Az Iszlám vallás
Nahdzs al-Balagha
Részlet a szónoklatából, amiben megemlékezik a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) családjáról:
" Ők az élet a tudásnak, halál a tudatlanságnak. Állhatatosságuk elbeszéli tudásukat, hallgatásuk pedig beszédük bölcsességét. Nem hagyják el az igazat, s nem különböznek össze benne. Ők az Iszlám pillérei, a védelem mentsvárai, általuk visszakerül helyére az igazság, elbukik trónján a hamis, minek nyelvét gyökerestül kitépik. Tudatukba építették a hitvallást odaadással, gonddal, nem csupán a hallás és látás értelmével, mert sokan vannak, kik tudásra hivatkoznak, de kevesen, kik azt magukban őrzik!"
                                      ***
" Hittel vallom, hogy Ő igazságos és igazságot cselekvő. Ítélő, Ki különbséget tesz. Vallom, hogy Mohamed az Ő szolgálója, szolgálóinak ura!
Mikor Allah leágaztatta a leszármazást, őt a legjobbnak tette meg, ezért nem osztozott véle gonosz, nem állt össze véle romlott.

Mert Allah kijelölte a népet a jóra, megtette az igaz pilléreit, s megadta védelmül az engedelmességet. Számotokra minden engedelmességben oly Allahtól jövő támasz van, mi beszédre bírja a nyelvet, szilkárddá teszi a szívet. Kielégíti azokat, kik a kielégülést keresik, gyógyír azoknak, kik gyógyulásra vágynak.
Tudjátok meg, hogy Allah szolgálói, kik a Tőle jövő tudást megőrzik, megóvják mindzat, mit Ő óvni akar, s megárasztják az Ő forrását. Tiszta szívvel közelednek egymáshoz, szeretettel találkoznak egymással, kupákból csillapítják szomjukat, s újfent megmerítik itatójukat. Nem hánykolódnak kétségek között, nem talál talajra náluk rágalom. Ekképp kötötte meg Allah teremtésüket jó természettel, miáltal egymás iránt szeretetet táplálnak, s szorosra fonják szálaikat. Olyanok, akár a magvak legjobbjai, mikből félretették a jókat, a többit meg kihajították. Ez a válogatás az, mi megkülönbözteti őket, s kiválasztottságuk tiszta lelket önt beléjük. Ember csak úgy lehet nemes, ha mindezt (a tulajdonságot) befogadja. Féljen hát mindenki a pusztulás napjától, még mielőtt az beköszönt, s nézze az ember napjai rövidségét, időzése kicsinységét a szálláson, mi csak azért van, hogy egy másik szállássá kicserélődjék! E váltásért néki tenni kell, s azért is, mi majd tudottan bekövetkezik! Legyen áldott az, kinek szívében békesség  honol, ki szót fogad annak, ki vezeti őt, elkerüli azt, ki rontására tör, ki megkapaszkodik a békesség útján azzal, ki láttatja véle azt, s engedelmeskedik az utat mutató parancsolásainak, legyen áldott, ki siet az útmutatás felé, mielőtt az becsukja kapuit, ki szélesre tárja a megbánás ajtaját, s a bűnöktől távol marad. Ő a helyes úton jár, a jótét ösvényén vezetett.
                                        ***
A Prófétáról (Allah áldása és békéje rajta és a családján):
"Mohamed -Allah fohásza reá és nemzetségére- azon követői, kik megörzői az isteni küldetésnek, tudják, hogy én egy pillanatig sem voltam engedetlen Allahhal, vagy az Ő prófétájával szemben, s bátorságomnál fogva, mit Allah nemeslelkűsége soztott rám, támogattam őt még olykor is, mikor a vitéz visszavonult; de lába helyben maradt. Úgy halt meg Allah prófétája -Allah fohásza reá és nemzetségére-, hogy feje keblemen pihent. Utolsó leheletét tenyerembe adta ki, ahogy azokkal végigsimítottam arcomon. Elvégeztem fürdetését-, s az angyalok segítettek nekem. Tömve volt velük a ház és az udvar. Egy részük leszállt, másikuk meg mennybe szállt. Fülem el-elkapta zsongásukat, ahogy imát mondtak érte, míg sírjába nem temettük. Hát ki az, ki nálam több joggal bír, hogy vele legyen életében vagy halálában? Ezért hát hagyatkozzatok megérzésetekre, s vezessen titeket őszinte szándéktok az ellennel vívott harcotokban. Arra esküszöm, Kin kívül más isten nincs, hogy én az igaz útját járom, ők a hamis lejtőjén lépkednek. Halljátok hát, amit mondok és kérem Allah megbocsátását magamnak és néktek."
                                         ***
"Ő akkor küldte a prófétát, mikor még nem volt álló jel, fényt adó minaret, sem világos ösvény. Meghagyom néktek, ó, Allah szolgálói, féljétek Allahhot, óvlak titeket az evilágtól, mi az indulás otthona, a gyötrelem hajléka. Ki azon él, el kell indulnia róla, ki ott honol el kell hagyja. Az úgy vetődik utasaival, akár a hajó, mit a mély tengeren vihar tépáz. Köztük ki megfullad, áldozattá lesz, másikuk a hullámok hátán menekül, hol a szél sodrása löködi, veszélye felé görgeti. ki megfulladt, már utol nem érhető, ki megmaradt, a pusztulásba viszi útja!"
