan véleményeket is hallani, miszerint a prózai tagozat előadásainak pazar díszletei miatt nincs pénz az opera-produkciókra. Mi igaz ebből, és milyen a viszony a két tagozat között?

    • - Mindenki figyelmébe ajánlom a Manon Lescaut januári premierjét és a Mefistofele májusi bemutatóját, amelyekhez pazar kiállítású, gyögyörű díszlet készül. Az évad műsortervének megtervezésekor tudatosan vállaltuk, hogy a szezon első részében nem a szokott arányban játszunk prózát és operát, és a látványos, nagy operapremierek és felújítások a következő félévben lesznek. Ez talán nem volt szerencsés döntés, emiatt az zenebarátok türelmét és megértését kérem. Surlódás van, és lesz is a tagozatok között, de ha ez toleranciával és korrektséggel párosul, akkor a színház hasznára válhat.

    Hollósi Zsolt

    Ez a cikk 1997. január 3. óta olvasható lapunkban.