Esterházy József 1727-ben vásárolt birtokán szép számmal akadtak elpusztult vagy lakatlan falvak. Kétkezi munkások nélkül pedig nincs virágzó földbirtok. A felismerés nyomán már az 1730-as évektől megindult a betelepítés, többek között német nyelvterületről is. Nemcsak földművesek jöttek: a német asztalosok és vargák külön céhet alkottak, de voltak vegyes nemzetiségű szakmai csoportokban is németek. A földesúr nem az anyanyelvre figyelt inkább a vallásra. Rövid idő alatt benépesült ily módon: Vértestolna, Baj (reformátusok kiűzése után), Dunaszentmiklós, Kecskéd, Vértessomló, Várgesztes, Alsó- és Felsőgalla. A betelepült németek termelési kultúrája, népművészete gazdagította a megye arculatát. A második világháború, az azt követő barbár kitelepítések jelentősen megcsappantották létszámukat. Az itt maradtak körében felgyorsult az asszimiláció, meg kellett menteni kultúrájuktól azt, ami még menthető.