 |
Huszadik századi élet
S még nem látom, a kiútat mej a fény,
az élet, felé vezet.
Várom a váratlan boldogságott,
mej még nem jö el.
Csak én tehetek róla?
Nem túdom hol a határ,
míkor lessz végre világosság,
körülöttünk...
Most vörös felhök fedik az ég kékét,
mint egy bársony lepel,
hullámzó vér tenger...
Szürke hájog nyöt szemünkre?
Nem is akarunk átlátni,
okulárénk matt üvegén...
Becsület mej már rég elveszett,
az igazsággal eggyüt...
Így élünk mi,
huszadik század végén,
jogfosztottan, s szegényen...
atlantisz
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
