Interjúk: Bálint Fereccel,  Márk Attilával, Bordos Annamáriával és Molnár-Veress Máriával

Ameddig összehúzzák a függönyt

beszélgetés Bálint Ferenccel a brassói Áprily Lajos Gimnázium tanárával, a Transilvania Televízió magyar adásának szerkesztőjével, az ODIF-on első helyezést elért Grimasz színjátszó csoport rendezőjével

A brassói Áprily Lajos középiskola egyik pincetermében minden péntek délután kis, lelkes diákcsoport próbál, közösségfejlesztő gyakorlatokat végez, kevés díszlettel, de annál több érzelemmel töltött előadásokat kovácsol, s visz színre. A pincében körvonalazódó előadások országos és nemzetközi elismerésben részesülnek, a gyarapodó díjak, oklevelek megtekinthetők a kis, fehérre meszelt terem falain. A színjátszó csoport éltetője Brassó magyar kulturális életének egyik legismertebb személyisége, Bálint Ferenc, őt kérdeztük meg, milyen élményekkel tért vissza a Grimasz az országos megmérettetésről.

A kilencedik Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF) a Grimasznak egy újabb sikert hozott - hogy újabb ez tényleg igaz, s én ezt büszkén mondom -, ugyanis az eltelt 11 esztendő nem voolt hiábavaló színjátszó csoportunk életében. Nyomot hagyott. Ezeket a nyomokat elsősorban a hasonló megmérettetések jelzik. Az első ODIF-on nem vettünk részt, csak megfigyelőket küldtünk. Azóta mindegyiken részvettünk és mindegyikről díjat is hoztunk haza. Egy első- és egy nagydíjunk volt eddig, most újra első díjat kaptunk. Az idei első helyezés felér egy nagydíjjal is, mondom ezt, mert idén ilyet nem is osztottak. Egy színművészekből, egyetemi tanárokból álló szakzsűri bírálta el az előadásokat, Lohinszky Lóránd, Farkas Ibolya, Balázs Éva, Csíki Csengele, Kozma Attila valamint Balog László személyében. A Grimasz már tavaly tervezete a Legyek Urának színrevitelét. Hozzá kell fűznöm, azok számára, akik úgy gondolják, ha tanár van a csoportban, akkor az tűzi ki a műsorra kerülő darabokat, hogy tévednek, a Grimaszban a gyerekekkel közösen választjuk ki a színre kerülő darabokat. Lehet elcsépelt, hogy közösen választjuk ki, de így van, igazolhatják ezt a Grimaszosok is. A Legyek urának a műsorra tűzése óriási sikernek számított, ugyanis mindenki elolvasta a regényt, el az Áprily Gimnázium könyvtárában lévő dramatizált változatot, a szövegkönyvet is. A könyv gondolataira építkezve készítettük ezt az előadást. Ebből az előadásból pár gondolatot 2+… címmel vittünk a Csíkszeredai seregszemlére.
Az idei fesztivál arról neves, hogy más, mint az eddigiek. Tényleg más volt, a jó értelemben is, hiszen volt egy kötelező gyakorlat a megjelent csapatok számára, ahol már fel lehetett mérni, melyik csapat mióta foglalkozik színjátszással. A régi csapatok a gyakorlatokat komolyan végzik, sokat foglalkoznak ezekkel. Ez az improvizációs készség fejlesztését szolgálta. Elhangzott itt is, hogy elsősorban arra lennének kíváncsiak, a diák dolgozott-e, vagy rendezték őket. Mintha attól tartanának a fesztivál szervezői, hogy egy tanár lebénítja a diákokat megfosztja őket fantáziájuktól. Én azt állítom, hogy a Grimaszban fantáziaserkentő hatásként vagyok jelen, de ugyanakkor ’abroncs’ is vagyok, ami a ’Grimasz-hordót’ összefogja, ugyanis a színjátszásban nagyon fontosnak tartom a fegyelmet, azt is célkitűzésnek tartom, hogy egy közösség alakuljon ki. Ez a közösség a Grimasz működése óta egyre erősbödik, a régi diákok, egykori Grimaszosok eljönnek a próbákra, tevékenyen részt véve munkánkban.
A fesztivált könnyű lenne kritizálni. Kritizálni mindig lehet egy rendezvényt, ha nem vagy benne a szervezésben. Eléggé kategorikus volt az előadások idejének merev megszabása. A szabadon választott gyakorlat színrevitele nem szabadott meghaladja a 20 percet, a kötelező pedig 15 perces kellett legyen. Egy picit olyan ’singgel mérjük az embert, percre az előadásokat’ – szerűre sikeredett emiatt a rendezvény. Nem engedhettük meg magunknak, hogy ne menjünk a fesztiválra, azt sem, hogy versenyen kívül lépjünk fel. Keserű szájízzel nyugtáztam a Kovásznaiak és a Sepsiszentgyörgyiek versenyen kívüli szereplését, hisz ez nem gyakorolt jó hatást a versen résztvevő csapatokra. Olyan véleményt is olvastam a Romániai Magyar Szó fesztiválról szóló beszámolóiban, hogy a Szentgyörgyiek mennyire jók voltak, messze a diákszínjátszás fölé nőttek. A véleményező, tudomásom szerint, még csak nem is látta ezt az előadást. Kérdés csupán az, hogy szabad-e a diákszínjátszásban ezeket a nagy kategóriákat ’megszabni’.

