|
HOME |
MM.12:143
Jenő Dzsida
Estharangok
(Evening Bells - translated by Angela L. Toth)
Estharangok Biborban fürdik már az égnek alja. Mámortól reszket már az alkonyat, A nap korongja bágyadtan halad, S egy szürke felhõ lassan eltakarja. A fü között egy tücsök círipel, Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. De most!... valami jólesõ meleg Simítja végig fájó szívemet Szempilláimat csendesen lezárom... Langy szellõ hozza erdõn, réten át Az estharangok himnuszos dalát, És imádságba halkul zokogásom. 1923. október 4. |
Evening Bells The horizon is flamingly scarlet Evening breeze rippling wavy The sun's disk moving languidly And the night is scatter Under the leaves crickets chirping The tree's foliage buzzing faintly No one can hear my outcry No one can answer me. But yet!...some thrill comes Whirling around my tormented heart, I am closing my eyes in peace... Swoons wafting over me The Hymns of the evening bells, But my whimpers become a wedge 1923. október 4. |
Poem, © 2000, Jenő Dzsida
(all rights reserved; To copy or translate this poem, please contact the poet)
Site design, © 2000, John Horvath Jr., PoetryRepairShop. and www.poetryrepairs.com (All Rights Reserved).
ILLUSTRATOR WANTED FOR THIS PAGE
|
![[Cilicia Link]](http://www.cilicia.com/pico/box-main-ani.gif)
