Egy elveszett világ képei

2000. augusztus 30-án egy barátommal meglátogattam három olyan erdélyi falut, ahol alig 10 évvel ezelőtt zömében szászok (a XIII. század óta Erdélyben élő németek) laktak.

Íme az útvonal:

Schweischer - Sövénység - Fişer

Sövénységben csak ezt a két felvételt készítettük, az országútról. A településen azonban nem ez az egyetlen elhagyott ház. A fényképen jól látható, hogy az előtérben lévő két ház ugyanabban az építészeti stílusban készült, csak míg az első elhagyatott, addig a másodiknak új gazdája került.

Bodendorf - Szászbuda - Buneşti

Szászbudán látogatásunkkor már csak 3 (három) szász család élt. Az a szász idős férfi is, akinek fényképét itt jobbra láthatjuk, megjárta Németországot, de mivel nem tudott beilleszkedni az új környzetbe, visszatért szülőfalujába. Ő mutatta meg nekünk a jobbára bezárt, pusztulásnak indult luteránus templomot.

A templom mennyezetét tartó boltívre az építés, majd a felújítások évszámai kerültek: 1519, 1680, 1775, 1856, 1950.

A padokon imakönyvek helyett most lehullott diszítőelemek pihennek.

Egy kapu és ház, nem messze a templomtól, egy mellékutcában.

A főút mellett:

Az a néhány szász, akit ott találtunk szívesen fogadott, megmutatták azt, amijük még megmaradt. Egyetértettünk abban, hogy Romániában még nem tudatosodott az, hogy a kivándorlások igazi vesztese maga a román állam. Vagy lehet tudatosult, de ennek ellenére a hallgatás a jellemző...

Ez a szőlővel befuttatott ház a pincében lévő gerendára vésett írás tanúsága szerint 1799-ben épült.

És az új lakók közül néhány...
(Bár az igazság az, hogy a betelepülők többsége román.)

Amúgy a cigányok sem voltak barátságtalanok velünk. A fent látható idősebb nő elmondása szerint a házat úgy vették (talán már harmadkézből) 250-ért, még a '90-es évek elején. Hogy a 250 mit jelent (százezer lejt, esetleg márkát), azt nem tudtuk kideríteni. Elmondta még, hogy szeretnének építkezni az udvarban. E célra vásárolták a lenti kép jobb oldalán látható téglákat.

Utcakép:

Keisd - Szászkézd - Saschiz

Szászkézden nem sikerült szászokkal beszélnünk, a templomot sem tudtuk megnézni belülről, csak a fallal körülvett udvarra jutottunk be. Impozáns méretei miatt viszont kívülről is csodálatos látványt nyújt a templomerőd most is, amikor már romosodni kezdett. Milyen lehetett vajon egy vasárnapi napon, ezelőtt néhány évtizeddel, amikor jó állapotban volt, a hívek misére jöttek, bent szólt az orgona, majd felcsendültek a zsoltárok német nyelven, erdélyi tájszólásban?

A közvetlenül a templom mellett, a várfalon belül lévő harangtorony megrepedt fala. Jól láthatók a fal felső részén a ki- és lefelé néző nyílások, amelyeken keresztül a falakat megközelítő, megmászásukat megkísérlő ellenségre lehetett nyílazni, lőni, nyakába olvasztott ólmot, forró szurkot önteni :-)

A templom körüli tér, a pihenő libákkal, a "boldog békeidőket" idézi.

------------------ Itt a vége! De hová fussunk véle? ------------------

(c) Tófalvi Péter, 2000.

"1945 óta Erdélyt kb. 300.000 magyar, ugyanennyi német és kb. 50.000, a holokausztot túlélt zsidó lakosa hagyta el, de nagyon sok román is kivándorolt nyugatra. Az 1989-es romániai rendszerváltás után is folytatódott a magyar és német lakosság exodusa. Ugyanakkor, főleg 1918 után, egy államilag irányított folyamat részeként is, több, délről vagy keletről - a Kárpátokon túlról - érkező román telepedett le a tartományban."
(Kivonat a: http://www.oocities.org/erdelyilobby/info_h.htm honlapról.
Lásd még: Kivándorlás Romániából)