Beszámoltunk a Szecselevárosban megrendezett francia-román-magyar színháztalálkozóról. Az ottani román középiskolában működik egy gimnáziumi dráma szakosztály, az Áprilyban lehetne-e szó egy ilyen osztály beindításáról?

Az új tanügyi törvény biztosítja azt a lehetőséget, hogy a kötelező tantárgyakon kívül opcionális tantárgyakat is választhasson a diák. Ezeket a tantárgyakat a tanárok ajánlhatják öt-nyolc osztályosoknak, a kilenc-tizenkettedikesek számára szakosztály formában kellene beindítani, s a színészképzés egyik előkészítője lehetne. Én úgy érzem, hogy az Áprily Lajos Gimnázium nem bírna meg egy ilyen drámaosztályt. Számomra jó érzés nyugtázni azt, hogy a Grimaszosok közül sikeresen felvételiznek gyerekek a Színi akadémiára, de a főcél egy közösségérzésben, egy színház és filmkultúra fejlesztésben részesíteni a diákokat.

Milyen javadalmazásban részesül a diákszínjátszás keretében kifejtett munkáért?

Pénzért elejétől fogva (ezelőtt 30 évvel) nem álltam volna neki a színjátszásnak. Egy-egy önfeledt, örömteljes felsikoltás, a versenyek eredményhirdetésekor, az elért sikerek éltetnek, ezek segítenek abban, hogy továbbra is vállaljam ezt a munkát.

A most nyert díjhoz egy magyarországi fesztiválon való fellépés is hozzájárul, milyen előadással lép fel ott a Grimasz?

A fesztivál első három helyezettje részt vehet a 2002 márciusában, Balassagyarmaton megrendezett, Magyarország egyik legrangosabb ilyen jellegű rendezvényén, az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon. A Legyek urát visszük el oda, nem csupán a most díjazott előadásrészletet, hanem a teljes előadást. Addig játszunk, ameddig összehúzzák a függönyt…

Az interjút készítette: Tóásó Áron Zoltán

A hetedik

Márk Attila Most

A fáradhatatlan brassói „trubadúrt” a világirodalom remekeit megzenésítő Márk Attila a nemrég átélt családi válság után is erőt gyűjtött és kiadta hetedik lemezét is.  A Reménység Házában, október 18-án, csütörtökön este, a Grimasz színjátszó csoport közreműködésével megtartott kazetta-bemutató alkalmával újra arra kérjük, mondja el olvasóinknak hogyan született meg ez az új album, milyen formában vásárolható meg a hangfelvétel, s hol láthatják a közeljövőben rajongói. 

