26. Nulla óra nulla perc

(részlet a fejezetből)

Nulla óra nulla perc Meglepett az, amit a Duna Plázában tapasztaltam. A premier estéjén tűt sem lehetett leejteni a mozi előterében annyi ember tolongott. A tömeg tíz órától gyülekezett. Volt, aki jeggyel érkezett, de sokan még csak akkor álltak sorban a pénztárnál. Az éjfél után egy perccel kezdődő első vetítésre persze már nem lehetett jegyet kapni, csak a legelső sor szélére. Miközben a fel alá járkáló Star Wars jelmezbe öltözött klubtagokat figyeltem, azon gondolkodtam: vegyek-e jegyet, hogy én is az elsők között nézzem meg, miként támadnak a klónok. Aztán nem vettem. Ma már elmondhatom, hogy ezzel a lépéssel én voltam az első potyázó, aki részt vett a premieren. Tudom nem nagy érdem, de akkor jól esett.
A jelmezesek között sorra felismertem a klubtagokat, végül jedinek öltözve rátaláltam Barta Zolira, aki a klub nevében egy kis meglepetésre készült. Amíg a tömeget beengedték a nagyterembe, néhányan a terem alsó kijáratnál várakoztunk. Épp elmúlt éjfél, amikor beengedtek bennünket, Zoli pedig a terem alján elhelyezett mikrofonhoz állt, hogy kisorsolja a könyveket a székszámok alapján. Ez volt a meglepetés. Az ajándékokat érdekes módon nem nagyon díjazta a tömeg, mivel a többségét jobb szektorban nyerték. Ezután Zoli rögtönzött beszédet mondott, aminek következtében hangos üdvrivalgás tört ki. A szónok ennek hatására rövidre fogta mondandóját, és csak a klub nevében köszöntötte a rajongókat. A kicsit zagyvára sikeredett szöveg végén a legnagyobb sikert talán azzal aratta, amikor azt mondta, hogy az újságírók sok rosszat írtak a filmről, de ez már senkit sem érdekel, hiszen másodperceken belül eldől kinek van igaza. Aztán hozzá tette, hogy bízik benne, hogy nekik rajongóknak mert érzi, hogy az erő velük van. A beszéd után a feszült csendet az RTL Klub reklámja törte meg, amire a nézők már azt, hitték, hogy a film kezdődik. Hatalmas éljenzésben törtek ki, a reklám végén persze morogtak. A Lucasfilm logójának megjelenésekor őrült tombolás közepett visszaszámlálás vette kezdetét. A rajongók egy emberként kiáltották: öt, négy, három, kettő, egy! John Williams zenéjét még másodpercekig elnyomta a hangzavar.

<-- -->