| |
|
|
Ki is az INTEL legendás hírü elnöke?
Grof Andras, az INTEL legendás hírü elnöke, az Egyesült Államokban jobban ismert mint Andrew Grove.
GROF Andras, 56-os egyetemista menekült, az INTEL ceg elnöke lett, s Bill GATES-szel együtt felelősek a micro-processor, s manapság, a személyi komputer es internet forradalomert. A GROF maga kemikus volt. Karierje csucsan prostate rákot kapott, s ezutan segítséget nyújtott a gyogyítási kutatásnak ezen a területen is.
a cikk szerzője, Székásy Miklós, Argentina
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Gondolom érdekli tisztelt nemzettársaimat, hogy mikor a TIME Andrew Grove-t, az Év
Emberének (Man of the Year) válsztotta, a következö cikket írtam a Buenos Aires-i Magyar Hírlapba:
"AZ ÉV EMBERE: GRÓF ANDRÁS.
A világ legfontosabb hetilapja, a TIME folyóirat, minden év utolsó számát az ö általuk választott “Év ember”-ének szenteli. Ez az a személy, aki a Time szerkesztöi szerint, a legnagyobb hatást fejtette ki a világ sorsára az elmúlt év folyamán. A multban már többször találhattunk magyarokat a Time fedölapján mint év emberét. 1956-ban a Magyar Szabadságharcos (“The Hungarian Freedom Fighter”) képét mutatta a Time, nagyon hasonló módon a 40 évvel késöbbi híres “Pesti Srác” szoborhoz. 1961 a Tudósok Éve volt és többek között Teller Ede lett az Év Embere.
Olvasóink között valószínüleg kevesen vannak, akik Gróf András pályafutását ismernék, valószínüleg sokan még nevéröl sem hallottak. Milyen okból választotta a Time honfitársunkat olyan évben, amikor olyan ismert személyek mint Diana hercegnö és Teréz Anya, híres politikusok, mint Clinton és Blair, befolyásos pénzügyi szakértök, mint Alan Greenspan hírei töltötték meg az újságokat? Azért, mert Gróf András, Északamerikában Andrew Grove, a mikrochip feltalálója, az Intel cég alapítója, mostani elnöke és vezérigazgatója. Tegyük hozzá, hogy az Intel a világ mikro-processorjainak a 90%-át gyártja, a vállalat értéke 115 milliárd dollár (ez több mint az IBM értéke), 5.1 milliárd nyereséggel (a világ hetedik legnagyobb nyereséget kimutató vállalata).
A Time szerint az utolsó évtizedben a világ menetére a legnagyobb befolyást a mikrochip okozta, ez a hihetetlen erejü behatás egy új gazdaságot alakított ki a világon és Gróf András volt a felelös személy a mikrochip rendkívüli képességeinek és újításainak a kifejlesztésénél.
Gróf András 1936-ban született Budapesten. Apjának egy tejcsarnoka volt,
anyja tisztviselöként dolgozott. 1940-ben majdnem meghalt egy
scharlachjárvány alatt. Apja orosz fogságba esett, de 1945-ben hazatért.
Középiskolás korában egy ifjúsági folyóiratban jelentek meg cikkei,
újságírói pályára készült. Mikor a sztalinista idökben egy közeli rokonát letartóztatták, kitették a folyóiratból. 40 évvel késöbb így írt erröl az eseményröl: “Nem akartam, hogy a munkám érdemét politikai szempontok határozzák meg. Ezért írásból tudományba menekültem.”.
Ilyen módon kezdett kémiát tanulni. Hamarosan kiderült, hogy gyorsabbann
tudja az absztrakt molekula strukturákat fejböl manipulálni, mint társai a logarléccel. Legjobb barátja, Lányi János, úgy írta öt le, mint aki egyformán szereti a sportot, a tudományt és a zenét, de azt is hozzátette, hogy sose ismert senkit, akinek ilyen ösztönös érzéke lenne a tudományos fogalmak iránt. Az opera volt Gróf másik nagy szerelme, fiatal korában operaénekes is akart lenni. Söt 1956-ban még egyetemi operakórusban is énekelt és kisebb szerepeket is játszott.
Mikor a szovjet tankok elfoglalták Budapestet, elhatározta, hogy elhagyja az országot. Látta, hogy az oroszok elhurcolják a fiatal diákokat, nem akarta, hogy egy nap egy kenyérsorban álljon és soha többet nem érjen haza. Lányi barátjával átszöktek Ausztriába, kijutott New Yorkba, ahol egy nagybátyja élt a harmincas évek óta. 1957-ben belépett az ottani egyetem vegyészmérnöki karára és 1960-ban osztályelsöként szerezte diplomáját.
