Krónika, 2000. március 21 (kedd): 1 és 4. oldal.
Klézsei áldozati bárányok
Rendszeresen fenyegetik a moldvai csángómagyarokat
BOTEZÁTU VIKTÓRIA klézsei asszony levele az erdélyi "KRÓNIKA" című napilapnak
Bánom, nem tudom hányadikszor, hogy nem tudok egy reportofont [diktafont] tartani a buzunáromba [zsebemben], úgy hogy csak én tudjam hogy mi van nálam, mert ha megtudnák, csendet csinálnának körülöttem. Jobban félnek a mostani papunktól, Augustin Pascarutól, mint annak idein a szekuristáktól. A kommunizmus idein még bíztál, hogyha meghallja valaki, hogy beszélsz a nagyobbakról, vaj valahol kritikálod, akkor ha olyan szekuristára találsz, megveszed egy üveg pálinkával, egy bidon borral, egy tyúkkal vagy egy disznóval, de most a paptól jobban félnek mind akármitől. Mindenki lássa, hogy túl messze túl jár a kötelességein. Például tegnap előtt az oltárt nevezhettük volna "tribuna electorală"-nak (megj. tribün választási kampány idején) vagy valami ehhez hasonlónak. A mise végén azt mondta, hogy mindenki maradjon helyt, azzal a pap szépen a miseruha alól kihúzott egy újságot, és elkezdte románul:
"Itt járt nálunk a faluban a minap egy küldöttség, amelyről senki sem tudja, kiket képviselt. Mindazok, akik fogadták őket, valamennyiünket becsapnak, mert 160 ezer ember nevében beszélnek. Ezek valamennyiteket manipulálni akarnak. Kik ezek? Milyen érdekek vezérlik őket? Házat vettek maguknak itt a dombon 200 millió lejért: honnan volt ennyi pénzük? (Utalás a Szeret-Klézse Alapítvány nemrég felavatott székházára - a szerkesztő megjegyzése) Ki fizeti őket, hogy bolondítsák a világot?
Magyar iskolát, miséket akarnak, pedig gondolkozzatok csak, kinek használna a magyar nyelv? Ha a gyermek magyarul tanul, az itteni iskola elvégzése után hiába menne Somoskára, Bákóba, Bukarestbe vizsgázni, hiszen semmilyen perspektíva nem állna előtte. Mesterség nélkül, hülye maradna. Szerencsétlenné akarjátok tenni gyermekeiteket? Annyi fiatal keres házhelyet, ti meg eladtátok az idegeneknek. Nem veszitek észre, hogy ez politika, hiszen ingyen semmit sem adnak. Budán (Klézse egyik negyedében - a szerkesztő megjegyzése) a svájciak óvodát építettek, mégsem kérték, hogy franciául beszéljünk. Hitvány emberek űznek gúnyt belőletek, akik mindent felhasználnak céljaik elérésére. Magyar nyelvüket senki sem érti. Pusztinára Csíkszeredából vittek papot, aki ahelyett, hogy a templomban prédikált volna, egy kocsmában fogott neki celebrálni. Hogyan engedhettek meg ilyesmit? Gyűljetek össze az iskolánál, a polgármesteri hivatalnál, küldjetek listákat a püspökséghez, a prefektúrára, a bukaresti nunciushoz, ha kell az Európai Unióhoz, és nyilvánítsátok ki, hogy jó és igaz románok vagytok! Hívjátok ki a sajtót, és mondjátok meg nekik az igazat, vagyis hogy románok vagytok. Közelednek a választások, figyeljetek oda, kire szavaztok, nehogy eladjátok magatokat egy liter olajért. Fejezzétek már be ezeket a hülyeségeket és állítsuk meg azokat, akik a csángók nevében beszélnek. Milyen csángók? Mondjátok ki végre hangosan, hogy tősgyökeres románok (români get-beget) vagytok! Most nem akarom megosztani a falut, de véget kell vetni ennek a cirkusznak. Románok vagyunk, és ezzel befejeztem."
Kijött a nép a templomból, de az udvaron úgy zümmögtek, mint a darázsfészek. A fiatalok kacagtak, tréfálkoztak, a pap emberei azt magyarázták hangosan oláhul, hogy "a magyarok szégyent hoznak ránk, pedig minden hiába, mert románok vagyunk".
Mikor hazaérek, a keresztapám, Vajdák Mihály kérdezi, hallottam-e amit a pap mondott? "Hogy nem gondolja pap létére, hogy vétek amit mond? Az ő édesanyja nem tud oláhul, meg ő is az iskolába tanult meg románul, s most így beszél? Hát mit gondol, ha megkérd valaki, mi vagyok, mondanám én, hogy oláh vagyok? Nem biza [bizony], akárkinek azt mondanám, hogy magyar vagyok!" - mondta Mihály bátyám, majd arról is szólt: milyen jól esett, míg latin nyelven mondták a misét a hetvenes évek előtt, mikor a klézsei kántor előtte is, utána is énekelte a szép magyar énekeket, hogy a szíved is emelkedett. Mert akkor még csak az iskolába került volt be a román szó, az úton, a mezőn, otthon, a templomba mind magyar szót hallottál. S most eltiltják! S ki, a pap! Mi köze a papnak? Aki a múltkor azt merte mondani a 85 esztendős mámákámnak, hogy nem gyóntatja meg, ha nem beszél románul.
Közbe meghalt egy szomszédom, és régi szokás szerint este oda gyűlünk a halottas házhoz "énekelni". Amiután megszűnt a templomban a magyar éneklés, magyar könyvek híján a hagyományos énekeket megtanulta valaki, és a kéziratot továbbadta leányának, unokájának. Nekem a Nica néne, az idős Voidákné adta át a füzeteit, hogyha ő meghal, én tudjam folytatni a "mesterségét". Én ki is próbáltam egy pár alkalommal, de a papnak rosszul esett, hogy van ki folytassa a magyar éneklést, mert ő azt remélte, hogyha az öregek meghalnak, többet nem lesz aki csinálja. No, ha megtudta, hogy mégis van ki, megtiltotta, azt mondva, hogy aki nem oláhul énekel és imádkozik a virrasztón, az vigye a halottat temetni, mert ő nem teszi. Nálunk nagy dolog ez, mert csak az akasztottakat viszik pap nélkül, úgyhogy inkább eltűrték a románosítást csak vigye el a pap a halottat. A szomszéd virrasztóján elmondtak két éneket románul, de azután nem tudták mivel töltsék ki az időt, mindenki rám nézett, mert tudták, hogy magyarul milyen jól jönne a virrasztó. De senki nem mert szólni semmit, mert a pap küldte a harangozónét, hogy elmesélje neki, mi volt a halottas háznál. Ezért még kikínoztunk két éneket, s el kellet hogy szóródjunk, mert nem tudtuk végezni oláhul. Olyanok vagyunk mink itt Klézsén, mint az áldozati bárány, még a halálunkom sem szabad halljuk az anyanyelvünket.
Egy nagyon jó hollandiai lap a csángókról
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Rahovei u. 7/A.
E-mail: kronika@mail.dntcj.ro
Tel./fax: +40 64 136-304, 420-320, 420-330
Képviseletek:
Bukarest: kronika@fx.ro
Csíkszereda : kronika@kabelkon.ro
Szatmárnémeti: kronika@datec.ro
Sepsiszentgyörgy: kronika@planet.ro
Nagyvárad: kronika@rdsor.ro
Marosvásárhely: Tel./fax: +40 65 210-438, 250-007
Arad: kronika@inext.ro