A sötétségmérő ... Csengetes, ajtonyitas.... - Jo estet! Meghoztuk, szereljuk! - Mit?! - Hat a sotetsegmerot. Pardon, szabad? - Mifele sotetsegmerot?! - Hogyhogy mifelet? Nem tetszett papirt kapni? - Nem en! - Akkor tessek. - Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem mar mindenem! Gazora, villanyora, homerobol ketto, vekker... - Sotetsegmeroje is? - Az nincs, de... - Nalatja. Hol van meg a minden. - ... es mit mer...ez? - Hat sotetet. Hova szereljuk? - ... talan oda...a sarokba... - Nem lesz ott neki tul sotet? - Nem az kell? - Nezze, tul sotetben konnyen tonkremehet. Nem szabad tulterhelni. Meg aztan...maga is rosszabbul jar. - Miert? - Nagyobb lesz a sotetszamla. - Mi?! Meg fizessek is a sotetert?! - Miert? A villanyert nem fizet? - Azert igen, de... - Akkor meg ne csodalkozzon. Szoval, ha a sarokba tesszuk, ott tobbet mer majd, bar tehet ele egy lampat, csak akkor a villanyszamla lesz nagyobb. - Jo, tegyek az ablak ele. - Rendben. De...akkor meg a szoba lesz egy kicsit sotet. - Ettol a kis vacaktol? - Dehogy. Ez csak a merohelybemero. - Es mekkora a mero?! - Ketszer negyszer feles. - ...meterben? - Igen. - Nincs kisebb?! - Csak nagyobb. Hatszor kettes, hetszer harmas meg nyolcszor negyes. De az mar kozuleti. - Es miert ilyen nagyok? - Hogy ne tudjak ellopni. Meg aztan kell a hely a fogaskerekeknek, a plombanak, a hangszigetelesnek. Igy is duborog. - Mi?! - De sokat csodalkozik. Bizony vege az ejszakai nyugalmas csondnek.Na, behozzuk. .... - Leolvasni tudja? - Azt is nekem kell? - Igen. Keves az emberunk. Szoval, nem konnyu leolvasni, mert vilagosban nem mutat semmit. Sotetben meg maga nem lat semmit. Egyedul el? - Szerencsere. - Ez esetben nem az. El kell vegeznie a leolvaso tanfolyamot. - ...jaj... - Nyugi. Mindenki atmegy. Elobb-utobb. Es csak ket honap. A lenyeg az ugras. - Milyen ugras? - Hat a villanykapcsolotol a mutatoig. Leolvasas elott felkattintja a villanyt, aztan usgyi! Fenysebesseg plusz egy picire kapcsol, hogy elerje a mutatot. - De ha gyorsabb vagyok a fenynel, ekkor meg sotetben erek oda es nem latom, hogy mennyi sotet van. - Azt nem. De meg tudja fogni a mutatot, hogy ne menjen vissza nullara, mikor odaer a feny. Mondom, nem nagy ugy. Ugrik, igyekszik, es mar csak varja a fenyt, meg leolvas. - ...es ha nem egyedul elnek? - Akkor a tarsa kezeli a villanykapcsolot, maga meg a mutatot fogja. - Es mi lenne, ha elemlampaval csinalnam? Megfogom a sotetben a mutatot, es ravilagitok. - Szabalytalan. A lampa a labara eshet. Volt mar ilyen. Megijedtek az adattol. - En szorosan fognam a lampat. - Biztos? - Biztos. - Na jo. Akkor adunk egy beutalot az elemlampafogo taborba. - Hova? - Hat a lampafogo kikepzobe. Jo a hortobagyi? - Nem tudom, meg sohasem voltam benne... - Nagyon jo. Amerikai modszerekkel kepeznek. Eloszor faagon gyakoroltatjak a markolast, aztan felkerul a lampaszimulatorra, vegul pedig levizsgazik eleselemessel. - Tetszik a program, de tenyleg jol tudok fogni! - Uram, en elhiszem, de ha nincs rola igazolasa a sotetseg-leolvasas ellenor megbuntetheti. - O is fog jonni? - Hogyne. Keddenkent. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nezzen ram ilyen soteten, mert magasabb lesz a szamla! - ...ez a ... ellenor pontosan mit ellenoriz? - Hat, hogy maga szabalyosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e tul kozel a gephez. - Miert, mi tortenik, ha tul kozel hajolok? - Meg ezt sem tudja? Beuti a fejet! - ..jaj... - Jaj bizony. De igenyelhet leolvaso sisakot. - Na jo, feladom. Nezzek...nem lehetne, hogy maguk nem talaltak engem itthon? - Hat... - Ketezer? - Rendben. Viszlat. - Inkabb ne. Ajtobecsukas. Szinte azonnali csengetes, ajtonyitas. - Jo estet! De jo, hogy hazaert! Az elobb nem talaltuk otthon...