---

 
NAGYVÁROSI IKONOK / BIG CITY ICONS

NAGYVÁROSI IKONOK I. (5.00)
(Vedres Csaba)
 

NAGYVÁROSI IKONOK II. (4.53)
(Vedres Csaba - Egervári Gábor)

álltam, úgy virradt rám tompa hajnal
ébren hallgattam minden neszét

fáradt fémízű sóhajra füst száll
kinn a város mormol mesét

apró fények közt jártam éjjel
szalag suttogja hangom a zajban

régvolt képekről álmodtam újból
aztán elmentek, jól van így

                            viszlát
                                        menj
                                                    így jó
                            nem bánt
                                        semmi se már
                            viszlát
                                        menj
                                                    légy jó
                            nem fáj
                                        csak kattan a zár
                            menj
                                        el
                                                    viszlát
                            menj
                                        így volt
                                                    jó
 

NAGYVÁROSI IKONOK III. (5.13)
(Vedres Csaba, Baross Gábor)
 

NAGYVÁROSI IKONOK IV. (5.00)
(Vedres Csaba - Egervári Gábor)

Zárt ajtók, vashíd, metrók
Egy cél, egy gép
Egy szín, egy kép:
Egy százarcú kétség
Mondd, miért kell tűrnöm még?

Majd kőbe vésve néz nevem rád
Csak választás,
Talán én leszek, talán más
Amim volt széthordták
Utak hajszolnak még tovább
Meg egy kérdés
Csak egy kérdés:
Körbezár, szétszakít
Hogy mit felelsz
Hát mit felelsz?

Éltem vaksötétben
Éjjel jöttek értem
Falhoz bújva féltem
Irgalmat se kértem
Nincs már semmim.
Árnyék volnék
Fényedben járnék
Ártatlan játék
Minden reggel várnék rád

Támadj rám, én elbírnám
Leszek kő, leszek szél
Leszek vádló szó
Hogy miért pusztulhat minden
Miért hagytál el, miért?
 

MINDEN NAP (3.27)
(Vedres Csaba - Egervári Gábor)

Fél tíz tájt
Jön egy ember mindig át
A téren
Vén arcán
Van egy hosszú forradás,
Emlékszem
Gyalog jött talán,
Rozsdás tankok mély nyomán
Halat fogni járt, s intett mindig
Jó reggelt

Út végén
Van egy apró állomás
Ott vártam
Néhány perc
Nem is fontos, mégis űz,
Hogy lássam
Sosem hittem el, hogy tán ő is rám figyel
Szivárványszemű, ő is felszállt
Indultunk

Város szélén
Utcák végén

Éjfél volt
Hazamentem, busz se járt
Mint máskor
Árnyékom
Lemaradt, majd újranőtt
Még százszor
Tüzet kért egy úr, meg sem lep, hogy angolul
Kezünk összeért, aztán csendben
Elmentünk

Minden rendben, semmi baj
Aludj jól
 

A LAZARUS-BÓL (1.17)
(Vedres Csaba - Heinrich Heine - Karinthy Frigyes)

Mit nekem már cifra zsoltár,
jámbor példa, bölcs ígéret -
nézzünk egyszer már szemébe
az átkozott, nagy “miért”-nek!

Meztelen vállán kereszttel
mért vonaglik az Igazság,
mikor pöffedt paripáján
gőgösen feszít a Gazság?!

Ki akarta így? Ezellen
Isten is hiába lázad?
Vagy titokban a Gonosszal
trafikál? Hát ez gyalázat

Szánk imígy tátog szünetlen,
mígnem egy maroknyi száraz
fődet tátott szánkba dugnak -
no, de ez csak mégse válsz?!
 

