B. függelék: A higanymérgezés bizonyítékai az autizmusban

Tünetek

Bernard et al. 2001-ben megjelent korszakalkotó tanulmánya a szakirodalom áttekintése után megállapítja, hogy az autizmus diagnózisához szükséges minden kórmeghatározó kritérium előfordul a higanymérgezés eseteiben is. Például a higanyvegyületek fő toxikussága a központi idegrendszerben nyilvánul meg, bár rendszerint az immunrendszer és a gyomor-bél rendszer is érintve van. Az autista gyerekeknél ugyanolyan rendellenességek fordulnak elő ezekben a rendszerekben. A higany a test minden részére kiterjedő kárt okoz, mivel a kénhez kötődik, és ez enzimek, a szállító mechanizmusok és a strukturális fehérjék széles körű hibás működését okozza. Ezért a betegség több szervrendszert érint, változó jelleggel és intenzitással. Ugyanez érvényes az autizmusra is.

Úgy tűnik, hogy a higanyérzékenységnek van egy genetikai összetevője is, azonkívül az adatok szerint a fiúkat jobban érinti, mint a lányokat. Az autizmus is gyakrabban fordul elő fiúknál, mint lányoknál, az arány megközelítőleg 4:1.

A higanymérgezés beszéd- és hallásproblémákat okoz, beleértve a beszélési és beszédértési nehézségeket. Az autizmus egyik legfontosabb jellegzetessége a lemaradás a beszédben és beszédértésben.

Az érzékelési zavarok, beelértve a száj, a kezek és a lábak zsibbadását, zajérzékenységet, az érintéstől való idegenkedést és a fájdalomra való túlzott vagy csekély reakciót, gyakori megnyilvánulásai a higanymérgezésnek. Ezek az érzékelési zavarok az autista gyerekeknél is nagyon gyakoriak.

A higanyterhelés a kognitív képességek sérülését, az elvont gondolatok és az összetett parancsok nehéz felfogását, szociális visszavonulást, szorongást, rögeszmés és kényszerképzetes viselkedést okoz. Ezek a tünetek az autista gyerekeknél is megjelennek.

A higany gátolja a szerotonin, a dopamin, a glutamát és az acetilkolin neurotranszmittereket. Ezek a rendellenességek az autista gyerekeknél is előfordulnak. A agyban levő higany megtámadja a Purkinje-sejteket és a kisagy granuláris rétegét, az amigdalát és a hippocampust, míg a többi területet megkíméli. Az autisták agyában ugyanezeket a patológiás folyamatokat találták.

A higanymérgezés károsítja az immunrendszert és autoimmun folyamatokat indít be, beleértve a Th2 eltolódásokat a nyiroksejtekben. Ugyanezek az autoimmun-folyamatok fordulnak elő az autizmusban is. A higanyterhelés megnövelheti az érzékenységet bizonyos vírustörzsekkel szemben, ami az NK-sejtek csökkent működésével állhat összefüggésben. Az autista gyerekek egy része krónikus vírusfertőzésben szenved, amit gyakran a kanyaróvírus okoz. A higanymérgezés gyomor-bél zavarokat is okozhat, és gátolhatja az emésztőenzimeket és a peptideket. Sok autista gyereknél jelentkeznek gyomor-bél problémák és nehezen tudja emészteni a tejből és búzából készült ételeket.

Összefoglalva: Bernard et al. írásából kiderül, hogy minden tünet, ami előfordul az autizmusról szóló szakcikkekben, az előfordul a higanymérgezés szakirodalmában is, és viszont. Valószínűleg egyes higanymérgezésben szenvedő gyerekeket autistáknak diagnosztizálnák, ami egyszerűen egy elnevezés, és azt jelzi, hogy ismeretlen eredetű kommunikációs, viselkedési és szociális zavarban szenvednek. Sok „autista” esetében valószínűleg a higanymérgezés a kiváltó ok.

Gyermekkori haj: Holmes et al.⁵⁷ megmérte, mennyi higany van az autista gyerekek hajában tipikus kontroll gyerekekéhez viszonyítva. A gyerekek 1988–1999 között születtek, a hajmintákat 12–24 hónapos korukban vették tőlük. A kontroll gyerekek hajában átlagban 8-szor magasabb higanyszintek voltak. A különbség nem az eltérő higanyterhelésből adódott, mivel az autista gyerekek szervezetébe hasonló vagy nagyobb higanymennyiség került a fő higanyforrásokból (amalgám fogtömések, tengeri halak fogyasztása, az oltásokban levő thimerosal). Mivel a haj az ürítés mértékét jelzi, úgy tűnik, hogy a különbség abból ered, hogy az autista gyerekek nagyon csekély mértékben képesek higanyt üríteni. Ezenfelül az autizmus súlyossága fordított arányban állt a higanyszinttel, ami azt sugallja, hogy a legbetegebb gyerekek tudták a legkevésbé üríteni a higanyt.

Holmes et al. tanulmányát megismételte Adams et al.⁵⁸, a Környezeti Egészségtudományok Nemzeti Intézete (National Institutes of Environmental Health Sciences, NIEHS, a NIH egyik ága) segítségével. Előzetes elemzésük szerint az autista gyerekek csecsemőkori hajában 0,36 milliomod rész higany volt, sokkal kevesebb, mint a kontroll gyerekek hajában mért 0,85 milliomod rész. Azonban az autista gyerekek kb. 10%-ánál szokatlanul nagy értékeket mértek, ami valószínűleg erős terhelést jelez. Adams et al. előzetes eredményei általában egyeznek Holmesével, és azt a feltételezést támasztják alá, hogy az autista gyerekek higanyürítési képessége gyenge.

Alacsony cisztein/glutation: A higany rendes körülmények között úgy ürül a szervezetből, hogy a glutationhoz kötődik, majd az epével a vékonybélbe kerül. Clarkson et al. azt találta, hogy a fiatal majmok glutationszintje sokkal alacsonyabb mint a felnőtteké, és szoros kapcsolat van a glutationszint és a higanyürítési képesség között. Elképzelések szerint ez így van gyerekeknél is, azaz majdnem semmi higanyt nem ürítenek életük első hat hónapjában, és évekbe telhet, míg teljes erővel kezdik termelni a glutationt.

Három vizsgálat (James et al.⁷, Bradstreet et al.⁵⁹, Audhya et al.⁶⁰) következetesen bizonyította, hogy alacsony az autista gyerekek ciszteinszintje. A cisztein a glutation előállításához szükséges, ezért alacsony ciszteinszintek alacsony glutationszintekhez vezetnek. Két vizsgálatban megmérték a plazma glutationszintjét is, és ez az autista gyerekeknél kb. 50%-al volt alacsonyabb, mint a hasonló korú kontrolloknál. A James-féle vizsgálatban megmérték a glutation oxidációját is, és kiderült, hogy az autista gyerekeknél sokkal nagyobb volt az oxidált, inaktív glutation aránya, feltételezhetően az oxidatív stressz miatt.

Orális antibiotikumok és tej: hatásuk a higanyürítésre

Egy patkányokon végzett kísérletben a szájon át beadott antibiotikumok és a tej csökkentették a metilhigany-ürítést. A patkányok általában 10 nap alatt ürítik a szervezetükbe került higany felét, de a csak tejet evő patkányoknál (a csecsemők miatt lényeges) ez a felezési idő 10 napról 30 napra nőtt. Szájon át beadott antibiotikum a felezési időt 10 napról több mint 100 napra emelte. Azoknál a patkányoknál pedig, akik csak tejet ettek és orális antibiotikumokat is kaptak, a felezési idő 300 napra emelkedett. Az emberek a patkányoknál lassabban ürítik a higanyt, ezért náluk a hatások is jelentősebbek lehetnek.

Nem tudjuk, mi okozza a higanyürítés sebességének csökkenését, de a bélbaktérium-flóra megváltozásához lehet köze. A széklettel ürülő higany 90%-a szervetlen; a baktériumok a metilhiganyból metilént vonnak ki, az élesztőgombák viszont metilezik a higanyt. Rosseneu et al.¹⁰ bebizonyította, hogy a krónikus székrekedésben vagy hasmenésben szenvedő autista gyerekek bélflórája nagyon rendellenes, például 10.000-szer több E. coli baktérium fordul elő náluk, amelyek erős endotoxint termelnek.

Számos vizsgálat jelezte, hogy az autista gyerekek sokkal több antibiotikumot szedtek szájon át kisdedkorukban, mint az átlagos gyerekek, főleg fülfertőzések miatt. Ez különösen szomorú, ha tudjuk, hogy az orális antibiotikumok majdnem semmit sem használnak fülfertőzéseknél – melyek 90%-a magától helyrejön, antibiotikumokkal pedig 95% –, és az orális antibiotikumok nagyban megnövelik a későbbi fülfertőzések kockázatát.

Azonkívül, hogy lecsökkentik a higanyürítést és megváltoztatják a bélflórát, az orális antibiotikumok nagyon megnövelik a thimerosal mérgező hatását az agysejtekre nézve (Haley et al).⁶¹

Összességében véve, a kisgyerekek csak korlátozott mértékben képesek higanyt üríteni, az autista gyerekek pedig szokatlanul kis mértékben, az alacsony glutationszint és a túl sok orális antibiotikum miatt. Továbbá az antibiotikumok növelik a higany toxikusságát is.

Erős higany- és fémterhelés: vizelet, vér, fogak, haj

Több módszert használnak, hogy meghatározzák, mennyi higany és más mérgező fém van az autista gyerekek szervezetében. A módszereket körültekintően kell értelmezni, mivel különböző időben történt terheléseket mérnek, de általában mind nagy higanyértékeket jeleznek az autistáknál, és néha más mérgező fémeket is.

DMSA provokáció:Bradstreet et al.¹ a DMSA hatását kutatta 221 autista és 18 kontroll gyereknél. A gyerekek 3x10 mg/ttkg/nap dózisokat szedtek, 3 napon keresztül. A 9. dózist vizeletgyűjtés követte. Az autista gyerekek 3-szor annyi higanyt ürítettek a vizelettel (ezen keresztül ürül a DMSA), de az ólom és a kadmiumszintek nem különböztek jelentősen a többi gyerekétől. A DMSA provokáció valószínűleg a régi és a friss terheléseket is megméri.

Tejfogak: Adams⁶² előzetes beszámolója szerint, 14 autista gyereket 11 kontrollhoz hasonlítva azt találta, hogy az autista gyerekek tejfogaiban normális cinkszintek, enyhén nagyobb ólomszintek és 3-szor nagyobb higanyszintek voltak. Mivel a tejfogak az anyaméhben alakulnak ki, és az élet első éveiben növekednek, a kora gyermekkori higanyterhelést jelzik. Más ólommérgezéses vizsgálatok azt mutatták, hogy a fogakban levő ólommennyiség és az ólommérgezés tünetei között szoros kapcsolat van.

Vér: Audhya et al⁶⁰ megérte a mérgező fémek mennyiségét a vörös vértestekben autista és hasonló korú kontroll gyerekeknél. Azt találta, hogy autistáknál több mérgező elem szintje is magas, köztük a higanyé. A vér a friss terhelést jelzi, és egy összességében magas szint összhangban van az alacsony glutationszinttel. Ip et al. vizsgálata azonban a vérben és hajban található higanyról, normális értékeket jelzett az autista gyerekeknél (n=82), a kontrollcsoporthoz (n=55) hasonlítva. A vizsgálatban szereplő gyerekek átlegéletkora 7 év volt, és mivel a higany felezési ideje a vérben csak néhány hét, mielőtt a többi szervbe kerülne, ez NEM jó módszer a magzati vagy kisdedkorban történt higanyterhelés lellenőrzésére.⁶³

Haj: Adams et al.⁶⁴ egy nemrégi vizsgálata, amiben 51 autista gyereket hasonlított 40 átlagos gyerekhez, életkoruk 3–15 év, azt mutatta, hogy alapvetően normális mennyiségű mérgező elem van az autisták hajában. A mintát a tarkónál kinövő legutóbbi egy hüvelyknyi (2,54 cm) hajból vette. A haj 1–2 hóbap alatt kb. 1 hüvelyknyit nő, és a friss terhelés mérhető le belőle. Ip et al. egy hasonló vizsgálata normális higanyszinteket talált az autista gyerekeknél (n=82), a kontrollcsoporthoz viszonyítva (n=55).⁶³ Ezeket az eredményeket nehéz értelmezni: vagy azt jelzik, hogy nincsenek rendellenességek a fémterhelés és a fémürítés terén, vagy azt, hogy magas fémterhelés és alacsony glutationszint kombinációjáról van szó, aminek következtében átlagos mennyiségű mérgező fém ürül a hajon keresztül. Csakúgy mint a vér esetében, a hajban jelenleg levő higanyszint alapján NEM lehet eldönteni, történt-e higanyterhelés a magzati fejlődés vagy a kisdedkor idején.

Hosszú távú méregtelenítő terápia: Sok DAN! orvos arról számolt be, hogy a hosszú távú méregtelenítés során sok mérgező fém ürül az autista gyerekek szervezetéből, ami többhónapi terápia után általában csökken. Gyakran többféle mérgező fém ürül, és a különböző fémek különböző időben ürülnek – ezt még nem értjük egészen. A hosszú távú méregtelenítés különböző fokú javuláshoz vezet. Általában a fiatalabb gyerekek állapota javul a legjobban, néha már nem is lehet autizmust diagnosztizálni náluk. Bár több ezer pozitív visszajelzés érkezik több tucat klinikai orvostól, még nem készült hivatalos vizsgálat a hosszú távú méregtelenítés hatásairól.

A higany hatása a metabolikus útvonalakra

(Megjegyzés: ez egy összetett téma tudományos tárgyalása; a lényeg, hogy a higany több metabolikus útvonalat is károsíthat, köztük a metil B12 és a glutation szintézisét, ezért lehet hasznos a higany kivezetése)

A nehézfémeknek, köztük a thimerosalban levő etilhiganynak fontos hatásuk van azon metabolikus útvonalakra, amelyek a kéntartalmú aminosavakkal (pl. metionin, S-adenosylmethionine, S-adenosylhomocysteine, homocisztein és cisztein) és a kéntartalmú peptidekkel (pl. glutation) kapcsolatosak. Ezen tiolok mennyiségétől, elsősorban a glutationkoncentrációtól függ a szervezet azon képessége, hogy fémeket ürítsen. Az alacsony glutationértékek miatt az autista gyerekeknél nagyobb a nehézfémmérgezés kockázata, és a mérgezés pont a védőrendszerük ellen irányul.

R. Deth et al. kutatásai azt mutatták, hogy a nehézfémek és a thimerosal hatásosan gátolják a metionin synthase működését, ami folátból származó metilcsoportokat vesz igénybe, hogy a homociszteint metioninná alakítsa. Ez a gátlás akadályozza az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) és a dopamin képességét, hogy aktiválja ezt az enzimet, és így zavarja a metilezés szerepét a fejlődésben és a figyelem molekuláris mechanizmusában. Nemrég fedezték fel, hogy a fémek gátló hatása a metilkobalamin (metilB12) glutationtól függő szintézise ellen irányul, amely szintézisre szükség van a metionin synthase tevékenységhez bizonyos sejtekben (pl. nyiroksejtekben és egyes idegsejtekben). Ezekben a sejtekben tehát a nehézfémek zavarják leginkább a metilezést, főleg azoknál a személyeknél, akik genetikai hátterük miatt sebezhetőbbek.

