Fraknó vára

Németül: Forchtenstein

Sopron vármegye

Ma: Ausztria - Burgenland

Sopron vármegye elhelyezkedése a történelmi Magyarországon

Fraknó vára, festette Kerpel, 1849-ben

Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Fraknó váráról:

	fraknói vár nemcsak regényes külseje és hibátlan ép állapota miatt nevezetes, hanem azért is, mert termeiben töménytelen régi bútort, berendezési tárgyat, gazdag levéltárt fegyvertárt, ágyúkat és egy páratlan XVII. századi ritkasággyűjteményt rejt, amely telve
van a középkorral kezdődő nagyszerű kincsekkel, művészeti, ipari és természeti ritkaságokkal.

Fraknó várát egy 1346-ból való oklevél említi először, amely mindjárt arról is felvilágosítja az utókort, hogy a várat a spanyol ősöktől eredt Nagymartoni Pál országbíró, testvére Lőrinc és ennek. fia Miklós saját költségükön építtették. Mivel ezeknek életkora ismeretes s miután azt is tudjuk, hogy a Nagymartoniak ősi várát, Bajótot, a Csákok 1317 körül dúlták fel (ami közvetlen oka volt az építkezésnek), a vár keletkezését 1317-1340 közé kell tennünk.

A FRAKNÓI DONJON (ÖREGTORONY) FÖLDSZINTI ALAPRAJZA

Nehéz lenne számot adni a vár eredeti alakjáról és kiterjedéséről. Belőle ugyanis a mai Fraknó csak keveset őrzött meg. Csupán az irdatlan öreg toronyról állapítható meg biztosan, hogy már az első várnak is magvául szolgált. Ennek a toronynak egészen különös alakja van. Alapjában véve kerek, de keleti és nyugati oldalát egy hozzáépített ú. n. köpeny borítja s alaprajzának kerek idoma a bástyafelőli külső oldalon ékalakú kiszögellésbe megy át. A falak helyenként elérik a három méter vastagságot. Földszintjén négyszögű szoba van gótikus keresztboltozattal, faragott konzolokkal, csúcsíves ajtóval és boltzárókövén a Nagymartoniaknak, állítólag még ősi hazájukból hozott sasos címerével. A falba épített szűk lépcső vezet le a háromrekeszes börtönbe. Ennek egyik helyiségéből a padlózatba alkalmazott csapóajtó nyolc méter mélységű, ablaktalan pincébe nyílik, hová hengerre csavarodó kötélen eresztették le a szerencsétlen rabokat.
A régi erősség megfelelhetett a mai felső várnak s egészben véve már akkor hatásos külsővel bírhatott. Nem csoda, hogy a Nagymartoniak büszkék voltak rá s csakhamar, régi nevüket elhagyva, Fraknói grófoknak hívatták magukat.

FRAKNÓ ALAPRAJZA

De miután a család valamennyi tagja pazarló és adósságcsináló volt, gyorsan fogyott, vagyonuk s száz év mulva a büszke váron túladtak az utódok. 1445-ben Vilmos gróf a maga részét zálogba adta Albert osztrák hercegnek, aki szépszerével magához váltotta a női örökösök jussát is s pár év alatt végleges tulajdonosává lett várnak és uradalomnak. Röviddel utóbb ő is eladta testvérének, III. Frigyes római királynak (később császárnak), akitől 1466-ban Mátyás király szerezte vissza. Tőle egy osztrák úr, Weisspriach Zsigmond kapta, aki Szapolyai Istvánnál zálogba vetette. Végül a tehetetlen II. Ulászló 1491-ben újból kiszolgáltatta III. Frigyesnek.

A FRAKNÓI DONJON BÖRTÖNE

Ezzel Fraknó 135 évre elszakadt Magyarországtól, habár az országgyűlések állandóan követelték visszacsatolását. Az uralkodók hol egy, hol más hívüknek adták s a török háborúkban nagy strategiai fontossággal bíró erősségben állandóan német kapitányok parancsoltak.
A vár bevehetetlen hírben állott. 1529-ben, amikor Szolimán hadai Bécs alul özönlöttek vissza, meg sem kísérelték a komoly ostromot. Megelégedtek Fraknóváralja község elhamvasztásával. Hasonló kudarccal járt Bocskay, majd Bethlen vállalkozása 1605, illetőleg 1622-ben.