                                         ***
"Van olyan hit, mi a szívben állandósul és megnyugvásra lel, s van olyan, mi egy bizonyos ideig átmeneti a szív és a kebel között. Ha meg akartok bizonyosodni valaki felől, várjatok, míg el nem jön érte a halál, s ekkor következik el a bizonyosság ideje.(...)
Mert bizony dolgunk nehéz, körülményes. Nem viseli azt el más, csak a hívő, kinek szívét Allah már kipróbálta már a hittel. Hagyományunk nem marad fenn, csak hű keblekben, kitartó értelemben."
                                         ***
Allahról:
"Ki ábrázolja, nem fejezi ki Őt, ki Rámutat vagy Rágondol nem irányába tart. (...) Ő az, ki át nem alakul, le nem tűnik, Őt nem nemzette senki, nem is szül, hogy maga is szülemény legyen! Ő nem született, hogy korlátok szabják meg határait! Fenségesebb annál, mintsemhogy fiai legyenek, megtisztultabb annál, hogy nőt érintsen! Nem éri be Őt a képzelet, hogy megmérhesse, nem festi le a látomás, hogy képbe öntse, nem éri el az érzés, hogy érezhesse. Kéz meg nem érintheti, hogy megfoghassa, nem változik át más állapotba, nem megy bele alakváltozásokba, nappalok és éjjelek múlása nem öregbítik, nem formálja át Őt a fény és a sötétség. (...) Beszél, de nem nyelvvel vagy hanggal, mond, de nem fejez ki, emlékezik, de nem idéz emlékezetbe (...). Ha valakit létezőnek akar, csupán ennyit szól: "légy", s lesz  (...). Ő egy, de nem szám, örökkévaló, időhatárok nélküli, pillérek nélkül meglevő, kivel a gondolat anélkül találkozik, hogy Őt érzékelné. (...) Ő nem terjedelmében vagy testében nagy, de mégis nagy Nem kiterjedésében vagy beláthatatlanságában nagy, mégis hatalmas. Hanem Ő nagy dolgában, s hatalmas hatalmában. Hittel vallom, hogy Mohamed -Allah fohásza reá és nemzetéségre- az Ő szolgálója, prófétája, kiválasztottja és bizalmasa. Allah elküldte őt a cáfolhatatlan érvekkel, a nyíilt diadallal, a világos ösvénnyel. Ő beteljesítette küldetését az igaz megüzenésével, elvezette az embereket a helyes útra, felállította az Útmutatás jeleit, a fények minaretjeit, s megtette az iszlám kötelét szívóssá, a hit csomóit rajta pedig bonthatatlanná.  (...)
Dicsőség legyen Allahnak, Kit nem ér el az érzékelés, nem foglalja magában hely, nem látja szem, s nem fedi be fátyol. (...) Ő az, Ki igaz ígéretében, s felülemelkedettebb annál, mintsem hogy szolgálóival igazságtalanul bánjék. Felállította az igazságot teremtményei között és törvényességet gyakorol fölöttük ítéleteivel. Megtette a csillagokat oly égi jelül, miáltal helyes útirányt tarthat a vándor egyik országból a másikba való bolyongásában. Az éjszaka sötét leple nem homályosítja el fényük csillogását, az éjjel feketeségének fátyla nem képes visszaverni a Hold fényét, mkor az kiteljesedik az égen. Legyen magasztalt Az, Kitől nem rejtőzhet el a sötét alkony feketesége, a mély, a sűrű éjszaka, mi megtelepszik a földeken lent, vagy a halványságba vesző ormokon, sem az ég horizontján felcsattanó mennydörgés, a fellegeken átcikázó villám, a levelek hullása, miket földetérésük helyétől elsodor a vihar, az orkán vagy az égszakadás. Ő tudja, hova esnek az esőcseppek,(...) Dicsőség legyen Allahnak, Ki már azelőtt létezett, hogy meglett volna az ülőhely, a Trónus, az ég, a föld, a dzsinnek vagy az emberek. Nem éri be Őt a képzelet, nem bír vele az értelem, ki Őt kéri, nem másoktól vonja el, nem csonkítja meg, ha elárulják, szemmel nem látható, lakehly Néki nem tulajdonítható, nem írhatók le hozzá hitvestársak, nem testtagjaival teremt, nem keíti hatalmába érzés, s emberek Őt meg nem mérhetik. Ő az, ki tisztán szólt Mózeshez, s láttatta véle hatalmas bizonyságait, nem használva testrészeket, eszközöket, beszédet, vagy nyelvet.  S te, ó, ki azon fáradsz, hogy leírd Uaradat, ha őszinte vagy, hát előbb írd le Gábrielt, Mihályt vagy az angyalok seregét, kik a szent szobákhoz a legközelebbiek.  (...) Nincs más isten, csak Ő. Minden sötétséget megvilágít fényével, minden világosságot homályba borít sötétségével. Mrghagyom nektek, ó, Allah szolgálói, féljétek Allahhot, Aki pompás öltözéket enged, hogy viseljetek, s bőséges megélhetésben részesít.
     
Vissza                                                                                                           Következő oldal