Jótanácsok kutyákhoz

Hogyan neveljük a kutyát? Mielőtt hozzákezdenénk a kutyának nevezett élőlény tudományos alapokon nyugvó neveléséhez, tudnunk kell, hogy a kutya általában két részből áll: úgy mint első és hátsó részből. (Némelyik kutyus fent említett két részét egy harmadik köti össze. Ezeket nevezzük csuklós ebeknek. Ilyen például a dakszli.) A nevelés szempontjából egyaránt fontos mindkét rész. A kutya első részét szavakkal, a hátsó részét egy összecsavart újsággal neveljük. A kutya elülső részében helyezkednek el a fogak. A fogakat minden nevelőnek tiszteletben kell tartania, mert nem csak evésre használhatók. A kutya nevelését névadással kezdjük. Megszólítás nélkül ugyanis az illető állat azt hiheti, hogy a szüleinket szólítjuk kutyulinak. Igyekezzünk a kutyának egyszerű és rövid nevet adni. Nem célravezető például Rabindranath Tagorénak hívni ebünket, mert mire visszaparancsoljuk az utcáról, már megharapta a szomszédot. De ne nevezzük az ebet Kovács Pistának se, mert ha az utcán utána ordítunk, hogy: Gyere vissza, Kovács Pista, fene a buta fejedet! - legalább öt dühös férfi elől futhatunk hazáig. A kutya a legműveltebb élőlény. Minden nyelven tud. Akár arabul, akár svédül, akár angolul rúgunk bele - érti. A kutya nevelése szempontjából a legfontosabb, hogy tudja, ki az úr a házban. Nem szabad azt gondolnia, hogy az a személy őt szolgálja, aki reggel, délután és este sétálni viszi, aki a kuckóját rendben tartja, eteti, fésüli, mosdatja, simogatja és még nyaralni sem megy, mert nem tudja kire bízni az ebét. A kutyának ki kell bírnia röhögés nélkül, ha ez a körülötte sürgölődő, őt becézgető, a kívánságait örökké leső és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert.