<vissza

Valóság: valóság?

"Nincs születése, nincs halála;
hogyha egyszer van, marad is örökké;
kezdete nem volt, vége sem lesz soha:
íme, õsi lelked, a romolhatatlan..."
(Bhagavad-gíta)

Jóllehet a Reiki gyakorlása nem kötõdik világnézeti, vallási feltételekhez, mégis, az útkeresõk számára fontos lehet egy, a valóság természetét leíró modell, melynek keretei közé illeszthetik tapasztalataikat. Az általunk használt gondolati modell kielégítõen magyarázza spirituális és hétköznapi élményeinket, tapasztalatainkat (a spirituális út persze a hétköznapok megélésének minõsége...).

Minden jel, - az útkeresõk, a látók tapasztalása - arra mutat, hogy valóságunk tágabb, mint az érzékszerveinkkel megtapasztalható fizikai lét; minden szent hagyomány, írás a külsõ, anyagi létezésen túl, a valóság magasabb minõségeirõl tud. A spirituális, vallásos praxis minden formája e magasabb szintek érzékelését, a velük való összekapcsolódást célozza. A tér-idõn és életen túli valóságok, a tisztán szellemi lét, a fénylények, magasabb entitások, angyalok, saját személyiségünk fizikai létünkön túli aspektusai mind a spirituális gyakorlat általánosan elfogadott alapfeltevései közé tartoznak.

Teremtett és teremtõ lények vagyunk. Az isteni teremtõ szándék manifesztációjaként valóságunkat - egyfajta másodlagos teremtõ folyamat révén - magunk teremtjük. Létezõként a feladatunk: a teremtõ aktus felismerése, tudatosítása: visszatérés a Forráshoz.

Földi életünk tanulás - valóságunk teremtését kell megtapasztalnunk a fizikai világ speciális körülményei között. Az érzékelhetõ valóságon kívül megszámlálhatatlanul sokféle realitás létezik, a tér-idõben megjelenõ anyag princípiumán kívül egészen más, számunkra elképzelhetetlen keretekben megjelenve. Sokakban a teremtés azonnali: a teremtõ szándék rögtön formaként, mozgásként jelenik meg. A fejlõdõ tudatosság (Lélek, entitás) számára fontos lehet, hogy mielõtt az azonnali teremtés felelõsségével szembesül, módja legyen a folyamat mélyebb megismerésére, megértésére egy zárt, a tanulás céljait szolgáló, más valóságokra veszélytelen világban. Felsõbb Énünk - az örökkévaló lélek - ezért választja a fizikai létet, az inkarnációk lehetõségét: a teremtés folyamata itt részleteiben érzékelhetõ. Felsõbb tudatosságunk ilyenkor a fizikai valóságra fókuszálódik és megteremti földi létét - az összes inkarnáció egyszerre történõ megélésével.

Valóságunkat mi magunk teremtjük: életünk eseményei azonban késleltetve jelenítik meg e folyamat eredményeit, ezért - hibásan - azt hisszük, hogy a külvilág tõlünk függetlenül létezõ realitás, és mi csupán áldozatai vagy szerencsés alanyai vagyunk sorsunknak. Emberi kapcsolataink, találkozásaink sem esetlegesek: felsõbb tudatosságunk összes aspektusát tudatos én-képünkbe integrálni lehetetlen volna, a kimaradó részek összessége az un. "árnyék-én". Szeretteink, ellenségeink mind árnyék-énünk meghatározott részeit mutatják fel, sajátos tükörként.

Valóságunk megalkotása (és érzékelése) az "itt és most" fókuszában történik, az általánosan használt keret-ideák, gondolati konstrukciók mentén: anyag, tér, lineáris (vagyis a múltból a jelenen keresztül a jövõbe folyó) idõ, ok-okozatiság, poláris minõségek. Életünk egyéni tartalma saját hitrendszerünk révén alakul ki.

A hitrendszer kifejezést itt nem a szó vallási értelmében használjuk: mindazon az életre, a világ dolgaira, a dolgok mûködésére vonatkozó alapvetõ kijelentések összessége, melyek igazságtartalmát sohasem kérdõjelezzük meg és amelyek valahol az elme tudatos és nem tudatos rétegeinek határán találhatók. A hitrendszer a matematikai axióma-rendszer analogonja.

Hitrendszerünk megváltoztatása valóságunk megváltozását eredményezi.

Felsõbb Énünk inkarnációk sokaságát választja fejlõdésének kiteljesedéséhez: minden egyes életúthoz életterv, vagyis a megoldandó problémák, konfliktus-típusok, a poláris minõségek skáláján elfoglalt helyzet terve. Az "iskola" akkor fejezõdik be, ha az összes, a fejlõdéshez fontosnak ítélt tapasztalat rendelkezésre áll és a poláris lét minden élet-szerepe, mint pl. férfi-nõi, gazdag-szegény, jó-gonosz, elnyomott-elnyomó integrálódik a lélek-személyiség énképébe. Egy-egy nehezebb probléma megoldását akár több inkarnáción keresztül is gyakorolhatjuk. A felsõbb Én szempontjából az összes életút szimultán zajlik, tudatossága mindet átfogja; ugyanakkor más típusú valóságokban is aktív lehet. Létezésünk, személyiségünk többdimenziós, a lélek sokirányú fókuszáltságának megfelelõ rész-személyiségek önálló, tudatos entitásokként élik meg magukat, a felsõbb Én viszont több, mint e tudatosságok összessége.

Az életterv részeként életünk minden fontosabb sajátosságát megválaszthatjuk: genetikus információkat, szülõket, családi környezetet, nemzetiséget. Életünk szereplõi közül néhánnyal akár több inkarnáción keresztül is dolgozhatunk ugyanazon feladat megoldásán, különféle szereposztásokkal és poláris minõségekkel. A tanulási feladatokként megszabott konfliktushelyzetek feloldása alapvetõen két módon lehetséges: szociális-pszichológiai, ill. a testi történések szintjén.

A fentiek különösen a betegségek megértése szempontjából fontosak - a témával részletesen a "Gyógyítás" c. fejezetben foglalkozunk.

Tudatosságunk fókusza hol fizikai világunkra, hol más valóságokra irányul: ez utóbbi elsõsorban álombeli aktivitásunkra jellemzõ. Ilyenkor hozunk fontos egyéni és csoportos döntéseket, a tanulási folyamatok fontos elemei is e sajátos tudatállapotban történnek. A fizikailag manifesztálódó jövõ eseményeit a lehetséges jövõk közül, az egyes elágazási pontokban hozott különféle döntések következményeinek modellezésével választjuk ki.
A különbözõ valóságokban átélt tapasztalatok nem jeleníthetõk meg közvetlenül a fizikai érzékelés szintjén: elõször szimbólumokra lefordítva, majd a nappali tudatosság elemeit felhasználva, képek és történetek formájában jutunk el az álom olyan fázisához, amire már éber állapotban is vissza tudunk emlékezni. Az álmok világában a tér-idõ és ok-okozatiság, mint keretfeltételek, általában nem teljesülnek.

Az álmok színterét többnyire az un. asztrális világgal azonosítják, azonban álom-aktivitásunk sokkal többféle realitásban zajlik. Az asztrális síkot több ezoterikus hagyomány is a köztes lét világaként írja le, azonban ez a dimenzió ebben a tekintetben már bezárult: az egyes inkarnációk közötti lét már más valóságokhoz kapcsolódik.

<vissza a lap elejére

Gyógyítás vagy gyógyulás?

A tanulási folyamatunk jelenlegi életünkre felvállalt tapasztalatait mindenképpen meg kell szereznünk: tudatosan szembenézni konfliktusainkkal, döntéseket hozni döntési szituációkban. Azonban mód van arra, hogy mindezt elutasítsuk: ilyenkor a tudatosan meg nem élt problémák szimbolikusan, testi szinten jelenek meg, tehát a tanulási folyamat nem szakad meg, csak egy sokkal kevésbé hatékony szintre süllyed: betegség keletkezik. Fontos, hogy ez nem ok-okozati mechanizmus révén, hanem analógiás módon történik.

Ha már bekövetkezett a betegség, úgy gondolhatnánk, hogy következhet a gyógyítás. Lehet javítgatni az "elromlott" testet, ez azonban nem gyógyítás, hanem a fizikai tünetek korrekciója, ami ha sikeres is, semmi garanciát nem ad arra, hogy néhány hét, hónap vagy év múlva ugyanaz vagy egy egészen más betegség ne jelentkezne újra, jelezve, hogy életünk alap-konfliktusai még mindig nem kerültek helyükre. Mi hát akkor a gyógyítás? A szó maga feltételezi, hogy valaki gyógyít valakit, de az igazi folyamat nem így zajlik: valójában csak öngyógyítás, gyógyulás van - tudatosság és éberség legbelsõ lényegünk, életünk megélésében. Ha a probléma tudatosodik, nincs szükség a tünet fájdalmas üzenetére.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne "külsõ" segítséget igénybe venni, vagy, - ha a betegség "másik oldalán" állunk, - segítséget adni a gyógyuláshoz, az öngyógyító folyamatok beindításához. Ilyenkor, ha gyógyító energiákat használunk, a segítség "külsõ" jellege látszólagos: valójában létünk legmélyebb forrásához, a bennünk levõ isteni teremtõ erõ tiszta formájához fordulunk; az ego persze csak az Én - nemÉn viszonylatában képes a dolgok megélésére.

Valóságunkat életünk minden pillanatában újrateremtjük, azonban e teremtõ folyamat sémái hitrendszerünk, érzelmi motivációink, tudatalatti programjaink jelentõsen eltérhetnek a harmónia, szépség, kreativitás ideális cél-képeitõl: a gyógyító energiákhoz fordulás ezeket a cél-képeket manifesztáló energiákkal, információkkal segíti az önteremtés folyamatát.

A gyógyító energiák a Teremtés különbözõ aspektusait képviselik:

1. "Mahatma" típusu energiák: az anyagi világot közvetlenül teremtõ erõk, a szándéktól a fizikai manifesztációig vezetõ úton hatnak. Elérésükhöz számos, speciális meditatív technika áll rendelkezésre. Az energiához való csatlakozás megkönnyíthetõ egy, ma már nálunk is elérhetõ, õsi beavatás segítségével (Melchizadek Rendje)

2. "Sekhem" típusú energiák: az élõ anyagot teremtõ erõk, az összefoglaló elnevezés több, eredetében különbözõ, de hatásaiban hasonló rendszert fed: Seichim, Sekhem, SKHM. Az indiai - egyiptomi eredetû energiák elnevezéséhez gyakran csatlakozik a Reiki szó is: tévesen, hiszen itt más minõségekrõl van szó; Reiki szimbólumok nem-Reiki energiákhoz történõ avatása még nem teszi az energiát Reikivé...

3. Reiki energia: a megteremtett élõ anyag és tudatosság számára információ arról, hogy hogyan válhat még élõbbé; a Teremtés kreatív aspektusa - nem elõre programozott sémákkal.

A betegség folyamatának pillanatnyi státusza határozza meg, hogy éppen milyen típusú energiát érdemes használni. A kérdés eldöntéséhez célszerû valamilyen tesztelési módszert alkalmazni: a kineziológiai izomteszttõl a radiesztéziás módszereken keresztül a különféle mentális technikákig bármit érdemes kipróbálni.

Természetesen, ha a fizikai tünetek ezt megkívánják, a hagyományos orvosi terápiáktól az ismert természetgyógyászati módszerekig, bármely segítséget érdemes igénybe venni.

A fenti energiák fizikai hordozóanyaghoz kapcsolva is közvetíthetnek információkat: a virágesszenciák, aromák, kristályesszenciák mind hasonló hatásmechanizmussal mûködnek.

<vissza a lap elejére

A Reiki, mint spirituális út

"Én vagyok a Tegnap, a Ma és a Holnap,
s képes vagyok másodszor is megszületni"

A Teremtés kreativitását megélni, megtapasztalni, magunkat, életünket örömmel elfogadni önmagában jelentõs spirituális élmény. Amikor spirituális útról beszélünk, életünk minõségére érdemes gondolni. Az út: lényegünk megismerésének vágya, tudatos, éber, örömteli, teremtõ aktivitás.

Utunkhoz igen komoly ajándékot is kaptunk: a Reikit. Használatának végtelen egyszerûsége révén mindenki számára komolyan megfontolandó lehetõség. Ha pedig már csatlakoztunk az Energiához, nincs más dolgunk, mint használni... Lehet, hogy ez így túlságosan is nyilvánvalónak látszik, azonban sokan még ennyit sem tesznek: Reiki beavatásukat elteszik emlékeik egy poros polcára, majd csodálkoznak, hogy életük minõsége semennyit sem javul. Ez ugyanolyan hozzáállás, mintha vadonatúj autónkat bezárnánk egy garázsba, ahonnan aztán évekig elõ sem vennénk. A Reikivel kapcsolatban van egy különleges lehetõségünk: évek múltán is elõvehetjük. Tegyük hát ezt, ha eddig elmulasztottuk is. Ha már használjuk, használjuk mindenre: Reikizzük életünket!

Mit jelent ez a gyakorlatban? Elõször is: kezelni, kezelni, kezelni - minél több Reikit csatornázni. Azonban ne csak betegeket: elsõsorban magunkat, akkor is, ha egészségesek vagyunk. Küldjünk energiát problémáink múltbeli gyökereibe, céljainknak, problémás élethelyzeteinknek. És itt nem csak a nagy, drámai eseményekre kell gondolni, hanem életünk bármely helyzetére, amely Reikit igényelhet (és melyik nem?).

Fontos terület emberi kapcsolataink világa. Minden barátság, szerelem, gyûlölet, konfliktus tükröt tart számunkra: "árnyék-énünket" láthatjuk benne, ezért, ha Reikit adunk kapcsolatainknak, a másik félnek, voltaképpen magunkat támogatjuk. Mindezt következetesen érdemes csinálni: ne csak szeretteinknek, ellenségeinknek is küldjünk energiát. Meg fogjuk látni, hogy konfliktusokkal terhes kapcsolatunkban sokszor napok alatt, igen érdekes dolgok történnek...

A Reikihez való hozzákapcsolódásunk utáni idõszakban, sokszor másokhoz való viszonyunk tekintetében is komolyabb változásokra számíthatunk. Ha értjük, hogy mirõl van szó, a változásokat könnyebben kezelhetjük. A Reiki használatával megváltozik energetikai mintázatunk, más energiaszinten kommunikálunk: tudatalatti, telepatikus üzeneteink másról fognak szólni, mint eddig, a régi közlési csatornák egyre kevésbé lesznek használhatók, de újak nyílnak helyettük. Emiatt meglévõ kapcsolatainkban "szunnyadó" konfliktusok most erõre kaphatnak: jó alkalom ez többek között arra is, hogy a kapcsolat jellegétõl függõen, megpróbáljuk új alapokra helyezve folytatni, vagy a szálak "elvarrásával" abbahagyni, elengedni. Választásaink, vonzódásaink is változhatnak: figyeljünk oda az apró jelekre, igyekezzünk tudatosan átélni új Énünk kialakulását.

Sokan azért nem használnak Reikit, mert nem bíznak az Energiában; nem hiszik el, hogy velük bármi jó történhetne. Az ilyen esetekben is csak azt tanácsolhatjuk, hogy mindenképpen használják a Reikit, az eredmények láttán hitrendszerük is meg fog változni.

Soka átéltük már azt az állapotot is, amikor úgy éreztük: nem áramlik a Reiki, mintha nem tudnánk már csatornázni. Az ilyen tapasztalatok oka többnyire egyszerû fáradság; kiadós pihenés és sok Reiki visszaállítja az eredeti állapotot. Ha ennek ellenére sem érezzük az energiát, a korona- és homlokcsakra mûködésének egyszerû korrekciója gyors segítséget adhat:

Egymáshoz illesztett ujjainkat helyezzük fejtetõnkre, másik kezünk ujjait pedig a szemek középpontja fölött, a homlok közepén található, enyhén kiemelkedõ dudorokra. Tartsuk ezt a pozíciót egy-két percig, majd ismételjük ugyanezt, a fejtetõ helyett a szemöldökök közötti ponttal:

Ha nem is érezzük (és ez kezdõk problémája is lehet), a Reiki akkor is mûködik: néhányan attól félnek, hogy elveszíthetik beavatásukat; a Reiki beavatás egy életre szól és (néhány igen ritka és speciális esettõl eltekintve) ez nem csak egy a Reikire vonatkozó szokásos közhelyeknek, hanem így is van.

<vissza a lap elejére