Idegen földre ne siess;
Hogyha hazádba megélhetsz!
Idegennek s jövevénynek,
Nincsen becsüje szegénynek.
Haj, Csík, Gyergyó meg Háromszék!
Haj Csík, Gyergyó meg Háromszék,
Haj, utána Udvarhelyszék!
Kirukkolt már egész helység,
Sok anyának keserűség.Megverik a gyászos dobot,
El kell menni hosszú útra,
Hosszú útra, bújdosásra,
Egyik országból a másra.Úgy elmegyek arra helyre,
Melyről madár sem jön ide,
Én sem jövök többé ide,
Én sem jövök többé ide.Hazám, hazám, csendes hazám,
Bárcsak határát láthatnám,
Látom füstjét, de csak alig,
Hogy az égen lengedezik.
Kedvem csak születik, s meghol,
Minden jó reménység megcsal,
Minden gyászos napom derül,
S minden jó engem elkerül.
Szegény vagyok, szegénynek születtem
Szegény vagyok, szegénynek születtem
A rózsámat igazán szerettem,
Az irigyek elrabolták tőlem,
Most lett szegény igazán belőlem.Fújja a szél a nyárfa levelét,
Azt gondolom, hogy az is ellenség.
A fűszál is felállott ellenem,
Bújdosóvá tett már a szerelem.Elmegyek én messzi útra innen,
Ahol senki ismerősöm nincsen.
Elbújdosom a világ szélére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.Csipkebokor legyen a szállásom,
A búbánat kísérő pajtásom,
A búbánat és a rózsám képe,
Isten veled kis falum, örökre!
Ha kiindulsz Erdély felől
Ne nézz rózsám visszafelé,
Szívednek se legyen nehéz,
Hogy az idegen földre mész.Idegen földön jártomban,
Jutott nékem a bánatból.
Jut es, nékem, amíg élek,
Míg a földön fejjel élek.
Elindultam szép hazámból,
Drága szép Erdélyországból*,
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.Bú ebédem, bú vacsorám,
Búval bélelt minden órám,
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.Jaj Istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bújdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást!
* Az
eredeti szövegben természetesen
"Magyarországból" szerepel.
Felmegyek a hegyre, felmegyek a hegyre, lenézek a völgybe,
Ott látom a babám, ott látom a babám egy kovácsműhelybe,
Lovát vasaltatja, a harctérre akar menni,
Mégsem jött el hozzám kilenc óra után búcsúcsókot venni.Ennek a kislánynak, ennek a kislánynak dombon van a háza,
Sudár jegenyefa nőtt az udvarába
Sudár jegenyefa földig lehajlik az ága,
Ennek a kis barnalánynak én leszek a párja.
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje,
Ha még egyszer azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!Kossuth Lajos íródeák,
Nem kell neki gyertyavilág:
Megírja ő a levelet
A csillagok fénye mellett.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határra.
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet-völgyet.
Édes rózsám Isten véled, el kell válnom tőled.Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta.
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még veled?
Holnapután messze földre, hosszú útra kelek.
Galícia gidres-gödrös határa,
De sok kislány átkot mondott reája:
- Átkozott légy, Galícia örökre!
Csak a babám kijöhessen belőle.Galícia környes-körül füstölög,
Ferenc József rézágyúja mennydörög;
Szól az ágyú, ropognak a fegyverek,
Most látszik meg, ki a jó magyar gyerek.- Ezredes úr, a nagy egekre kérem:
Egy katonát állítson ki helyettem!
Adjon neki egypár órát, ha lehet,
Hogy írja meg az én gyászlevelemet.Gyászlevelem küldöm az én hazámba,
Hagy hallják meg híremet a városba;
Hadd tudják meg híremet a városba,
Meghalt magyar huszár Galíciába.Októberben jönnek haza a bakák;
Minden anya várja haza a fiát,
Csak engemet nem vár az édesanyám,
Mert tudja, hogy a síromban nyugszok már.Nyugszok, anyám, nyugszok Galíciában,
Jöjj fel hozzám fekete gyászruhában;
Megleled a síromat a hantjáról,
Fejfámat a fekete pántlikáról.Jaj, de szépen harangoznak, temetnek,
Egy katonát gyászkoporsóba tesznek;
Nincs harangszó, csak egypár puskalövés,
Ennyiből áll egy katonatemetés.
