Olaszország, 1997

1997. szeptember elején a barátnőmmel Olaszországban jártunk. Az utazás során végig magammal cipeltem a fotó felszerelésemet, aminek jeles tagja egy jó nagy állvány. Az út egyik fő célja a fényképezés volt.

	Velencei lagúnák.
	Számtalan ilyen képet készítettem, teljesen elvarázsolt a város.
	Mivel a fényképezéshez a kora reggeli fények a legalkalmasabbak, igyekeztünk korán kelni. Így azután a szépítkezésre már később kellett időt szakítani.
	Reggeli párás utcarészlet.
	Ablak.
	Be kell lássuk, hogy vannak kötelezően elcsattintandő fényképek, mint ez is.
	Meg ez is.
	Gondolnád? Ez is a Dózse palota. Hiába indultunk szeptember elején, déltájban szinte elviselhetetlen a hőség és a tömeg. Betti elfáradt.
	Ez már Ravenna, a San Vitale székesegyház. A VI. század első felében építették, azóta áll így.
	A firenzei dóm. Jó lett volna, ha még nagyobb az objektívem látószöge, hogy még torzabb legyen a kép. (24mm-es.)
	Firenzében minden reggel még napfelkelte előtt indultam fotós portyára. A város ilyenkor még teljesen kihalt, csak néhány hozzám hasonló megszállott rohangászott nagy fotós állványokkal. Egyetlen ilyen kora reggeli kép sem sikerült igazán. Ez már akkor készült, amikor mentem vissza a szállodába reggelizni, Bettit fölébreszteni.
	Rómától Északra kb.60 km-re Bomarzoban van a Parco dei Monstrei, a Szörnyek Parkja. Ez egy reneszánsz Disneyland, tele mindenféle furcsaságokkal és szörnyűségekkel. Állítólag amikor az építtető gróf felesége először meglátta, szívszélhűdésben meghalt. Iszonyú drága a belépő, és nagyon megharagudtam rájuk, mert nem engedték bevinnem az állványomat.
	Csak többedik kísérletre sikerült úgy elsütnöm, hogy az expozíció alatt elegendő szép piros és legalább egy fehér csíkot is húzzanak. Iszonyú pisiszag volt.

Vissza