 

                             „Az új albumomban, a jelenlegi lelkiállapotomat énekelem meg. A lemez ötlete már egy évvel ezelőtt megszületett. Lendvay Éva költő válogatta össze az általam megzenésített verseket. Ő akkor kemény fizikai megpróbáltatás előtt állott, s bizonyára ugyanazok az érzések uralták, mint most engem. A világirodalom gyöngyszemeinek egy válogatása ez a Most. Amit most megénekeltem, a nagyvilágban lévő hangulatnak egyik tükrözése, s nagyon igaznak érzem. Mindezek ellenére nem pesszimista az alkotás kicsengése. Egy dualisztikus életérzést próbálok kifejezni, magamba nézés is egyben, azt a hangulatot idézem, amely Reményik Sándor Azt mondják című verséből is kicseng.

Az Iker-csillagjegyben születtem, a kettőség nagyon hozzám idomul. Ezt a kettősséget is megéneklem, amely hol örömöt, hol szomorúságot okoz. A mellettem álló szerető lélekről szólok, de ugyanakkor arról is amikor rádöbbenek, hogy a bennem levő kép és a világ által alkotott kép nem ugyanaz.  

Kompakt lemezen és kazettán is megjelenik az új album. Ez a felvétel is jó barátaim segítségének köszönhető. Szombathelyen vettük fel, Joós Tamás énekmondó, amikor a nyáron a Savaria fesztiválon, a szombathelyi történelmi karneválon segített a hangfelvétel megszületésében. Dombi Bertalan jazz és blues gitáros közreműködésével a Home stúdiójában fel is vettük az anyagot. Ami utána történik, az már sematikus, itthon nagy nehézségek árán összeáll a kazetta és a CD.

Nagyon kifárasztott az emberek nemtörődömsége, - s íme újra a kettősség – de elfásultan is örülök annak, hogy íme itt a kezemben egy újabb album.

Szombaton, október 20-án Sepsibükszádon fogom bemutatni az új lemezt, utána a Reményik Sándor szavalóversenyen fogok fellépni, majd a kolozsvári Protestáns Teológián, utána eleget teszek a  Kolozsvári rádió megtisztelő felkérésének, hogy a hallgatóságuk számára is bemutassam a kazettát, végül pedig Brassó megye településeit keresem fel, többek közt Kőhalmot, Alsórákost.”

Valami újítás van az új album csengésében talán az, hogy más is közreműködik benne?

                             „Nem újítás az, hogy más is megjelenik a kazettáimon, hisz a negyedik albumon is egy billentyűs közreműködik, Zoránnak a későbbi billentyűse, viszont az újítás az a különös színt hozó jazz-blues gitár hang, például a címadó Szilágyi Domokos versben, vagy a későbbiekben felcsendülő spanyolos rigmusok, és a zörgőhang.”

Az új album népszerűsítésére szervezett „körúton” elkísérnek a Grimaszosok is?

                             „A Grimasz színjátszó csoport nem egy emberből áll, hanem legalább tízből. Tizenvalahány diáknak a programját úgy összeállítani, hogy az az enyémmel pászoljon, majdnem lehetetlen, hisz úgy látszik Márk Attilával nem csak a zenében, hanem az életben is nagyon nehéz kijönni, együtt lenni. Megpróbálom azonban olyan helyekre elvinni, ahol a szervezők úgy érzik, hogy látványos kazetta-bemutatóra tart igényt a közönség, s legalább az útiköltséget is megtérítik. Nagyon köszönöm ezeknek a diákoknak, akik megpróbálják őszintén megérteni, átélni azt az életérzést, amit én közel negyven éves fejjel, lélekkel élek nem könnyű feladat. Köszönöm a Grimasz tagjainak és vezetőjének, Bálint Ferenc tanár úrnak a kazetta-bemutatón nyújtott segítséget.

Ha azt kérdeznéd lesz-e nyolcadik kazetta, nem tudnék válaszolni. Nagyon úgy érzem, hogy a József Attila által megfogalmazott „a hetedik te magad légy”- je megragad. Kicsit bele is fáradtam az eddigiekbe, én magam is kíváncsi vagyok mit tudok és tudok-e nyolcadjára is megszólalni. Nem is  annyira a közönség befogadása, vagy a szeretet hiánya miatt nem tudom, hogy lesz-e nyolcadik, hanem azért is, mert úgy látom, a kommersz-zene kiölte mindazt, amit az embereknek a zenében, a versekben kellene megtalálniuk. Tudom, hogy vissza kellene oltani a vers és a zeneszeretetet az emberekbe, de egyelőre ezt a kazettát, ezt az életérzést szeretném megismertetni mindenkivel. Ha jövőben más életérzés vesz hatalmába, akkor bizonyára azt is megénekelhetem...

Lehet,  ez most ugyanaz a gondolat, amely mindig hatalmába vesz, amikor kiadok egy újabb albumot; lehet, hogy ebből ennyi elég, de az is lehet, hogy a zeneírás gyönyöre újra elcsábít és mégis lesz nyolcadik...”

A szerző beleegyezésével ide írjuk telefonszámát is, ha valaki az eddig megjelent Márk Attila-sorozatot teljesen, vagy részben szeretné magáénak tudni, akkor bizalommal fordulhat magához a szerzőhöz, dedikált példányért: 068-126197 , postacíme pedig 2200 Brassó, Minerva utca 3 szám, 42 tömbház, B lépcsőház, 1-es lakrész.

Az interjút készítette: Tóásó Áron Zoltán

 

 

B…B…B…B

Bordos Brassóban született, s most Budapesten ír drámát

Beckett szellemében, ő ugyan Pirandellót említi, benne áll a lenti szövegben.

Mely folytatásos interjú egy különleges performanszról, amely a

Café KÉK CENKben folyik – nézd/nézze meg most: http://www.oocities.org/istjan/proba.htm

Az egyfelvonásos címe Próbadráma, folytatása a tavaly a Színház című folyóiratban megjelent Szobadrámának.

Egyéb információ:

Gergely Tamás gergely@hotmail.com

Bordos Annamária zordos@hotmail.com

 

 

  1. Miért próbadráma? Hogyan fogalmaznád meg röviden a műfajt?

    (a történet felfüggesztése)

    Azért próbadráma, mert az elvárások ellenére nem csomagolható ki belőle egy klasszikus értelemben vett, egyenesvonalú cselekmény, hanem egy potenciális történet felfüggesztésének vagyunk a szemtanúi, amiatt, hogy a szereplők voltaképpen sem önmagukat, sem jelenvalóságuk mikéntjét, hogyanját nem bírják megfogalmazni, sem a néző, sem saját maguk számára. Ehelyett arra ítéltettek, hogy…

    (az élet tétje – röviden)

    …azzal próbálkozzanak, hogy valamit megtörténtté tegyenek. Röviden ennyi az emberi élet tétje, valamit megtörténtté tenni, még akkor is, ha eufemizmusokba burkolva ezt a "küzdelmet" önmagunk megvalósításának, beteljesedésének szoktuk becézgetni. De, mivelhogy a szereplők "arra ítéltettek, hogy…", nyilván van valaki (az író) fölöttük, aki lehetővé teszi az ők megtörténhetőségét, keretbe foglalva próbálkozásaikat. Valaminek a valóságossága csak valami más visszaigazolásában…

    (mit keresnek a szereplők?)

    … nyer érvényt. És ez az, amit a szereplők keresnek: létük és lényegük visszaigazolását.

