"A titokzatosnál
nincs csodálatosabb. Alapvető érzés ez, ott áll az
igazi művészet és az igazi tudomány bölcsőjénél.
Aki nem ismeri, aki nem tud többé csodálkozni és nem érez
meglepetést, az olyan, akár a halott, akinek lezáródott a
szeme."
Albert Einstein
"Nem tudom, hogyan lát
engem a világ; de nekem úgy tetszik, hogy csak tengerparton
játszadozó kisfiú voltam, aki abban leli örömét, hogy
olykor a szokottnál simább kavicsot vagy szebb kagylót talál,
míg az igazság hatalmas óceánja kikutatlanul terül el előtte."
Sir Isaac Newton
"Fiatal barátom,
azt mondom neked, ha új igazságot akarsz felfedezni,
gyakorlati alkalmazhatóságával ne törődj. Ne tűnődj
azon, milyen hasznot húzhat belőle az orvos-tudomány, a
kereskedelem, vagy az ipar; mert ha ezt teszed semmit sem találsz."
Az idén, 2003-ban
hetedszerre rendezték meg július 14-e és 19-e között az Országos Diákkonferenciát
Káptalanfüreden. Ez egy kis lélekszámú település közvetlen
Balatonalmádi mellett, és szinte az egész települést táborok képezik.
Tudni kell hogy a
káptalanfüredi táborba nem lehet bárkinek
jelentkezni, csak azok nyernek meghívást, akik már felmutattak valamilyen eredményt. Azonban nem kell rögtön megijedni. A tábor főként
szórakoztató jellegű és célja az ismeretszerzés, barátkozás
és közben művelődés. A táborba Vajdaságból, Magyarországról,
Horvátországból, Erdélyből, Ukrajnából, Litvániából, Svédországból,
Amerikából érkeztek diákok.
Minden ott töltött napunk a hidegvizes ébresztővel
kezdődött, majd ez után reggeli következett, és jöhettek a délelőtti
előadások. Ebéd után vitadélutánokon vehettünk részt, ami abból
állt, hogy kibéreltünk egy pár vizibiciklit, és tekertünk a Balaton
közepe felé. Közben különböző témákat vitatunk meg a következő
témakörökből: oktatás, egészségügy, EU, környezetvédelem, média.
Mindenki a magához közelebb álló témában vehetett részt, aminek az
összefoglalója az utolsó estén került bemutatásra. A fürdés, napozás
után következtek még a délutáni előadások, majd vacsora, és az
esti program.
Szóljunk egy pár szót az előadásokról is: számos
híres ember fordult meg ezalatt a pár nap alatt táborunkban, és míg föl
sem eszméltünk az első előadótól, máris egy újabb neves
emberrel találkozhattunk, akiket eddig még csak a tv-ből ismertünk.
Ott járt Magyar Bálint oktatási miniszter, Esterházy Péter író,
Fodor István az Ericsson elnöke, Kroó Norbert akadémikus, az MTA főtitkára,
és végül de nem utolsó sorban Csermely Péter aki ezt az egész tábort
kitalálta, létrehozta, nekünk, kutató diákoknak.
Az esti program különböző
műveltségi és ügyességi vetélkedőkkel telt, ezek közül is
egyet szeretnék kiemelni ami számomra nagyon tetszett. Az éjjeli akadályverseny.
Kb. tíz tagú csoportokra voltunk felosztva. A csapatok húsz perces különbséggel
indultak neki elemlámpákkal az erdőnek, hegynek. A cél: a hat
igazolóponton keresztül a csúcs minél hamarabbi elérése. Az igazolópontoknál
különböző kérdésekre kellett felelni és a helyes válaszra a
helyes utat mutatták meg. Tudni kell, hogy nem a jól bevált, kikövezett
úton mentünk. Á, az túl egyszerű lett volna. Az ösvények összevisszaságában
kellett megtalálnunk a helyes irányt. Fent a csúcson üdítőt
kaptunk, valamint mindenki egy-egy tábla csokoládét, és hajnali egyre már
mindenki vissza is tért a táborba. Az éjszakák általában ismerkedéssel,
beszélgetéssel teltek és csak reggel négy-öt óra felé tértünk
nyugovóra.
Ez az egy hét alatt nagyon sok érdekes embert, fiatalt
ismertem meg. Szerencsésnek érzem magam, hogy eljuthattam egy ilyen
tudományos táborba, megismerhettem a régi és új vezetőket és
sok jó dologgal bővíthettem a tudásomat. Szeretnék jövőre
is elmenni és további tapasztalatokat szerezni.
