Jákfalvi Magdolna – Kékesi Kun Árpád: Teríték. Kortárs magyar dráma és színház (Alföld, 2000./06.)

"Filó Vera kanavászokat ír. Eddig megjelent szövegei (Tulipándoktor, Keresõ, Rob és Tot pont nevet egyet) nem kerültek profi színpadra, valószínûleg nincs az a színház, mely teret adhatna az itthoni közegben a kísérletnek. Filó szövegei foszlányok valahol a cybertérben, folyamatos önreferenciális szintkeverésekkel az írás, a létezés és a játék kategóriái között. Filó drámaértõként igen tágra nyitja az olvasás és a színrevitel üres helyeit. Utolsó szövege a Rob és Tot pont nevet egyet játék az írásképpel, a látványképpel, a filmképpel, miközben két (a Nappali Házból és a Magyar Narancsból ismert) kultikus képregényfiguráját pinteri drámahelyzetbõl indítva a Mátrix-séma szintjei között bolyongatja. Filó Vera Robja és Totja a színésznek jelentheti a legnagyobb kihívást. Mélység nélküli alakok õk, papírdimenzióval. Lehet, egy bábszínház neki mer rugaszkodni a próbának."

Deutsch Andor: A szöveg öröme. Fiatal magyar drámaírók és drámáik (Magyar Narancs, 2000./03.)

"Filó egybezsúfolja korunk rekvizitumait: szövegeket, tárgyakat, embereket, azután összerázza õket, mint egy kaleidoszkóp színes üvegforgácsait, és kész a darab. Ettõl persze némiképp egyformák is: a Fekete tulipán (melynek helyszíne is egy kaleidoszkóp) játékosabb, a Keresõ komolykodóbb; de jönnie kell még egy bátor rendezõnek, aki kidobja, ami nem érthetõ, s megkeresi az önreflexióban, a viccben, az irodalomban azt, amit egyedül így lehet elmondani ezekrõl az idõkrõl; errõl az évrõl, melyrõl azt sem tudjuk biztosan, melyik század. Egy drámaíró egyedül még nem csinál tavaszt."

Poós Z.: Képregényes élet (Mancs, 2001./20.)

"Filó Vera elõször is egy bájos jelenség. Leginkább egy lakótelepi kulcsos gyerekre emlékeztet egy ´77-ben forgatott Katkics Ilona-tévéfilmbõl, de az ilyesmi ne tévesszen meg bennünket. Például biztosak lehetünk benne, hogy sosem vállalt szerepet a tévébeli Családi kör lélekbúvár-tanfolyamban. Filó Vera drámaíró és képregényrajzoló, és ezek az együtthatók már eleve figyelemre méltók. Hogy milyen a valós irodalmi teljesítménye, az pedig eldõlhet a Szextett kritikai beszélgetéssorozat Szextett plussz címû kánonszaggató vagy éppen toldozó-foltozó kalandjátékon május 18-án, pénteken 18-kor a Mûcsarnok elõadótermében. A szépírókból és kritikusokból álló hatos fogat - Harcos Bálint, Gács Anna, Menyhért Anna, Jánossy Lajos, Szirák Péter, Térey János - Filó Vera Emlékszoba kiadó címû kötete kapcsán tart szobaszemlét. A vendég természetesen maga a szerzõ lesz, izgalmak, sistergõ levegõ, visszatartott lélegzetek. Mert a képregény nemcsak Placid és Muzo és Kajla és Spiderman, hanem valami más is. És hogy Filó nem Peyo (Hupikék törpikék), arról május 18-án azok is meggyõzõdhetnek, akik eddig nem ismerték az ifjú mûvésznõt."

sissova:  Égbõl kapott üzenetek  (Mancs, 2001./26.)

"Jákob kobak, Filó Vera-képregények Vera egy angyal. Gondolkodó, érzékeny puttó, olyasvalaki, aki a keresztelõkön megnyugtatóan lekacsint a kétségbeesetten ordító kisdedre. Egyébként írásos Tourette-kórja van (lásd fenn). Mindenre asszociál, reagál a környezeti változásokra, letükrözi a mozgásokat, néha annyira bonyolult láncolatokon át, hogy az értetlenek lesajnálják. Az mondják, drámái és képregényei is érthetetlenek. Pedig csak arról van szó, hogy rá kell állni a költészetére, mert bár nem költõ, amit csinál, az éterbe mutat. Onnan meg csak egy ugrás megérteni a meg nem értett puttót. Drámáit sorra színpadra állítják a szomszédos országok kísérletezõ társulatai, sõt már itthon is látható a Rob és Tot pont még nevet egyet. Rob és Tot a (MaNcs Snoblesse-ébõl is ismert) két lámpatökû filozófus ennek a kalandos képregénykötetnek is elmaradhatatlan figurái, jézuskussmáriával, nagypapival, Peer Krisztiánnal, a visszhanggal és a pingvinekkel együtt.

Megjegyzem, Vera maga is képregényfigura, különben hogy merné a melltartót a pólóján kívül hordani."

Margócsy István: Követési távolság  (Élet és irodalom, 2001./27.)

"Vagy csak egyszerûen (azaz posztmodern módra?) a dadaizmus neo-neo-formája üti fel itt a fejét, s mutatja újra, most kissé gyermeteg könnyelmûséggel, mindent kifordító, bár itt most kissé humortalan, inverz kedélyét? Filó Vera drámái mintha folyamatosan az abszurd dráma igézetével játszanának el, de mindig úgy, hogy megvonják az abszurditás súlyát, s valamilyen könnyeden emelkedettnek vagy leleplezõnek szánt? infantilizmussal helyettesítik - vajon annak a nemes gondolatnak szellemében, hogy a mûvészetben mindent szabad, s semmiféle korlátnak helye nincsen? Mert hisz ebben igazuk is lenne - csak azzal a csekély kiegészítéssel: ahogy mindent bele szabad tenni a mûalkotásba, úgy mindenre rá is szabad kérdezni: miért is van épp ott?"

Beszélgetés

Szextett, Téma: Filó Vera: Emlékszoba kiadó

"...arról az időről beszélnék, amikor először tűnt föl Filó Vera mint jelenség. Most fölolvasott, és látjuk őt, tehát ecsetelni nem kell, a szabadságélmény volt benne a legfontosabb. Az egész jelenség, az egész egyéniség. Az írások is hű tükörképei ennek, az etika és esztétika, ami a könyvben érvényesül, valamiféle szabadságetika." (Térey János)

Solténszky Tibor: Athéntól Londonig mindenki küszködik az expozícióval
Fiatal magyar drámaírók Berlinben

"Nem, már az sem. Már nincs keresés. Én nem tudom, hogy a többiek miért pont arról írnak, de egyszerűen leülsz és ez jön. Érted?"