    (drámaelméleti abszurd)

    Ami a műfaját illeti, drámaelméleti abszurd, hiszen bonyolult viszonyokat érzékeltet vélt vagy valós szereplői identitás, vélt vagy valós teremtett történet, írói vélt vagy valós jelenlét között. Továbbá megkérdőjelezi magát a drámai műfajt, azáltal, hogy ennek születési folyamatát viszi színre, annak összes vélt vagy valós összetevőjével, mint konfliktus, katarzis, erkölcsi tanulság. Mindezek az összetevők, valójában vita témáját képezve is jelen lehetnek a maguk eredendő minőségében. A műfaji megnevezés a címben feszesebbé és józanabbá teszi a művet.

  2. Miért nem dráma? Vagy vitadráma? Mi más lehetne?

    Nem lehetne más, csak az ami. Természetesen van vita jellege, ám ez a vita túlmutat…

    (a felsőbbrendű mint ismeretlen)

    …a jelenvaló legitim erők kohézióján és a felsőbbrendűvel, mint ismeretlennel kommunikál.

    (megpróbál – próbára tesz - főpróba)

  3. Több lenne a "próba" mint a műfaj megnevezése? Színházi próba, próbadráma lenne az élet? Szándékodban állt ezt is kifejezni a címmel?

    A "próba" elsősorban rám vonatkozik. Megpróbálok drámát írni, de mivelhogy ezt a próbálkozást nem szeretném szigorúan műfaji korlátok közt mozgatni, ezért a szereplőimet is keményen próbára teszem. Teljesen tőlem függnek, de ezt kezdik sejteni, és ez az a stádium, amikor nagyon óvatosnak kell lennem, nehogy ők kezdjenek el írni engem.

  4. Egy történet, ami "íródik miközben történik", ez a Juszuf-Ükmük páros felfogása, illetve ami "Megvan írva" – Aba-Zömfő páros; jól értettem, hogy ez a szeptember 24-i Próbadráma-kezdet egyik lényege?

(Ükmük alibije látszat)

Hogy "íródik miközben történik", ez csak Ükmük alibije a káoszra, mert valamilyen magyarázatot találnia kell ebben a felállásban, amelyben ő az erősebb fél. De természetesen, mivelhogy elhangzik, ennek a kijelentésnek is megvan a valóságértéke, ahogy a "meg van írva" bölcs fölülhelyezkedés is jogos, lévén hogy az érkező "betolakodók" papírról olvassák a dialógust, noha a történet felépítésében semmivel sem tudatosabbak az előbbieknél, csak pontosabb instrukciókat kaptak. De hogy kitől ? Ezt a kérdést szándékosan nyitva felejtem.

Máskülönben mindenki számára az a lényeg, hogy benne legyen egy történetben, mert minden, ami él, benne van egy történetben, amit nem (csak) ő csinál.

(a spontánul szerepet-játszás)

5 Egyesek úgy tudják, hogy élik az életet, mások meg szerepet vállalnak benne?

Mindenki spontánul szerepet játszik, mégpedig azt, ami legközelebb áll személyiségéhez, vérmérsékletéhez, miközben egyáltalán nem színészkedik, de arról nem lehet szó, hogy racionálisan felvállalja a szerepét, mert nem engedhetjük meg a szereplőknek, hogy értelmezzék magukat. Velünk is ezt teszi valaki. Nem ?

(hatalmi harc)

  1. Egyik énünk Juszuf-Ükmük, Aba-Zömfő a másik…?

    Szerintem nem olyan nagy a különbség köztük.

  2. Ezen belül fut egy szál, mely azt mondja: "ahol két ember van, hatalmi harc kezdődik" – mennyire kap ez központi szerepet a Próbadrámában?