FEKETE HANGULAT (7.20)
(Vedres Csaba)
 

KOLDUS (4.55)
(Vedres Csaba - Egervári Gábor)

Nézd, alszom a kövön
Házam a közöny
Majd másnak fáj
Nem baj, hogy nincs
Nem csábít kincs
Vagy festett száj

Nézd tolvaj a muszáj
Ma éheztem
Oldozz majd fel
Ha vétkeztem

Miért kísért?
Nem bírom
Nem kértem
Hagyj sírnom
Hagyj élnem

Nézd, semmi se maradt
Kék eged alatt
Én élek még
Elveszttett nyáj
Nem baj, csak fáj
Ha éltetsz még

Nézd, tétova szavam
Ma hozzád ér
Oldozd majd fel
Ha téged kér

Miért kísért?
Nem bírom
Nem kértem
Hagyj sírnom
Hagyj élnem

Nézd könnyes a szemem
Te vársz csak rám
 

ÍME HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT (4.06)
(Vedres Csaba, Kocsár Balázs - József Attila)

Íme hát megleltem hazámat
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a haburúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy új világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az aranykarikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták, bár velük
voltam volna én boldogan.

Így éltem s voltam én hiába,
megállapíthatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot
már végkép másoknak remél.
 

ÍGY SZÓLT A MADÁR (5.10)
(Vedres Csaba)
 

HAJNALI ÉNEK (6.13)
(Vedres Csaba, Robert Fripp - Egervári Gábor)

Álmos szemeken a kéklő fény, ahogy eljön a hajnal
Lassú szekerek az út mentén, velük ébred a halk dal
Békesség van a kicsi temetőben
Suttog az üde szél elmúlt harcokról
A neveiket itt hagyták
A jegenyék kérgét
Katonák vésték
Élnek a fák, és óvja az ég
A madarakat most is, mint rég

Ráncos, mosolyos a bölcsesség öreg asszonyok arcán
Alvó gyerekeket ringatnak, padon ülnek az utcán
Dombról néz le a falura a templom
Szentek a falakon, hálás kőtáblák
A szeretetük itthagyták
A remegő gyertyák
Nevüket látják
Házuk a fény, és óvja az ég
A madarakat most is, mint rég

Áldást, békét,
Adj nekünk, jó reménység
Add, hogy legyen, aki meghallgasson még

Álmos szemeken a kéklő fény, ahogy eljön a hajnal
Lassú szekerek az út mentén, velük ébred a halk dal
Dombról néz le a falura a templom
Suttog az üde szél, fák közt táncot jár
A gyerekeket itt hagyták
A jegenyék kérgét
Katonák vésték
Élnek a fák, és óvja az ég
A madarakat most is, mint rég

Áldást, békét,
Adj nekünk, jó reménység
Add, hogy legyen, aki meghallgasson még

Hű békesség
Dicsértessék!
 

ALÁSZÁLLA A POKLOKRA (7.18)
(Vedres Csaba - Egervári Gábor)

élő törvény
mélybe száll és láncokat szakít szét
oly rég várják
kőbe vésett lelkek ébredését
énekelnek márványba zárva
erős szavad hallják
szertefoszlik sziklák magánya
szemed tüzét látják
énekelnek mind a lelkek, és
jön egy bíró, számol:
ki vagy? mi vagy? mivé leszel?
szabad az út, nézd,
dönts úgy, hogy élsz
hívjál, új partot érsz
mert értem szóltál
légy boldog, feltámadtál!

zúgó hullám
elborít és újra ébredünk majd
fénylő villám
földbe vág, mint égre ívelő kard
énekelnek börtönbe zárva
erős szavad hallják
rozsdamarta rácsok között is
szemed tüzét látják
énekelnek mind a lelkek, és
jön egy bíró, számol:
ki vagy? mi vagy? mivé leszel?
szabad az út, nézd,
dönts úgy, hogy élsz
hívjál, új partot érsz
mert értem szóltál
légy boldog, feltámadtál!

élő törvény
száguld benne ébredő új világ
zúgó örvény, mélyben ébredő új világ
égen-földön
törvény teljesül be, és számadás
égen törvény, fénybetűkkel írt számadás
énekelnek börtönbe zárva
erős szavad hallják
szertefoszlik sziklák magánya
szemed tüzét látják
énekelnek mind a lelkek, és
jön egy bíró, számol:
ki vagy? mi vagy? mivé leszel?
szabad az út, nézd,
dönts úgy, hogy élsz
hívjál, új partot érsz
mert értem szóltál
légy boldog, feltámadtál!
 

AZ UTOLSÓ IKON (4.34)
(Vedres Csaba)