Divéki Zsolt: 
A meteoritikus anyagok üstökösből való keletkezésének modellezése (összefoglaló)

A bemutatott vizsgálatok célja a meteori-tikus anyagok üstökösből való keletkezésének a modellezése. Munkánk elkészítésében három fő dologra támaszkodtunk. Az M. Marik által kiadott Csillagászat c. könyvben található pályaelemdefiníciót, a Whipple és J. Jones által kifejlesztett sebességformulát és az általunk kidolgozott elméletet tartottuk szemünk előtt programozáskor. Mi egyesítettük a két előző elméletet s kiegészítettük saját elképzelése-inkkel: a perturbációk levezetése, a meteoroidok tömegének meghatározása, mérési időpontok kiszámítása, a kidobódott meteoroidok számának meghatározása stb.

Az általunk kifejlesztett perturbációszámítások megkönnyítették a fél nagytengely és az excentricitás változásának a kiszámítását. A többi esetben ez az eljárás bonyolultnak bizonyult. A másik 3 pályaelemet numerikusan határoztuk meg. Ezek után 1 millió meteoroidot generáltunk egy Halley típusú üstökösből egy keringés alatt.

A vizsgálódások kimutatták, hogy a kidobódási sebesség minden pályaelemben előidézte a változást. Legnagyobb mértékben a fél nagytengely értéke változott. Ennek a következménye az lesz, hogy egy meghatározott időn belül a meteoroid felhő egy gyűrűt fog alkotni (szétmosódik) a Nap körül (eltekintve a külső hatásoktól). Az inklináció változása a legkisebb, mivel nagy energiát kell befekteti ahhoz, hogy valami elhadja az eredeti pályasíkot, és ez a mi esetünkben nem következik be. Az excentricitás változása függ leginkább a Naptól mért távolságtól. Látható, hogy a kidobódási sebesség nagy mértékben függ a meteoroidok tömegétől is, s nem csak a Naptól mért távolságuktól. Az általunk kifejlesztett képlet alapján megkaptuk, hogy már 6.1 AU (csillagászati egység) távolságban a kidobódott meteoroidok száma kisebb mint 10.  

Miért érdemes a meteorokat kutatni? A meteorrajok magukkal hordozzák a szülő üstökösük pályaele-meinek információit, így következtethetünk a naprendszerünk múltjára, valamilyen formában. Ezen mete-orok anyaga meg-egyezik az üstökös anyagával, így tanulmányozhatjuk annak összetételét közvetett úton. Egyes meteorokról (melyeket egy rajba sem sorolhatunk be), feltételezhetjük, hogy a naprendszeren kívülről jöttek, így információt kaphatunk az ottani anyagokról. A meteorok által létrehozott ioncsatornák visszaverik az URH sávot, így pl. naptevékenység maximum idején a pólusoknál a műholdak vételében segíthetnek. Egy-egy új meteorraj megjelenése egy eddig fel nem fedezett üstökös elvonulására enged következtetni. Evvel is pontosabb képet kaphatunk a Földünket veszélyeztető égitestekről.