    Bizony központi szerepe van, hiszen mindenki a létének visszaigazolását és minősítését keresi. Ezt az igazolást pedig valaki másnak hordoznia kell. Ükmüköt és…

    (dolgunk a világban)

    …Juszufot az a megsejtés hozza színre, hogy valami dolguk van ebben a világban, olyan teendőjük, aminek foszlányosan emlékeznek az előzményeire. Juszuf szolgalelkű, de látható módon az Ükmükkel való szimbiózis, interakció teszi azzá. A szolgalelkűség által körvonalazódik az ő helye a világban. Tehát számára is egzisztenciális probléma a hatalmi harc, mert ő attól válik létezővé, érzékelhetővé, hogy a másikat érvényre juttatja.

    (mi a valóság?)

  3. A Próbadrámában "a valóság próbájá"-ról beszélnek, "valóságos történet"-ről, "igazi csípésről"… Mi ez: az "élni az életet" – "szerepet játszani" vitája vagy külön szál lesz?

    Érdekes, ha megkérdőjelezzük a valóságot, akkor feltételezzünk valami másnak a létezését…az "igazi csípés" jelenet csak heccnek indult, de végül egészen jól felpörgött és meglelte a helyét ebben a világban, amelyben minden utasításszerűen történik.

  4. Lépten-nyomon a Próbadráma "erkölcsi tanulságá"-ról beszélnek – lesz erkölcsi tanulsága a Próbadrámának?

    (erkölcsi tanulság)

    Nem lesz erkölcsi tanulsága a drámának, csak ebben a formában, hogy tudomásunk van arról, hogy lennie kellene. A hiánya eléggé tanulságos.

  5. Mekkora lesz? Egyfelvonásos, mint ahogy az első jelenetben elhangzik?

    Igen. Ükmük nagyképű, de azért csak tud valamit. Na meg volt utalás arra, hogy valamikor játszottak tragédiát, csakhogy ez itt egy teljességgel új szituáció, talán a színház halála utáni színház, ettől konfúz, mert nem bírja meghatározni magát.

  6. Mikorra leszel kész vele, terved szerint?

    Október végén. Hagyom, hadd érjen.

  7. Mikor kezdted el írni?

    Szeptember elején.

  8. Hol élsz, amikor ezt írod?

    Budapesten lélek.

    (Beckett csókja?)

  9. Beckettet emlegeted, hogy nem olyan lesz, állítja legalábbis Ükmük. Az olvasónak mégis az lehet az érzése, hogy "kiköpött" Beckett az első jelenet legalábbis, sőt a második is…

    Á, nem Beckett, ezt a saját védelmemre írtam bele, mert én is éreztem hasonlóságot, de inkább Pirandello hatása alatt szeretnék állni.

  10. Gombrowicz nem ihletett meg? Ő is illúzióromboló, ő is műfaji megnevezést használ címben

    Lehet, nem tudom egyértelműen visszakeresni a hatását. A műfaji megnevezés a címben nekem mindig rideg komolyságot közvetít és nagyon hatásosnak éreztem ezt a Szobadráma esetén.

  11. Elképzelésed szerint ki fogja ezt játszani, milyen színpadon?

    Nem gondolok ilyesmire, elsősorban olvasásra szánom.

  12. Írtál már drámát?

    Igen. Tavaly megjelent egy a Színház nevű kritikai és elméleti folyóiratban.

  13. Más színpadi műfajban próbálkoztál?

    Nem.

  14. Tudok film-tervedről…

    (film)

    Van egy pár. Októberben, ha az időjárás is megsegít, Brassóban forgatunk általam írt forgatókönyv alapján és általam játszott rövidfilmet, Bálint Ferenc rendezésében. És közelebbről, talán a jövő héten, szertnék egy kombinált filmet az érzékekről, ami részben groteszk portré-film jellegű, részben pedig animáció, másrészt hang-tanulmány.

  15. Írsz prózát, mit, mikor?

    Hogy mikor, azt nem is tudom, úgy közbe-közbe. Néha nem tudok ellenálni. Rendszerint csattanós rövid prózát.

