6. Înmulţirea pâinilor şi a peştilor

1. După aceste lucruri Isus s-a dus dincolo de Marea Galileii, numită Marea Tiberiadei.

2. şi o mare mulţime mergea după el, pentru că vedea semnele pe care le făcea cu cei bolnavi.

3. Isus s-a suit pe munte şi stătea acolo cu ucenicii săi.

4. Dar Paştile, sărbătoarea iudeilor, era aproape.

5. Isus deci şi-a ridicat ochii şi a văzut că o mare mulţime vine spre el. Şi a zis lui Filip: "De unde avem să cumpărăm pâini, ca să mănânce aceştia?"

6. Spunea lucrul acesta ca să-l încerce, pentru că ştia ce avea să facă.

7. Filip i-a răspuns: "Pâinile pe care le-am putea cumpăra cu două sute de dinari n-ar ajunge ca fiecare să ia puţintel din ele."

8. Unul din ucenicii săi, Andrei, fratele lui Petru Simon, i-a zis:

9. "Este aici un băieţel, care are cinci pâini de orz şi doi peşti; dar ce sunt acesteala atâţia?"

10. Isus a zis: "Spuneţi oamenilor să stea jos." În locul acela era multă iarbă. Deci bărbaţii s-au aşezat în număr de apropae cinci mii.

11. Şi Isus a luat pâinile, a mulţumit, le-a împărţit ucenilor, iar ucenicii le-au împărţit celor ce şedeau jos; de asemenea, le-a dat şi din peşti cât au voit.

12. După ce s-au săturat, a zis ucenilor săi: "Strângeţi fărâmiturile care au rămas, ca să nu se piardă nimic."

13. Le-au adunat deci, şi au umplut douăsprezece coşuri cu fărâmiturile care rămăseseră din cele cinci pâini de orz, după ce mâncaseră toţi.

14. Oamenii aceia, când au văzut semnul pe care îl făcuse Isus, ziceau: "Cu adevărat, acesta este Prororul cel aşteptat în lume."

15. Isus deci, ştiind că ei vor veni să-l ia ca să-l facă împărat, s-a dus iarăşi spre munte, numai el singur.

Isus umblă pe mare

16. Când s-a înserat, ucenicii lui s-au dcoborât la marginea mării

17. şi suindu-se într-o corabie, treceau marea, ca să se ducă în Capernaum. Se întunecase şi Isus nu venise la ei.

18. Sufla un vânt puternic şi marea era agitată.

19. După ce au vâslit cam douăzeci şi cinci sau trezeici de stadii, zăresc pe Isus umblând pe mare şi apropiindu-se de corabie. Şi s-au înfricoşat.

20. Dar el le-a zis: "Eu sunt, nu vă temeţi!"

21. Voiau deci să-l ia în corabie. Şi corabia a sosit îndată la locul spre care mergeau.

Pâinea vieţii

22. A doua zi mulţimea care rămăsese de cealaltă parte a mării a văzut că acolo nu era altă corăbioară, decât cea cu care plecaseră ucenicii, şi că Isus nu se suise în corabia aceasta cu ucenicii lui, ci ucenicii plecaseră singuri cu ea.

23. (Dar sosiseră alte corăbioare din Tiberiada aproape de locul unde mâncaseră ei pâinea, după ce Domnul mulţumise.)

24.  

6. A kenyér és a hal megszaporítása

1. Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának túlsó partjára.
2. Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett.
3. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.
4. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
5. Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: “Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?”
6. Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
7. Fülöp így válaszolt neki: “Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.”
8. Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá:
9. "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?”
10. Jézus ezt mondta: “Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
11. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
12. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: “Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.”
13. Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.
14. Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: “Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.”
15. Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Jézus a vízen jár

16. Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,
17. hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus;
18. a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt.
19. Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek,
20. de Jézus megszólalt: “Én vagyok, ne féljetek!”
21. Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

Az élet kenyere

22. Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el.
23. Ellenben Tiberiásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
24. Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust.
25. Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: “Mester, mikor jöttél ide?”
26. Jézus ezt válaszolta nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
27. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.”
28. Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?”
29. Jézus ezt felelte nekik: “Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”
30. Erre megkérdezték: “És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?
31. Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.”
32. Jézus pedig így válaszolt nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.”
34. Erre ezt mondták neki: “Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
35. Jézus azt mondta nekik: “Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
36. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.
37. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;
38. mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.
39. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
40. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
41. A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: “Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le” -
42. és azt kérdezték: “Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?”
43. Jézus így válaszolt nekik: “Ne zúgolódjatok egymás között!
44. Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön.
46. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
47. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.
48. Én vagyok az élet kenyere.
49. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
50. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon:
51. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”
52. A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: “Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?”
53. Jézus így szólt hozzájuk: “Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.
54. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
55. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
56. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.
57. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
58. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.”
59. Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
60. Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: “Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?”
61. Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: “Ez megbotránkoztat titeket?
62. Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
63. A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.
64. De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
65. És így folytatta: “Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.”
66. Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
67. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: “Vajon ti is el akartok menni?”
68. Simon Péter így felelt: “Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.
69. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”
70. Jézus így válaszolt nekik: “Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.”
71. Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.

Vârful paginii - Az oldal elejére