Fraknó vára 1644-ben

A kép alatti felirat:

Die Gräfliche Eßterhaßische wolerbaute Vestung und Schlos Frackno oder Forchtenstain in Ungarn, welches von Ihro hoch fürstlichen gnaden Nicolau Eßterháßi, gewesten Palatino auß Grund erbaut ist worden. Anno MDCXLIV.

A régies németséggel készült felirat fordítása:

A jólmegépített Eszterházi grófi erősség és kastély Fraknó, avagy Forchtenstein Magyarországon, amely Eszterházi Miklós, volt nádor ő főhercegi kegyelméből alapjából felépült vala. Anno 1644.

Az országtól jogtalanul elszakított várak visszakebelezése gyakran szóba kerültek az országgyűléseken. Az udvar szívós ellenállása miatt hosszú ideig eredménytelenül. A visszacsatolást csak 1622-ben mondták ki, abból az alkalomból, hogy azt és Kismartont 400 ezer forint, az időben hallatlanul nagy összeg erejéig zálogban kapta meg Esterházy Miklós nádor. Az új birtokos négy év mulva örök adományt nyert rá a fraknói gróf címével. De a német kézen pusztuló s már korszerűtlenné vált Fraknó nem felelt meg a hatalmas és nagyvagyonú úr igényeinek. Földig rontatta le tehát a falakat és csupán a sziklaszilárd öregtornyot hagyva meg, hozzá kezdett a réginek a helyén emelkedő nagyszabású, hadászati szempontból a kor színvonalán álló új vár építéséhez. Kétemeletre rakatta a palotát, pompás várkápolnát állított, a régi donjont megtoldatta egy emelettel s oromzatos pártája helyére kúpos tetőt huzatott. Az építkezés tovább tartott egy évtizednél s a várkapu felirata szerint 1638-ban jutott el befejezéséhez. A nagyszabású külső erődök, bástyafalak, kaszárnyák pedig még később, Miklós nádor fia Pál az első Esterházy herceg idejében 1660 körül készültek el. Ő díszíttette fel a kápolnát, szerelte fel a fegyvertárt s öntetett ágyúkat a bástyákra. Minő szeretettel munkálkodott apa és fiú Fraknó kiépítésén, számtalan adat bizonyítja. Pál herceg feljegyzéseiben olvassuk, hogy mikor a torony felső részét építették, emlékezet okáért a család tagjai is segítettek, ami a szűk középkori feljáraton keresztül nem volt könnyű dolog;
". . . kinek tégláit úgy vittük föl mindnyájan, hogy egyik a másik kezébe adta a téglát, az utolsó éppen a torony tetején lévén, a földre tette és így egy nap az egész téglát fölvitték. S az után béfödvén, Szent Mihály archangyal képét tették föl, kinek tisztességére építtetett," írja a nádor. Ma is fennragyog a vörös rézből készült Szent Mihály-kép a torony csúcsán, mint ahogy eredeti, változatlan állapotában él tovább a vár is.

GRÓF ESTERHÁZY MIKLÓS MAGYARORSZÁG NÁDORA (WIEDEMAN ÉLIÁS EGYKORÚ RÉZMETSZETE)

Felkapaszkodva a vár meredek útján, roppant széles és mély védőárok fölött elvezető, egykor felvonható hídon át jutunk a magyar szent királyok szobraival díszített első kapuhoz és ezen át a külső várövbe. Ennek a várőrség lakóházain kívül csak egy érdekes látnivalója van, a külön pavillonban levő, száznegyven méter mélységű nagyszerű kút, amelyből egykor emberek hajtotta óriási taposókerék segélyével húzták fel a vizet.
Innen második díszes kapu s hosszú boltozatos folyosó vezet fel a magasabban fekvő belső vár előudvarára, ahonnan a harmadik, újból magyar szentek szobraival ékített kapun lehet az épületekkel teljesen körülzárt belső udvarra lépnünk. Ennek dísze Esterházy Pál herceg 1687-hen készült lovasszobra, domborművekkel borított talapzaton. Hátterében emelkedik az ősi vártorony, kívülről ékalakú bástya által környezve, amely az épülettömbhöz csatlakozik.
A belsővár két emelete termek és szobák hosszú sorát foglalja magában. A legtöbb még régi bútorzatának egy részét tartalmazza s fogalmat ad legelkelőbb főrendű családunk életének magas színvonaláról. Pedig az egykori gazdag felszerelésből már teljesen hiányoznak a falkárpitok és a szőnyegek; a képekből is másüvé hordták az értékesebbeket; ami még itt maradt, nagyobbára életnagyságú arcképek, inkább művelődéstörténeti szempontból, mintsem műbecse miatt nevezetes.