  16. Mennyiben kapcsolódik a Próbadráma ahhoz, amit eddig írtál?

Nem igazán, és ez számomra a varázslatos, hogy ennyire hosszú pórázra bírtam…

(trilógia)

…engedni a fantáziámat. Tény, hogy szeretnék egy dráma-trilógiát, amelynek az első darabja már megvan, három egy felvonásost, amelyek tartalmilag vagy tematikailag nem követik egymást, elsősorban a címük (amelyben benne a műfaji megnevezés) fogja majd össze őket.

Kérdezett: Gergely Tamás

A hollók is…

 

Interjú Molnár-Veress Máriával


1. Dézsávű című írásod az alternatív Nobel-díjról
szól, hogyan jut el annak a kiosztására egy brassói?


Gyalog. Történetesen épp a Svéd Királyi Tudományos Akadémiával szemben
dolgozom. Hazafele menet néha beugrom meghallgatni egy-egy érdekesebb
előadást. Bárki elmehet, aki tisztességesen viselkedik és nem horkol túl
hangosan, ha netán elnyomná az álom.

2. Mi az alternatív Nobel-díj? Ki Crafoord?

Crafoord ugyanolyan iparmágnás volt, mint Nobel. Mivel első ízben a
Crafoordék vállalata gyártott művesét s egy csomó más orvosi felszerelést,
nem csoda, hogy volt mit a tejbe aprítani. Gazdagéknál szokás jótékonykodni,
adakozni, ösztöndíjakat adni, ilyen-olyan ügyet felpártolni, alapítványokat
létesíteni, magasztos célokért nagy összegeket áldozni. A Crafoord házaspár
által pártfogolt tudományok, vagyis a biológia, ökológia, geológia, továbbá
a matematika rendszeresen kimaradnak a Nobel-díj szórásából. Ezért is
emlegetik alternatív Nobel-díjként az általuk alapított Crafoord-díjat. Meg
talán, saját meglátásom szerint még azért is, mert a díjkiosztás
kísértetiesen hasonlít a Nobel-díj osztásához.

3. Úgy tudom, rénfogáson voltál, mi az, hogyan
zajlik le?


Rénfogás... Új szó. Én szarvasvágásnak nevezem inkább. Mint odahaza a
disznóvágást. Némileg hasonlít is rá, mert hiszen a rénszarvas háziállat,
annak ellenére hogy szabadon kószál a hegyekben. A lappok pontosan ismerik
valamennyi állatukat, s mikor aztán ősszel összeterelik őket, könnyűszerrel
ki tudják válogatni, akár több ezer körbefutó szarvas közül is a levágásra
szántakat. Lasszóval ügyesen megfogják a rohanó rént, majd kivonszolják a
porondról, lepuffantják és kész. A többi már a mészárosok dolga.

4. Milyen a rénszarvas tekintete, amikor rádöbben,
hogy megölik?


Hát igen. Az egy kicsit mellbevágja az embert. Különösen, ha azelőtt tanúja
volt az állat küzdelmének. Különösen, hogy annak semmi esélye a
szabadulásra. A szarvas nyilván nem érti, mi történik vele, de sejtheti,
hogy nem lesz jó vége ennek a nagy erőszakoskodásnak. Ez van a tekintetében,
ez a páni félelem.

5. A rének vérének színe, szaga dominál-e a lapp
tájban azokban a napokban?

Dehogy. Szinte semmi jele a küszöbön álló a nagy vérfürdőnek. Bár az első
fagyos éjszaka után olyanná válik a domboldal, mintha friss vérrel locsolták
volna. A dércsípte áfonyabokrok színe ez. Egyébként olyan békés minden, mint
a mesében. A rénszarvasok, mit sem gyanítva, vígan legelésznek a hegytetőn.
De a madarak tudják. Lappföldön mesélik, hogy a sasok már napokkal azelött
átrepülnek a norvég partokról, s párosával köröznek a vágóhelyek fölött. A
hollók is helyet foglalnak egy-egy közeli csupasz fenyőn, mint sorukra váró
siratóasszonyok a haldokló tornácán.

6. Úgy tudom, megírtad korábban novella formájában a
rének befogását? Hol, mikor?


Első ízben két évvel ezelőtt jártam a rénszarvasok földjén, s ennek
köszönhetem, hogy elkezdtem írni. Ugyanis akkor éreztem először, hogy ezt
másoknak is el kellene mesélnem. Azóta rendszeresen leírom kalandjaimat. Nem
novellákat írok, hanem élménybeszámolókat. Szerencsés véletlen, hogy nekem
hivatalból kell átélnem ezeket a kalandokat. Az a jó a munkámban, hogy sok
minden belefér. A rénszarvasvágások mellett voltam már többnapos halászaton
egy kutatóhajón, éjszakai lemmingbegyűjtésen a hegyekben, s több alkalommal
is fókaboncoláson a stockholmi szigetvilágban.

7. Rénekről írsz, viszont a Brassói Lapok közli az
írásod, mostmár lappföldi vagy brassói írónak tartod
magad?


A lappok földjéhez csak a lappoknak lehet igazán közük. Én csak épp
megfordultam náluk, ugyan mitől válhattam volna lappföldivé? Mikes Kelemen
sem vált törökké attól, hogy Rodosto városában írta híres leveleit.

8. Ha meghívnának Brassóba felolvasni a novellád,
szívesen vennéd-e?


Nagyon szépen megköszönném, de kétlem, hogy el tudnék menni. Betegesen
irtózom mindenféle fellépéstől.

9. Szerinted harminc évvel ezelőtt volt még
Brasóban kulturális élet, miből is állt az? Hátha a
maiak éceszt kapnak...


Gimnazista koromban, a hatvanas években virágzott a kulturális élet.
Kétségtelen, hogy ebben az akkori iskolának is szerepe volt. Mert nem ért
véget az oktatás magyar óra után, hanem délutánonként néptáncot táncolni és
népdalt énekelni jártunk, volt saját irodalmi körünk, voltak szavalóink,
akik szavalóversenyeken szerepeltek, de a műkedvelősdin túl ugyancsak az
iskola vezetett be az igazi kultúra világába is. Emlékeszem, csütörtökönként
lehetett a Brassói Lapok irodalmi körére járni. Ott éreztem először
felnőttnek magam, s kamasz létemre talán emiatt jártam oda annyira
szívesen. Az erdélyi kortárs irodalom minden valamire való személyisége
megfordult Brassóban. Gyakran rendeztek író-olvasó találkozókat.
Rendszeresen járattuk a Brassói Lapokat és az Utunkat. Az egész osztálynak
volt színházi bérlete. Máig is feledhetetlen előadásokat láttunk. Első igazi
színházi élményem A kis herceg volt, Illés Kingával. Egyszer
Sepsiszentgyörgyre is kivonatoztunk, hogy megnézzük a Bánk bánt.
Vasárnaponként elég rendszeresen jártunk hangversenyekre, s hanglemezekre
kuporgattuk zsebpénzünket. A könyvesboltokból gyorsan elfogytak a magyar
könyvek. Valaki megvette azokat. Az a gyanúm, hogy ezt csak az olvasók
tehették. Akkoriban ugyanis még létezett ebből a ma már kihalófélben lévő
emberi fajtából ... Nem kérdezhetem, hogy hova lettek az akkori olvasók,
mint ahogy Te sem kérdezheted, Tamás, hisz élő példái vagyunk annak, hogy
hová is tünhettek.

10. Emlékszel még, milyen a Cenk októberben?


Azt hiszem, nagyon tarka. Különösen az alsó harmada. Remélem, a bozót
benőtte már a BETŰKET ott fent. Tényleg, ha valakinek eszébe jutna
megismételni azt az őrültséget, vajon manapság kinek a nevét raknák ki
fenyőcsemetékből?

Kérdezett: Gergely Tamás