A New York Times-ban egy kis cikk jelent meg róla: “Egy magyar menekült, aki három éve egy szót sem beszélt angolul, ma kapta diplomáját, bár mikor New York-ba érkezett, nem tudta, hogy fog-e egyáltalán egyetemre járni, mert nem volt pénze a tanulmányai megfizetésére”. Ezután megnösült és a californiai Berkeley egyetemen végezte doktorátusát, megint brilliáns eredménnyel.
Persze rengeteg munkaajánlatot kapott és a Silicon Völgyben fekvö Fairchild céget, egy forradalmi újításokról ismert vállalatot, amely számítógépeket gyártott az akkori módszerrel, vákuumcsövekkel, választotta.
Ezeknek a csöveknek a hátránya az volt, hogy felmelegedtek, ez pedig
meghatárolta a müködési lehetöségeiket, tehát olyan új módszert kellett
keresni amely a csövek nélkül müködik. Már a szilicium transzisztorok
léteztek, de nem voltak megbízhatók. Gróf elsö feladata Fairchildnál ennek a problémának a megoldása volt és ö ezt megtalálta. Ennek a következménye az ipar legfontosabb díjának a megnyerése volt.
De Fairchild nem tudta Gróf tudományos képességeit megfelelöen kihasználni.
Két másik mérnökkel (Gordon Moore és Bob Noyce) és egy pénzestárssal (Arthur Rock) elhatározták, hogy egy új vállalatot alapítanak és így született Inegrated Electronics, Intel, 1968-ban. Az elsö elnöke, Fairchild technikai vezetöje, a tapasztalt mérnök Moore volt, aki apaként irányította Gróf Andrást, hogy 1979-ben az Intel elnöke, majd 1987-ben vezérigazgatója legyen.
Az Intel cég a formaszerüség hiányát istápolja: nincsenek lefoglalt
autóparkoló helyek, nem létezik mendzseri vendéglö, mindenki odaül ebédjénél ételtálcájával, ahol egy szabad helyet talál, nincsenek elegáns irodák, csak 2.5 x 2.5 méteres ajtó nélküli fülkék, amelyek akárki részére nyitva vannak, tehát senkinek sincsenek kiváltságai. Minden alkalmazott részvényes, így az Intel milliomosok ezreit teremtette. Ez a vállalati kultúra, amelyet Gróf András vezetett be, nem jelenti azt, hogy a követelmények nem magasak. Nincs elnézés olyan munkatársak iránt, akik késön érnek egy összejövetelre vagy akik mellédumálnak. Ebben az üzleti ágban nincs helye a hibának és a
munkafegyelem magasra van értékelve.
A Gróf által kifejlesztett mikrochip, amely a legtisztább sziliciumon
alapszik, a világ PC-jeinek 90%-át müködteti, köztük persze az Intel
Pentiumját, és nélküle nem léteznének E-mail, Internet, hordozható telefonok és ezer más nélkülözhetetlen találmány. A mikrochip jelentösége olyan nagy, mint a nyomda feltalálása a XV-ik században vagy az elektromosságé a XIX-ben, mert ez a fejlemény, amely manapság a világgazdaságot teljesen uralja.
Az Intel mindíg két lépéssel a konkurrenciája elött van és egy nemzetközi bank vezetö analistája szerint, ha az Inteltöl egy probléma megoldását kérdezik, már biztos gondoltak róla. A kutatómunka mögött mindíg Gróf András található, aki munkatársai szerint gyorsabban gondolkozik, mint akármelyikük. A közeli Stanford egyetemen tanár és kurzusa (“Survival in the digital age”) a business administration posztgraduális tanulmányán az egyik legnépszerübb. Fiam és menyem is Stanfordban tanultak és olyan szerencséjük volt, hogy bejutottak erre a kurzusra, amelynek magas színvonalára (és szép magyar kiejtésü angol nyelvezetére) mindíg visszaemlékeznek. A Time megkérte Stanford diákjait, hogy vélekedjenek Andrew Grove-ról. A válasz: “Töle tanulni az olyan, mintha Istentöl tanulnánk”.
Székásy Miklós
a HUNSOR Argentinai tudósítója
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Székásy Miklós korábbi cikkei:
• Az argentínai magyar közösség TV programja -írta Sz. Miklos
• Nobel díjasunk Harsányi János emlékére
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||