Timothy Bentch új szerepekre készül

Szegedi tenorsztár Missouriból

Amikor Tamino szerepében bemutatkozott, először csak jópofa akcentusára és kellemes Mozart-tenorjára figyeltünk fel. Amikor a Sevilla, se borbélyban Almaviva grófként humorával is elbűvölte a közönséget, már nyilvánvalóvá vált, Pál Tamás jó vásárt csinált, amikor az amerikai tenoristát a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatához szerződtette. Timothy Bentch-t azóta megszerette a szegedi közönség, az előző évadban a Don Giovanni Don Ottaviójaként és a Nabucco Izmaeljeként is szép sikert aratott. Hamarosan két új szerepben is találkozhatunk vele: a Traviata Alfredóját és a Gianni Schicchi Rinuccióját énekli Szegeden.

Timothy Bentch feleségével - és immár két kislányával - öt éve él Magyarországon. Egy amerikai keresztény alapítvány küldte Közép-Kelet-Európába, hogy művészetével missziót teljesítsen egy volt szocialista országban. 1963-ban született, egy farmon nőtt fel Missouri államban. Testvéreivel egy tradicionális gospel-csoportban énekelt, 16 éves volt, amikor elhatározta, hogy komolyan szeretne énekelni tanulni. Amikor elkezdte komolyzenei tanulmányait, nagyon hamar megszerette a klasszikus zenét, különösen az addig nem ismert operát. Timothy magyarországi énekesi pályafutását Debrecenben kezdte, előtte Bukarestben, Nagyváradon és Temesvárott is fellépett. Egy olyan színházhoz szeretett volna kerülni, ahol megfelelő minőségű az operajátszás, és ahol folyamatosan több darabban is énekelhet. Ezért fogadta el 1998 elején az akkori zeneigazgató, Pál Tamás felkérését.

- Az utóbbi időben egyre többet hallani sikeres budapesti fellépéseiről...

- A Cosi fan tutte Ferrandóját énekeltem az Operaházban két alkalommal, Kovács János vezényletével, Bátori Éva, Busa Tamás és Meláth Andrea partnereként. Kellemes hangulatú, sikeres előadások voltak, ugyanebben a szerepben áprilisban három estén ismét fellépek. Nemrégiben mutatta be a televízió a Poppea megkoronázása című Monteverdi-operát, amiben Néró szerepét énekeltem Moldován Domokos rendezésében. Nagyon örültem ennek a feladatnak, mert megmutathattam, hogy nemcsak Mozart-tenor vagyok, hanem egy színészi szempontból is összetett, izgalmas drámai tenor szerepet is meg tudok oldani. Igyekeztem minél ellenszenvesebbé tenni a figurát, hogy a nézők minél jobban gyűlöljék. Egyre gyakrabban kapok felkéréseket rangos hangversenyekre is. Nagy élményt jelentett, hogy január 20-án a Zeneakadémia nagytermében Fischer Ádám vezényletével Beethoven Missa Solemnisének tenorszólóját énekelhettem. A koncertet élőben közvetítette a Bartók Rádió. Fischer Ádám fantasztikus karmester, rendkívüli kisugárzással rendelkezik, nagyon inspiráló volt vele dolgozni.

- Hogyan tudja összehangolni a fővárosi és a szegedi feladatokat?

- Néha kicsit nehezen megy, például december 23-án Kocsis Zoltán dirigálásával a Messiás tenor szólistája lettem volna Budapesten, de A varázsfuvola előadása miatt az utolsó pillanatban nem engedtek el Szegedről. Ez nagyon rosszul esett, mert nagyon fontosak számomra ezek a koncertek. Szerencsére ez nem jellemző eset, Oberfrank Péter zeneigazgató úrral általában sikerül egyezségre jutnom. Szeretek Szegeden élni, nagyon kedves a közönség, az utcán is odajönnek hozzám az emberek beszélgetni. Azt hiszem, ritka dolog a világon, hogy egy ekkora városban ilyen szoros kapcsolat legyen a művészek és a publikum között. A feleségem is nagyon jól érzi itt magát, a két kislányunk nevelése mellett lektorálással foglalkozik. Sok barátunk van már itt, fájna a szívünk, ha el kellene hagynunk Szegedet.

- Februárban új szerepekben is láthatja a szegedi közönség...

- A Traviata Alfredója mellett Rinucciót éneklem a Gianni Schicchiben és egy pici szerepet A köpenyben. Nagyon szeretem Puccinit, Rinuccio nekem való lírai szerep, mint ahogyan A szerelmi bájital Nemorinója is, amit majd áprilisban énekelek. Úgy érzem, elég sok Mozart-szerepet énekeltem már az elmúlt években, így kipróbálhatom magam drámaibb szólamokban is. Nagyon hasznos tapasztalatokat szereztem Magyarországon, de szeretném majd megméretni magam Nyugat-Európában és Amerikában is.

Kép és szöveg: Hollósi Zsolt

1999. január 29.