Bár több kutatásra van szükség, ezek a vizsgálatok azt sugallják, hogy a metionin synthase megcsonkított formában is létezhet, amihez szigorúan metilkobalaminra van szükség. Az érintett sejtek a legérzékenyebbek a nehézfémekre.

Metilkobalamin adása sok autista gyerek tünetein segít, ami azt igazolja, hogy a betegség egyik elsődleges vonása a folátfüggő metilezés károsodása. Továbbá az a tény, hogy a nehézfémek és a thimerosal hatásosan gyengítik a metilkobalamin szintézisét, azt sugallja, hogy a nehézfémmérgezés az autizmus egyik fontos oka lehet. Ezért a metilezés reaktiválásának egyik módszere a káros fémek szintjének kelációval történő lecsökkentése lehet, egyéb anyagcserével kapcsolatos beavatkozások mellett.

Az autizmus járványtana és az oltásokban levő thimerosal:

Az autizmus és az oltásokban levő thimerosal között történelmi összefüggés van. A thimerosalt az 1930-as évek végén használták először gyermekkori oltásokban, és Kanner nem sokkal később diagnosztizálta az első autista eseteket. Ahogy nőtt a gyerekeknek beadott thimerosalt tartalmazó oltások száma, úgy nőtt az autizmus előfordulása is. Egyes országokban, ahol kevés thimerosalt használnak (pl. Dánia), sokkal kevesebb autista van, mint ott, ahol sok thimerosalt tartalmazó oltást kapnak a gyerekek (pl. az USA).

Kilenc járványtani vizsgálat foglalkozott az oltásokban levő thimerosal és az autizmus kapcsolatával. Geiers^{65 66 67} négy közzétett vizsgálata szerint azoknak a gyerekeknek, akik thimerosalt kaptak az oltásokban, 2–6-szor nagyobb esélyük volt az autizmusban való megbetegedésre, mint thimerosal-mentes oltásokat kapott társaiknak. Négy tanulmány, amit oltóanyaggyártókkal kapcsolatban álló csoportok közöltek, nem talált kapcsolatot,^{68 69 70 71} a kilencedik pedig nem volt perdöntő,⁷² de ezek a vizsgálatok némileg tévesek. Három negatív vizsgálat olyan országokban készült, ahol sokkal kevesebb thimerosalt használnak, mint az USA-ban, és ott az autisták aránya is sokkal kisebb, ezért az ottani eredményeket nem lehet kivetíteni az USA-ra. Az egyik amerikai viszgálat először azt jelezte egy belső jelentésben a CDC-nek, hogy azoknál a gyerekeknél, akik thimerosalt kaptak az oltásokban, 7–11-szer nagyobb eséllyel alakult ki autizmus, de az adatokat addig manipulálták, míg a relatív kockázat eltűnt. Általánosságban az a véleményünk, hogy a kormányügynökségek és az oltóanyaggyártók által végzett vizsgálatok gyanúsak, és a CDC adatbázisát független szakértőknek kellene kiértékelniük.

Összefoglalás: Az autista gyerekek csekély mértékben képesek üríteni a higanyt és más mérgező fémeket, főleg kisdedkorban. Ennek következménye, hogy sok higany és más mérgező fém van a szervezetükben, és legtöbbjüknél valószínűleg ez az egyik fő oka az autizmus kialakulásának. Ha a toxikus fémek kivezetésre kerülnek a szervezetükből, gyakran csökkennek az autizmus tünetei, főleg kisgyerekeknél.