Aminő értékes volt Fraknóvára védelmi szempontból veszedelem esetén, annyira alkalmatlan lakóhelynek bizonyult. Az alapjául szolgáló sziklacsúcsra a feljárás kényelmesnek semmiképp sem mondható. A vár fekvése zordon; rendkívüli módon ki van téve a szeleknek. Tágas termei télen nehezen fűthetők. Ezért csak rövid ideig szolgált a hercegi ház rezidenciájául. Amint a sokkal kényelmesebb és kellemesebb kismartoni várkastély felépült, megszűnt Fraknó a hercegi család lakóhelye lenni, de megmaradt ereklyetárnak, ahol összehordták a nagy mult emlékeit, s használatból kivont kincseit. Benne állíttatta fel az első herceg a XVII. század végén mesés gyűjteményeit. A padlózatba rejtett titkos ajtón át vezet az út a vár legbiztosabb, kazamataszerű, a kincstárt és egykor a levéltárt is magábafoglaló helyiségeibe. Itt van elhelyezve a régi fejedelmi udvartartások mellől ritkán hiányzó mű-, ritkaság- és kincseskamra.

FRAKNÓ VÁRA NYUGATI OLDALA A XVII. SZÁZADBAN (EGYKORÚ RÉZMETSZETRŐL)

Amikor néhány évtized előtt ez a gyűjtemény mint utolsó fennmaradt példája a mai múzeumok elődeinek, teljes épségben együtt volt, a ritkán idejutó látogatónak olyan felejthetetlen látnivalóban volt része, amely az emberi művelődéstörténet érdekében is megérdemelte volna, hogy (talán a hercegi ház budai palotájába áttelepítve) változatlan állapotában őriztessék meg és hozzáférhetővé legyen. Két helyiségben üveges szekrények tartalmazták az ötvösség világszerte híres remekeit, drága díszruhákat, fegyvereket, ékszereket, mesteri kivitelű, vagy anyaguknál fogva értékes bútordarabokat, házieszközöket, órákat, tükröket, érmeket, híres emberek emléktárgyait, stb.

HERCEG ESTERHÁZY PÁL ARCKÉPE 1655-BŐL

És, hogy a XVII. század ízlésének mindenben elég legyen téve, nem hiányoztak a természeti ritkaságok és különösségek sem. A boltozatról kitömött krokodilus, tengeri szörnyállatok, óriási strucctojások függtek s ott volt a hatalmas narvalagyar is, amelyben jámbor eleink a mesés unicornis (egyszarvú ló) homlokból kinőtt rettentő szarvát vélték láthatni.
Magától értetődik, hogy ilyen várban dús fegyvertárt is talál az érdeklődő, amely sokféle hiányai dacára még mindig nagyszerű látványosság volt. Egyébként ez az utolsó, amelyet főúri nemzetségeink egykori hatalmas fegyvertáraiból a nemzetünkkel folytonos torzsalkodásban élő uralkodóház erőszaka meghagyott.
Így áll Fraknó, bástyáin s kazamatáiban két-háromszázéves ágyúkkal, mint megkövesült emléke a harcos multnak, egyidőre ugyan ismét idegen hatalom alatt, de azért a magyarság történeti emlékoszlopa gyanánt, amelynek létrehozásáért s megőrzéséért az Esterházyak dinasztiáját méltán megilleti a nemzet hálája.

Fraknó vára ma: